Theresa May a vihar után. (PA Wire, Telegraph)

Az előző beszámolóban Theresa May túlélési esélyeit latolgattuk a kínai látogatást követően. Utólag elmondható, Theresa May sikerrel zárta kínai körútját és sikerült egy Kína–Nagy-Britannia kereskedelmi egyezményt tető alá hoznia a kilépés esetére. A szóban forgó gazdasági fórumon csaknem 9 milliárd fontos szerződést hoztak a felek tető alá, amennyiben a szigetországnak sikerül az elvárásokhoz felnőnie, tovább sodorva a világ hatodik legnagyobb gazdaságát az EU-n kívüli státuszba és egyúttal a potenciális rivális nagyhatalom kezébe. Hszi Csin-ping elsőtitkár az elkövetkező új aranykort jósolja az angolok számára. Nem maradt természetesen válasz nélkül az ázsiai szövetségesi pálfordulat. Japán a Brexit esetleges bekövetkezésére azonnali gazdasági fenyegetésként tekint, és lehetséges retorziókat helyezett kilátásba. A japán nagykövet szerint amennyiben a gazdasági helyzet ellehetetleníti a nagyvállalkozások profitképességét, a japán autógyártó gigacégek, – úgy, mint a Toyota, Mitsubishi, Honda vagy a Nissan – kénytelenek lesznek kiszervezni a termelésüket a szigetországból kockára téve ezzel a cégnél foglalkoztatot brit lakosok munakhelyeit.  A brit miniszterelnök azonban eltántoríthatatlanul halad a kilépés felé.

Jack Ma az Alibaba alapítója a közös gazdasági fórumon ad elő. (Reuters/Stringer)

A napvilágot látott kormányjelentések szerint Nagy-Britannia mindenképpen veszít a kilépésen, és így a kár mértéke csak attól függ, hogy a kilépés mely forgatókönyv szerint fog megvalósulni. Vajon a norvég-modell győz? Vagy az EFTA kereskedelmiszövetséghez hasonló vámövezet? Netalántán a megegyezési szerződés nélküli kilépés? A kemény brexiterek leginkább a legutolsó forgatókönyvben reménykedtek, és megpróbálták Theresa May álláspontját aláásni. A múlt heti hír azonban May kritikusait és támogatóit is meglepte, mely szerint a kormányfő mindenképp ki szeretné léptetni a vámövezetből az országot, ezzel a lehető legkiszámíthatatlanabb körülmények közé taszítva a megszorításokból ébredező gazdaságot. Azonban a kilépéspártiak váltig állítják, tudták mire szavaztak a népszavazáskor, még ha ennek következményei a legkeményebb gazdasági retorziókat is tartalmazzák.

Michel Barnier hétfőn Londonba látogatott a kedélyek lecsillapítására és a második tárgyalási szakasz megkezdésére. Az EU és a szigetország közti kilépést követő, átmeneti időszakot sikerült szabályozni 21 hónapban, hogy a britek méltányos és arányos lehetőséget kapjanak az állam ügyeinek elrendezéseihez. Barnier tehát szokatlanul következetes volt, mikor a tagországokat képviselte, főleg az első fázisban tapasztalt határozatlansághoz képest. Az EU fő tárgyalója találkozott Jeremy Corbynnal és Nicola Sturgeonnel is. Sturgeon szerint Skócia számára a legfontosabb megőrizni az EU-s vívmányokat és távoltartani az ország egészét a katasztrofális és “extrém” Brexittől. Amikor azonban Jeremy Corbynról és az EU jövőjéről van szó, egy egészen új kapcsolatot kell elképzelnünk egy Brexit utáni Egyesült Királysággal. Corbyn és a Munkáspárt kifejezetten támogatja a kormány terveit, bizonyos feltételek fejében. Jobban mondva szinte csak az Európai Unió Alapjogi Chartája tartja őket közel az EU-hoz. Corbyn persze megpróbál ebből politikai profitot teremteni, hiszen készségesebb tárgyalópartnernek mutatkozik: egyenesen családias hangulatban töltötték az időt Barnierékkel. A Munkáspárt, mint a legnagyobb ellenzék és  a legtöbb párttaggal rendelkező európai, baloldali, ellenzéki párt rá is szorul az EU-párti PR képre, ugyanis több botrány érte a pártot februárban. A Brexit-népszavazás nem csak azért volt történelmi jelentőségű, mivel precedens nélküli nemzetközi jogi- és ideológiai vitát teremtett, hanem azért is, mivel a szavazók két tábora között alig pár százalék különbség adódott. Ahogy egyre világosabbá vált az elmúlt hónapokban Corbyn és a legnagyobb ellenzék hozzáállása a szavazáshoz, úgy nőtt az elégedetlenek száma is. A Munkáspárt az elmúlt időben azokat a korábbi gyanúkat igazolta, melyek szerint egy szélsőséges kisebbség vette át a hatalmat a párton belül, és próbálja a napirendjét áterőszakolni. Egy egységes Munkáspárt a kritikusok hangok szerint (Guardian) már rég feltörölte volna a torykkal a padlót. Corbyn tehát hiába akar – rosszindulattal személyi kultusznak is tekinthető Corbyn-fesztivált indítani – a Munkáspárt eufórikus ünneplése és megváltása még messze van.

Tud majd ünnepelni a baloldal? (Huffington Post)

A baloldal persze nem csak a Munkáspártból áll, és az valahol a pártvezetés felelőssége is, hogy megszólítsa azt a 49%-ot aki a Brexit ellen szavazott. Ezek a szavazók a toryk és Munkáspárt híján nem találnak olyan pártot amely hitelesen képviselné a nézeteiket. (Nem véletlenül az Independent véleménycikkében a levelező/vélemény rovatban a LibDem-et tekintik a „Remainerek” pártjának.) Elég például csak azokra a közelmúltban történt tüntetésekre gondolnunk, ahol a tömeg az egészségügyet (NHS) állította szembe a Brexittel, mivel úgy gondolják, hogy az ország kilépése minden költségvetési forrást veszélybe sodort. A közvélekedés egyértelműen az egészségügyből történő forráskivonástól fél. Ennek kapcsán pedig az egyik legnagyobb media-influencer, Donald Trump amerikai elnök is becsmérlő nyilatkozatot tett.

Az Ipsos Mori és Huffington Post közlése szerint pedig immár nagyobb gondként tekintenek a britek az NHS katasztrófális helyzetére, mint magára a Brexitre.

További gondot jelent a baloldal számára az, hogy ezek a frusztrált tömegek a tüntetéseken kívül más fórumokon is le fogják vezetni a frusztrációjukat. Ugyanis botrányos jelenetre került sor Jacob Rees-Mogg, ultrakonzervatív nézeteiről híres politikus előadásán.

Forrás: Raheem Kassam / Ben Kew – Breitbart)

Ahogy Raheem Kassam extrém jobboldali nézeteiről híres színesbőrű médiafigura felvételein is látszik, az AntiFa (antifasiszta, szélsőbaloldali) huligánok verekednek és erőszakosokodnak a Bristoli Egyetemen tartott előadást megzavarva. A médiában és a közösségi felületeken futótűzként terjedő felvételek nem a toleráns és bölcs baloldal képét erősítik meg az átlagszavazókban. A múlt heti sajtóban véleménycikkek sora ítélte el az incidenst, míg a releváns felvetett probléma, – a társadalomban egyre növekvő kulturális és vagyoni szakadék – végre megvilágításba került. A felvétellel hírbe hozott Munkáspárt vagy legalábbis a baloldal ugyanis végre a társadalmilag releváns témákat, ha csak egy pillanatra is, de a közbeszéd tárgyává tette, az eddig mindent leuraló és elfedő Brexittel szemben. Amennyiben ezt követően a katasztrofális fekete PR-t meg tudja haladni a baloldal, akár bele is foghat a Brexiten kívülálló, sokkal égetőbb problémák tematizálásába, majd megoldásába.

A jobboldali média egyelőre azonban szusszanásnyi időt sem hagy a baloldal politikusainak. Soros György magyar-zsidó származású üzletemberről írt leleplező cikket az Express c. lap. Az újság szerint a Gina Miller által alapított Best for Britain („[ami] a legjobb Britanniának”) 400.000 fontos támogatást kapott Soros György alapítványainak egyikétől. Az Express megemlíti Nigel Farage felszólalását az EP-ben, mivel a képviselő számon kérte az Európai Uniós képviselőket Soros György beavatkozása miatt, majd az újság megemlíti a Soros alapítványok magyar belügyekbe való beavatkozásának gyanúját, amelyet a magyar kormányoldal hirdet Európában a leghangosabban. Szó esik Soros György érintettségéről a Fekete Szerdában, amikor is az üzletember több spekulánssal együtt több milliárd fontos kárt okozott az Egyesült Királyságnak a tőzsdéken. Az Express javára szóljon, hogy független szakértőket is megszólaltatott, valamint az ügyben érintett Lord Malloch-Brownt, aki elmondta az újságnak, hogy a Best for Britain céljait soha sem titkolták, és végtére is a népszavazáskor az angol nép akarata jutott érvényre, akármilyen oldal támogatásáról legyen szó. Alexander Clarkson, a King’s College európai és német tanulmányok szak tanára a lapnak elmondta, hogy

„Soros Györgyöt bűnbakként használja Orbán Fidesze, Erdogán AKP-ja, a Kreml, Milosevics és az amerikai Republikánus Párt is. Vajon a brit Konzervatív Párt tényleg ebbe a sorba akar tartozni?”

A Soros-ügy megbízhatóságának kapcsán rengeteg a kérdőjel, azonban a külső támogatás kérdése nem csak a Remainerek miatt merült fel a népszavazási kampányban. A Guardian véleménycikkében a jobboldal összezárását említik az üzletember körül, hiszen a zsidó származású üzeltember egy erős motívum az antiszemita körök számára. Az egyik cikk címében szó szerint feltűnik a brit-magyar szál: a Brexiterek Orbán Magyarországának mérgező légköréből felemelkedő összeesküvéselmélet ködében masíroznak tovább.

Soros pénzén kampányoltak? (Express)

 A sárdobálásban soros Sorosozó pártok azonban mintha magukhoz tértek volna az elmúlt pár napban és próbálnának a Brexit-kérdés, mint afféle közügyi kérdés kapcsán mégiscsak visszatérni a valóság talajára. Nick Clegg – az egyre nagyobb teret visszahódító liberális párt volt vezetőjeként – csatlakozott Jacob Rees-Mogghoz, aki az antifasiszta incidenst követően az hangoztatta, hogy a jelenlegi Brexit-tárgyalások rossz irányba haladnak, mivel May kockára teszi az átmeneti időszakban az ország szuverenitását. Tehát úgy tűnik, hogy a centrum és a baloldal összefoghat May ellenségeivel a jobboldalon. Ezzel pedig még időben sikerülhet egy May-ellenes vagy soft-Brexit-ellenes szövetséget kovácsolniuk.

When Jacob Rees-Mogg and I agree on a Brexit issue, maybe it’s time for the government to take note...   My latest @FT column https://t.co/bD4zWJYXOo

— Nick Clegg (@nick_clegg) January 27, 2018