Theresa May az EU vezetőivel tárgyal. A tárgyalások legalább októberi húzódhatnak. (Reuters)

Június elején egy Brexit-ellenes kampány indult az Egyesült Királyságban, melyet a Best for Britain indított egy új népszavazás kiírásáért. A „remainerek” új erőt gyűjtve, csaknem 70 választókerületben kampányoltak egy, a Brexiten változtató, második népszavazásért. A hatás nem maradt el. Theresa May kormányának Brexit álláspontjával ugyanis nem csak a maradni vágyók elégedetlenek, hanem azok is, akik azonnali, sokkal keményebb fellépést akarnak a kormánytól a kilépés érdekében. Az inkább maradás-párti britek június végére hatalmas tüntetést hoztak össze, és több mint százezren meneteltek a Whitehall előtt, új népszavazást követelve. A tüntetők élesen bírálták azt, hogy egy ilyen fontos kérdésben, a kormány és Alsóház által elfogadott Brexit törvényjavaslatról nem szavazhatnak. Egy új kutatás szerint a szavazók 53%-a támogatna egy második népszavazást.

Sokan szeretnének egy újabb népszavazást. (EPA)

Mindez annak hatására is történt, hogy az Alsóházban May végre győzelmet aratott a Lordok felett. Ugyan korábban sok reményt adott az esetleges soft-Brexitre az a tény, hogy a Lordok tizenöt módosítással dobták vissza az Alsóházba a törvénytervezetet, May meggyőző többséggel keresztülverte a saját akaratát a házon. A képviselők 327-en a 126 ellenében elutasították a gazdasági övezettel való szoros kapcsolatot, amely a norvég-modellhez hasonló kereskedelemre adott volna lehetőséget. Annak ellenére sikerült ezt Maynek elfogadtatnia, hogy Jeremy Corbyn a tartózkodásra szólította fel a legnagyobb ellenzéki párt képviselőit, akik közül 75-en – szembefordulva a Munkáspárt vezetőjével – a norvég-modellre szavaztak.

A nagy tüntetés elemi félelemből fakad. Ugyan a britek csaknem fele a saját kárán is akár hozzájárulna a Brexit végig viteléhez, közel felük azonban jobban fél a kilépés anyagi vonzataitól. Azon britek száma, akik más EU-s országokban kérelmezték az állampolgárságot, hirtelen megtöbbszöröződött, két év alatt 1800-ról cirka 17.000-re. A célországok ebben az esetben leginkább Németország és Franciaország voltak.

A belpolitika ezt követően egészen elképesztő fordulatot vett. Boris Johnson botrányba keveredett a Heathrow repülőtér kiegészítése (új kifutók), és annak ellentmondásai miatt. Az Alsóház, és Johnson konzervatív képviselőtársai megszavazták a cseppet sem környezetkímélő 14 milliárd fontos vállalkozást, miközben a külügyminiszter Uxbridge képviselőjeként tiltakozott. A botrány abból alakult ki, hogy a tiltakozás ellenére a szavazás helyett és a kényelmetlen helyzet elől Johnson egy rövid megbeszélésre utazott Afganisztánba.

Johnson parlamenti képviselőként nem támogathatta a bővítést. Az Egyesült Királyságnak így is gondjai vannak a kapacitással, miközben a a több, mint 30.000 reptéri dolgozót képviselő szakszervezet erős nyomást gyakorol a pártokra. (Reuters)

Hazatérve hatalmas kritika fogadta, mivel nem képviselte megfelelően a közösséget. A Guardian szerint így végleg lemondhat a miniszterelnöki pozícióról, hiszen nem tartotta be a kampányígéretét. Kis idő elteltével újabb botrányba keveredett, amikor is az Airbus a kivonulással kezdett fenyegetőzni a Brexit miatt. Johnson ekkor azt találta mondani:

„B*sszák meg a multik” ("F*ck business")

Johnson így hamar kikerült a riválisok közül, és Maynek eggyel kevesebb belső ellensége lett a párton belül.

Johnson Kabulban tárgyal ahelyett, hogy a körzetét képviselné. (PA)

Így May kritikusai közül csak Michael Gove maradt hátra, aki ellen Liz Truss indított támadást. Truss a London School of Economics előadásán kritizálta a környezetvédelemért felelős minisztert, azaz Goveot, a műanyag szívószálak és egyéb, hasztalan lépések miatt, miközben figyelmen kívül hagyta a nagy cégek figyelmeztetéseit. Gove-t követően Gavin Williamsont is támadta Truss, mivel Williamson nagyobb költségvetést akart kiharcolni Theresa Maytől a brit hadsereg számára, azzal fenyegetőzve, hogy nyilvánosságra hozza a hadsereg gyengeségeiről írt jelentést a következő NATO-csúcs előtt. Williamson és a soft-Brexiterek vezető figurája, Philip Hammond együtt kampányoltak egyébként a hadsereg költségvetésének emeléséért.

Gavin Williamson több pénzt akar a brit hadseregnek. A NATO-n túl is lesz élet: az európaiak már a PESCO keretében építik az újabb kapacitásokat, így a briteknek sem árt előre gondolkodni (Mark Thomas Rex / Shutterstock). 

May épp ezért ebben a kérdésben Gove mellé állt, hiszen nem akarja, hogy a költségvetést tovább növeljék, és a britek túl hatalmas hadsereggel rendelkezzenek. Ugyan nemrég maguk a konzervatívok jelentették be, hogy az ausztrálokkal sikerült egy 20 milliárdos flottafejlesztési üzletet kötniük, a nagy hadsereg sok szavazót a pacifista Munkáspárt mellé állíthatna. Ráadásul ezzel a gesztussal Gove támogatását ha nem is nyerte el, de lekötelezte a minisztert. Legalábbis az EU-csúcsot övező kormányülésig úgy tűnt, hogy Gove nem támadja May poltikáját.

A június 27-i miniszterelnöki kérdések során szinte jelentéktelennek hatott az ellenzék, Corbyn csak a munkahelyek, gazdaság és a kormány megosztottsága miatt tudta kritizálni Mayt. A Munkáspárt első embere viszont a saját oldalán is a párt megosztottságától szenved, így hamar leszerelték, a kommentár leginkább Johnsonéknak ártott.

Maytől egészen a leginkább V4 és Macron-Merkel tengely közti csörtéről elhíresült EU-csúcsig a tagállamok azt várták, hogy végre előáll valami konkréttal. A no-deal Brexit veszélyeire erős figyelmeztetést adtak a briteknek. Az ír határok a backstop megoldás kidolgozása óta szóba sem kerültek igazán a különböző forgatókönyvekben. Az ír Leo Varadkar elképesztő csalódásnak nevezte a tárgyalások befagyását. May azonban csak azt tudta elfogadtatni a csúcson, amit eddig is elismert az EU 27 tagállama, nevezetesen az eddig elért eredményeket és a brit vörösvonalakat. Tusk arra figyelmeztetett, hogy maximum októberig van ideje a briteknek az egységes, mindent lefedő terv kidolgozására, amelynek az észak-ír határ kérdését is magában kell foglalnia. Michel Barnier hozzátette, az EU sohasem fogja engedni az angoloknak az észak-ír vámhatár módosítást.

Michael Gove, azonban nem biztos, hogy rászolgált a bizalomra és védelemre May részéről. Egyes (Sun, BBC) források szerint ugyanis egy kormányülésen felállva kettétépte May tervezetét. A kormány úgy tűnik, hogy még mindig képtelen egy egységes forgatókönyvet kidolgozni a kilépés érdekében. Philip Hammond és Greg Clark a végsőkig kitartanak Gove és Johnson ellenében.

Donald Tusk és az EU figyelmeztették a brit kormányt, hogy igen gyorsan, hatékony és egységes megoldást kell találniuk;

„a briteknek ki kell teríteniük a lapjaikat”

A politikai káoszban May továbbra is próbálja megőrizni a kormány egységét. A hétvégén megrendezett tory találkozón úgy tűnik, hogy sikerült egy harmadik, köztes megoldást kidolgozni. A szigetország a jövőben az EU-val szoros kapcsolatot ápolna a vám- és áruövezet tekintetében, az ír határ kérdésében viszont nem sikerült egyenlőre megállapodniuk a képviselőknek.

Legalább sikerült ráhangolódni a foci VB hangulatára a belgákkal. (Getty Images)

Mindeközben minél tovább húzódik a Brexit, azt annál jobban megszenvedi a lakosság ­– állítja a brit orvosok szakszervezete. A kilépés negatívan érinti az egészségügy költségvetését, a munkaerőpiacot a potenciális bevándorlás megvágása, a hazaköltöző orvosok pedig a háziorvosok létszámát. A szakszervezet szóvivője szerint

„A brexit népszavazás előtt ugyan voltak aggodalmaink, de senki sem gondolta, hogy milyen bonyodalmakhoz vezethet a szavazás eredménye” majd hozzátette: „annak fényében amit tudunk, a legfontosabb egyelőre az, ami a közvélemény érdeke a beígért Brexit részéről.”

A politikában további csavar, hogy a radikális toryk nem nyugodtak bele a May féle gyenge Brexitbe. Jacob Rees-Mogg, megérezve a sarokba szorult radikálisok súlyvesztését, a Telegraphban kérte számon May politikáját. A képviselő szerint a kormányfő ígértet tett, és ha nem hajlandó megfelelően kilépni, egy erős euroszkeptikus csoport hajlandó szembemenni a kormányfővel, akár leszavazva az EU és az Egyesült Királyság megállapodását az Alsóházban. Több konzervatív is May mellett állt ki Rees-Mogg ellenében, ugyanis ez nyílt fenyegetésnek minősül. 

Johnson természetesen kapott az alkalmon:

May szerint jobb is lesz, ha az EU komolyan veszi az új kereskedelmi szálakon erősebb, az ír határ kérdésében tétova brit álláspontot. Azonban úgy néz ki, hogy az EU megtagadja a közös piacot a brit áruktól, amennyiben nem sikerül mindent átfedő megoldást találni az írek javára.

Jacob Rees-Mogg és a "hátsósoros" toryk nem hátrálnak meg. (PA Images) 

Mi sem ábrázolja jobban a jelenlegi káoszos állapotot, mint hogy feltették Maynek a kérdést, amely megkérdőjelezi azt, hogy

„a Brexit valóban Brexit lesz-e?”

erre a miniszterelnök válasza annyi volt, hogy

„a Brexit az Brexit, ami Brexitet jelent”

Theresa May brit kormányfő hivatalba lépése óta tudható, hogy a miniszterelnök lefőbb célja a Brexit véghezvitele. Boris Johnson 2016-ban még időben visszalépett a miniszterelnöki pozícióért folytatott versenyből, hogy aztán belső ellenzékként, a Munkáspárthoz hasonlóan kritizálja és ostorozza a valamelyest középutas politikát folytató May politikáját. Boris Johnson, Michael Gove, Jacob Rees-Mogg látványos és erőszakos kilépést követelnek, miközben May a lehetséges kompromisszumot keresi, már amennyiben nem csak egy színjátékról van szó a toryk részéről. A verseny azonban igen is valós, hiszen May bukásával a radikálisabb toryk kerülhetnek helyzetbe, legalább is a párton belül. Így nem csoda, hogy a brit kormányfő egész politikai karrierjét a Brexitre tette föl, a mérsékeltebb konzervatívok és a radikálisok között keresve a kompromisszumot.

Legközelebb a miniszterelnöki kérdéseken láthatunk előrelépést, azonban mindennél fontosabbak lesznek az elkövetkezendő (júliusi) EU-s csúcsértekezletek, hiszen Donald Tusk októbert emlegette a kilépési megállapodás utolsó határidejeként.