A Munkáspárt széthúzása

A Brexit népszavazás óta 23 hónap telt el, és alig 10 hónapja maradt a briteknek a megfelelő szerződés kiharcolására és a kereskedelmi viszonyok kialakítására. Az EU-t a tárgyalásokon képviselő Michel Barnier szerint nagyon kevés előrelépés történt az első fázist lezárta után (tehát december óta). Azonban megnevezte a probléma két forrását: az észak-ír határt és a vámhatárok kérdését. Az azóta eltelt időben túl vagyunk már egy gyors választáson, az önkormányzati választásokon és a legkülönbözőbb politikai botrányokon.

A múlt héten meglepetést okozott a briteknek, hogy az európai államok többé nem tekintik partnernek a briteket a Galileo műhold fejlesztésében. Így a Brexit kihatással lehet az európai űrbiztonság és űrpolitika jövőjére. Egy további botrány pedig a Leave.EU, javarészt UKIP-es kilépés párti kampány finanszírozása miatt keletkezett. A Leave.EU kampányt 70 ezer fontra büntették, amiért megsértette a szavazási törvényt. A belpolitikában tehát hétről hétre újabb és újabb botrányokra derül fény, ezek az esetek azonban egy átfogóbb nagyobb válság tünetei.

Barnier szerint nem történt nagy előrelépés. A britek a szakadék széle felé sodródnak. (BBC)

Az önkormányzati választások mély sebeket ütöttek a két nagy hagyományos párton. Miután a britek több mint fele voksolt a kilépésre, a Konzervatív Párt és a Munkáspárt is a kilépésért küzd a maga módján. Azért, hogy minél több szavazatot tartsanak meg a pártok, konzervatívoknak a radikális kilépésre voksoló szavazókat is figyelembe kell venniük, amíg a baloldali pártnak azokat a szavazókat, akik a legpuhább kilépést, vagy akár a bentmaradást, és a visszatáncolást szeretnék a Brexit 2019. márciusi céldátuma előtt.

A Lordok házában épp ezért mindkét párt vereséget szenvedett. Több, mint 83 munkáspárti képviselő szavazott arról, hogy a Brexit törvény végleges olvasatában szereplő, egységes piac és vámövezet viszonyáról végül az Alsóháznak kell majd dönteni. Így Theresa May legkeményebb kilépést sürgető verziója a tizennegyedik vereséget szenvedte el a lordoktól. A Munkáspárt azonban mindennél jobban igyekezett azért, hogy legalább az Európai Gazdasági Térségről egységes munkáspárti vélemény alakuljon ki. Jeremy Corbyn pártja azonban szakadásnak indult. Chuka Umma, Európa-szimpatizáns, munkáspárti politikus szerint

„A konstruktív zavarosság idejének vége: Itt az idő, hogy tisztán kijelentsük a párttagok és szavazók számára, hogy nem megyünk végig ezzel a tory Brexittel”

Lord Kinnock, volt munkáspárti vezető, – mint a 83 munkáspárti lord egyike – úgy nyilatkozott, hogy Jeremy Corbynnak meg kell változtatnia az EGK és a közös piaccal kapcsolatos politikáját. Európa-barát politikát kell tehát folytatnia. Corbyn és a Munkáspárt azonban az európai munkaerő és ipar versenyhelyzete miatt történelmi távlatokra visszamenően EU-ellenes, az európai munkajog átvételét illetően viszont EU-párti.

A Munkáspárt másik politikusa, – leginkább a Blair-féle „harmadik út” idején befutott – Peter Mandelson szerint új népszavazásra volna szükség. Ezzel a munkáspárti politikus véleménye egybevág azokkal a hangokkal, amelyek végül mégis az Alsóház, és egy esetleges második népszavazás kezébe adnák az ország és az EU kapcsolatának jövőjét.

David Miliband volt munkáspárti külügyminiszter pedig arra figyelmeztette a kormányt, hogy a norvég modell sem lenne megfelelő Nagy-Britanniának, hiszen a valóság az, hogy a brit kereskedelem 60%-a az egységes vámhatárokon belül történik. Ezért mindenképp a határokon belül kell maradnia az országnak.

Corbyn tűnik az egyetlen személynek, aki össze tudja fogni a sok-sok irány mentén széthúzó Munkáspártot. Kritikusai szerint azonban túlságosan is autoriter és egy hangos kisebbséget irányítva, vasmarokkal fogja a „corbynista” frakciót. Ennek ellenére, 70 alsóházi munkáspárti képviselő mégis egy norvég típusú társulást tartana megfelelőnek, és úgy néz ki, hogy fellázadnak Corbyn ellen.

Vajon Corbyn egyben tudja-e tartani a pártot? (PA Images)

A Munkáspárt megtépázva az antiszemita botránytól (Ken Livingstone ügye újra előkerült a médiában), és a bizonytalan Brexit állásponttól eltekintve hasonlóan rossz állapotban van, mint Theresa May kormányfő és pártja, amely a hátsósorokban ülő képviselők, Boris Johnson és Michael Gove miniszerek közreműködésével ismét a szakadás előtt áll.

Gove és Johnson, a renitens miniszterek. (Ben Stevens / i-Images / Daily Mail)

A Konzervatív Párt megosztottsága

A lordokról eddig éles társadalmi vita élt a brit közvéleményben a lordok intézményének demokratikusságáról. Hiszen a Brexitet megbuktató lordok között található például Wellington 9. hercege, aki őseinek napóleoni háború során betöltött szerepe miatt ülhet a házban. A Lordok tehát saját létüket és népszerűségüket kockáztatják a Brexit megbuktatásával, hiszen a konzervatív szavazók voltak eddig azok, akik támogatták a Lordokat. Theresa May terveivel viszont nem csak a lordok voltak elégedetlenek. Saját pártján belül Johnson és Gove bírálta a legélesebben a kormányfő terveit. Gove a BBC Andrew Marr showban a May-féle kereskedelem és egységes piac politikát „kétségesnek” nevezte. A briteknek ugyanis két tervük maradt a „töretlen” vámunió fenntartására.

• Az egyik terv szerint a cégek a vámot és az árukereskedelemmel kapcsolatos ügyleteiket nem a határokon intéznék el, hanem egységesen előre leírt szerződésben, tömegessével. Így új technológia bevonásával könnyítenének az adminisztrációs terheken, fenntartva a határ jelen állapotát.
• A másik terv szerint a britek ún. vámpartnerséget kötnének az EU-val, így megszűnne a vámellenőrzés a határokon, és az Egyesült Királyság gyűjtené be az EU nevében a kívülről érkező áruk vámját. Azok után az áruk után, amelyek nem hagyják el az országot, de eredetileg alacsony vámmal bírnak az Egyesült Királyságon belül, a különböző cégek árkülönbözeti kompenzációt igényelhetnek.

Johnson talán még ennél is messzebb ment, amikor a miniszterelnök tervét egyszerűen „őrültségnek” bélyegezte, amely a „bürokrácia új hálóját” jelentené. A brit parlamentben kevésbé létezik a pártfegyelem, mint mondjuk Magyarországon, ahol elképzelhetetlen lenne ilyen mértékű konfliktus egy kormányon belül. Egy ilyen megnyilvánulás pedig konzervatívoknál is a kizárást vonná maga után (Jeremy Hunt például figyelmeztette a külügyminisztert a kijelentésének nemzetközi következményeire is). Johnson azonban túl értékes és túl hatalmas figura May számára.

May is jól tudja, hogy Johnson akár riválisként teljes erővel elhódíthatná tőle a konzervatívokat és azt a 60 képviselőt, aki May-től a kemény Brexit melletti nyilatkozatot akart nem rég kicsikarni. Ezek a képviselők a konzervatívokat éppen a puha Brexiterekkel ellentétes irányba húzzák. A Guardian egyik véleménycikke rámutat, hogy a koalíciós idők alatt (Cameron-Clegg) is pontosan azok a képviselők mentek szembe az alkotmányos reform ötletével, vagy éppen bármely fundamentális megújulással, akik jelenleg a toryk hátsó soraiból lázadnak. Azonban sem Johnson, sem May, sőt megkockáztatom, hogy a Jacob Ress-Mogg-hoz hasonló ultrakonzervatív képviselők sem ismerik annak következményeit, ha a Konzervatív Párt „színt vallva” kiállna csak a kemény, vagy csak a puha Brexit mellett. A közvélemény márpedig úgy tűnik, hogy csak akkor ad újra bizalmat a politikusoknak, ha azok eldöntik milyen politikát akarnak végül folytatni egy fele-fele arányban megosztott országban.

Theresa May – hogy megismerje képviselőinek álláspontját a vámpolitikáról –  két részre osztotta kabinetjét. A csoportoknak meg kell találniuk a megoldást és el kell egyengetni nézeteltéréseiket a vámpolitikáról. Végül May valószínűleg majd beleegyezik az eredménybe – persze ha egyáltalán megegyezésre jutnak a munkacsoportok. Az eredmény nélküli tárgyalások válságba taszíthatják az országot, az észak-írek ugyanis több demonstrációval tanúsítottak, hogy nem szeretnék, hogy határokkal válasszák el őket Írországtól. 

Nem csoda tehát, hogy a tegnapi miniszterelnöki kérdések idején (Prime Minister’s Questions) heves indulatok dúltak a két hagyományos párt képviselői között. Külön kiemelném a mostani alkalom maitt Corbynt, aki a szokásos levegőbe boxolás helyett, végre fogást talált May-en.

A Munkáspárt vezére ugyanis megemlítette a miniszterelnöknek, hogy

„a holland közigazgatás már elkezdte képezni az új [Brexit utáni] vámrendszerhez alkalmazható vámszakértőket, hol vannak a brit szakemberek?”

A miniszterelnök erre csak kitérő választ tudott adni, és nem tudott érdemben reagálni. Sok ehhez hasonló kellemetlen kérdést kapott ezúttal May az „ad hominem”-jellegű érvek helyett, és abszolút nem állta jól a vitát a parlamentben. Corbyn fel is szólította May-t, hogy

„lépjen el az útból”

és adja át a helyét, ha már a saját minisztereit sem tudja rábírni arra, hogy egyezzenek meg valamiben.

Az óra tehát ketyeg és immár csak az a kérdés, hogy melyik párt szakadását idézi elő a Brexit a hátralévő 10 hónapban. Nem kizárt az sem, hogy jövő márciusra ismét kormányválság következik be, és akkor a britek újra szavazófülkébe mehetnek. Esetleg hamarabb új népszavazást írnak ki a Brexitről és akkor ismét, akár még kétszer, vagy háromszor is voksolhatnak.

A teljes miniszterelnöki kérdések óráját megtekintheti itt:

Skót beavatkozás?

A bizonytalan jövőre utal a skótok által előidézett valószínűsíthető alkotmányos válság is. A skótok még Tony Blair idején, a devolúció jegyében kaptak saját parlamentet. A devolúció leginkább úgy fogható fel, hogy a brit parlament a kormányzás egyes jogköreit „kiutalta” a skót parlamentnek, ahol a skótok dönthetnek bizonyos szuverén jogokról. A Brexit népszavazás során viszont a skótoknál született a legtöbb Európa-párti szavazat Nagy-Britannián belül. A legnagyobb skót párt, az SNP és Nicola Sturgeon többször is kiállt az EU mellett, csak úgy a népszavazási kampány során, mint azt követően. A skót parlament azonban leszavazta a kilépésről szóló Brexit-törvényt, ezzel pedig megakadályozná Nagy-Britannia egészét a döntéshozásban. A skót szavazás nem köti jogilag a brit parlamentet, viszont erős bizonyítéka a skót különállási szándéknak, és annak a követelésnek, mely szerint a törvényjavaslat nem tisztázza a Brexit utáni skót parlamenti jogköröket, ugyanis ezt kritizálták a leghevesebben a skót képviselők. Az SNP a miniszterelnöki kérdések idején hevesen kritizálta ennek nyomán a torykat, mondván, hogy a konzervatívok elvesztették a kapcsolatukat a skótokkal és az SNP-vel. Ennek nyomán egyik párt sem kockáztathatja meg, hogy elveszt egy egész országrésznyi szavazatot, tehát a konzervatívoknak erre is választ kell találnia.

Nicola Sturgeon vs. May. A skótok keresztbe tettek a Brexitnek. (Getty Images)

Az Alsóházra így a rövid idő és a túlterhelt adminisztráción kívül még az alkotmányos válság is rázúdul. Alkalmuk nyílik legalább egy kicsit emésztgetni a kilépés feltételeit, hiszen idő közben a környezetvédelemre hivatkozva a lordok a 15. vereséget mérték az olvasatra, így végül újra a képviselők elé kerülhet a javaslat.