Theresa May hazatérése Brüsszelből átütő győzelmet hozott a miniszterelnöknek. A Brexit első fordulójának lezárása bizonyítékul szolgált arra, hogy a May-kormány igenis képes sikeresen lefolytatni a kilépési tárgyalásokat az EU-val. A Brexit első fázisa tehát révbe ért. May politikája biztos sarokkövét jelentette a konzervatív tory kormányzásnak, ellenállva a legjelentősebb külső ellenzékének – a Munkáspártnak, és a belső ellenzékének, a tory hátsósoroknak.

David Davies May visszatértét követve, ezt a győzelmet szinte azonnal aláásta. A Brexit-tárgyalásokért felelős miniszter a nyilatkozataiban a megállapodást „szándék értékűnek” nevezte, majd később a televízióban kívánságait inkább egy Johnson-féle „Canada plus plus plus” megállapodás felé fejezte ki. Ez gyakorlatilag a kanadai Európai Uniós kereskedelmi modellt jelentené. Davies szerint az egyezmény nélküli kilépés nem járna katasztrofális eredményekkel, csupán annyit jelentene, hogy nem fizetnek több pénzt az EU-nak. Azonban az uniós fél, különösen a liberális ALDE csoportosulás vezetője - Guy Verhofstadt - aggodalmát fejezte ki, hiszen a gazdasági perspektíván kívül ez a lépés azt jelentette, hogy a britek az első fázis lezárását követően azonnal figyelmen kívül hagyják saját ígéreteiket. A tory kormány kikerülve a kommunikációs csapdát, inkább a Brexit tárgyalások eredményeire koncentrált, és az új, régi külsővel nyomtatott angol útlevelet helyezte a mondanivalójának középpontjába.

The UK passport is an expression of our independence and sovereignty – symbolising our citizenship of a proud, great nation. That's why we have announced that the iconic #bluepassport will return after we leave the European Union in 2019. https://t.co/pgQvrBIna5

— Theresa May (@theresa_may) December 22, 2017

A viszonylagos nyugalom egészen a karácsonyt megelőző parlamenti miniszterelnöki kérdésekig tartott.

A szociális kérdések – úgy, mint a házak árai, az oktatás, a korábbi évek megszorításainak eredményei és a tory költségvetés lyukai a nemzeti egészségügyi rendszer támogatásán - új sebekként jelentkeztek May miniszterelnöki renoméján. Az ellenzék vezéreként a Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn a felszólalásának központi témájaként szerepeltette az egészségügyet. 50.000 ember került a várólistákra, a mentők, és a sürgősségi betegellátás (A&E) 12.000 beteget nem tudott megfelelően és időben ellátni. May válaszában a diagnosztikai szűrések emelkedő számát és a rekordmennyiségű költségvetést méltatta, ami kevésnek bizonyult a Parlament és a sajtó számára is. Az A&E szakszervezete a kormány segítségét kérte, hiszen rövid időn belül nyilvánosságra került az egészségügy válsága. A tárcáért felelős miniszter, Jeremy Hunt nyilvános bocsánatkérésre kényszerült január elején, azonban nem kis közfelháborodást okozva - nem mondott le posztjáról.

Az egészségügyi vita jelentős szavazói támogatást biztosított a Munkáspártnak és Corbynnak. Az egyik decemberben megjelenő közvéleménykutatás eredménye bombaként robbant a sajtóban. Csaknem öt pontos vezetést tudhat Corbyn keménykezű politikájának a Munkáspárt. Ennek következtében May ellenségei nem csak a párton kívül, hanem a párton belül is ismét gyarapodni kezdtek. A kritikus hangok pedig elsősorban Boris Johnsonék felől érkeztek. A Munkáspárt előretörését azonban beárnyékolta a párton belül elharapódzó antiszemitizmus felröppenő híre. A hírek azokból az izrael-barát körökből érkeztek, amelyek titkos tárgyalásokba bonyolódtak számos brit kormányközeli személlyel, és amely, miatt Priti Patel, a Brexit egyik kulcsfigurája is lemondásra kényszerült.

Priti Patel. (Kép forrása: Reuters)

Az izraeliek álláspontjukban a Munkáspártot kritizálták, amiért nem ismerik el a Hamászt terrorcsoportként. Ez kulcskérdéssé vált 2017 végén az izraeliek számára, akik – miután Donald Trump amerikai elnök szándékát fejezte ki a nagykövetség áthelyezésére – ismételt konfliktusba bonyolódtak a gázai övezetben a volt brit mandátumterületen élő palesztinokkal.

A botrányok a tél beálltával nem kerülték el a konzervatívokat sem. A #metoo-mozgalom fényében a nemi zaklatások sosem látott nyilvánosságot kaptak. A hollywoodi hírességeket sorra zárta ki a színészi szakma, hamarosan azonban az amerikai politikusokat is elérte a jelenség, majd Európát és a briteket is. Damien Green képviselőnek kellett december végén távoznia a számítógépén tárolt pornográf felvételek birtoklásának vádja miatt. Mark Garnier kereskedelmi miniszter pedig szexjátékok vásárlása miatt került bajba.

Az újév beköszöntével Maynek változtatnia kellett a kormány összetételén, hiszen nem engedhette, hogy a botrányok, az egészségügy helyzete és az ellenzék kompromittáljak a kilépés „dicsfényében” tetszelgő, Brexitet megvalósító konzervatív kormány munkáját. A  kormányfő ezért új kabinetet alakított. A változástól a Guardian és az egyéb sajtóorgánumok véleménycikkei azt várták, hogy May végre megszabadul – az őt egyes információk szerint zsaroló – Daviestől és Johnsontól. Ehelyett a képviselők arányát tekintve több nő és több etnikum került a kormányba, azonban a belső ellenzék megmaradt, köztük Johnson is ragaszkodva a külügyi tárcához.

Donald Trump a jeruzsálemi követség megnyitása előtt jóval korábban tervbe vette, hogy ellátogat a „különleges kapcsolat” helyreállításának céljából a szigetországba. Az apropó egy olyan Nagy-Britanniában található követség megnyitásának idejére esett volna, amelynek költözéséről még az Obama-kormányzat döntött. Az angol baloldal ugyanakkor tömegtüntetéseket szervezett Trump látogatása ellen, Sadiq Khan pedig elítélte Trumpot kirekesztő kijelentései miatt. Trump egy kirohanásában az angol látogatás előtt „szarfészeknek” nevezte Haitit és jó pár afrikai országot. Theresa May pedig mindenképp szerette volna elkerülni csakúgy a diplomáciai malőrt, ahogy a tömegtüntetéseket is. A sértődött amerikai elnöknek kapóra jött a követségavatás. A twitter üzenetében az Obama-kormányzat rossz politikáját okolta, amiért költséges költözés után követséget kell nyitnia országának a briteknél.

May és a brit kormány megtépázott hírnevén hivatottak javítani január első találkozói Franciaországgal. A brit kormány ismét esélyt kapott a bizonyításra. Emmanuel Macron francia elnök a németekkel együtt fáradhatatlanul dolgozik egy dinamikusabb „első sebességes” új EU kidolgozásán. Miközben a britek egyre inkább a kilépést jelentő ajtó küszöbén ácsorognak. A 2018-as francia-angol csúcs a két ország kapcsolatát hivatott helyreállítani, különleges figyelmet szentelve a két ország bilaterális kapcsolatainak. A találkozó negatív visszhangokat szült a brit sajtóban. Ugyan sikerült megállapodniuk a franciákkal a briteknek, azonban a határokon és a csatornánál tartózkodó bevándorlók miatt milliós nagyságrendű éves támogatás fizetésére kényszerültek. A két ország között ugyanis évek óta létezik egy a bevándorlást szabályozó egyezmény. Theresa May tehát további olajat öntött a tárgyalásokkal a tűzre és támadási felületet nyújtott belső kritikusai számára. Boris Johnson például a csatornát átívelő híd ötletével bolondította meg a közvéleményt. A franciák elégedetten állhattak föl a tárgyalóasztaltól, sikerült Macronnak kiharcolnia a kedvező feltételeket a kilépés miatt kiszolgáltatott britektől.

            A brexit-tárgyalások alábbhagytak az első fázis lezártával. A feleknek csendes hónapjuk volt és látszólag pihenőidőt kaptak a képviselt országoktól. Az uniós tagállamok jelenleg január 29-i határidővel állapodnak meg a tárgyalási irányelvek kidolgozásán, illetve arról, hogy az uniós állampolgárok végleges letelepítést kaphatnak. A csendes állapot viszont véget ért Nigel Farage interjújával. A volt UKIP-es vezér a The Wright stuff showban felvetette, hogy végtére is ez a folyamat nem az, amely Nagy-Britannia érdekében áll, így talán ideje lenne egy második népszavazásnak. Az üzenet nem csak a May politikájával elégedetlen jobboldali körök érdeklődését keltette föl, hanem azokat az Európa-párti bal- és jobboldali szavazókét is, akik nem értettek egyet a népszavazás eredményével. A legjelentősebb ellenzéki párt vezéreként Corbyn azonban tudtára adta a szavazóknak, hogy nem áll céljában kampányolni egy második népszavazásért. A szavazás szerinte ugyanis kihívást jelentene a demokraták és a demokratikus intézmények számára. (A Munkáspárt egyébként is hagyományosan ellenezte a szabadpiacot, amiben a brit munkások kizsákmányolásának potenciálját látták, bár a konzervatív párthoz képest az EU tagságot preferálták.) Jean-Claude Juncker reményét fejezte ki, mely szerint vissza tudnak jutni a britek az EU-ba és a folyamat bármikor visszafordítható. Ennek azonban némileg ellent mond a realitás. Az Egyesült Királyság Európa Parlamentben birtokolt székeit is már kiosztották egymás közt a tagállamok, amelyek nem meglepő módon a hagyományos, régebbi, nyugati tagállamok kezében landoltak.

Az EU-s kihívás, a sikertelen francia tárgyalások után Boris Johnson tovább támadja May-t. A külügyminisztert általában rossz színben feltüntető baloldali sajtóorgánumok a May párti kormánytagokkal együttvéve kifejezett árulásnak tekintik Johnson lépését. Ugyanis közös tanácskozás előtt felszólította a kormányt, hogy biztosítson további forrásokat az egészségügy számára, felszakítva így May legnagyobb politikai sebét, amely még be sem gyógyult a decemberi botrányok óta. Ez annak fényében különös, hogy a Maytől Johnson eltávolítását várták a képviselők a január eleji kormányalakításkor. Johnson kérése pedig egyértelmű politikai hadüzenet, bármi legyen is a célja a 100 millió fontos extra kiadás egészségügyhöz rendelésével.

Theresa May számára a miniszterelnöki székben ülve a politikai diszpozíció ellenére is akad még megoldás a tarsolyában. A kihívást jelentő három területből az első alkalom az davos-i konferencián adódik, ahol javíthat az Egyesült Királyság és az USA kapcsolatán, amíg az egészségügy költségvetésének és a Brexit kérdésének megoldása a tavaszra, vagy az egyre nagyobb súllyal rendelkező munkáspárti és belső ellenzékre várhat.