Ebben a hónapban is bővelkedhettünk a brit politikai hajtűkanyarokban. Október 17-én joggal várta a sajtó és a közvélemény a megoldást Londontól és Brüsszeltől, azonban az utolsó pillanatban sem sikerült megegyeznie a feleknek az észak-ír határról. Így tehát felkészülhetünk a "no deal" Brexitre, azaz a kilépés nélküli kiszakadásra. Ez a megoldás sokáig úgy tűnt, a kompromisszumok pártján álló miniszterelnök pozíciójába kerülhet, végül ő nyert rajta a legtöbbet.

A helyszín London. Tarka molinók, a bent maradás melletti jelszavakkal díszített táblák, Európai Uniós zászlók és a Union Jack tölti meg a tömeg feje fölötti teret. Fiatalok és idősek egyaránt egy célból csatlakoztak a több mint félmilliósra duzzadt tömeghez: Nemet mondani (ismét) a brexitre.

Sadiq Khan polgármester szerint a People’s Vote mozgalom ezzel a demonstrációval bebizonyíthatja a kilépők ellen az igazát; megmutathatják, hogy egy új népszavazás igazán demokratikus és hazafias cselekedetnek számítana.

Ezrek vonulnak a londoni tömegben. (BBC)

Harrogateben, egyidőben a demonstrációval egy másik eseményen szónokolt épp ekkor a kilépők egyik volt vezetője, Nigel Farage. Csakúgy, mint a londoniak nagyrésze, elégedetlen a kormány eddigi teljesítményével, ám épp az ellenkező irányba sürgetné Theresa May-t és kabinetjét: ha már egyszer megígérték és megszavazták, ténylegesen ki kell lépniük az unióból.

A gazdasági elemzők is ismét kongatják a vészharangokat, jobban, mint bármikor. A legnagyobb ágazatokban a vámhatárok és a gazdasági bizonytalanság miatt a nagyvállalatok visszatartják a beruházásokat. A CBI kutatása alapján a visszatartás csaknem 80%-át érinti negatívan a felmért cégeknek. A miniszterelnök a 150 legnagyobb vállalat képviselőivel beszélt, hogy megnyugtassa őket a befektetési környezet biztonságosságáról, kevés sikerrel. A cégeknek egyelőre csak 39%-uk rendelkezik vészhelyzeti forgatókönyvvel, miközben naponta akadnak meg millió fontos értékű beruházások a gazdasági félelmek miatt. Különösen nagy veszélyben van a logisztika, az élelmiszerimport, a pénzügyi szolgáltatások, és az autóipar.

Az elégedetlenkedő hangok a miniszterelnököt is utólérték. May október 22-én beszédet mondott az alsóházban, ahol azzal védekezett, hogy a

Guy Verhofstadt kijelentésére is reagált ezzel, aki szerint csak 90%-ban van kész a megállapodás.

Megelőzné a média hírverését: a brexit a miniszterelnök szerint nem róla szól. (Conservatives Facebook)

May akár 2020-nál is tovább húzódó átmeneti időszakot tervezett, azonban megnyugtatta a kilépéspárti képviselőket, hogy legalább 2022 előtt szeretné már a tényleges kilépést. Az ír vámhatár létrehozásának elkerülésére kiötlött backstop terv, mivel sosem lép érvénybe, november elejétől már a teljes kiszakadásról tárgyalhat May kormánya az EU-val. A teljes káosz előli utolsó mentsvárat az érvényben lévő 12.000 EU-s szabályzás újratárgyalására biztosított átmeneti időszak jelentheti. Illetve csillapítja a kedélyeket, hogy több hithű brexiter is (például Michael Gove) Johnson bukása után May mellett tett hitet, tudva, hogy a no deal mindenképp bekövetkezik, az átmeneti időszakkal pedig végre lezárható a párton belüli brexit-harc.

PMQ és Corbyn: A széteső költségvetés miatt visszatérhetnek a megszorítások

A miniszterelnöki kérdések órájában Jeremy Corbyn szedte ízekre a kormányfőt és azt a politikát, mely

a megszorítások újbóli bevezetését eredményezheti.

– hangoztatta az ellenzék vezére.

Egy átlagos csata az alsóházban. (House of Commons)

May kormánya egy évtizednyi megszorítás után nyáron azzal kampányolt, hogy végre egyensúlyt teremtettek a költségvetésben. A brexit milliárd fontos költségei miatt, a pénzügyminiszter korábbi elszólásaiból arra következtethetünk, hogy a nyári plusz bevételeken kívül akár kölcsönökre is szorulhat a szigetország. May és Corbyn vitája viszont az előző választások ígéreteivel, a szociális ellátóháló költségeivel való sárdobáláshoz vezetett. A BBC egyik elemzője szerint Corbyn új tömegeket szólíthat meg a politikában; azokat, akik már unják a brexitről szóló rigmusokat, és egyszerűen a mindennapi megélhetésük miatt aggódnak. A miniszterelnököt a legnagyobb ellenzéki párt helyett inkább a skótok (Ian Blackford) tudták megszorongatni a gyilkos szaúdi rezsimről kérdezve, felvetve Khashoggi-gyilkosságot, valamint azt, hogy May mikor fogja végre megszabadítani a konzervatívokat a szaúdi király „barátságától”.

Theresa May végül gyorsan rendezte a konzervatívok sorait. A párt az alsóház 1922-es elnevezésű bizottságában állította pallóra a miniszterelnököt a brexit tárgyalások összeomlása miatt. A testületben egyaránt képviseltette magát a mérsékelt és szélsőséges oldal. A bizottsági gyűlés előtt Jeremy Hunt szólította fel a képviselőket arra, hogy

(…) a toryknak most legalább annyira össze kell tartania, mint az EU tagállamoknak.

Hunt úgy néz ki el is érte a célját. May a bizottsági tárgyaláson nagy beszédet tartott, mellyel egységbe tudta kovácsolni ismét a pártot és mindenkit megnyugtatni politikájának helyes irányáról. A mérsékeltek a biztonságos kilépést láthatták meg terveiben, a szélsőségeseke nagy részét pedig azzal az ígérettel szerelte le, hogy 2022-nél tovább biztos nem tarthat az egyelőre 2020 decemberéig tervezett átmeneti időszak. Az értekezletről távozó politikusok

– állította Michael Fabricant képviselő.

Az általános meggyőződés az, hogy be kell állnunk a miniszterelnök mögé, ahhoz hogy áthaladjunk ezen a vonalon.

A Sunday Timesban közölt névtelen nyilatkozat szerint azonban a radikálisok között maradtak még ellenségei a miniszterelnöknek.

Eljön a pillanat, amikor előkerül a kés, a [miniszterelnök] elé bökik és megforgatják benne. Nemsokára halott lesz.

Összehúzzák a nadrágszíjat

Ezt követően nem tétovázott a kormány. Miközben az Európai Parlamentben Donald Tusk a tárgyalások folytatása mellett tett hitet, May meghirdette a "no deal" Brexit három hetes előkészületi szakaszát. Ez azt jelenti, hogy november első felében már jönnek a további technikai papírok és utasítások a kiszakadás márciusi elkezdéséhez. A második népszavazásról és a "nép szavazatáról" (People’s Vote) pedig hallani sem akarnak Westminsterben. May cinikusan megjegyezte, hogy a mozgalom inkább egyes politikusok akarata, mint sem valós demokratikus mozgalom.

Londonban azonban a Brüsszel felé hallgató fülekre lehet szükség a vakvágta helyett. A NIESR (Nemzeti Gazdasági és Szociális Kutató Intézet) kutatása szerint az egyre közelebb kerülő kiszakadás 30 milliárd fontos összeget fog felemészteni egy egyezményes megoldáshoz képest, alátámasztva ezzel Philip Hammond korábbi elszólását, mely szerint a megszorítások nem érnek véget, a töretlen kereskedelem pedig jót tesz a gazdaságnak.

Hammond nem állt még teljesen May mellé. Leginkább a költségvetés pártján áll. (BBC/Reuters)

Sovány vigasz ez a maradáspártiaknak – hiszen ahogy Matthew Goodwin elemző egy budapesti előadásán (Political Capital) is elmondta –

Kritikus állapotban lehetnek később így az észak-írek, akiket az auditorok felmérése szerint a többség magával fog rángatni a szakadékba, csakúgy mint a skótokat. A „no deal” és a hatalmas tüntetés azonban egy váratlan szövetséget hozott létre a LibDem vezető Vince Cable, a Skót Nemzeti Párt képviselője Ian Blackford, a Plaid Cymru-s Liz Saville Roberts és a Zöldek EP képviselője, Molly Scott Cato között.

Szakadár képviselők: üzentek Barniernek, hogy ő is megértse. (BBC/PA)

A képviselők nemrég Michel Barnierrel találkoztak Brüsszelben, hogy egy új népszavazásra készítsék fel az EU-t. A kiutazó képviselők szerint a legegységesebb politikai csoport jelenleg az elégedetlenek tábora, akik szívesen végetvetnének a mostani helyzetnek. Barniertől épp ezért egy vészhelyzeti tervet kívánnak kicsikarni egy új népszavazás esetére. A Munkáspárt és Corbyn egyaránt elvetették már az új népszavazás lehetőségét, hiszen 2016-ban már szavaztak a britek. Az új, pártokon átívelő kezdeményezés viszont elvárja Corbynéktól azt, hogy csatlakozzanak. Erre a legutóbbi pártkonferencia óta némi hajlandóság is létezik, azonban amíg nem változnak az erőviszonyok, Theresa May marad az alsóház nagy politikai túlélője és győztese.