Donald Trump és Boris Johnson találkozása. Johnson nem kerülte el a trükkös kézfogást. (Reuters)

A helyhatósági választások – és ami utána jön

A szavazás lezártával a következő eredmények születtek: amíg a Konzervatív Párt és a Munkáspárt is 35-35%-ot ért el a szavazatok arányát tekintve, addig a LibDem 16%-ot, amíg a maradék 14%-on az egyéb pártok osztoznak. Ez a kerületekben a Munkáspárt győzelmét hozta, 2350 helyet tudhatnak magukénak, a konzervatívok pedig 1332-t. A LibDem 536-ot, a Zöldek 39-et, amíg a UKIP csaknem teljesen megsemmisült és 3 helyet tudtak megszerezni. A Brexit népszavazás és Farage távozása után bukdácsoló és céltalan UKIP a pestishez hasonlította magát, mondván: még bármikor visszatérhetnek.

Az euroszkeptikus pártnak már nincs értelme? (Independent)

Londonban a konzervatív területeket a LibDem hozta el, a Munkáspárt várakozásaival ellentétben. A szavazatok arányából leginkább arra lehet következtetni, hogy a UKIP helyett ismét a LibDem fog előre törni "harmadik erőként" a két hagyományos jobb- és baloldali párt mellett. Kérdéses azonban, hogy a következő választásokig elképzelhető-e esetleg egy új koalíció, valamint, hogy a Munkáspárt egybe tudja-e tartani magát.

A londoni erőviszonyok csak kis mértékben, a LibDem számára változtak (BBC)

A BBC elemzői szerint, nagy tanulság ez a hagyományos pártok számára, amelyeknek most arra kell koncentrálniuk hogy kimozduljanak a komfortzónáikból. A szavazatok területi eloszlása szerint ez valóban így van, hiszen a Munkáspárt az északi területeken és a városokban szilárdult meg, amíg a konzervatívokat szinte lehetetlen kirobbantani a vidékről és az angol, valamint a walesi területekről.

A végeredmény a Munkáspártnak kedvezett a helyek számában, viszont egyenlő erőviszonyokat eredményezett a konzervatívokkal a szavazatok arányában (BBC)

A pártok vegyesen kommunikálták eredményeiket. Corbyn leginkább arra fektette a hangsúlyt, hogy a Munkáspárt olyan politikai erővé vált amely képes elhozni a győzelmet a következő választásokon, amíg May és a konzervatívok építeni szeretnének a helyhatósági választások tapasztalataira és úgy politizálni a jövőben.

A Times hétvégi lapjában megjelent cikk szerint Justine Greening és Boris Johnson úgy értékelte a konzervatívok eredményeit, hogy a Brexit kérdése is továbbra az a téma, amely miatt az szavazók a Konzervatív Pártot választották, hiszen a Brexit népszavazáskor is erős, kilépés mellett szavazó körzeteket sikerült elvinnie a toryknak.

A hard Brexit lenne a megoldás?

Továbbra is az egységes piac részeként

May úgy tűnik, hogy továbbra is ugyanannak a helyzetnek a csapdájában vergődik, mint aminek hivatalba kerülésekor esett áldozatul, és amit a Konzervatív Párt kilépés párti politikusainak köszönhet. David Davis és a kemény brexiterek az EU-tól és az egységes piactól való teljes elszakadásban hisznek. Az új "vaslady" viszont belátta, hogy az észak-ír határ kényes kérdését lehetetlen megoldani anélkül, hogy az egységes piacban maradjon a szigetország. Ha ugyanis kilépnek a britek, akkor az a kemény határokat, és egy jelentős konfliktust jelentené az írekkel. Így viszont egy esetleges egységes piaci alku hátba döfné azokat a szavazókat és politikusokat, akik abban hisznek, hogy az ország nem képes saját kereskedelmi egyezményeket kötni, és az EU ezáltal túlságosan is beleszólna a kereskedelempolitikába.

A Sunday Times és a Sun értesülései szerint May hiába küldi a Parlament elől a Brexit albizottságokba a javaslatokat és terveket, azokat maguk a bizottságok szedik darabokra. Sajid Javis és Gavin Williamson, May friss emberei a miniszterelnök segítségére vannak, azonban Jacob Rees-Mogg – aki korábban hitet tett May politikája mellett, erős utalásokat tett arra, hogy May megígérte a Brexit sikersztorivá váltását, és teljes véghezvitelét, ami azt is jelenti egyben, hogy az ország kilép az egységes piacból. Ennek ellenére a Guardian és Independent forrásai szerint a toryk között létezik egy keménymag, akik a miniszterelnököt abba az irányba szeretnék terelni, hogy próbálkozzon meg az egységes piacban való bent maradással. Az új lázadócsoport még érdekesebb lehet a hatalmi játszmában, amennyiben az Alsóház elé kerül a javaslat. A lázadók az egyes pártokban az átszavazásoknál különös fontossággal bírnak, gondolva akár a Munkáspárt téli győzelmeire az egyes szavazásokon. A Munkáspárt azonban nem biztos, hogy támogatná az egységes piacot. A Times szerint Jeremy Corbyn esetleges gazdasági programjától tartva, a brüsszeli vezetés a szabadkereskedelem védelmének felépítésén dolgozik. Éppen a Corbynista tervek miatt, az Alsóházban közel 40 munkáspárti képviselő fontolhatja meg az átszavazást és lázadást. Egyébként még a Munkáspárt maga is küszködik azzal, hogy a vámokra vonatkozóan milyen álláspontot alakítson ki.

Az iráni no-deal és Boris Johnson

A Brexiten kívül tovább borzolja a kedélyeket Donald Trump amerikai elnök nyárra tervezett látogatása és Iránnal folytatott politikája. Boris Johnson büszkén jelentette be Trump látogatását a tavalyi fiaskó után, amikor az elnököt látogatását a fagyos diplomáciai hangulat miatt el kellett halasztani. Trump azóta a legjelentősebb európai vezetőkkel, Emmanuel Macron francia elnökkel és Angela Merkel német kancellárral is találkozott. Az európaiak nem hiába keresik Trump kegyeit, hiszen az európai védelempolitikát, és világpolitikát még mindig a NATO legerősebb szuperhatalma határozza meg. Azonban van még egy ok, amiért sürgősség vált a Trumppal való találkozó. Az amerikai elnök vélt vagy valós közbenjárása folytán az észak- és dél-koreai rezsim több évtized után békét kötött. Trump pedig a külpolitikai sikeren felbuzdulva egy másik problémás régióra, a közép-keleti régióra vetette tekintetét. A koreai módszert szeretné éppen ezért Iránra is alkalmazni és a legnagyobb nyomást fektetni a sokoldalú felekezeti és multilaterális konfliktusra, tehát megoldani Irán és a térség többi országainak problémáját. Irán, Izrael, a szaúdiak, Irak, Pakisztán mind-mind érintett a kérdésben.

Egy atomerőmű az iráni Arakban. (BBC)

Trump útjában azonban az első törékeny akadályt az európai diplomácia több éves kemény munkájával végül 2015-ben tető alá hozott iráni nukleáris egyezmény jelenti.

Az egyezmény megkötésekor (atom)felhőtlen öröm (AFP)

Boris Johnson külügyminiszter május 6-án Washingtonba utazott, hogy rábeszélje Trumpot az egyezmény megtartására. Trump eközben sajátos viszonyt ápol európai politikai szövetségeseivel. Miközben otthon az Országos Fegyver Egyesületnek tett gesztusokat, a brit kórházakat és a késes támadásokat állította párhuzamba, mondván,

„a brit kórházak háborús övezethez hasonlítanak.”

Majd utalva a közelmúltban történt európai késes és fegyveres gyilkosságokra, megemlítette, hogy a lakosok nagyobb biztonságban lennének, ha Európában is mindenki rendelkezne a fegyverviselés jogával.

Johnson – aki remélhetőleg elengedi a füle mellett Trump gunyoros utalásait – a macroni útra lépve máris Trump egóját simogatja. A két Korea megbékélése miatt Trumpot a Nobel-díjra érdemesnek tartja a brit külügyminiszter. A hízelgő taktika nem sikerült a briteknek. Az iráni megállapodás megsemmisülése viszont nem csak a Közel- és Közép-Keleten, hanem a brit parlamentben is bombaként robbanhat, Boris Johnson külügyminiszteri karrierjének újabb mélypontját detonálva.

A bejegyzés írása közben futott be a hír, mely szerint Trump felmondta a megállapodást.

Boris Johnson helyzete pedig hirtelen instabillá vált. Laura Kuenssberg, az egyik legélesebb nyelvű brit politikai újságíró egy darabig biztos nem lesz Johnson kedvence, megállapításai azonban helytállónak tűnnek nem rég megjelent véleménycikkében. Johnson sokat vesztett a régi politikai súlyából a toryk között, és nem biztos, hogy szembe megy majd a szavazáson az egységes piacban maradás konszenzusos megoldásával, vagy egy norvég kereskedelmi modellel.

Boris Johnson Washingtonban méltatja Trumpot (BBC)

Végül hazaérve washingtoni útjáról, Johnson úgy döntött, hogy lépést tesz a kemény Brexitre voksoló szavazók mellett és nekiment May vám javaslatának. A May-féle terv szerint a brüsszeli vámok vonatkoznának továbbra is a beérkező termékekre, miközben az Egyesült Királyság saját vámrendszerrel dolgozna a vámhatárokon belül. A külügyminiszter szerint ez egy példa nélküli rendszer lenne, amelyet nem támogat. Tehát Johnson a politikai ambícióból nem, csak a lobbi erejéből veszített.

Nehéz lesz azonban az a grandiózus Brexit terveket menetrend szerint betartani, ugyanis a brit parlament szuverenitásáért és EU-tól való függetlenségért küzdő brexitereket pontosan a Lordok Házában szavazták le, immáron a tizenkettedik vereséget mérve a kilépést megalapozó törvényjavaslatra. A harmadik olvasat során egyszerűen kikerült a Brexit határideje a szövegből. Így a Brexit sorsa talán még bizonytalanabb, mint valaha.