Az előző beszámolóban a Szkripal-ügyről volt szó, ami azóta a hazai- és világsajtóban hatalmas visszhangokat keltett. Persze nem kizárólag a mérgezés és a belügyi vonatkozásai, hanem az azt követő brit szankciókból kerekedő nemzetközi botrány miatt. Theresa May az ultimátumot a legszigorúbban értelmezte. Arra pedig kétféle válasz érkezett az oroszoktól, már amennyiben egy újabb gyilkosság válasznak nevezhető.

Először is nem kívántak az üggyel foglalkozni. Aztán Vlagyimir Putyint mikrofonvégre kapta a BBC újságírója, aki csak annyit válaszolt, hogy

„…először járjanak az ügy végére, aztán maga meg én elbeszélgethetünk erről”

Majd újabb haláleset következett, amelyet később a rendőrség már szintén az orosz beavatkozások közé sorolt. Nyikoláj Gluskovot holtan találták otthonában. Gluskovot az orosz hatóságok Borisz Berezovszkij bűntársaként ítélték el sikkasztás miatt, 8 évre. Berezovszkij volt azaz oligarcha ugyebár, aki hatalomra segítette Putyint, majd Putyinnal megromlott a kapcsolata, és később felakasztva találták az úgyszintén Londonba menekült orosz milliárdost. Gluskov 2013-ban úgy nyilatkozott, hogy nem volt véletlen Berezovszkij halála, biztosan meggyilkolták. Az újabb orosz áldozat háza előtt a sajtó vegyvédelmi sátrakat talált.

A vegyvédelmi kemping gyakorivá vált az elmúlt tíz évben (Guardian)

A britek persze ezt nem hagyták annyiban. Theresa May látva, hogy hirtelen a parlament osztatlan támogatását élvezi a külügyekben, - ez egyfajta elvárt konszenzus a parlamentben ­-  további szankciókat helyezett kilátásba. Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezetője egyetértett a kezdetekben a miniszterelnök és Boris Johnson külügyminiszter által képviselt szigorú és következetes vonallal. Elvégre olyan vegyifegyvert vetettek be civilek ellen, amely használatát háborúban is tilt a nemzetközi jog. Mivel a brit kormány nem kapott érdemi választ a kedd esti ultimátumra, sőt, újabb orosz halt meg gyanús körülmények között, ezért parázshangulat alakult ki a miniszterelnöki kérdések során. Az oroszok előre figyelmeztettek: a brit lépést megtorlás követi majd.

Theresa May kihirdette a brit válaszlépéseket az oroszok ellen, amelyek ugyan nem példa nélküliek, de 30 éve nem került sor ilyen súlyos lépésekre.

• 23 orosz diplomatát utasítanak ki a londoni nagykövetségről, a diplomatáknak egy hetük maradt elhagyni az országot március 14-től számítva. May szerint ezek fedett hírszerzési tisztek inkább, mint diplomaták.
• Befagyasztják azokat az orosz javakat, bankszámlákat, amelyek veszélyt jelenthetnek a továbbiakban a Nagy-Britanniára, valamint pénzmosásra alkalmasak (Magnyitszki-törvény)
• Ellenőrzést vezetnek be a polgári és kereskedelmi légiközlekedésre
• A miniszterek és a királyi család bojkottálják az oroszországi futball-világbajnokságot
• Minden kétoldalú tárgyalást berekesztenek
• Új brit törvényeket hoznak az „ellenséges országok” cselekményeinek megakadályozására

Jeremy Corbyn kiemelte, hogy ez egy támogatandó terv, és hogy mindenképp cselekedni kell az ilyen aljas eszközzel elkövetett támadások ellen. Ugyanakkor feltette azt a kérdést is: mi az ami publikus és kézzel fogható bizonyíték ezekre a támadásokra? Mi azaz ok amiért kétségkívül úgy gondolja a kormány, hogy az orosz államhoz köthető a beavatkozás? Theresa May ugyanis elképesztő politikai tőkét kovácsolt magának abból, hogy a brit nemzet általában egységesen a kormány mögé áll háborús helyzet esetén. Corbyn azonban anno az iraki beavatkozás esetében is kétségbe vonta a vegyifegyverekre vonatkozó tárgyi bizonyítékok létét. A történelem pedig Corbynnak adott igazat. Hiába találták meg a vegyifegyverek komponenseit, a kézzelfogható bizonyíték hiányában cselekedett az akkori brit kormány, ahogy ezt az akkori ügyek kivizsgálására felállított Chilcot-bizottság megállapította. Jogos volt tehát Corbyn felvetése, hogy a kormánynak először is teljességgel meg kell győződnie az orosz vezetés érintettségéről ahhoz, hogy ilyen súlyos döntéseket hozzanak, és egyúttal a brexit utáni időszak potenciális kereskedelmi partnerrel ennyire megromoljanak a kétoldalú kapcsolatok.

Paul Waugh, a Huffington Post politikai elemzője szerint a Corbyn-féle álláspont a felelős ellenzéki álláspontként fogható fel leginkább. A hagyomány azt követelné meg, hogy pártatlanul a nemzeti egységbe soroljon az ellenzék is. Corbyn azonban nem a „szabályok szerint” játszik, és leginkább Moszkva cinikus és kételkedő álláspontját hangoztatja leginkább. Ezzel pedig fordult a kocka a brit belpolitikában.

Theresa May korábban a klasszikus oroszbarát álláspontot támogatta a konzervatív párttal együttvéve. Számos nagy összegű adományt fogadott el a párt az orosz oligarcháktól. Corbyn épp ezt próbálta politikai tőkévé kovácsolni, és felhasználni a toryk ellen. May fordulatával azonban a konzervatívok a 19. századi és hidegháborús, hagyományos orosz-ellenes vonalat vitte vissza a párt berkeibe. Így a Munkáspártnak érdekes módon az nyugodtabb, engedékenyebb külpolitikát kellett hirtelen átvennie. A brit külpolitika kapkodásnak tűnhet jelenleg a külső szemlélők számára, azonban ha a vegyifegyver alkalmazását számításba vesszük, a civil lakosság megvédése bármely kormány első számú érdeke kell hogy legyen, hiszen az állam alapvető funkciója a polgárok védelme. Corbyn mindenesetre sokat nyerhet azon, ha Maynek nem sikerül időben bizonyítania az angol vádakat.

Boris Johnson külügyminiszter hozzáállása is a May által képviselt háborús retorikához idomult. Először óvatos volt az orosz üggyel kapcsolatban. Felhívta a figyelmet arra hogy

„Ez nem egy új hidegháború”

Pár nappal később azonban úgy tűnik felismerte, hogy ez egy olyan lehetőség, amelyet külügyminiszterként mindig is akart. Beleállni egy nemzetközi konfliktusba. És ha valami, akkor ez biztosan jól áll Johnsonnak, emlékezzünk csak a 2016-os VoteLeave kampányra, amikor is a vidéki kisvárosokat körbe buszozva fanatizálta a rajongóit azzal a szöveggel, hogy „szavazz a kilépésre, és visszaszerezzük az irányítást” („Vote Leave, Take Back Control)

Cui prodest? A brit közvélemény visszalökése az EU felé

Időközben, március 15-ére az Európai Unió döntött a britekkel közös kereskedelempolitika modelljéről. A Bizottság és Parlament közti konfliktust követően, úgy tűnik az izraeli modell került ki nyertesként, miután a kanadai és a norvég modell adaptációja nem járt sikerrel.

A március 22-én esedékes EU csúcson, a brit-orosz konfliktus jelentős szerepet játszhat a Brexit-tárgyalásokban. A brit lakosságot ráébresztette a konfliktus, hogy kik az igazi szövetségesei mindeközben az Európai Unió bürokratái, vagyis leginkább a 27 tagállam vezetői sakkot kaptak Maytől. A britek birtokolják a legnagyobb hadsereget a NATO-n belül az Egyesült Államok után. Ők rendelkeznek az egyik legkorszerűbb haditechnikával és flottával az Unió tagállamai között, amelynek védelmét a NATO-val egybefonódó Közös biztonság- és védelempolitika nyújtja.

Ez a kiújuló hidegháborús konfliktus pedig az európai országokat is ráébresztette arra, hogy a britek milyen értékes szövetségest jelentenek a keleti szomszéddal szemben.  May szankcióit követően beállt Nagy-Britannia diplomáciai frontja mögé az Emmanuel Macon vezette Franciaország és furcsamódon – a leköszönő Rex Tillerson külügyminiszter feltehetően utolsó cselekedetével – a Donald Trump vezette örök szövetséges Egyesült Államok is.

Nikki Haley felszólalt az ENSZ-ben, elítélve az oroszokat (CNN)

Ezen a konfliktuson tehát úgy tűnhet, hogy az EU nyerhetett a leginkább. Vegyük azonban számításba briteket. Meglepő módon Theresa May ezzel a lépéssel sarokba szorította a párton belüli és kívüli ellenzékét, hiszen egy ilyen támadás után a lakosságban fellángolnak a hazafias érzelmek és May irányíthatja a narratívát. Egy nem rég készült YouGov és Times felmérés szerint a válaszadók döntő többsége a May által felvázolt reakciót tartja helyénvalónak Corbynnal szemben. Hovatovább ezen felül a Huffington Post véleménycikke szerint a munkáspárti „appeasement” (békülékeny/kiengesztelő) politika az, amely ebbe a helyzetbe sodorta Nagy-Britanniát.

Az EU kénytelen lesz kedvezőbb feltételeket diktálni annak érdekében, hogy az európai nemzetek lakosságát ne idegenítse el magától, még ha ez nem is egy kimondott követendő irányvonal ezek után, csak politikailag hasznos stratégia. Oroszország kerülhet így mindenképp a vesztes és a bűnbak szerepébe. Amennyiben viszont hozzávesszük, hogy az orosz „választásokat” most rendezik, akkor észrevehető, hogy Vlagyimir Putyinnak is sok hasznot hozhat egy régi-új politikai ellenségkép feltűnése Nagy-Britannia formájában. Mihail Hodorovszkij szerint Putyinnak viszont nem biztos, hogy hasznot hozhat a mérgezéses gyilkosságok története. A volt orosz oligarcha szerint az orosz elnök ugyan négy évvel ezelőtt még teljhatalommal bírt az orosz üzleti körök fölött, mára megfordult az irányítás és Putyint irányítják az oligarchák bizonyos csoportjai.

Putyin csak báb volna? (BBC)

A Kreml propaganda csatornái már rá is haraptak a sztorira, és azonnal bűnösnek állították be az orosz „árulókat” vagy lepénzelt „köpönyegforgatókat”, akiket Nagy-Britannia kémcsere alkalmával vitt külföldre. Az orosz kiber-troll hadjárat is beindult, a nagykövetség munkatársai szarkasztikus és cinikus képekkel tették nevetségessé a kiutasítást.

 Az orosz követség szerint következményei vannak az eseményeknek (Russian Embassy Twitter)

-23 az orosz követségnél, de nem félnek a hidegtől - állítják a követség munkatársai (BBC)

A nemzetközi porondon

A britek az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé vitték a kérdést.

Az ENSZ-ben az oroszok tagadták a bűnösségüket, és arra hivatkoztak, hogy Nagy-Britannia még mindig nem nyújtott be kézzel fogható bizonyítékot. A britek viszont azzal, hogy az ENSZ BT. elé vitték a kérdést, egyértelműen arra utalnak, hogy a Nemzetközi Bíróságot szánják döntési fórumnak, bízva ezzel a nemzetközi szervezetek működőképességében. Oroszország elvégre bizonyíthatja, hogy nem lator állam, és részt kíván venni a nemzetközi rend és béke fenntartásába. Bizonyíték nélkül, pedig általában nem szoktak az országok a Bíróság elé állni azért, hogy vesztes ügybe keveredjenek.

A britek viszont elkövettek egy súlyos diplomáciai bakit, amelyet még ilyen, fagypont körüli kapcsolatok között sem szokás bebukni. A brit védelmi miniszter, Gavin Williamson melegebb éghajlatra küldte orosz partnereit, mondván „maguk talán menjenek csak el és fogják be a szájukat”.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ezt követően azt nyilatkozta, hogy Oroszország „többé nem figyel” erre a mérgezéses botrányra, és hogy Williamson úrból „híján van a megfelelő oktatásnak”. Moszkvában az orosz védelmi miniszter szóvívője csak „piaci kofának” és „intellektuálisan impotensnek” nevezte Williamsont.

Az orosz válaszcsapás

Az oroszok a moszkvai brit nagykövet behívását követően rövidesen közzé tették válaszukat. Ezek a következő szankciók voltak Nagy-Britannia ellen.

• 23 brit diplomata kiutasítása a moszkvai nagykövetségről
• A szentpétervári brit főkonzulátus bezárása
• A British Council (kulturális intézmény) bezárása

A külügy közleménye szerint a brit állampolgárok kiutazását nem javasolják Oroszországba, ugyanis várhatóak a britek elleni lakossági atrocitások. A konzulátus bezárása különösen vészjósló, hiszen ez a kint tartózkodó brit állampolgárokat gátolja inkább az ügyeik intézésében, az anyaországot a külügyi igazgatásban, és a tényleges diplomáciai kapcsolatokban tesz kárt inkább, mint a diplomáciában fontos és jelképes követségek esetén. Oroszország tehát mégsem veszi félvállról a „fenyegetést”. A kérdés viszont az, hogy Putyin milyen egyéb megtorlásokat tartogat, miután megnyerte a választásokat.

A brit miniszterelnök a konzervatív párt tavaszi gyűlésén tartott beszédében vázolta fel a követendő politikai stratégiát. May elmondta, hogy az oroszok nem segítenek a kivizsgálásban és a vegyifegyver használata nemzetközi jogot sért, tehát nem maradt más alternatíva, mint kijelenteni, hogy az oroszok voltak a támadás mögött. May a kontinens és az Egyesült Államok kormányainak segítségét kérte. Beszédében kitért arra, hogy Oroszország folyamatosan és rendszeresen megsérti a nemzetközi rendet és azokat a demokratikus értékeket, amelyekre Nagy-Britannia épül. May beszéde elsősorban a konzervatív párthoz szólt. Elmondta, hogy a nemzeti érdeket a konzervatívok képviselik, az önkormányzati választásokat pedig nekik kell megnyerniük az adók alacsonyan tartásához, és az eddigi eredmények megtartásához. Kiemelt fontosságú ügyként említette a gazdaságpolitika fenntarthatóságát, hiszen erre épül a jóléti rendszer. A rendszer állapotát illetően még ha jogos kritikák is érik a konzervatívokat, ezek olyan kihívások, amelyekre válaszolniuk kell kormányként. Majd ismét arra tért ki, hogy a konzervatívok által képviselt értékek és a brit társadalom elleni támadás maga a Salisbury-i incidens.

Az oroszok későbbi – meglehetősen cinikus – interjút adtak a BBC-n Andrew Marrnak. Vlagyimir Csizsov Európai Unióhoz kirendelet orosz követ szerint a támadás igazából a nyolc mérföldre lévő Porton Downból származik, ahogy maga az idegméreg is. Másrészt nemzetközi konzuli jogot sért Nagy-Britannia azzal, hogy Szkripal lányához nem engedik oda az orosz hatóságok embereit a kórházban, mivel a hölgy orosz állampolgár. Az orosz diplomata meglehetősen felelőtlennek nevezte Boris Johnson külügyminisztert és a brit kormányt. Továbbá elmondta: az oroszok elpusztították a szíriai vegyifegyvereket, csak az Egyesült Államok és szövetségeseinek lehet vegyifegyverük, ugyanis Oroszországnak a Szovjetunió összeomlása után nem maradt sem tudósa, aki elő tudná ezt állítani, sem ilyen fegyvere.

A kormány álláspontjának kifejtéséhez a külügyminiszternek volt lehetősége az Andrew Marr showban. Boris Johnson kategorikusan kijelentette,

a brit kormánynak tárgyi bizonyítékai vannak amelyek az orosz tevékenységre utalnak

Viszont a közös kivizsgálás helyett a nemzetközi szervekhez fordulnak a britek. Johnson szerint az oroszok nem mutatkoztak segítőkésznek, cinikusak, ellenségesek és nem étek semelyik – a brit kormány által biztosított – lehetőséggel, hogy bizonyítsák az igazukat. A jövőhéten tehát a hágai Vegyifegyver-tilalmi Szervezet munkatársainak adják a brit hatóságok a mintát további vizsgálatok céljából. Johnson szerint – válaszolva Csizsov felvetésére – a vegyifegyveres támadások összes esetét az elmúlt tíz évben Oroszországnak köszönhetik a britek. Minden Litvinyenkó kiiktatásával kezdődött, azonban akkor még óvatoskodtak az államok Oroszország meggyanúsításával. A Novicsok mérgek viszont minden kétséget kizárólag fenyegetést jelentenek, és Nagy-Britannián a sor, hogy szembesítse Oroszországot. Marr azonban felvetette Johnsonnak, hogy ő maga is 160.000 fontot fogadott el egy teniszjátszmáért egy orosz oligarchától. Így a konzervatív párt több tagja is magán viseli az orosz oligarchák korrumpálásának foltját. Johnson erre azzal érvelt, hogy az orosz kormánnyal van gondja a brit kormánynak, az orosz emberekkel és egyénekkel nem feltétlenül, hiszen arra ott vannak a bűnüldözési szervek, hogy kivizsgálják az egyes egyének ügyeit.

Az ügyet továbbá bonyolítja, hogy a nemrég kiszivárgó információk szerint hackerek a Facebook algoritmusát használták arra, hogy beavatkozzanak az amerikai választásokba, és a Brexit-népszavazásba. (Erről később írok, ahogy megjelenik a magyar sajtóban részleteiben) Johnson elutasította, hogy ezek a beavatkozások sikeresek lettek volna, ugyanakkor elismerte a beavatkozások kísérletét.

Ahogy ezekre a kérdésekre valamilyen mértékben választ kapunk, úgy a nemzetközi közösség elszámoltat, vagy az angol, vagy az orosz irányba. Addig pedig marad a választóknak ez a diplomáciai vonalon nagyon is valós, de egyébként felépített, mű, Patyomkin-háború.