A magyar és brit együttműködés élesben (UK in Hungary Facebook)

Boris Johnson, Nagy-Britannia külügyminisztere március 2-án Magyarországra látogatott, hogy Szijjártó Péter külügyminiszterrel tárgyaljanak a brit kilépésről és a kétoldalú kapcsolatok fontosságáról. Ebből a nagykövetség oldalán megjelenő eseményleírásból is sejthető, hogy a találkozón egy stratégiai megbeszélés előkészületei zajlottak. Amint arról legutóbb írtam, korábban már Budapesten puhatolózott a brit diplomácia több rangos alakja, Gregg Hands kereskedelemért felelős államtitkár, majd David Davis kilépésért felelős miniszter. A látogatás célja nagy valószínűséggel az, hogy összehangolják a kormányok a britek Európai Unióval kialakított álláspontját, és támogassák a magyar kormány ENSZ-el kapcsolatos kritikus megállapításait. Legalábbis erre enged következtetni a rövid vacsorát, majd fagyos kocogást követő közös sajtótájékoztató

Szijjártó részéről elhangzott, hogy a magyarok fair Brexitet akartak, a lehető legszélesebb és legnagyobb együttműködést lehetővé tévő kereskedelmi és vámpolitikákkal, a brit részről pedig fontosnak tartotta Johnson kihangsúlyozni, hogy a magyar munkaerőre a továbbiakban is számítanak a britek.

Ez abból a szempontból figyelemreméltó, hogy Johnson a szöges ellentétét állította ennek a kijelentésnek a Brexit-kampány során. Közel két évvel ezelőtt nem győzte hangsúlyozni az LBC Radio műsorában, hogy a kelet európai bevándorlóktól szeretnének a leginkább megszabadulni, helyettesítve a bolgár, román stb. munkaerőt indiai informatikusokkal, ausztrál mentősökkel és ápolókkal. Az akkori számításai nem váltak be Johnsonnak. Ugyan ténylegesen kevesebb EU-s bevándorló van az országban, az EU-n kívüli bevándorlók száma azonban növekedett. Az egészségügyet a felmondó személyzet, majd az ápolók hiánya és a megszorítások válságba sodorták télen, amikor is iszonyatosan hosszú várólisták alakultak ki.

Változó trend a bevándorlásban. Jönnek az Európán kívüliek. (ONS/BBC)

Johnson tehát úgy tűnik meggondolta magát és a magyar felet próbálta meggyőzni arról, hogy a „második legnagyobb magyar városként” aposztrofált Londonban élő magyarokra továbbra is számítanak.

A külügyminiszter és általánosságban brit külpolitika ezt annak jegyében tette, hogy egyenként meggyőzzék az unió tagállamait egy kedvező álláspont kialakítására a következő, márciusi EU-s csúcsra, amikor is eldől, hogy az Európai Unió enged-e a brit „szemezgetés” („cherry-picking”) politikájának, vagy ugyanolyan hajthatatlan marad, mint eddig.

Az Európai Unió eddigi szilárd álláspontja szerint nem engednek annak a tervnek, mely szerint a britek kiválogathatnák a számukra megfelelő, előnyös szabályokat az unióból és kidobhatnák a számukra nem tetszőket. Ez ugyanis a szolidaritás felborulásával járna és egy rendkívül torz kapcsolatot jelentene, ahol a britek nem veszik ki a részüket a tehervállalásból.  Ez az álláspont lágyulni látszott a müncheni konferencia során, januárban, amikor Merkelt meggyőzték a britek a közös védelempolitika fenntartásáról és egyúttal a brit felelősségvállalásra adott a brit miniszterelnök garanciát.

Merkel számára talán fontosabb a biztonság, mint a cherry-picking (Reuters)

Az EU azonban roppant tudatosan képviseli a tagországok érdekeit a britekkel szemben, és talán túlságosan is szigorúan visszadob minden kompromisszumról szóló tervet. A brit belpolitika ingatagsága miatt a szilárd uniós álláspont új jövőt vetít elénk. Miután May bejelentette a vámövezetből való kilépést, egy Guy Verhofstadttal múlt hónapban készült interjúban a brüsszeli politikus kifejtette, hogy az egyik lehetséges forgatókönyv szerint a jelenlegi brit kormány leszerepel, amit választások követnek, és egy olyan brit fél vezetheti majd a tárgyalásokat, amely bent marad az árukereskedelmi övezetben és elismeri a közösségi jog, valamint egyúttal az Európai Unió Bíróságának jogi elsőbbségét.

Mi vezetett a brit diplomácia kapkodásához?

A választ a belpolitikában leljük meg. A May-kormány ugyanis az elmúlt hónapokban mindent feltett a következő EU-s csúcsra. Ugyanis egy évvel a kilépés előtt még nincs konkrétum az Európai Unió és a britek gazdasági kapcsolatában. A két fél részéről felállított követelmények kizárják a megállapodás lehetőségét. Az Európai Unió az uniós állampolgárok jogainak biztosítását tartja leginkább szem előtt, valamint a "szemezgetést" tiltaná meg a britek számára, amíg a szigetország a saját szuverén jogrendszert és a vámövezetből való kilépést akarja keresztülvinni a tárgyalásokon.

A népszavazás után egyszerűen minden a Brexitről szól és nem létezik lassan olyan belpolitikai szintér Nagy-Britanniában, ami nem a kilépéshez köthető. A May-kormány pedig a kilépésre kapott felhatalmazást a brit állampolgároktól a választásokon és a népszavazáson. Ebből kifolyólag pedig a legingatagabb pontja az egész kormánynak maga a kilépés kivitelezése. A botrányoktól múlt héten még hangos (saját hivatkozás) Munkáspárt stabilizálta magát. Félig-meddig felkarolva a Brexit-ellenes álláspontot – egy még „puhább” Brexit megvalósításáért mondott beszédet Jeremy Corbyn, sakkot adva ezzel Maynek, akit így is sarokba szorított az eddig gyenge Munkáspárt és a saját belső ellenzéke.

Corybn február 26-án tartott beszédében rávilágított arra, hogy a May-kormány által felvázolt „piros-fehér-kék”, vagy „nem-Mad Max” stílusú terveken – avagy a hangzatos rigmusokon – túl egyszerűen  nincs konkrét elképzelése a konzervatívoknak a Brexittel kapcsolatban.

A Munkáspárt ezért azt tűzte ki célul, hogy a Brexitet méltányosan viszi keresztül. A kemény észak-ír határ azt jelentené, hogy Írországtól elszigetelődne az észak-ír rész, amelyet a toryk is próbáltak eddig elkerülni, a vámövezetből való kilépés viszont határellenőrzéshez vezetne. Az „puha”vagy szabad határ érdekében a Corbyn által vezetett párt megőrizné az áru- és vámövezetet az unióval, és a toryk által is sérelmezett kemény határ kérdését ezzel megszüntetné. Az egészségügyet új – leginkább a vagyonosokat terhelő – adókkal finanszírozná. Tehát egy olyan víziót fogalmazott meg az ellenzék, amellyel a konzervatívok nem tudtak versenyezni. A konzervatívok kezében van a kormányzás, de nem tudtak az észak-ír kérdésre megnyugtató választ adni anélkül, hogy ne adják fel a kilépést a vámövezetből.

A Munkáspárt lépésére egyszerre kellett reagálnia az Európai Uniónak, a keményvonalas Brexitereknek (Boris Johnsonnak aki paradox módon a May-kormány külügyminisztere), és Theresa Maynek.

Az Európai Unió közzé tette saját tervezetét, amely nagyjából a korábbi tárgyalásokon használt vörös vonalakat jelentette, tehát olyan területeket amelyekből az EU nem kíván engedni.

Ezek a következők: az állampolgárok jogai, a pénzügyi térítések betartása, az átmeneti időszak, a termékforgalomra vonatkozó piaci döntések az átmeneti időszakban, és az észak-ír határkérdés.

Barnierék szilárdan kiállnak az EU-s álláspont mellett (AFP / Aris Oikonomou / Index)

A kemény brexiter Boris Johnson megfogalmazásában az észak-ír kérdést használják ki a Brexitet megfúró csoportok, és az EU, amely egy olyan tervezetet akar Nagy-Britanniára kényszeríteni, amely miatt kénytelenek lennének a vámövezetben maradni.

„Ebben a pillanatban az történik, hogy az észak-ír határ kérdését politikailag akarják felhasználni, hogy megpróbálják az Egyesült Királyságot a vámövezetben – vagyis az egységes piacban – tartani, azért, hogy ne tudjuk igazán elhagyni az EU-t. Nos ez történik”

Egy korábbi BBC-s rádióshowban Johnson az észak-ír és ír határ kérdését a megyék (Camden és Westminster) határaihoz hasonlította, és igyekezett megnyugtatni a hallgatóságot, hogy ez az észak-ír határral sem lesz másképp. Azonban a vitapartnere hozzátette, hogy a megyék és az EU-ban maradó Írország között nem lehet párhuzamot vonni.

Az EU-s tervezet Theresa May számára jelentette a legnagyobb gondot, akinek elő kellett hozakodnia egy új, saját tervvel, ami legalább annyira kézzelfogható, mint a Munkáspárt tervezete az észak-ír kérdést illetően.

Maynek először a miniszterelnöki kérdések során, az Alsóházban kellett szembesülnie a politikai ellenfeleitől érkező támadásokkal. Jeremy Corbyn azonnal szóvá tette az észak-ír kérdést, és a kivándorló európai uniós bevándorlók kérdését. May igyekezett megnyugtató választ adni, a kivándorló európai munkavállalókról pedig ferdített válaszában. Corbyn kiállt az EU-s munkavállalók mellett (a bevándorló orvosok és ápolók nélkül összeomlana a brit egészségügy), majd Johnsont támadta, azzal, hogy „annyira (…) kiabál ebben pillanatban, hogy lehet összetéveszti az EU-s észak-ír határt a megyék határaival” – reagálva ezzel a Johnson által felvázolt „megoldásra”.

May belső ellenzéke tehát a Munkáspárttal szemben megbukott. May kihátrált a Brexitet érintő kérdések elől azzal, hogy a ő a britek érdekeit képvisel szemben egy olyan Munkáspárttal ami adósságba taszítaná az országot. Az írek és skótok viszont nem fejezték be a May kabinet ütlegelését. Johnson további találatokat szenvedett a kijelentései miatt, így pedig a May-kormány is. May elsőként az Alsóházban utasította el az EU-s tervezetet, hiszen tarthatatlan a mindenkori brit kormány számára, hogy egy valós, kemény határ alakuljon ki abban az esetben, ha nem tudnak megállapodni a felek jövő márciusig. Ez a kérdés alkotmányjogi problémákat okozna ugyanis az ország számára, és veszélybe sodorhatja a területek integritását.

 „(...) amibe miniszterelnök soha nem egyezhet bele”.

A kritikus pár nap során John Major volt miniszterelnök is beszédet tartott és érvelt egy második népszavazás megtartása mellett. Elmondta, hogy a választókat megvezették, és hazudtak nekik az „ultra-Brexiterek”. A nép akarata szerinte nem érvényesült, és csak lehetetlen tervekkel álltak elő az olyan keményvonalasok mint Johnson.

Theresa May fogadta később Donald Tuskot a Downing Streeten ahol a Tanács elnökének kijelentette, hogy az EU-s tervezet az észak-ír határ kérdéseben elfogadhatatlan.

Az „öt kihívás” beszéd

Theresa May március 1-jén a fentebbi okok miatt egy új, mindent átfogónak szándékolt tervvel állt elő. Ez pedig az úgynevezett „öt kihívás” beszédben hangzott el.

May a következő öt kihívás alapján szeretné rendezni az EU és Nagy-Britannia kapcsolatát:

1. A Brexit-népszavatás tiszteletben tartásával megőrizni a határok, a költségvetés és a törvények szuverenitását
2. A brit nép akaratának érvényre juttatása egy erős és kitartó egyezmény elérésével,
3. A biztonság és prosperitás megőrzése, megvédve a gazdaságot és munkahelyeket
4. A kilépést követően az ország jövőképének biztosítása egy sokszínű, toleráns és nyitott demokrácia megőrzésével
5. A brit unió összekovácsolása, megerősítve a népeik közti köteléket

Ezzel May rávilágított a Brexit belső helyzetére, hogy ez a közjogi kérdés mindennél jobban megosztja a szigeteken élőket. Beszédében utalt a firenzei, lancasteri és müncheni beszédére is. Úgy gondolta, hogy ezek a beszédek a követendő politika sarokkövei, elég csak a müncheni beszédre és a biztonságpolitikára gondolnunk. Az öt kihívás beszéd pedig a gazdasági együttműködést alapozza meg az unióval. May szerint nem szabad mindent kidobni az ablakon, a kemény határok kérdése pedig szóba sem jöhet. Azonban a létező modellek – mint a kanadai és norvég – nem fognak működni az Egyesült Királyság esetében, ezért saját megoldást kell találniuk az Európai Bizottsággal közösen. May szerint szembe kell nézniük azzal, hogy az Európai Unió Bírósága továbbra is hatással lesz a kereskedelem egyes vonatkozásaiban, főleg azokban a közös szervekben, amelyekben a britek továbbra is ki szeretnék venni a részüket.

A miniszerelnök öt pont alapján lehetséges egy jövőbeli gazdasági együttműködés kidolgozása, amennyiben az:

1. a viszonosság elvén alapul
2. egy független döntőmechanizmuson, akár egy külön bíróságon, amely döntést hoz a vitás kérdésekben, csak úgy, mint minden kereskedelmi övezet esetén
3. hangsúlyozni kell a folyamatos párbeszédet
4. közös adatvédelmet
5. és a kulturális és szociális kapcsolatokat az EU és a szigetország között

„Ez a pragmatikus hozzáállás kérdése” – mondta May, és nem "szemezgetés" a nekik tetsző szabályzások közül.

Az áruk és javak kereskedelmét is öt felvázol pont alapján tartja kivitelezhetőnek, hozzá téve, hogy élnének a bent maradással egyes, szükségesnek vélt európai szervezetekben (pl.: gyógyszer-, űr és légi technika):

1. A kereskedelmi javaknak egyfajta szabályzás alapján kell elbírálás alá esniük
2. A szervezeteknek relevánsnak kell maradniuk és elég erősnek ahhoz, hogy kikényszerítsék a szabályzást.
3. Egyes kérdésekben az Egyesült Királyság cégei a saját, nemzeti ellenőrzés felé fordulhatnának az uniós bíróság helyett. (Svájc példája)
4.  A szervezetekkel mindkét fél jól járna, folytatódhatnak a közös beruházások
5. A vámövezet elhagyása, kemény határ felhúzása nélkül, külön megállapodás az árukra

Az Egyesült Királyság természetesen minden területen kötelezettségeket is vállalna. A közös agrárpolitikából és közös halászatból mindenképp ki szeretnének lépni. Azonban hozzátette May, hogy úgy látja, a brit piac abszolút túlsúlyban van a szolgáltatások terén és a reciprocitás érdekében nem diszkriminálnák az európai szolgáltatásokat. May végül azzal zárta beszédét, hogy bárhogy is alakulnak a tárgyalások a britekre a fényes jövő vár.

„Kezdjük végre el!” – jelentette ki May a beszéd végén.

Az új May terv kritikákat kapott, mely szerint túlságosan semmitmondó és nem sokkal jobb, mint a korábbi hangzatos rigmusok. Viszont fontos üzenete volt Maynek:

Az öt kihívás jövője

A beszéd alapján az Európai Unió és Nagy-Britannia kapcsolatában egy új fejezetet nyithat May terve, vagy a teljes bukást hozhatja, amennyiben a tagállamok nem nyújtanak mentőövet Maynek. Így könnyen látható, amennyiben nem sikerül az Európai Parlament és Bizottság álláspontját megváltoztatni, May kompromisszumképes kormánya válságba kerül, a britek pedig egy radikális kormánnyal vagy egy Munkáspárti kormánnyal folytathatják, valamint egy skót vagy egy észak-ír népszavazással nézhetnek szembe az elkövetkezendő évben. A britek sikeréhez tehát elengedhetetlen, hogy minél több állam támogatását nyerjék meg az EU-csúcs előtt, Johnsonnak pedig olyan együttműködő tárgyalópartnerei legyenek, mint a magyar külügyminiszter.