Az új brit választásokhoz vezető út

Boris Johnson új választásokra vonatkozó nyilatkozata után világossá vált, hogy a parlament képtelen a döntéshozásra és ezért új képviselőkre van szükség a törvényhozásban. Johnson ezzel igen nagy kockázatot vállalt, hiszen a konzervatív és munkáspárti szavazókon felkapaszkodott Brexit Párt akár meglepő fordulatot, a hagyományos nagy pártok felbomlását is okozhatja a választások után. A választásokhoz vezető út megértéséhez azonban érdemes áttekintenünk a közelmúltbeli eseményeket is, melyek kísértetiesen hasonlítanak elődjének három éves próbálkozásaihoz, és amelyek Theresa May sorsára juttathatják a konzervatív brit miniszterelnököt is.

Hosszabbítás és tárgyalás az EU-val

johnson_bbc_felszolalas.JPG

A miniszterelnök némileg megfeledkezett az ír vámhatárról. (BBC)

A miniszterelnök átütő győzelmet aratott október 15-én. Sikerült ugyanis kiharcolnia az EU-tól egy kompromisszumos megoldást az észak-ír, – töretlen kereskedelmet biztosító – határövezetre és vámhatárra vonatkozólag. Ez nem teljesen az EU által felvázolt backstop (vészmegoldás), hiszen azt a konzervatív brit politikum nem fogadta volna el, pont ennek okán bukott meg Theresa May és tervezete is. Johnson két nagyobb ígéret fejében lett miniszterelnök, miszerint  tartja magát az október végi kilépési dátumhoz, másrészt pedig elutasítja az északír vészmegoldást. Eddig úgy tűnik sikerült az, ami Theresa May-nek nem. Amíg elődjét jobban sarokba szorították politikai ellenfelei (köztük Johnson), az Ír-tengerre tervezett vámellenőrzést pedig nem fogadhatta el May kormánya, addig Johnson belement a vámellenőrzésbe annak ellenére, hogy a programjában ennek ellenkezője szerepelt. Az elemzők egy része már korán arra figyelmeztetett, hogy ez a parlamenti többség feladásához vezet, hiszen a DUP csoportja, (amely az észak-ír területek és a korona uniója melletti programot hirdetett) nem fogadja majd el Johnson „deal”-jét. A volt szövetségesek mellett azonban felsorakoztak a Konzervatív párt ellenfelei és a brexit más formáit támogató pártok is. A tervezet tehát, csakúgy, mint May tervezete bukásra volt ítélve az alsóházban.

“Sorakozzunk fel a terv mögött mint demokraták, egy olyan ügy esetében ami teljesíti a többség követeléseit de megengedi nekünk, hogy egyesítsük szívünk két részét, és összeillesszük nemzetünk két felét.” – mondta Johnson a szavazás előtti beszédében.

A szoros időrend miatt eddig szinte példátlan módon szombaton ülésezett a parlament, azonban saját pártjának hátsósoraiból az elégedetlen képviselők Oliver Letwin vezetésével egy összpárti javaslattal siklatták ki a miniszterelnök terveit, így 322 a 306 arányában nyertek Letwinék.

Két levél az EU-nak

Johnson a tervezet bukásának híre kapcsán úgy nyilatkozott, hogy nincs törvény amely őt kötelezné a határidők betartására, sem arra, hogy az EU-tól a határidő hosszabbítását kérje.

A hosszabbítási kérelmet a saját tervezetének elfogadásának reményében két külön levélben tette meg, nehogy magára haragítsa az egyezség nélküli kiszakadás mellett kitartó szavazótáborát. Az első levélben arra kéri a Bizottságot, hogy biztosítsanak a parlamenti patthelyzet feloldására még több időt. Ez azonban azt jelentette volna, hogy Johnson nem tartja magát az október 31-re vonatkozó ígéretéhez. Így az első levelet nem írta alá, és küldött mellé egy aláírtat is, melyben arról győzködi az EU-s partnereket, hogy a halasztás megadása hiba volna, hiszen az ország végeláthatatlanul bent marad az unióban.

johnson_levelei_bbc.JPG

Az Európai Unióban vegyes fogadtatásra lelt a levél, hiszen amíg az aláíratlan levelek a miniszterelnök komolytalanságát és a válságos állapotot tükrözték, Donald Tusk mégis továbbította a tagállamok felé a megvitatásra való kérést.

Bercow blokkolta a szavazást

Johnson a tervezetet May módszeréhez hasonlóan a megismételt szavazással kívánta lenyomni a törvényhozás torkán, ezt viszont a leköszönő házelnök, John Bercow akadályozta meg. Johnson felháborodva kérte számon a pártatlanságot az egykori konzervatív politikuson. Bercow érvelése viszont inkább épített a jogra. hiszen a tervezetet rövid időn belül újraszavaztatni valóban antidemokratikus lett volna. Bercow-t ugyan motiválhatta a személyes bosszú az őt korábban támadó miniszterelnök ellen, a blokk meghirdetése a törvények szellemében zajlott.

bercow_guardian.JPG

Bercow rendet tesz. (Guardian, PA)

A törvényhozás pattja

Johnson a második olvasat alkalmával sikeresen összehozta a konzervatívokat és brexitereket, így 329 a 299 ellen sikerült megszavaztatni a tervezetet. Ezzel messzebbre jutott, mint Theresa May valaha is. Az ellenzék azonban egy sor másik kérdésben hozott még döntést, többek közt a kilépési törvény időrendjéről is. A miniszterelnök ezúttal azzal fenyegetőzött, hogy ha nem szavaznak számára kedvezően a tervezetről akkor be kell fagyasztania a törvényhozási folyamatot és ez óhatatlanul is kiszakadáshoz fog vezetni. Johnson nem akar ezzel több időt tölteni a kelleténél, hiszen az lehetőséget nyújtana a törvényhozásban lévő ellenzéknek, hogy az kiegészítésekkel lassítsa a kilépési törvényt. Az ellenzék így az említett időrendet megtámadása mellett döntött és sikerült kisiklatniuk a 322 szavazattal a 308 ellenében Johnson elképzeléseit. A miniszterelnök be is váltotta ígéretét és ”leállította” a törvényhozási folyamatot. Ian Blackford skót nemzeti párti képviselő és több ellenzéki is megalázó vereségként aposztrofálta a helyzetet. Kiderült, hogy Johnson szerencséje is elfogyhat egyszer, és ha a miniszterelnök a törvényhozást nem tudta kézben tartani, a törvénytervezet felett pedig ketyeg az óra, úgy egyre világosabbá vált, hogy a hosszabbítást muszáj lesz nyélbe ütni az EU-val, bármennyire is szerette volna Johnson betartani az október 31-i időpontot.

Meanwhile: milliós gigatünti

Miközben az alsóházban a képviselők csörtéi zajlottak le, a parlament épületei előtt soha nem látott méretű tüntetésre hívta a lakosságot Sadiq Khan londoni munkáspárti polgármester. A rendezvényen egyes becslések szerint több mint egy millióan tüntettek az uniós kilépés ellen és a második népszavazás kiírásáért.

rekord_tuntetesek_guardian.JPG

A második népszavazásért tüntettek a fővárosban. (Guardian)

Johnson és Corbyn találkozója

A vereséget követően a miniszterelnök és a legnagyobb ellenzéki párt vezetője találkozott, hogy egyeztessenek a törvénytervezet menetrendjének sorsáról. Corbyn ugyanis megszavaztatta volna a pártjával a menetrendet, ha sikerül közös nevezőt találni és lebeszélni a miniszterelnököt a ’no deal’-ről. Johnson azonban hajthatatlan volt, és nem sikerült megegyezniük. Ennek ellenére a korábban elfogadott törvények szerint három hónapos hosszabbítást kellett kérnie Johnson-nak, az EU tagállamok pedig egyet is értettek egy bizonyos hosszabbítás biztosításában, így csak annak hosszáról nem sikerült azonnal egyeztetniük.

Egy héttel a kilépés határideje előtt az alsóház sikeresen megakadályozta Johnson-t a kilépésben, viszont a helyzet megoldása csak új választások kiírásával tűnt megoldhatónak. Ennek feltételei a következők:

  • A képviselők kétharmada megszavazza az új választásokat.

Ezt egyes pártok még nem tekintették megléphető opciónak – kétszer le is szavazták, mivel belecsúsztak volna a „no deal” kiszakadába az EU tagság-hosszabbításra vonatkozó válasza nélkül.

  • A választásokra vonatkozó, egyszerű többséget kívánó törvénykezés (one-line bill).

A BBC cikke ilyenként említi a Munkáspárt által régóta a választási programba emelt szavazati jog kiszélesítése (a 16-17 évesekre). Erre a forgatókönyvre a legkisebb az esély, és itt beleszólhat a törvénykezésbe a Lordok Háza is.

  • Bizalmatlansági indítvány a kormány ellen, amit Johnson maga is kezdeményezhet.

Ez viszont kockázatos lenne Johnson-nak, hiszen a parlamentnek 14 napja van arra, hogy akár egy új vezető mögött sorakozzanak fel és elkerüljék a választásokat – csak Johnson-tól és a jelenlegi kormánytól szabadulnak meg.

December 19. vagy január vége?

A britek kérését az EU vezetői végül pozitívan fogadták és egy újabb, három hónapos haladékot helyeztek kilátásba a szigetországnak azért, hogy rendezze a belpolitikai álláspontját. Ez azonban konfliktushoz vezethet a tagországok között, hiszen amíg egyeseknek elemi érdeke a 2020. január 31-éig való hosszabbítás (pl.: a határ miatt Írországnak), addig mások nyomásgyakorlásként használják a határidőt (Franciaország) és minél rövidebb, ún. rugalmas határidő megadása áll az érdekükben. Fontos megemlítenünk a V4-eket is, akik közül Csehország és Magyarország különösen veszélyeztetett pozícióban van a gazdasági kitettségük miatt. A szavazataikkal akár meg is lehet torpedózni a hosszabbítást, egyelőre azonban elmondható, hogy következetesen Barnier és a Bizottság álláspontját követte a magyar fél. Mindazonáltal kérdéses, hogy az EU-nak milyen gyorsan sikerül reagálnia, amikor a brit ügyben szinte kéthetente EU csúcsot kell tartani és 27 ország véleményét egyeztetni.

Mit hoz a választás a korona országainak?

Több vélemény is napvilágot látott, mely szerint a megoldást végül az új választások kiírása jelentheti. Ettől félt egyaránt a Munkáspárt és a Konzervatív Párt is, hiszen az új pártokkal szemben rendkívül sok veszítenivalójuk van, főleg azért, mert a kis pártok a brexit elképzelései mentén is politizálhatnak, amíg a minden társadalmi kérdésre választ adni próbáló hagyományos nagy pártok nem viselnek egyértelmű álláspontot.

A brexit és az új választások ráadásul elmélyíthetik az alkotmányos válsággal fenyegető területek ellentéteit, ennek következtében pedig az újabb skót függetlenségi referendumot hirdető Skót Nemzeti Párt (legutóbb 2014-ben rendeztek egyet) akár komolyabban is megerősödhet, hiszen a skót szavazók döntően az EU mellett tették le a voksukat.

bbc_pa_sturgeon_drakefort.JPG

Sturgeon és Drakeford. (BBC/PA)

Nicola Sturgeon, a skót első miniszter a függetlenségi referendum jegyében egy sajtótájékoztatón nyilatkozott arról, hogy pártja készen áll az új választásokra, amennyiben sikerül elkerülni a tagság meghosszabbításával a no-deal kiszakadást. Sturgeon mellett Mark Drakeford első miniszter is képviselte Wales-t. A wales-i gyűlés szerint is kívánatos az új szavazás kiírása, amennyiben több mint két hét haladékot kaphat az ország és sikerül még a kiszakadás előtt lebonyolítani az új választásokat.

Johnson végül a legkézenfekvőbb megoldást választotta: az új választások várható időpontját december 12-re tette nyilatkozatában. Ehhez azonban még meg kell küzdenie az ellenzékkel és 400-nál is több képviselőt kell meggyőznie az új választások kiírásáig. Minderre pedig november 6-ig van ideje, hogy tartsa magát a decemberi időponthoz, hiszen a parlamentnek 25 munkanapja van a feloszlásra.

Az Európai Unió a legfrissebb hírek szerint hajlandó megadni a határidő hosszabbítására vonatkozóan az engedélyt - legalábbis a nagykövetek erre az álláspontra helyezkedtek -, azonban ezúttal nem rendelkezett az időpontról. Ez Johnson számára kritikus lehet, hiszen mindenképp a kiszakadásra játszott és a gyors és rövid választásokra, amíg viszont a kiszakadás elkerülésére nem hoz garanciákat a miniszterelnök, addig nem fog belemenni az ellenzék az új választások kiírásába.

Ha sor kerülne új választásokra, akkor az említett Brexit Párt lehetne a nagy győztes – megszerezve a Munkáspárt szavazatait is. Abban az esetben ha a konzervatívoknak mégis sikerül egy sikeres politikai kampánnyal nyerniük, akkor a Brexit Párt lehet a koalíciós partnerük amivel hatalmas parlamenti többségben el tudnák érni az alakulást követő egy héten belül – még december 19-ig az unióból való kilépést. A jelenleg ülésező alsóházi képviselőknek egyébként 2022-ig lenne mandátuma.

Hétfőn várható legközelebb érdemi bejelentés a brit miniszterelnöktől.