A Telegraph értesülései szerint az EU-ból érkező munkavállalók megőrizhetik jelenlegi státuszukat. A bevándorlókkal kapcsolatos hirtelen irányváltásnak az oka vélhetően a sorozatos botrányok okozták és a közös félelem, mely szerint nem lesz elég munkavállaló az országban a brexit-folyamat lezárulását követően. A brit jobboldal szerint britek a morális fölényt biztosítják részükről a 'no deal' esetén is ezzel, még ha a brit munkavállalók nem is kapják meg az EU-tól a viszonzott szabadságot.

Az európai munkavállalóknak változatlan marad a helyzetük az egészségügyi ellátórendszerben, ez pedig további tárgyalásokra és engedményekre adhat lehetőséget a jövőben. Jacob Rees-Mogg konzervatív politikus is elismerte, hogy

[az EU-s munkavállalóknak] (…) nagyjából azonos jogokkal kellene rendelkezniük, mint a brit állampolgároknak –nem jobbal sem rosszabbal.

Jacob Rees-Mogg, egy régimódi elit tory politikus. (Reuters/Guardian)

A kijelentést még nem tudni mennyire veheti biztosra az EU-s (például magyar) munkavállaló, hiszen lehet, hogy egyszerű politikai fogásról van szó annak érdekében, hogy megpuhítsák a baloldali szavazókat. Erre utal – a volt brexit tárgyalásokért felelős miniszter – David Davis  kijelentése, aki azt hangsúlyozta, hogy először az EU részéről is szükséges a brit munkavállalók felé tett lépés és garancia a 'no deal', vagy bármilyen más kilépés esetére is.

A brit kormány mostantól szeptemberig nagyjából 70 hasonló tervet fog közzé tenni, melyek a Brüsszellel való új kapcsolat kialakításának alapjául szolgálhatnak és a megállapodás nélküli kilépésre is felkészítik az országot. Dominic Raab jelenlegi brexit miniszter szerint ez

„csökkentheti a kockázatokat és biztosítja az Egyesült Királyság útját egy sikeres brexit felé”

A Konzervatív Párt az ígéretekkel talán a politikai logika mentén halad, azonban időt még nyerhetnek. A belpolitikai botrányok ugyanis egyelőre nem csillapodnak, az idő pedig a jelenlegi kormány ellen dolgozik.

Konzervatív teázás, baloldali koszorúzás

Alig egy hete Boris Johnson volt külügyminiszter keveredett a burka-ellenes megszólalásával muszlim-ellenes botrányba, majd adott teát a várakozó riportereknek válaszok helyett.

Majd később Jeremy Corbynra terelődött az antiszemitizmus gyanúja, amikor régebbi fotók és történetek kerültek elő a médiában arról, hogy az izrael-ellenes, terroristaszervezetekhez közel álló és azokban résztvevő személyekkel fényképezték le egy koszorúzáson.

A Munkáspárt vezetőjeként Corbyn arról beszélt később, hogy valóban ott volt a 2014-es koszorúzáson, amely mögött az a szervezet állt, amely az izraeli olimpikonok merényletét is véghez vitte a müncheni olimpián. Azonban Corbyn úgy tartja, hogy csak olyan minőségben volt ott, mint aki a terrorizmus áldozatairól emlékezett meg, magához a szervezethez nem volt köze. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy antiszemitizmus gyanúja könnyen rávetüljön Corbynra, akinek párton belüli támogatói bázisát sokszor jellemzik a sajtóban szélsőbaloldalinak, valamint antiszemita gondolkodást tulajdonítanak nekik. Ennek valóságtartamáról tanúskodnak egyébként a Munkáspárt sorozatos belsővizsgálatai és Corbyn egyre gyakoribb bocsánatkérései a zsidó közösségtől.

A felhávorodást kavaró kép. Az ember aki ott volt, de szerinte mégsem volt jelen. (Guardian)

Bejámin Netanjáhú izraeli miniszterelnök nem volt rest kihasználni a koszorúzást a twitter-háború újabb fordulatához. Egy bejegyzésben ismét elítéli a munkáspárti vezetőt, amelyre Corbyn csak az emberi jogi univerzalizmussal tud felelni, mely szerint az izraeli hatóságokat kellene elítélni, akik csak március óta 160 palesztin tüntetőt gyilkoltak meg.

A baloldalt tehát sikeresen megbénította az Corbyn-féle antiszemita botrány. Kezdetben 3-4%-ot is esett a támogatottsága a Munkáspártnak, azonban a botrányt követően gyorsan regenerálódott a párt és ismét kisebb előnyre tett szert a frissebb közvéleménykutatások szerint.

Mindeközben a jobboldalon Rees-Mogg és Johnson egyébként kitűnően állják a politikai sárdobálást. Rees-Mogg kiállt Johnson mellett, amikor a burkát viselő muszlim nőket postaládáknak nevezte. Épp ezért a Konzervatív Párton belül felmerült a gyanú, hogy Theresa May nyári szünetét kihasználva, a sorozatos vereségeket szenvedő radikális szárny párton belüli puccsot készíthet elő egy Rees-Mogg és Johnson duóval, Johnsont ültetve a miniszterelnöki székbe.

Johnsont és Ress-Mogg-ot egyre inkább támogatják az önálló jobboldali politikai lobbicsoportok, köztük a régebbi Leave.EU, amely

„kész megválasztani egy igazi brexitert”

Rees-Mogg azonban elhatárolódott a mozgalomtól, mivel nem szeretné, hogy fanatikusok kerüljenek a toryk közé.

A második referendummal lehetséges bennmaradás ígérete, és az egyre hangosabb baloldali kiállás egy új népszavazás mellett újjáélesztette azt a politikai csoportosulást is, ami inkább egy radikális kilépést vinne véghez. Ez a csoportosulás a régi kilépéspártiak radikális szárnyából áll, élükön Johnsonnal. A pártrendezvényekre 2016-ban általában Johnson hozta el az embereket, azokon a rendezvényeken vettek a legtöbben részt, ahol ő is ott volt. A jelenleg 124.000 párttagból álló konzervatívokon belül ez egy kis csoportot jelent, azonban Anna Soubry szerint nem kell sok, hogy egy ilyen radikális kis csapat a politikai iránytűt a radikális UKIP irányába taszítsa.

A támogatókat fanatizálhatja, hogy Johnson ismét egy busztúrát szervezhet az országban annak érdekében, hogy meggyőzze a lakosságot a radikális kilépésről (nyilván ebben az PR-kampány is benne van).

Johnson újra buszra pattan? Az ellentüntetők számára az is kérdéses, hogy egyáltalán marad-e tojás a közért polcain a brexit után. (Huffington Post)

A politikai vesztesek közül azonban vannak más radikális visszatérők is, hiszen Nigel Farage volt UKIP vezető és EP-képviselő is bejelentette a visszatérését egy új radikális brexit kilépésért, harcolva Theresa May chequers-i feltételei ellen. A politikus egy Daily Telegraph-ba írt cikkben arról értekezik, hogy visszatérne egy új, „A kilépés kilépést jelent” (Leave Means Leave) nevezetű kampánycsoport élén a politikába. A csoportot egy bizonyos Richard Tice nevű multimilliomos finanszírozná, óhatatlanul is felidézve ezzel a választási bizottság ítéletének emlékét a 2016-os kilépési kampányok illegális finanszírozására vonatkozóan.

Ezek a kampányok azonban nagy valószínűséggel csak egy második referendum esetén indulnak majd be, és a politikai baloldalra jellemző, egyébként vegyes összetételű maradáspárti vonal sem hagyja magát.

A James McGrory vezetésével megalakuló kampánycsoport, a „Nép szavazata” (People’s Vote) sorra ítéli el Farage és Johnson akcióit nyilatkozataiban, valamint úgy tűnik, hogy a finanszírozást nekik is sikerülhet megoldaniuk. Egy divatmárka milliomos alapítója, Julian Dunkerton – a jobboldal meccénásaihoz hasonlóan – 1 millió fonttal támogatta a csoportot. Szerinte az EU nélkül nem jöhetett volna létre 20 évvel ezelőtt a vállalkozása (Superdry), amely mára világraszóló sikereket ért el, és számos európai fővárosban tart fenn üzleteket.

Ennek tükrében jelenleg May és a puha brexit pártolóinak akkor lehet a legnagyobb esélye a túlélésre, ha kihúzzák a márciusig hátralévő időt, valamint megvárják az októberben esedékes újabb EU tárgyalásokat, majd a józan észre hallgatva elkezdik ők is támogatni a bennmaradást, vagy átmeneti időszak feltételeit.

A Munkáspárt egyelőre - a botrányokon kívül - jól játszotta kártyáit, mivel nem zárta ki a lehetőséget, hogy amennyiben a chequers-i megállapodás kudarcot vall, elképzelhető a baloldali együttműködés egy második népszavazás érdekében, hiszen – Sir Keir Starmer brexit árnyék miniszter szerint – onnantól kezdve az alsóház kezében van a brexit további sorsa.

A baloldal esélyeit tovább növelheti, hogy miközben a kormány júliusban hatalmas tartalékokat halmozott fel, és a képviselők megnövelt személyi költségeket követelnek a fenyegető kilépés és megnövekedett munkateher miatt, a megszorítások és átalakított költségvetés következtében kialakuló szociális helyzet egyre csak romlik. A kormány a szakértők szerint könnyíthet a megszorításokon, feltéve ha nem a 'no deal' esetére tették félre a költségvetési tartalékokat. Miközben a megegyezés nélküli kilépés esetére a nagy cégek a profit teljes védelmét kérik a kormánytól, az NHS kiszivárgott jelentése szerint az egészségügy összeomolhat, 13.000 gyerek már most sem jut megfelelő szociális ellátáshoz, és a szegényebb környékeken élő gyerekek számára kilencszer nagyobb a valószínűsége az iskolai bukásnak, mint a gazdagabb helyeken élő gyermekeknél. A széthúzás és a társadalom különböző rétegei közti különbség tehát jelentősebb mint valaha, miközben az ország egy gazdasági válság felé sodródik a társadalmi polarizációból fakadó politikai válság eredményeként.

Jeremy Hunt szerint az oroszok ellen újabb szankciók kellenek. (Guardian)

Annak ellenére, hogy a gazdasági kiutat az új kereskedelmi kapcsolatok jelenthették volna a népszavazást követően, az ország a régi kapcsolatrendszerben maradt. Jeremy Hunt új külügyminiszter az oroszok elleni új szankciókat követelte a Szkripal-ügy és a népszavazásba történő, orosz eredetű beavatkozási kísérletek miatt. Az elmúlt pár hónapban némi enyhülés következett be az EU-orosz kapcsolatokban, és csillapodtak azok az oroszellenes hangok, amelyek a Krím-félsziget 2014-es megszállása óta fagyosan tartják a kapcsolatokat, és helyükön a kereskedelmi szankciókat. A britek viszont továbbra is a régi, keményebb hangot kívánják hallattatni Moszkvával.

A következő nagy fordulatot Dominic Raab és Michel Barnier újabb tárgyalása jelentheti, majd végül az októberi határidő, ami végleg eldöntheti May kormányának sorsát. A brit média általában véve már kongatja a vészharangot, az új népszavazási kampány csoportjai pedig a rajtvonalhoz álltak.