Az Egyesült Királyságban helyi választásokat tartanak, ahol eldől, hogy melyik nagy párt tudhatja magáénak végül a lakosság szimpátiáját és egy előzetes képet kaphatunk arról, hogy hogyan dőlhet el a továbbiakban a Brexit sorsa, vagy jobban mondva milyen Brexitet is kapunk a végén. A harc két narratívára épül (Brexit + a tory kormányzás eredményei), amelyet úgy tűnik egyelőre, hogy a Munkáspárt fog megnyerni. A YouGov és Survation közvéleménykutatók is 54-51%-os győzelmet mérnek a Munkáspárt számára, a konzervatívok 29-31%-ával szemben, amíg a Liberális Demokratákat 11-12%-ra mérik. Tehát a Munkáspárt előnye nagyjából 20% vagy afölötti. Keményen küzdött a brit baloldal az elmúlt hetekben azért, hogy ez így történjen, ugyanakkor a kormányő, Theresa May is hozzájárult a maga módján ahhoz, hogy Jeremy Corbyn és a Munkáspárt ekkora előnyre tegyen szert.

Több fiatalra számítanak a pártok a nagyvárosokban (Getty Images)

Amber Rudd bukása és Sajid Javid felemelkedése

 A Windrush-botrány a múlthéten felkavarta az állóvizet és ismét a bevándorlás, a Brexit és a szuverenitáspolitika került a közvélemény fókuszába. A Windrush-generáció alatt értjük azokat a színesbőrű karibi bevándorlókat és leszármazottjaikat, akik még az ’50-es években jöttek Nagy-Britanniába. Több brit állampolgárt is deportálással fenyegettek meg a két héttel ez előtti botrányban, amikor is „tévesen” erről szóló leveleket küldött ki a belügyminisztérium (Home Office). Azóta felszínre került több visszásság is, amely ezeket az állampolgárokat érintette az egészségügyi ellátás, vagy az állampolgári jogok gyakorlásának területén. Ennek következtében fény derült arra is, hogy a belügyminisztérium a bevándorlás mértékének visszavágása miatt ­– amely még a 2010-es kormányprogram ígéretei között szerepelt – nagyjából 2014 óta nyíltan ellenséges környezetet akar teremteni a bevándorlók számára. A burkolt deportálási politika kezdetén a belügyet a mostani kormányfő – Theresa May vezette. A kormányváltást követően pedig Amber Rudd vette át a helyét. A miniszter a deportálások hírének kezdetén a miniszter a képviselőknek azt állította, hogy nem tud semmiféle deportálási tervről. A Windrush-botrány csúcsán Amber Rudd azonban beismerte – a Guardian által nyilvánosságra hozott levelet követően –, hogy tudott a deportálási célszámok létezéséről (Maynek 10%-al kevesebb bevándorlót ígért), majd lemondásra kényszerült. Diane Abbott, a Munkáspárt képviselője szerint May miniszterelnök elvesztette az emberi pajzsát, később pedig Corbyn is Mayt nevezte meg felelősnek Rudd helyett.

A leköszönő Rudd. Kalkulált veszteség? (Getty Images)

Rudd lemondólevelében saját magát tartotta felelősnek, amiért nem vett tudomást a tényekről, amelyet az általa vezetett minisztérium biztosított számára. Maynek azonban valószínűleg nem fáj annyira Rudd elvesztése, hiszen a képviselőnő még David Cameron és Gerorge Osborne bizalmasai közé tartozott, valamint erősen EU barát nézeteket támogatott és 2016-ban a maradás mellett kampányolt a tory táborban. Így tehát Rudd vált a May-kormány újabb áldozatává, helyére pedig Sajid Javid, egy pakisztáni családból származó volt befektetési bankár került.

Sajid Javid. A konzervatívok megmentője lehet. (Kristy Wiggleworth/Associated Press)

Javid kinevezése szimbolikus jelentőséggel bír. Javid maga is másodgenerációs bevándorló, hiszen édesapja még buszsofőr volt, valamint egy gyapot-malomban dolgozott. Fia azonban már 25 évesen a Chase Manhatten Bank alelnöke volt, majd a Deutsche Banknak dolgozott, mint befektetési bankár, majd 2009-től kezdve egy sor gazdasági, kincstári pozíciót betöltve robbant be a politikai életbe. Javid nyilatkozatában megemlítette, hogy ő helyre tudná hozni a hibát a Rudd vezette minisztériumban, hiszen amikor először hallott a Windrush-botrányról, ráeszmélt, hogy ez lehetne az apja, az anyja, vagy akár ő maga is.

A Munkáspárttal azonnal konfliktusba került, mivel állítása szerint „kókuszfejűnek” és „Tamás bátyának” kezdték csúfolni az ellenzéki politikusok. Corbynt ezért fel is szólította a miniszterelnöki kérdések órájában, hogy küldje el a rasszista kijelentések miatt a képviselőket, hiszen azok ellenséges, antiszemita és rasszista politikai légkört teremtettek.

Corbyn azonban a miniszterelnöki kérdések alatt inkább ismét a konzervatív kormányt ostorozta. Az egészségügyi rendszer romlását, az elharapódzó késeléses bűncselekményeket mind a tory kormánynak tudta be, hiszen szerinte a megszorításaik odáig vezettek, hogy lassacskán nincs elég rendőr az utcákon, sem pedig megfelelő ellátószemélyzet vagy szakember a kórházakban. Ez pedig közvetetten több ezer brit halálához vezetett - állítja a Munkáspárt vezére.

A Brexit 9+1 veresége

 Theresa May azonban nem csak a belpolitika terén szorult sarokba, hanem a Brexit kérdés miatt is. May javaslata ugyanis a Lordok Háza elé került. A Lordok szavazása előtt az a forgatókönyv is a Brexiterek kezében volt, mely szerint az ország mindenféle egyezmény nélkül kiléphet az EU-ból, legyen annak bármilyen súlyos is a következménye. A Lordok azonban az Alsóházba küldhetik vissza a tervezetet, ugyanis az emberi jogok és a közösségi jog konfliktusa miatt kétszer szavazták le a May tervet az első nap. Később a gazdasági és kereskedelmi övezet miatt, az EU-s szabályzások miatt, majd pedig a no-deal ellen, a bevándorló gyerekek családegyesítésének támogatása miatt, és végül az EU és az ország kapcsolatának parlamenti tárgyalásának felhatalmazása érdekében. Ez összesen kilenc döntés volt a Lordok Házának részéről, amely May Brexit tervezetét visszaküldte az Alsóházba, sőt, végül az Alsóház dönthet a Brexit egészének kérdésben, és a no-deal csaknem lehetetlenné vált.

Maynek ez egy kényelmes helyzet volt, hiszen bármikor mondhatta, hogy ő megpróbálta a legdurvább forgatókönyvet végigvinni és a Lordokon múlt a terv. Ugyanakkor a kemény brexiterek (60 képviselő) megfenyegették Mayt, hogy a Konzervatív Párt széteshet, amennyiben May nem áll be a gazdasági- és vámövezetből való kilépés mögé teljes politikai súlyával – ez pedig patthelyzetet eredményezhet az észak-ír határon. Miután ez nyilvánvalóvá vált, a Lordok az észak-ír határról is döntöttek, mégpedig úgy, hogy a Brexit egyezmény nem sértheti a Nagypénteki egyezményt. Ez volt tehát a tizedik vereség.

A miniszterelnök természetesen ezek után „robosztus” válaszcsapást ígért. A Lordok gyakorlatilag az Alsóház kezébe adták a vétó jogát, nem mellesleg megakadályozva a nép „akaratát”. 

Választási láz - ki fog nyerni?

A választásokra tehát ilyen körülmények között került sor. Nem meglepő az előzetes közvéleménykutatások alapján, ha a Munkáspárt húzza be a legtöbb szavazatot, azonban ha emlékszünk még a UKIP viharos győzelmére a 2014-es EP választásokról, talán itt is érheti az elemzőket némi meglepetés (hogy ne említsük a Brexit hibahatáron mozgó 3%-át).

May a fülke felé tart. Este 10-ig lehet voksolni. (AFP/Getty Images)

Az első hírek rögtön választási csalások sorairól számolnak be, amelyekben egyelőre szinte minden párt érintett. A konzervatívok olyan szórólapokat osztogattak egy kerületben, amelyen azt állítják, hogy a Munkáspárt hozta be a kórházakba a hepatitiszt. A Munkáspárt egyes képviselői antiszemita üzeneteket posztolgatnak a közösségi médiában, a LibDem képviselője pedig népirtáshoz hasonlította a bevándorlást.

Jeremy Corbyn még összeteheti a két kezét az eredményhirdetés előtt. (BBC)

Nagyobb port kavart azonban, hogy először tagadták meg a szavazást egyes lakosoktól, mivel azok nem hoztak magukkal személyazonosság igazolására szolgáló dokumentumot. A britek különösen allergiásak az igazolványok bevezetésére, hiszen már Thatcher idején rendőrállamot kiáltottak, mindenféle kártya bevezetése miatt. Az atrocitás elsősorban a londoniakat érte, akik felháborodásuknak adtak hangot, révén hogy nincs náluk banki kivonat, útlevél vagy jogosítvány, többen pedig inkább le sem adták a szavazatukat. A helyi szavazókörletek sajnálatukat fejezték ki. Ezek a csalások és a szavazati jog megtagadása pedig további olaj lesz a tűzre egy szoros eredmény esetén. Este 10-kor zárnak a körletek. Eredmény pedig holnap hajnalban várható.