A megállapodástól az alsóházig - december elején ismét fordulhat a Brexit-folyamat
Theresa May brit kormányfő kijelentése alapján a Brexit egyezmény elérhető közelségbe került, épp ezért már múlt hét szerdán a brüsszeli tárgyalásokra utazott. Csütörtök estére átmeneti lépéseket tettek a felek zárónyilatkozat irányába, pénteken ezt követte az Európai Unió sebtében összehívott tanácskozása, majd a britekkel folytatott utolsó, szombati egyeztetés. Ezt követően vasárnapra az történt, amire a politikai elemzők nagy része számított. Az Európai Unió és a Theresa May által vezetett Egyesült Királyság megegyeztek a Brexit-tervezetben adott közös nyilatkozat szövegéről. Melyek a következő lépések és miért volt olyan fontos ez Maynek? Mi lesz az alsóházi szavazáson?
A Bizottság és May cicaharca
Az Európai Unió és az Egyesült Királyság közt 18 hónapja tartó huzavona látszólag a végéhez ért. Az áttörést a tárgyalódelegációk és a brit belpolitikai helyzet eredményezte. A tervezet végső formájáról azonban a brit kormánynak kellett döntenite – amely Raab és McVey lemondását eredményezte –, valamint a szintén széthúzó uniós tagállamoknak, melyben az Ír Köztársaság és Spanyolország volt a legérintettebb.
Az íreket sikerült kiengesztelni a 21 hónapos átmeneti vámövezet „backstop” tervezettel, amely az eddigi töretlen kereskedelmet és átjárást biztosítja az ír és a királysághoz tartozó észak-ír területeken. Spanyolország Gibraltár miatt kért és kapott garanciákat Londontól, ugyanis a tengerszoros 30.000 brit alattvalója 96%-ban az unióban maradás mellett voksolt.
Véget ért a mosolyszünet. (AFP/Getty Images)
Hivatalos szavazás ugyan nem történt vasárnap, de már előzetesen arra lehetett számítani, hogy a tagállamok egyhangúan elfogadják a tervezetet. A brit sajtó hangja is leginkább a belpolitikára kezdett fókuszálni, ahogy Angela Merkel és egyéb jelentős uniós politikusok is inkább a brit képviselőket kezdték megcélozni a kiszólalásaikkal. Az uniónak ugyanis nem áll érdekében a létező tervezetet újratárgyalni, és – ahogy Jean-Claude Juncker fogalmazott – nagy valószínűséggel nem is fogadna el újabb tervet a Bizottság.
Egyértelművé vált hogy az igazi ütközet a brit belpolitikai szintéren fog megtörténni, méghozzá az december 11-i alsóházi szavazáson. May mindeddig hatalmas politikai túlélőösztönről tett tanúbizonyságot. Azonban korai még a Brexit-megállapodásnak örülni.
Orbán Viktor olvasata: Kevesebb pénz jut így Magyarországnak
A britek többször is egyeztettek Magyarországgal a Brexitről, Orbán Viktor mégsem tudta leplezni bánatát a patetikusra sikeredett, „szomorú vasárnap” tematikájú Facebook videójában.
„(…) ha egy gazdag ország távozik, akkor az anyagi veszteséget jelent, tehát Magyarország – (…) túl a történelmi, katonapolitikai veszteségen, civilizációs természetű veszteségen, most pénzt is veszítettünk ezen a döntésen. Tehát ha a britek maradtak volna, a következő években Magyarországnak is több pénz jutott volna az Európai Unió költségvetéséből.”
Orbán ugyan kitért az Európai Unió által kivívott, állampolgári jogok biztosítására, viszont inkább az EU-t és az elhibázott bevándorláspolitikát okolta a kilépésért, amiért az nem akadályozta meg időben a bevándorlókat. A magyar miniszterelnöktől megszokott retorikát némileg árnyalhatja a brit bevándorlásra vonatkozó becsült adat, valamint a 2016-os népszavazási kampány narratívája. 2016 nyarán ugyan valóban a bevándorlókkal ijesztgette a lakosságot a UKIP és a hivatalos kampányt folytató VoteLeave csoport, a bevándorlókba beleértendők a keleti tagállamokból érkező, alulképzettnek bélyegzett európai uniós és magyar migránsok. A VoteLeave kampány politikusai többször kitértek az alacsony kelet- és dél-európai átlagjövedelemre, valamint arra, hogy ez a román-bolgár-lengyel-magyar „özönvíz” hogyan veszi el a britektől az álláslehetőséget. Boris Johnson 2016-ban az LBC-n, később pedig már Theresa May fogalmazta meg a hírhedté vált „tolakodás”-beszédben, hogy alig várják a britek, hogy az alulképzett uniós munkaerőt leváltsa a Commonwealth és volt gyarmatokból érkező munkavállalói réteg, az ausztrál mentősök és az indiai szoftvermérnökök serege. Az Európai Uniós és EU-ról kívül érkező bevándorlás ennek megfelelően át is alakult a referendum óta eltelt két évben. Korábban az unióból érkezők száma csaknem elérte az unión kívülről érkezőkét, azonban mára inkább eltolódtak az arányok az unión kívülről érkezők javára, miközben a bevándorlás nettó száma ebben az évben is összességében 270 ezerrel emelkedett a szigetországban az előző évhez képest. Theresa May azóta állítólag megbánta azt a kijelentését, miszerint a magyarok és az uniós munkavállalók „tolakodtak” a többi bevándorló előtt. Orbán Viktort és Magyarország külügyét a tiltakozás helyett inkább a kieső pénz érdekelte, és némileg a magyar állampolgárok védelme – amit már amúgy is elintézett nekik Brüsszel.
Ellenségek mindenhol – A Brit Konzervatív Párt és a koalíciós partner Demokratikus Unionista Párt
A European Research Group és vezetőjük, Jacob Rees-Mogg által belebegtetett May-ellenes bizalmatlansági indítványt egyelőre nem sikerült tető alá hoznia a párton belüli ellenzéknek. A bizalmatlansági szavazás elindításához ugyan 48 levélre volt szükségük (a párton belüli 15% eléréséhez), azonban a May kormányában megmaradó miniszterek naivitásból, vagy valós meggyőződésből úgy számoltak, hogy a miniszterelnök még meggyőzhető az EU elleni kisebb fellépésről.
Az észak-ír vámövezet miatt elégedetlen koalícióspartner, a DUP vezetője, Arlene Foster szerint is még megfontolható volt a konzervatívokkal való együttműködés. A kormányfővel szemben támasztott elvárások arra irányultak, hogy May változtasson a tárgyalódelegációk által összehozott 585 oldalas tervezeten. Szombaton így két pontban kellett megállapodniuk a brit és uniós feleknek.
- Az első pont az átfogó politikai nyilatkozat volt, amely leírja az Egyesült Királyság és az Európai Unió közti megállapodás jogi részleteit.
- A második pont az 585 oldalas kilépési egyezmény részletei voltak (állampolgári jogok biztosítása, 39 milliárd fontos kilépési összeg, backstop vámövezet)
Igencsak hamar nyilvánvalóvá vált, hogy May-nek csak kis módosításokra lett volna lehetősége és amúgy sem kockáztatta volna meg, hogy a tervezetet támogató egyetlen komoly szövetségese, az EU (!) akarata ellen szegüljön. A britek némi engedményként már így is megkapták a nekik kedvező halászati egyezményre vonatkozó módosításokat.
A párton belüli ellenségek ennek megfelelőpen felocsúdtak reményeikből. Dominic Raab volt Brexit-ügyi miniszter szerint még a tagsági státusz is jobb lenne, mint May alkuja. A helyzetre leginkább a – sokáig May riválisának számító – volt külügyminiszter, Boris Johnson érzett rá, aki tüzes beszédben igyekezett a DUP konferenciáján lelkesíteni a May-ellenes koalíciós tábort.
„az Egyesült Királyság történelmi hiba küszöbén áll, ha nem kukázza a backstop-ot”
hangoztatta „BoJo”.
Johnson szerint az Obi-Wan Kenobi filmet is a prosperáló észak-íreknél forgatják. (A kép forrása: BBC)
A Star Wars-t és Titanicot is tartalmazó beszéd hangos tapssal ért véget, bár egy rosszízű beszámoló szerint volt aki el is aludt az első sorban.
A DUP-t azonban továbbra is kérdéses, hogy a Konzervatív Párt May-féle mérsékelt része, vagy a Rees-Mogg és Johnson által feltüzelt szélsőséges tory tábor vonzza végül. Mivel a szavazók döntenek végső sorban a képviselőikről, viszont May szövetsége a legjelentősebb politikai fegyvertényük, ezért óvatosnak kell lenniük az unionistáknak.
Theresa May-t jó politikai ösztönei vezérelték, amikor Brüsszelből hazaérve nyílt levelet intézett a szavazókhoz és a képviselőkhöz, amiben a tervezet teljes támogatását kérte. A kormányfő „fényes jövőt” és „megbékélést”, valamint „nemzeti egységet” ígért levelében. A twitteren azonban több politikus is egyértelműen jelezte, hogy ez nem az a Brexit amire számítottak, ha akarták a kilépést egyáltalán.
Ellenségek és barátok – a Munkáspárt és az ötpárti kezdeményezés
A Jeremy Corbyn által vezetett Munkáspárt többször a nyilvánosság tudtára adta az alsóházban álláspontját, mely szerint ugyan tiszteltben tartják a 2016-os referendum demokratikus eredményét, de a May-féle tervezet ellen mindent meg fognak tenni. Ez az álláspont azért is alakult így, mivel a párton belül egyaránt találhatóak Brexit-ellenesek, maradáspártiak, és olyanok akik a konzervatívok politikájával nem értenek egyet, de Brexit-pártiak. A May-féle tervezet egybekovácsolta csaknem az egész ellenzéket abban, hogy leszavazzák az alsóházban a dealt. A legnagyobb ellenzéki párton kívül korábban már a SNP, Plaid Cymru, LibDem, és a Zöldek is jelezték levelükben, hogy jelentőségteljes szavazást akarnak az ügyről, aztán a közös levélből összefogás alakult ki, mivel az öt párt világosan kijelentette, hogy a May-terv ellen fognak szavazni az alsóházban. Ez a nyilatkozat azonban nem feltétlenül jelenti a teljes egységet, mivel az angol parlament házaiban nincs a magyar országgyűléshez hasonló pártfegyelem, annak betartására csak a „whipek” ösztönözhetik a képviselőket.
A hazatérő May elég kemény fogadtatásában részesült, a szemben ülő ellenzek részéről és a háta mögött ülő képviselők egyaránt támadták. Nem kímélték a kormányfőt, ahogy a May is kijelentette, hogy ha nem állnak be mögé, az Egyesült Királyság megállapodás nélkül fog kiszakadni, vagy ami még rosszabb, beragadni.
Jeremy Corbyn hosszadalmasabb felszólalásában az egész alsóházat arra szólította fel, hogy utasítsa el a megállapodást. Miután May elég vereséget szenvedett az alsóházi össztűz alatt, az ellenzéket egy ponton támadná: nyilvános vitára hívta Corbynt. Az ellenzék vezetőjének így alkalma nyílna a miniszterelnöki kérdések óráján és az alsóházon kívül is megvívni a párbajt, mely a Munkáspárt támogatottságát növelheti egy esetleges választáson. Ha leszerepel, akkor pedig erőt demonstrálna a brit miniszterelnök, amivel rendezheti végre a konzervatívok sorait. A vitára december 9-én kerülhet sor.
Újabb ellenzéki kettős csavar a szavazás ügyében a hír, mely szerint lezárulhat egy Európai Bírósághoz beadott kereset, amely arra irányul, hogy vizsgálják felül az 50. cikkelyt, abban az esetben, ha visszavonná a brit alsóház a folyamatot az ellenzék hatására. Ironikus is lehetne a Bíróság döntése, ugyanis a kilépési kampány egyik legfontosabb érve az volt, hogy a kilépés azért szükséges, hogy a Bíróság ne szólhasson bele a brit belső joggyakorlatba.
Az uniós és brit megállapodással Donald Trump amerikai elnök sem elégedett, hiszen ami jó az Európai Uniónak, nem lehet jó az USA-nak. Az euroatlanti kapcsolatokat finoman szólva is új szemszögből értelmező elnök szerint így veszélybe került a Brexitet követő amerikai és brit kereskedelmi kapcsolat, ez pedig tovább tüzeli az amerika-barát, szélsőséges kilépést követelő torykat.
A gazdasági megfontolásból Brexit-ellenes ellenzéket újonnan pedig leginkább az hangolja May-ellen, hogy a London School of Economics friss elemzése szerint 2030-ig 5,5%-kal csökkenhet a megállapodás következtében a gazdaság, amely jóval többet vesz ki az adófizetők zsebéből, mint a jelenleg fizetett, heti bontásban kb. 170 millió fontos hozzájárulás.
Latolgatják az esélyeiket
A BBC különféle cikkekben (1,2,3) mérlegeli az alsóházi szavazás esélyeit és jövőjét. Egy pár eredményre érdemes felhívni a figyelmet.
A DUP részéről 10 képviselő aki biztosíthatja a May számára szükséges többséget, vagy éppen elveheti azt és a keményvonalas torykkal együtt May ellen szavazhatnak. BoJo nem hiába mondott beszédet a konferencián, ez a 10 képviselő lehet a mérleg nyelve a szavazáson.
A konzervatív párton belül már más a helyzet. Rees-Mogg korábban 80-nál is több képviselőt emlegetett, mint akik a kormány álláspontja ellen lázadnak. Ez a szám később leapadt 57-re, akik a StandUp4Brexit, radikálisabb kilépést támogató kampányt segítették aláírásukkal. Én ezt annyiban pontosítanám a BBC becsléséhez képest, hogy végül nem lett meg a 48 szavazat May ellen a 1922-es bizottságban, ami azt jelenti, hogy körülbelül 20-30 képviselőről beszélhetünk biztosan. Nagyjából 20 képviselőről tudjuk, hogy nyilvánosan is levelet írtak ehhez a bizalmatlansági indítványhoz. Nagyban közrejátszott azonban, hogy a párton belül sok képviselőt visszafogtak azok a miniszterek, akik még hisznek vagy hittek a kormányfőnek, ilyen például Hammond, Gove vagy Rudd. Rajtuk kívül hét képviselő akikről biztosan tudjuk, hogy a May-féle álláspont miatt mondtak le a miniszteri pozíciókról (Raab, Barnier, Johnson, McVey, stb.).
Az érvényes szavazáshoz 320 szavazatra van szüksége Maynek, 326 kormánypárti képviselővel számolhatunk, akik 316-an vannak a DUP nélkül. Ebből lejön a BBC által 81-82-re számolt tory lázadók csoportja, amivel már csak 234 hűséges képviselő marad, viszont ehhez a csoporthoz kb. 15 munkáspárti ellenzéki csatlakozhat, aki támogatja a May-féle mérsékelt Brexitet.
A konzervatívok többsége felaprózódhat. (BBC)
Spekulációk és forgatókönyvek
December 11. után több forgatókönyv is a britek előtt áll.
1. Amennyiben May valami csodával határos módon átüti a tervezetet, akkor minden megy „rendes kerékvágásban”, Az Európai Unió testületein kell keresztülmennie a tervezetnek. A tagállamok közül minősített többséggel kell elfogadni a tervezetet a Tanácsban, majd az Európai Parlament következik, végül jövőre március 29-én távoznak a britek a backstoppal az észak-ír részeken, ami abban segíti őket, hogy részletes kereskedelmi egyezményt dolgozzanak ki 2021-ig. Ezt még szintén meghosszabbíthatják a felek, a szélsőséges álláspontot képviselők legnagyobb félelmét valóra váltva.
2. a, Ha nem sikerül a szavazás, jöhet a káosz. Jelenleg a kormány többsége 13 képviselő, tehát elég hét képviselő ahhoz, hogy ellehetetlenítsék May-t. Ugyan Amber Rudd szerint az alsóház el akarja kerülni az egyezmény nélküli kilépést, március 29-én éjjel 11-kor egyszerűen megszűnik a tagság. Az alsóház szavazásától számítva 21 napja lesz a kormánynak egy új tervet kidolgoznia, melyet a képviselők hét napig véleményezhetnek, de nem lesz alkalmuk a „no deal” megállítására. Viszont a kormányfő új tervezetet tehet a képviselők elé, vagy ugyanazt leteheti újra az asztalra, melyet még az EU is módosíthat. 2. b, Ezzel szemben még egy olyan „no deal” forgatókönyv is előfordulhat, amelyet az EU-val közös megegyezésben tesz az asztalra a brit kormány és legkésőbb 2020 elején lépnek ki a WTO szabályainak megfelelően.
3. Nagyjából nyolc tory és 44 ellenzéki képviselő akar új népszavazást. Ez elég beszédes szám, különösen annak tekintetében, hány lázadó képviselőt is találunk a pártok soraiban. Ehhez azonban a kormány kezdeményezésére is szükség van, amit szintén alsóházi szavazással erősítenek meg a képviselők.
4. A Munkáspárt persze leginkább arra számít, hogy a jobboldali kormánypárt addig játszik a Brexittel, amíg új választások kiírására nem kerül sor. Ez szintén lehetséges, tekintve a párton belüli hatalmas ellentéteket.
Tehát december 10-11 a következő időpont amire érdemes odafigyelni, valamint a december 9-i TV-vitát érdemes lesz követni. Elképzelhető, hogy addig a BBC, Guardian és egyéb hírforrások újabb politikai hírekkel rukkolnak elő, várjuk ki meg lesz-e végül a 320 szavazat.
