2019 – A kilépés éve (?)

Izgalmas évet hagytunk magunk mögött, főleg, hogy a hivatalos kilépési időpontjáig már csak három hónapunk van hátra. A legfontosabb belpolitikai hírek ebben a tavalyi évben tovább borzolták a brit és európai kedélyeket, ne csodálkozzunk, ha a márciusi dátumhoz közeledve egyre kritikusabbá és passzívabbá válunk. Érdemes viszont áttekintenünk hogy honnan jutottunk idáig. Mivel telt a múlt év és min izgulhatunk idén is?

Tavaly ilyenkor egyre világosabbá vált, hogy a kilépési folyamatot tárgyalni hivatott kormány és Theresa May miniszterelnök körül fogy a levegő. Miközben a baloldalon a Munkáspárt és Jeremy Corbyn jelentett némi fenyegetést, addig a Konzervatív Párton belüli lázadók frakciója is egyre jelentősebbé vált, olyan képviselők és miniszterek által, mint Jacob Rees-Mogg, vagy Boris Johnson, akik egészen máshogy képzelték el a kilépés kivitelezését.

Tavasszal kiderült, hogy a Munkáspártnak egész jó kilátásai vannak a 2017-es választások kisebb veresége után az önkormányzati választásokon. Egészen elfogult közvélemény kutatások jelentek meg arról, hogy a baloldal akár földcsuszamlás szerű győzelmet is elérhet. Jeremy Corbynt a csehszlovák kémekkel, majd antiszemitizmussal is vádolták, ami meg is látszott a párt népszerűségén, később pedig a szavazás eredményén is. A brit külpolitikai döntéshozók aztán úgy ítélték meg, hogy az EU tagállamok ellen a szalámi taktika válhat be a legjobban. Magyarországon többször is tiszteletét tette Boris Johnson külügyminiszter és a kilépésért felelős akkori miniszter, David Davis is.

szijjarto_uk_in_hungary_1.jpg

A tavalyi csúcstalálkozó, amikor Johnson még számított a kint élő magyarokra. Változik a helyzetünk. (UK in Hungary Facebook)

Március közepén aztán szenzációként robbant a világsajtóban a Szkripal-mérgezés ügye, amikor az orosz titkosszolgálat két embere novicsokkal mérgezte meg az emigrált Szergej Szkripalt és lányát. Az ügy a mai napig tisztázatlan. A család nagy valószínűséggel az Egyesült Államokba menekült, miután csodával határos módon megmenekült a mérgezésből. Boris Johnson nem tudta közvetlen bizonyítékokkal alátámasztani a méreg bevetését, Oroszország pedig vegyes visszajelzéseket adott az esetről. Mindenesetre rendkívüli szankciókra került sor mindkét fél részéről, melynek keretében több száz diplomatát/ügynököt nyilvánítottak nem kívánatosnak az országok.

Ebben a hónapban lett futólag megemlítve az észak-ír átmeneti vámuniót tartalmazó backstop ötlete is a brexit tárgyalásokkal kapcsolatban. A koncepció ma a normálisan letárgyalt kilépés egyik legfőbb akadályát jelenti.

Ezt követően az önkormányzati választások előtt kis idővel jelent meg a Windrush-botrány. A konzervatív párt bevándorlási politikáját tudta ennek révén ostorozni az ellenzék. Ekkor derült ki, hogy éveken keresztül hibásan deportáltak embereket vagy éppen küldtek vissza a biztos halálba. Nem volt nehéz párhuzamot vonni Theresa May belügyminiszteri pozícióban töltött korszakával, amikor miniszterként nyíltan a bevándorlók számára kialakítandó „ellenséges környezet” megteremtésén ügyködött.

Az önkormányzati választások után a backstop problémája és a no deal brexit lehetősége először merült fel, amikor Michel Barnier EU-s főtárgyaló nyilatkozott a nagy nyilvánosságnak a tárgyalások állapotáról. A legfontosabb belpolitikai esemény azonban Boris Johnson bukását előrejelző iráni kérdés volt, amikor nem tudta megmenteni az egyik brit állampolgárt, sőt, súlyosbította egy sajtónyilatkozattal annak helyzetét.

barnier_es_raab_getty_images_guardian.jpg

Michel Barnier (jobb) kitartóan képviselte a tagállamok érdekeit. (Getty Images/Guardian)

A nyár elején sem kellett unatkoznunk, hiszen először Donald Trump amerikai elnök látogatása borzolta a kedélyeket, aki azzal tette emlékezetessé az eseményt, hogy a lehető legtöbb protokoll bakit vétette a brit történelemben. Később a piacokat és a fontot sikerült halálra ijeszteni azzal a hírrel, hogy élelmiszerkészleteket halmoznak fel a megállapodás nélküli kilépés esetére a szigetország hatóságai. Egy fél év távlatában sajnos még mindig érvényben van a készülődés. Később némi reménysugár is felsejlett a látótáv határán, egyes szervezetek és a civilek egy része elkezdett hivatalosan is egy új népszavazásért kampányolni.

reuters_atv.jpg

Trump látogatása emlékezetes marad, ha csak arra gondolunk, hogy Londonba be sem tehette a lábát, a golfpályájára pedig egy tüntető egész egyszerűen berepült. (Reuters/ATV)

Szeptember elején aztán jött az új kilépésért felelős miniszter első jelentősebb munkája, a no deal technikai dokumentumok publikálása, amivel még inkább előtérbe került a megállapodás nélküli kiszakadás problémája, azonban a miniszterelnök elfogadtatta minisztereivel a chequers-i miniszterelnöki rezidencián elfogadott pontokat. A dokumentum az EU-val megtárgyalandó, kilépésről kialakított brit álláspontot jelentette, melynek hatására megroppant a kormány és még inkább teret nyert May párton belüli ellenzéke. Salzburgban azonban hatalmas bukásba futott bele a miniszterelnök, az EU lesöpörte a chequers-i ajánlatot.

A tárgyalások azonban hamar folytatódtak és október közepére sikerült annyit módosítani a brit állásponton, hogy a megegyezés közelébe jusson a szigetország a tagállamokkal. Október végére már több százezren tüntettek Londonban a kilépés ellen.

November közepén aztán ismét nyerő formában volt May. Több miniszter lemondásának árán, valamint a párton belüli teljes káoszt magára szabadítva sikerült elfogadtatnia az új kilépési megállapodást, amely már az EU számára is elfogadható volt. Így a szakértők egy része már az alsóházra vetette tekintetét, latolgatva a tervezet végső győzelmének esélyeit.

afp_getty_images.jpg

Sok brexiter szerint May-ből kezes bárány vált az EU-s bürokraták hatására. (AFP)

December elején fordult velünk a világ, hiszen megállapodtak a felek a kilépésről, azonban Theresa May támogatása darabokra hullott. Először egy párton belüli bizalmatlansági szavazást kellett túlélnie, majd az alsóházi szavazást kellett elhalasztania, amely egészen aggasztó a tervezet további sorsát nézve. Egy miniszterelnöknek ha annyira elvesztette a képviselők bizalmát, hogy nem meri a törvényhozás elé vinni a tervezetét, akár le is mondhat. Egy valami már biztos, a Konzervatív Párt May jelölése nélkül megy a következő választásokra.

És hogy mi vár ránk idén? Pesszimistaként nem csalódhatunk nagyot. Az interneten keringő 4-5 forgatókönyv közül a jelenleg legvalószínűbb a katasztrofális megállapodás nélküli kiszakadás, a jobb és esélyesebb verziók közé pedig az új népszavazást, új általános választásokat sorolhatnánk. Elvégre hogyan folytatnák a britek tovább, ha még a no deal esetére szükséges logisztikához való kihajózást sem tudják rendesen megszervezni. Sovány vigaszt jelent ezért az, hogy a brit kormányfő bejelentette, hogy éjjel-nappal dolgoznak a megoldáson. Jövőre márciust követően – ha még el is maradna a kilépés – biztos hogy a britek vagy így, vagy úgy a szavazófülkékbe kényszerülnek.