Az Egyesült Királyság második női miniszterelnöke sorsdöntő eseményen van túl, ugyanis délután sikerült elfogadtatnia kormányával a Brexit-tervezet feltételeit, tovább öregbítve a nagy politikai túlélői hírnevét. A több mint két órát csúszó sajtóesemény után azonban tiszta üzenetet küldött a világnak: az uniós kilépés May-féle receptje működőképes lehet.

A Daily Telegraph és a Financial Times egészen költőien fogalmaztak a szerda reggeli címlapjukon: eljött Theresa May brit miniszterelnök számára az igazság pillanata. Miután a Brüsszelben tanácskozó delegációk megállapodtak az egyezmény szövegéről, az azonnal visszakerült a két fél illetékes testületei elé, az Európai Unió Bizottságához, illetve a brit kormányhoz. A több mint 500 oldalas dokumentumot a miniszterek Gavin Barwell kabinetvezető által ismerhették meg, elkerülve ezzel az információk kiszivárgását.

Egy pár órát várt a sajtó a Downing st.10. előtt. (Laura Kuenssberg/BBC)

Egy jó szerződés?

A szerződést részleteiben ezen a linken tekintheti meg.

A brit miniszterelnöknek már korábban is többfrontos küzdelmet kellett vívnia. Egyrészt meg kellett küzdenie a szélsőséges párttársakkal és a túlzottan mérsékelt képviselőivel a párton belül, ezen kívül az ellenzékkel is állandóan csatákat vívott az alsóházban. Volt miniszterei és a Brit Konzervatív Párton belüli ellenfelei azonban általánosságban nagyobb akadályt görgettek a miniszterelnök elé a szavazóbázis elszívásával. A brit kormányt May középutas irányvonala miatt sorozatosan magára hagyták a különböző miniszterek, a miniszterelnök politikájának bukását remélve. Ezek a hangok azonban túlzottan elszigeteltek voltak és végül sosem tudtak elég képviselőt maguk mellé állítani egy lázadáshoz, vagy a 1922-es bizottságban történő bizalmatlansági szavazás megkezdéséhez. Egészen a közelmúltig. David Davis volt Brexit-ügyi miniszter az EU tárgyalói által is elfogadott tervezetet egyenesen nemzeti önmegadásnak minősítette. Jacob Rees-Mogg a konzervatívok támogatásának megvonásával fenyegette May-t. Boris Johnson volt külügyminiszter szerint

egyenesen vazallusi szintre alacsonyíthatja majd a szerződés a szigetországot.

A vészharangok első jelét viszont Boris mérsékelt testvérének, Jonak a közlekedésügyi tárcáról való lemondása jelentette, melyet olyan a miniszterelnök bizalmát élvező miniszterek lemondásával hoztak hírbe, mint Dominic Raab új Brexit-ügyi miniszter, Sajid Javid belügy és Jeremy Hunt külügyminiszter, akiket Davis és Johnson lemondását követően kért fel a miniszterelnök az egyes pozíciók betöltésére. Ez tehát azt jelentette, hogy a mérsékeltebb és legelkötelezettebb hívei is elfordultak a minisztertől a kulcspillanatban. Ugyanígy történt azokkal a miniszterekkel, akik a nyilvánosság előtt tettek ígéretet egy előnytelen egyezmény meghiúsítására, mint Penny Mordaunt, Andrea Leadsom és Philip Hammond.

Mindeközben persze az EU sem volt tétlen. Még szerdán összehívták a tagállamokat egy gyors sajtótájékoztató erejéig és rendkívüli üléseket beszéltek meg a tagállami álláspontok egyeztetésre, melyeket november 19-én, valamint november 25-én fognak megtartani.

Az alsóházból közvetített miniszterelnöki kérdések órájában parázs vita zajlott. Jeremy Corbyn, a legnagyobb ellenzéki párt vezetője még Raab homlokára is olvasta a fiaskót, amikor a Brexit-ügyi miniszter arról beszélt, hogy nem értette teljesen a csalagút jelentőségét a kereskedelemben, de sajnos érezni lehetett, hogy információk hiányában az ellenzék nem képes teljes erejét latba vetni. Corbyn egy korábbi kijelentésével – mely szerint a Brexit megállíthatatlan – amúgy is kényes helyzetbe került saját pártjában, ahol Keir Starmer Brexit-ügyi árnyminiszternek kellett minden erejét latba vetnie, hogy a Munkáspárt vezetőjét kimagyarázza az második népszavazásban hívő szavazók előtt.

Annyira mindenesetre futotta az ellenzéknek, hogy egy közös, négypárti nyilatkozatot írjanak az alsóházi szavazás jelentőségére emlékeztetve a kormányfőt. Corbyn a Munkáspárt, Vince Cable a LibDem, Ian Blackford az SNP, Liz Saville Roberts pedig a Plaid Cymru részéről írta alá a követelést tartalmazó levelet.

A miniszterelnök magyar idő szerint délután háromra hívta össze a kabinetértekezletet annak érdekében, hogy meggyőzze őket a tervezet helyességéről. Az első kiszivárgó információk koránt sem bírtak jó ómennel.

Először Raabról gondolták, hogy időközben lemondott, mivel olyan hírek érkeztek, hogy mégsem utazik az EU-s főtárgyaló Michel Barnierhez.

A legsúlyosabb információ a BuzzFeed bulvároldalról érkezett amely azt írta, hogy 8-10 miniszter vitázik a tervezet egyes részleteiről, valamint 1922-es bizottságtól, melyet azért hívtak össze, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtsanak be. Az ehhez szükséges 48 képviselő levele össze is gyűlt. Ennek azonban csak a nap végén lesz eredménye, melyet a miniszterelnök 158 szavazattal akár le is söpörhet a válláról.

Minden rossz hír ellenére May-nek a maratoni kormányülés után sikerült túlélnie és ismét győzelmet aratnia. Eloszlatta tehát a miniszterek egyes kételyeit.

Azt figyeljék, amit mondok

Amennyiben megszabadulunk a részletektől, az előttünk álló döntés világos volt. Ez az egyezmény, amely valóra váltja a népszavazás eredményét, visszahozza a határaink, törvényeink és pénzünk feletti ellenőrzést, véget vet a szabad mozgásnak, megvédi a munkahelyeket, biztonságunkat és nemzetünk egységét, avagy egyezmény nélkül vagy Brexit egyáltalán nélkül maradunk. Úgy gondolom azzal tartozom ennek az országnak, hogy a döntéseket a nemzeti érdeknek megfelelően alakítom. Szilárdan szívből és ésszel hiszem, hogy ez az a döntés, amely a legjobban megfelel az egész Egyesült Királyság nemzeti érdekének.

A bejelentést a font nem várt szárnyalása követte, hiszen a stabilitást és az országba irányuló tőkebefektetés újraindulását nyerheti ezzel vissza a királyság.

A miniszterelnök előtt álló megpróbáltatások ugyanis még nem értek véget. Amennyiben elveszti a koalícióspartner DUP támogatását (mindez az éjszakai, Fosterrel folytatott tárgyalások függvényében alakul) a szilárd belső bázisát veszti el a kormányfő. Ehhez jön a szélsőségesek által mozgósítható 40-80 képviselő, akik közül 48 már beadta a bizalmatlansági indítványt a 1922-es bizottságban. Jacob Rees-Mogg, Johnson és sokan mások már biztosra ígérték a buktatási szándékukat. A Munkáspárt nagyobb része is leszavazhatja az egyezményt, valamint az ellenzéki törpepártok. Elég csak Corbyn nyilatkozatát megtekinteni erről, aki úgy nyilatkozott, hogy ez az egyszerűen egy rossz egyezmény, felemlegetve az alsóházban is elhangzott érvet, mely szerint Jeremy Hunt közel 40 országgal még mindig képtelen volt kereskedelmi egyezményt kötni.

May tehát koránt sem biztos, hogy akkora diadalt aratott, a kormány közös nevezőre hozása pedig bizonyulhat végül pürrhoszi győzelemnek az alsóházi vitát követően. A képviselők december 10-én szavazhatnak majd a jelenlegi tervezetről, May viszont egy fontos kiskaput hagyott a beszédben.

„...or no Brexit at all.”

Tehát ezzel elismerte, hogy harmadik lehetőségként szerepel a britek számára az, hogy visszalépnek a kilépéstől egy második népszavazással, elutasítva azzal az első eredményét, vagy legalábbis a kilépési szerződés szövegét, attól függően, hogy a választási bizottság milyen kérdést fogadhat esetleg be a jövőben.

Gyors ítélet?

Barnier, Verhofstadt és Írország miniszterelnöke, Leo Varadkar egyaránt pozitívan fogadták a londoni fejleményeket. Verhofstadt szerint a megállapodás immáron lehetséges. Barnier a riportereknek mosolyogva mutatta be a megállapodási tervezet szövegét, melyről elmondta, hogy 185 cikkből és 3 protokollból áll, majd megköszönte a delegációk munkáját.

A skót első miniszter, Nicola Sturgeon szerint csalódást keltő a tervezet, a skót toryk pedig tomboltak dühükben. Amíg a LibDem is temette a dokumentumot, a DUP vezetője Maytől távozva a Munkáspárttal kezdett tárgyalásokba, épp ezért nem sok jót jósolnak a BBC elemzői a szavazásra.

May azonban ha túl is éli a nagy konzervatív párti belháborút, valamint a december 10-i szavazást, a tervezetnek az Európai Unió bürokratikus döntési mechanizmusain is át kell mennie, a Parlamentben egyszerű többséggel, a Tanácsban pedig minősített többséggel.