Egy héttel ezelőtt lélegzet-visszafojtva figyelte a közvélemény Theresa May brit kormányfő újabb kísérletét. A politikus az EU-val összehozott tervezetének második parlamenti elfogadtatásán dolgozott, de a terv az esti szavazáson – az elemzők előzetes becslésének igazat adva – 150 képviselős vereséget szenvedett. Theresa May így abban bízhatott, hogy a fennmaradó két hétben még egyszer elfogadtathatja a képviselőkkel a tervezetet. A ház „elnöke”, a Speaker – John Bercow azonban egy középkori parlamenti gyakorlatra hivatkozva megtiltotta az újabb szavazást. A briteknek egy hetük sem maradt a kilépésre, az EU adott viszont egy mentőövet, aminek nem örülnek a Brexit hívei.

Aligha okolható Bercow a mostani eseményekért, még ha a brexiter napilapok népakarat árulójaként is aposztrofálták címlapjukon a közméltóságot. Bercow-t ugyan maradás-pártiként jellemzik, és többször kétségbe vonták pártatlanságát (egyszer például azért mert a felesége autójával ment munkába, amin egy brexit-ellenes matrica volt), a Speaker az 1604-es jogi precedenst teljesen szabályosan alkalmazta. Az angol jog értelmében Theresa May pedig így nem tudta benyújtani a tervezetét a harmadik szavazásra. A konzervatív kormány valószínűleg leszavazza majd Bercow húzását, vagy a királynő nyithatja újra a parlament ülését, ami által elhárulna az akadály az újabb szavazás elől. A BBC-nek nyilatkozó jogi tanácsosok szerint azonban negyedjére biztos nem lehet benyújtani a megállapodási tervezetet. Az EU-ban, amíg Angela Merkel német kancellár azt mondta, hogy az utolsó pillanatig küzdeni fog a megegyezéssel való kilépés mellett, a franciák már a március 29-i határidő meghosszabbítását pedzegették.

Eredmény hiányában jöhet a hosszabbítás

Az EU először igen kemény feltételeket szabott a kilépési időhatár meghosszabbításához. Donald Tusk-tól érkezett először az első hivatalos visszajelzés, mely szerint csak akkor adhat az EU hosszabbítási lehetőséget, ha a brit parlament alsóháza – harmadjára – biztosan elfogadja a May-tervezetet. Ezt a követelést finoman szólva is lehetetlen lett volna teljesíteni a korábbi körülmények tekintetébn. Majd Theresa May levélben kérte Tuskot arra, hogy a hosszabbítást adják meg nekik legalább június 30-ig. Tusk a politikai nyilatkozatot és a rendkívüli vitát megelőzően tárgyalt May-el, és lényegében a brit miniszterelnök szavait ismételte meg, amikor az elfáradt európai és brit publikumról beszélt.

A miniszterelnök maximum június 30-ig akart hosszabbítani. (BBC)

Theresa May hasonlóképp nyitotta tehát a miniszterelnöki kérdések óráját, amikor azokat a képviselőket kezdte „elvakultsággal” vádolni, akik nem támogatják a kilépési tervezetet. Ezek a politikusok azonban nem csak a meghasadt Munkáspárt, vagy az ellenzék képviselőit jelentették, hanem a csaknem 60-70 fős csoportot kitevő kemény brexiter képviselőket, akik May saját pártjában politizálnak.

Az ellenzék vezére, Jeremy Corbyn ahogy általában, most sem fukarkodott a kormány munkáját illető jelzőkkel.

A konzervatív kormányfő „válságba, káoszba és megosztottságba” vezeti az országot.

Corbyn a bejelentést követően találkozott volna a kormányfővel, aki összehívta az ellenzéki pártok vezetőit a közelgő válsághelyzet miatt. Azonban May meghívta egyúttal Chuka Umunná-t is, a Munkáspártból kivált Független Csoport vezetőjét is, ezt a csoportosulást pedig nem ismerik el Corbynék hivatalos pártnak. A meghívás May részéről sem lehetett véletlen, Umunnát egyébként a rossz nyelvek (BuzzFeed) szerint konzervatív meccénás támogatja. A pártok közötti egyeztetés a patthelyzet feloldására tehát gyorsan véget ért.

A BBC fő politikai újságírója, Laura Kuenssberg szerint May a rendkívüli vitát követő, szerda esti beszédében világossá tette: ha nem sikerül a határidő meghosszabbítása, vagy a tervezett, meghosszabbított időpontig nem fogadják el a megállapodást a parlamentben, akkor le fog mondani.

„Biztos vagyok benne, hogy az embereknek elege van a politikai játszmákból, és abból, hogy csak a brexitről van szó a valódi problémák helyett. Azt akarjátok, hogy végre vége legyen a folyamat ezen részének, és én veletek vagyok ebben.” – mondta May (az Index fordítása)

A kormányfő lemondásával pedig újra kezdetét veheti a gazdasági, politikai és társadalmi fejetlenség. Erről itt olvashatnak egyébként egy kiváló bejegyzést.

Végül az EU-tól egy új, konstruktív válasz érkezett a brexit elnapolására: amennyiben az alsóház ismét leszavazza a May-féle tervezetet – melyet az EU-val újratárgyalnak, akkor csak április 12-ig kapnak időt a további lépések kidolgozására – és egyúttal meg kell tartani az EP választásokat, tehát EP képviselőket is kell küldeniük, amely a jövőbeli kapcsolat töretlenségét sugallja. Ha viszont sikerül megszavazni végre a megállapodást és az által a rendezett kilépést, a britek május 22-ig maradhatnak az EU-ban, ettől az időponttól kezdve pedig elkezdhetik a részletes tárgyalásokat, melynek keretében csaknem többtízezer oldalas dokumentum születhet majd az egyes kereskedelmi ügyek részleteiről, ezek a tárgyalások pedig akár évekig elhúzódhatnak. Ebből a perspektívából pedig egészen érthető a brexiterek azonnali kilépést sürgető álláspontja, hiszen 17 millióan a kilépésre szavaztak, és nem a referendum eredményét fenyegető adminisztratív időhúzásra. Az EU viszont kiválóan gyakorol nyomást a brit képviselőkre: ha a megállapodás sikerül jövőhéten, végre kilépnek a britek és az igazán fontos kereskedelmi kérdésekről kezdhetnek tárgyalni. Ha azonban nem fogadják el az új, átdolgozott May-tervet, a felelősség a brexitereket terheli, és pár hetet kapnak az új forgatókönyv kitalálására.

Hogyan tovább?

Peter Barnes, a BBC politikaelemzője szerint hét forgatókönyv szerint játszódhatnak le az események.

• Május 22. – rendezett kilépés. Az EU mivel módosított a határidő kitolásával a jogi egyezményen, ezért harmadjára is szavazhatnak róla a képviselők.
• Április 12. – rendezetlen kilépés. Ha a képviselők nem szavazzák meg az egyezményt harmadjára sem, a rövidebb határidőig pedig nem adnak a britek semmilyen életképes alternatívát, az ország kiszakad az EU-ból.
• Az EU elé új tervezetet nyújtanak be a képviselők, miután leszavazták azt a mostani formájában. Az EU ezt elutasíthatja: így jöhetnek a további opciók.
• Új referendum a kilépésről, esetleges új kérdésekkel. Szinte az egész ellenzék támogatja, de már le lett egyszer szavazva az alsóházban, de akár átalakulhata képviselőház összetétele is, ha ->
• Új választásokat tartanak. Amennyiben May lemond, a Konzervatív Párt új miniszterelnökének az alkotmányos helyzetét választások kiírásával kell megerősítenie (ahogy azt Theresa May is tette 2017-ben). Ehhez a képviselőház kétharmadára is szükség van.
• Ha May nem mond le, akkor bizalmatlansági indítványt is kezdeményezhetnek ellene. Egyi lyet már túl élt januárban, amikor tizenkilenc (!) képviselőn múlt csak a bukása.
• Nem lépnek ki, elmarad a Brexit. Az 50. cikkelyről az Európai Bíróság megállapította, hogy a 27 tagállam beleegyezése nélkül visszavonhatja azt a benyújtó brit fél. A nemzetközi jog egyik alapját jelentő bécsi diplomáciai egyezmény szerint értelmében pedig egyszerűbb lenne visszavonni és újra beadni a cikkelyt, hiszen jelentősen változtak a tárgyaló felek közti körülmények.

Akármelyik forgatókönyv is következik be, a briteknek – mind a képviselőknek, mind az állampolgároknak sürgősen lépniük kell. Theresa May már így is előre bocsátotta: ha nem kap biztos támogatást a szavazás előtt, a parlament elé sem viszi a tervezetet, nem akarja, hogy harmadjára is leszavazzák. Így a végeredmény vagy a keményvonalas brexiter képviselők hozzáállásán fog múlni, vagy a szavazókon. Az 50. cikkely visszavonását megcélzó petíció ugyanis pár nap alatt elérte a 4 millió aláírást.