Augusztus végének első komoly politikai híre Dominic Raab brexit-ügyi miniszter nevéhez fűzhető, aki a ‘no-deal’ esetén követendő első 25 technikai dokumentációt tette közzé, majd mondott beszédet. A technikai dokumentumok részét képzik egy 100 dokumentumból álló sorozatnak, amelyet a kormány a megegyezés nélküli kilépés forgatókönyvének szánt, és főleg a vállalkozásokat és lakosokat készítik fel a 2019 áprilisában bekövetkező kilépésre.

Részletek: https://www.gov.uk/government/collections/how-to-prepare-if-the-uk-leaves-the-eu-with-no-deal

A megegyezés nélküli kilepést követő sajtótájékoztatón elhangzott szendvics-válság poénok nem nyugtatták meg a befektetőket. A font újabb meredek zuhanásba kezdett, és csak megerősödni látszik Liam Fox korábbi kijelentése, mely szerint a britek megegyezés nélkül fognak kizuhanni az unióból.

Philip Hammond mérsékelt konzervatív képviselő nyilvánosságra kerülő augusztus 23-i levelében arról panaszkodott, hogy 2030-ra a kilépéstől számítva 7%-ot zsugorodhat a brit gazdaság az eddigi előrejelzések szerint, ami azt jelenti, hogy éves viszonylatban 80 milliárd font kölcsönre fog szorulni az ország. Hammond levelén felbőszültek a radikális toryk, és Hammondot rémhír keltéssel vádolták, majd a ’félelem projekt’ újabb ügynökének kiáltották ki. (Ezen a néven gúnyolták 2016-ban a maradók kampányát, akik azt híresztelték, hogy a kilépés gazdasági bukáshoz vezet). A keményvonalas kilépők szerint tehát ez csak a “project fear” újabb szakasza.

Theresa May brit miniszterelnök azonban nem hallgat sem az ellenzékre, sem a pártján belüli radikálisokra, ahogy éppen Hammondékra sem. A miniszterelnök úgy tűnik, még kitart a középutas álláspont mellett, és úgy véli megállapodhat más országokkal is a kilépést követően, sőt, elképzelései szerint az ő politikája jelenti az egyetlen járható utat, mely alapját képezheti egy jövőbeli jó megegyezésnek.

Elkötelezettségét mutatja, hogy az afrikai országokkal kötendő kereskedelmi egyezmény-turné előtt komoly vádak érték a kormányt, mely szerint a brexit után nem lesz képes segélyeket folyósítani a kontinens országai számára. Ennek ellenére a kormány kiállt a még Cameron által ígért GNI-hez mért 0,7%-os segélyezési politika mellett, melyet bármilyen körülmény között fenn fognak tartani.

May egy középiskolai látogatáson táncra is perdült, kisebb fejfájást okozva ezzel PR teamjének. A miniszterelnök a későbbiekben Kenyába és Nigériába is látogatott, a szigetország kereskedelmi kapcsolatainak és segélyezési politikájának érdekében.

May kiállt a jelenlegi helyzet mellett.

A miniszterelnök szerint a megegyezés nélküli kilépésre való felkészülés egyébként is logikus, hiszen minden esetre fel kell készülnie az országnak.

Az afrikai úton adott nyilatkozatában elmondja, hogy  a ’no-deal’ amúgy sem jelentené a világ végét, és nem látja olyan borúsan az államháztartás helyzetét mint Hammond. Ezzel pedig újabb kilkkesedés kezdődött a kormányon belül a miniszterelnök és Hammond párti képviselők között.

Hammond és May csatája a műanyag szatyrok további adóztatásának kérdésében csúcsosodott ki. Hammond szerint a

miniszterelnöknek távol kellene tartania magát attól, hogy beleavatkozik a költségvetés tervezésébe

May nyilatkozataiban visszatámadott Hammond ellen, először a ’no-deal’ kilépés miatti aggodalmakat csillapítva, majd a műanyag szatyrok kérdésben is. Miután a miniszterelnök rendet vágott a mérsékelt konzervatívok között, Fox is elhatárolódott Hammond kijelentésétől, annak ellenére, hogy eleinte ő figyelmeztetett a ’no deal’ veszélyeire.

A miniszterelnök váratlan helyről kaphat támogatást terveihez. Úgy tűnik, hogy a francia kormány az európai összetartást többre tartja, mint hogy hagyná Mayt és kormányát a süllyesztőbe veszni egy esetleges radikális politikai erővel szemben. Emmanuel Macron és Michel Barnier segédkezet nyújthat a szigetországnak, ugyanis felszólították a többi tagállamot, hogy segítsenek a briteknek egy megfelelő megállapodás elérésében. May tervezete szétzilálhatja az EU-t, azonban egy új tervvel egy olyan különleges megállapodást ajánlhatnak a briteknek, amilyen példa nélküli – állította később Michel Barnier.

May számára reményt jelent, ha Macron és Barnier belemegy a chequers-i terv feltételeibe. Chequers azonban még távol áll a tagállamok álláspontjától, de egy példa nélküli megállapodás jel mindent boríthat. (PA Images)

Elképzelhető tehát, hogy a franciák mégis megengedhetik a briteknek a “szemezgetést”, azaz a nekik tetsző EU-s vívmányok megtartását, az őket hátrányosan vagy hasztalannak vélt szabályokat pedig elvetnék. A brexit kérdés legforróbb pontjait jelentő ír vámhatár kérdésében, illetve az Európai Bíróság fennhatóságának kérdésben viszont továbbra sem tudott megnyugtató választ adni egyik brit politikus sem.

A franciák engedékenységét nem csak a szomszédban összeomló, vagy legalábbis 7%-os recesszióval számoló szuperhatalom politikai válsága robbanthatta ki, hanem a May által meghirdetett űrszonda-verseny is. A briteket mivel kizárták a Galileo projektből, egy új, rivális űrszonda felbocsátásán kezdtek el dolgozni.

Hiába vegyes megítélésű a jelenlegi brexit helyzet és megosztott a közvélemény, a jobboldali marakodást és brexit ámokfutást a baloldal csak bénult tétlenségben nézhette végig. A bénultság okát pedig továbbra is az antiszemita botrányok jelentették.

 Nem biztos hogy a baloldalnak a Trump lufira készült válaszcsapás, a Khan lufi okozza majd a legnagyobb fejtörést. (PA Wire)

Diane Abbott munkáspárti képviselő részéről ugyan elég komoly támadás érte a tory kormányt, mivel három, tévesen deportált Windrush bevándorló meghalt, azonban ez nem volt elég ahhoz, hogy elterelje a figyelmet a Munkáspárt jelenlegi belharcairól.

Frank Field a párt “whip”-je, azaz ostora (ez a poszt hagyományosan a pártfegyelmet fenntartó vitarendezői megbízottat jelenti) visszavonult a párton belüli pozícióitól, mivel tarthatatlannak véli a Jeremy Corbyn miatt kialakult antiszemita állapotot, amely elharapódzott a Munkáspárton belül.

Egy másik baloldali politikus, Lord David Blunkett állítása szerint visszajött a militáns és antiszemita baloldal, Field szerint pedig újra kell gondolni a Corbyn-projektet és megváltoztatni a Munkáspártot.

Frank Field felháborodást keltett azzal, hogy a történtek ellenére megtartotta párttagságát és nem akar lemondani arról, sőt, a kijelentései ellenére akár vissza is térne a párt szűkebb köreibe. Ez leginkább azokat a véleményeket erősíti, mely szerint a Munkáspárton belső harcának frontvonala a volt miniszterelnök, Tony Blair féle harmadik utas, neoliberális régebbi baloldaliak és a szélsőségesebb Corbynt támogató tagok közt húzódik.

Frank Field kijelentését támogatta például Gordon Brown volt miniszterelnök, aki szerint megoldást jelenthet az, hogy a Munkáspárt szóról szóra elfogadja a Nemzetközi Holokauszt Emlékbizottság antiszemitizmus definícióját és nem kedvére értelmezi azt. John McDonnell árnyminiszter lehet a mérleg nyelve a kérdésben, aki szerint szükségszerű a történelmi jelentőségű találkozás a bizottság képviselőivel annak érdekében, hogy a Munkáspárt maga mögött tudja ezt a botrányt.

A Munkáspárttal elégedetlen tagok pedig esélyt kapnak arra, hogy véget vessenek Jeremy Corbyn politikájának. A párt vezetője ellen bizalmi szavazás indulhat a sorozatos antiszemita botrány miatt. Korábban, 2016-ban már túlélt egy bizalmi szavazást, akkor 172 a 40-ellen győzött. 15 munkáspárti ’backbencher’ viszont új irányba szeretné terelni a Munkáspártot, vagy legalább üzenni a párt vezetőjének. Egyes képviselők szerint a zsidó közösség veszélyeztetve érzi magát, sőt, el is menekülhetnek egyesek az országból, a Munkáspárt és Corbyn pedig rászabadította az antiszemitizmus a mindennapi életre.

Más hangok szerint a Munkáspárt akár változtathat is a jelenlegi politikáján. Egy kiszivárgott jelentés szerint a People’s Vote mozgalom hatással lehet a Munkáspárt brexit kérdéshez való hozzáállására, így a baloldali és legnagyobb ellenzéki párt is beállhat egy új népszavazás és az unióban való maradás kampánya mögé.

Hiába vannak tehát ellenfelei saját pártjának radikális oldalán, és a mérsékelt oldalán is (saját volt minisztere David Davis is élesen bírálta a jelenlegi kilépési terveket) nem maradt olyan erő, amely ellen szegülne Theresa May politikájának. Mivel May elutasította a második referendumot – szerinte az a „demokrácia elárulására” lenne – a May-féle chequers-i terv vagy annak EU-s elutasítását követően a ’no-deal’-féle kiszakadás a fennmaradó két forgatókönyv a jövő áprilisi brexitre. Októberben végül kiderül, hogy az EU engedi-e a példa nélküli brit egyezményt.