UKpoliticalblog

2018.aug.08.
Írta: UKpoliticalblog Szólj hozzá!

A brit kormány szerint a „no-deal” már a legvalószínűbb forgatókönyv. A szigetországban egyre nagyobb teret hódít a bizonytalansággal elterjedő politikai radikalizmus

Visszatekintve a politikai félévre, nehéz elképzelni hogy a nagy brexit-őrület mellett a brit politikusoknak foglalkozniuk kellett az ország kormányzásával is. A parlamenti munkaidőszakban öt brexit törvényt sikerült keresztülvinni, valamint tizenegy nem brexittel kapcsolatos, ám igen csak fontos tervezetet. A BBC összeállításában a legfontosabb törvények közt említik az 1.) űripar létrehozására irányuló törvényt, amely segítené a brit gazdasági részesedés kibővülését a különböző alkatrészek és műszerek előállításában, 2.) a családon belüli erőszak ellenes törvényt, 3.) a lézeres eszközökkel való (járművek elleni) visszaélés törvényt – a nemrég a repülőgép pilótákat vakító bűnesetek miatt –, és végül 4.) a fegyveres erők törvényét, amely rugalmasabb szolgálati időt biztosít a szolgálatot teljesítő családos személyek számára.

A parlament szokásos munkarendjét tekintve viszont szinte egészében uralta a törvényhozók idejét a brexittel kapcsolatos törvények megszavazása, három kulcsfontosságú törvény azonban még várat magára. Nevezetesen a halászati, mezőgazdasági és a bevándorlási törvény, mielőtt még a végső kilépési egyezményre kerülne sor.

macron_es_may_afp.jpg

Theresa May és Emmanuel Macron tanácskozik. Ezen a kapcsolaton még az ötfogásos vacsora sem segít. (AFP)

A kilépés azonban mindennél gyorsabban halad a no-deal - tehát a megegyezés nélküli alternatíva - felé, amikor is a britek kereskedelmi egyezmény nélkül esnek ki az EU-ból és a WTO által meghatározott alapvető vámtarifát kell majd fizetniük. Elsőként Jeremy Hunt külügyminiszter sürgette az Európai Uniót arra, hogy találjon olyan megoldást, ami megfelelhet végre a brit kormány számára is. Theresa May megszakította svájci nyaralását azért, hogy találkozzon Emmanuel Macronnal, kicsikarva ezzel a Hunt-féle politika egyik célját. A francia elnök azonban a pragmatikus és erős EU mellett tette le a voksát, és ezen a közös vacsora sem változtatott. A múlt hét csütörtöki sajtótájékoztató után is hajthatatlannak tűnik Barnier és a Bizottság. Az észak-ír kérdés, a vámhatár és az átmeneti időszak ügyében a végletekig elszánt az EU, hiszen ezek képzik a tárgyalási vörösvonalakat. A cél eredetileg a két legnagyobb és legbefolyásosabb tagállam, Németország és Franciaország meggyőzése volt azért, hogy fellazítsák Brüsszel (az Európai Bizottság) keményvonalas álláspontját. A külügyminiszter – mintha csak visszautazott volna az időben – azokat az érveket használta, mely szerint a „no-deal” kilépés gazdasági katasztrófával fenyeget mind a szigetország, mind az EU számára. Ezek az érvek pedig anno épp a brexit-ellenes, maradáspárti népszavazók táborának érvei voltak. Úgy tűnik tehát, hogy lassan találkozik a brit kormány és  lakosság a kilépés reális következményeivel.

liam_fox_pa.jpg

Liam Fox szerint a no-deal esélye már nagyon is valós. (PA)

Liam Fox a Sunday Times-nak közölte először a sokkoló hírt, mely szerint Barnier nem hajlik az EU-s álláspont megváltoztatására, és a kemény brexit esélye így 50-50-ről már 60-40-re tehető. A politikus szerint be kell látniuk az EU vezetőinek, hogy nem ragaszkodhatnak a szabályokhoz, és inkább az emberek jólétét kell szem előtt tartaniuk. Amennyiben mégis a szabályokat választják, akkor az EU lesz a felelős a „bürokraták brexitjéért”, hiszen az ideológiai tisztaságot választják a 27 tagállam gazdaságainak rovására. Az EU kifejezetten visszautasította a vádakat, mivel nem lehet felelős a brit kormány kudarcaiért a 27 tagállamból álló szervezet. A kilépés kapcsán ráadásul már a rendőrség is mozgolódik, mivel a közbiztonság és az alapvető élelmiszerek biztosítását is veszély fenyegeti a no-deal esetén. A skót elsőminiszter May-től a B-tervet követeli, ezzel is sarokbaszorítva a miniszterelnököt, és kialkudva a skótok számára a túlélést, valamint a gazdasági biztonságihálót.

A hanyatlás már így is számottevő és látványos. Mark Carney, a Bank of England vezetője szerint az átmeneti időszak mindkét fél teljes érdekében áll, hiszen átmenet nélkül katasztrofális következményei lehetnek a kilépésnek. A font sterling látványos zuhanásnak indult a kormányzati bejelentések után.

Egy kis idő elteltével a tavasszal megbukott kemény brexiter, Priti Patel is felszólította a brit kormányt a keményebb álláspont képviseletére azért, hogy elkerüljék a katasztrófát. Patel újbóli megjelenése pedig visszahozhatja a brexit kilépési kampányának frissen lemondott és megbukott arcait a politikai mainstreambe.

Patel után például érdemes megemlíteni Michael Gove-ot, aki pár napja azzal került be ismét a sajtó reflektorfényébe, hogy a volt miniszterelnök, David Cameron „futóbolondnak” nevezte, majd őt tette felelőssé a brexit népszavazás elvesztéséért. Cameron közeli barátja volt a konzervatív politikusnak, közös családi programjaik voltak – például közösen nyaraltak –, azonban az ex-miniszterelnök nagyobb tőrdöfésként értékelte Gove politikai akcióját, mint Johnsonét, akivel régebben szintén közeli ismeretségben voltak, hiszen egy iskolában tanultak.

getty_images_express_gove_and_cameron.JPG

A régi barát, Cameron szerint Gove egyszerűen megőrült. (Getty Images/Express)

A volt külügyminiszter sem kerülte el a botrányt a héten. Boris Johnson vélemény cikket írt – reagálva a fejet eltakaró viseletek dániai betiltására – kijelentette, hogy

abszolút nevetségesnek tarja burkát viselőket,

majd azt állította,

úgy néznek ki, mint egy-egy postaláda.

A Brit Muszlim Tanács és a konzervatív muszlimok fóruma azonnal elítélte a Telgraphban megjelent cikket, mondván, a jelenlegi iszlamofób és idegenellenes közhangulatban ez csak tetézi az ellenséges érzelmeket. Több muszlim vezető, imám és a lordok házának egyik konzervatív tagja, az első muszlim női kormánytag Warsi bárónő is elítélte Johnsont. Ezt követte a Konzervatív Párt vezetősége, akik bocsánatkérésre szólították fel Johnsont, majd maga a miniszterelnök kérte a volt külügyminisztert.

Johnson azonban inkább egyfajta „dress code”-ot kívánna bevezetni, hiszen szerinte a privátszféra sértése és a teljes tiltás csak tovább erősítené a szélsőséges iszlamisták (és a radikális jobboldal) narratíváját, avagy a „civilizációk összecsapásának” történetét.

A baloldaltól Johnson azt a kritikát kapta, hogy a városban fasiszta bűnbandák tagjai szakítják le a nők fejéről a viseletet, és így Johnson postaládás kijelentése csak fokozza az idegengyűlöletet.

Johnson kijelentése azért is kaphatott a kelleténél talán nagyobb nyilvánosságot, mivel a héten szélsőséges jobboldali aktivisták mozgósították magukat és egy könyvesboltba törtek be, így óhatatlanul is megalapozva a baloldali félelmeket.

A tüntetők Trump-maszkban, sapkákban mászkáltak az utcán és muszlim-ellenes rigmusokkal indultak neki a rohamnak. Az eset állítólag a „Make Britain Great Again” („Legyen Britannia Ismét Nagy”) tüntetésből indult ki, ami egy összeesküvés-elméleteket népszerűsítő weboldal cenzúrázása ellen indult.

A felvételen látható, hogy a muszlim-ellenes rigmusok közepette a felvétel készítője leemel egy könyvet a polcról (Ez a könyv: A zsidó kérdés) és zsidógyűlölőnek nevezi a bolt tulajdonosát. A vád szintén a brit politikai botrányokból ered, azonban ebben az esetben a baloldalról.

Jeremy Corbyn és a baloldali Munkáspárt ugyanis a héten nézett farkasszemet saját démonjaival, az antiszemita-botrányt okozó baloldali politikusokkal és aktivistákkal.

Baloldali antiszemitizmus, jobboldali iszlamofóbia?

 

swns_mirror_robinson.jpg

Tommy Robinson, az Angol Védelmi Liga vezetője, jobboldali aktivista kiszabadult. Az harc és erőszak folytatódik. (SWNS/Mirror)

A magyar viszonyokból talán érthetetlen a brit politikának ez a jelensége, sőt normális körülmények között talán nem is kellene megemlítenünk ezt a sajátosságát a politikai szélsőségeseknek. Azonban minél nagyobb politikai teret nyernek a szélsőséges gondolatok, annál nagyobb befolyással rendelkeznek és véleményformáló erőként hatnak a brit belpolitikára, még ha jelenleg csak hangos kisebbségekről is beszélünk. A két oldal politikai szélsőségeinek frusztrációja a gazdasági világválságra vezethető vissza és a gazdasági körülmények romlásával egyre mélyebben harapódzanak el az erre nyitott társadalmi rétegekben. Így jelenhettek meg a Munkáspárton belül is olyan nézetek, mely szerint a világot és a világgazdaságot egy szűk elit, a Rotschildek stb. kormányozzák, akik bevették magukat a jobboldaliak és toryk soraiba, hogy onnan sanyargassák, kizsákmányolják a munkásokat, és favorizálják a bankokat és a pénzintézeteket. A jobboldalon (Konzervatívok, UKIP) ugyanez a szemlélet alakult ki, csak éppen a közel-keleti konfliktusra építe, mely szerint az egyenlőséget mindennél nagyobbra tartó baloldal soraiban megjelentek az iszlamisták, akik bosszút esküdtek a jobboldali, judeo-keresztények ellen és így meg akarják törni a brit politikai sorokat, valamint gyűlölik a zsidókat. Az összeesküvés-elméletek nem minden alapot nélkülöznek, hiszen a zsidó vagy iszlám származású politikusok valóban nagyobb számban fordulnak meg a jobb- és baloldalon, azonban ez csak egy tendencia, és a képviselők származására, vallására, mindig létezik kivétel, és nincs direkt kimutatható összefüggés. Sőt, a muszlim-ellenesség és az antiszemitizmus megtalálható mindkét oldalon egyaránt, mivel ezek keresztben metszik a politikai palettát.

Bővebb olvasnivalót itt talál:

https://leftungagged.org/2018/08/03/antisemitism-in-the-uk/

https://444.hu/2018/08/07/varazspapi-es-a-zsidok-antiszemita-botrany-a-brit-munkaspartban

Jeremy Corbynnak 2010-ben, majd az azt követő években fokozatosan szembe kellett néznie azokkal a vádakkal, amelyek a Munkáspártból származtak és a Benjámin Netanjáhú által vezetett Izrael ellen irányultak. A baloldali párt ugyanis nehezményezte az autoriter államot kiépítő politikus intézkedéseit, miközben karba tett kézzel kellett végig néznie az izraeli állam által elkövetett emberi jogsértéseket. Minderre az izraeli diplomáciai mindig megfelelő időben tudta előhúzni az antiszemita kártyát, mintegy kijátszva azt a kritikusai ellen. Ezzel hatott a Munkáspárt lelkét jelentő baloldali politikai aktivistákra, a párt egyik bázisát jelentő multi-etnikus (köztük muszlim) fiatalokra, némi kritikát kicsikarva ezzel a Netanjáhú-ellenes zsidó közösségekből is (főleg az USA-ban élnek többségében), akik sérelmezték azt, hogy az antiszemitizmust ilyen módon használta ki az izraeli politika és annak politikai szövetségesei, - a Trumpot támogató amerikai és konzervatív brit jobboldal.

reuters_corbyn.jpg

Corbyn eddig nem igazán boldogult a párt felé támasztott kihívással. (Reuters)

Az első ügy amiben Corbynnak bocsánatot kellett kérnie, amikor egy általa szervezett eseményen egy holokauszt túlélő Izraelt a nácikhoz hasonlította. Ekkor a Times tudósított az esetről, a pártvezérnek pedig bocsánatot kellett kérnie az esetlegesen okozott frusztrációért és aggodalomért. Ez idén megismétlődött, mivel olyan vádak merültek fel a zsidó közösség és média részéről, melyek komolyan fenyegetik a párt integritását és győzelmi esélyeit. Három újság is azzal támadta Corbynt, hogy amennyiben a Munkáspárt kerül hatalomra, az a zsidó életre jelent majd veszélyt az Egyesült Királyságban. A vádak eredete leginkább az antiszemitizmus definiálása miatt merültek fel, ugyanis a Munkáspárt új alapokmányában az antiszemitizmus kritériumai nem olyan szigorúak, mint a Nemzetközi Holokauszt-emlékszövetség által leírt irányvonalak szerint. A Munkáspárt ezt a vádat kezdetben elutasította, hiszen az irányvonal szerint járt el, azonban a problémát az okozta az emlékszövetség szerint, hogy csak részben vették át azokat. A legnagyobb probléma ugyanis az Izrael elleni kritika, avagy definiálható-e az antiszemitizmusként? A párt szerint, amennyiben nem megfelelően alkalmazzák ezt az irányvonalat, az potenciálisan azzal fenyeget, hogy a palesztinokat sérelem érheti a véleménynyilvánításban, és az őket érő rasszizmus jelentésében.

getty_images_protesters_bbc.jpg

A Mukáspárt ellen tüntetők, transzparensek és brit lobogók. Nehéz lemosni az antiszemitizmust. (Getty Images)

2016-tól saját, belső nyomozás indult a párton belül az antiszemita ügyek kivizsgálására. Azóta olyan képviselőket sikerült felfüggeszteni, mint Naz Shah (aki azt mondta, hogy Izreaelt egyszerűen át kellene tenni az USA-ba), valamint London korábbi polgármesterét, Ken Livingstonet, aki megvédte Shah-t és korábban Hitlert, valamint a cionizmust állította párhuzamba.

getty_images_lvingstone.jpg

Livingstone-nak távoznia kellett a pártból. (Getty Images)

A legfőbb probléma tehát az anticionizmus és az antiszemitizmus párhuzamba állítása. A Munkáspárt nem tolerálja a párton belüli antiszemitizmust, viszont a palesztinokért és az emberi jogokért vitába száll. Így foglalható legjobban össze Corbyn jelenlegi politikája.

Corbyn azonban a botrány csillapítása érdekében ismét bocsánatot kért a fájdalomért és az aggodalomért amit ez a politika okozhatott.

Kérdéses azonban, hogy a rengeteg belső vizsgálat, nyomozás és bocsánatkérés elérhet-e eredményeket – ha a Corbyn-t támogató belső párttagok leginkább az antiszemitizmussal különítik el magukat a Blair-féle új baloldaltól. Ezen kívül az is kérdéses, hogy ha lesz eredménye az újabb vizsgálatoknak, az esetleg megbékíti-e a párt kritikusait. Egyelőre úgy tűnik, hogy kevés sikert ért el a párt megreformálásában a vezetőség, ezt jelzi például Tom Watson kilépése is, aki felszólalt többször is a Corbyn-féle antiszemita vonal ellen.

Corbyn mindenesetre igyekezett megnyugtatni a szavazókat:

A bal és jobboldal elemi érdeke tehát az EU-val való valamilyen szintű megállapodás elérése, hiszen annak hiányában elemi erővel szabadulhatnak fel a társadalmi indulatok – mindkét oldalról, akár még a brexitet megelőzően is.

 

 

A britek élelmiszer-tartalékokat halmoznak fel – valós veszéllyé vált a megegyezés nélküli kiszakadás, a „no deal” brexit.  

A britek kilépési tárgyalásai az elmúlt napokban finoman szólva sem alakultak túl rózsásan az Európai Unióval. A héten odáig fajultak az események, hogy hivatalosan is bejelentésre került a kormány részéről, hogy az országnak készleteket kell felhalmoznia a „no-deal” brexit, azaz a megegyezés nélküli kilépés lehetőségére felkészülve.

A a kudarcos helyzetet az újonnan kinevezett "brexit miniszter", Dominic Raab ismerte be. A szigetország kilátásai olyan súlyossá váltak, hogy vészhelyzeti terveket dolgozott ki a kormány. A  miniszter kedden tartott bizottsági meghallgatása során azonban elismerte azt is, hogy összességében nem lesz elég a tartalék, a hosszútávú megoldás megtalálása az élelmiszeripar szereplőitől függ majd. A kormány egyelőre 3 milliárd fontot tett félre a tartalékok felhalmozásához. Ezzel egy időben a nemzeti egészségügyi ellátórendszer (NHS) elkezdett tartalékot halmozni a kilépés esetére, ugyanis ez a lehetőség azt jelenti a szigetország számára, hogy nem csak az élelmiszerellátás, hanem a különböző gyógyszerek is hiánycikké válhatnak.

alamy_guardian_food_veggie_and_fruit.jpg

 A kilépés után az első árucikkek közt a friss élelmiszerek (gyümölcsök, zöldségek) látják a legnagyobb kárát a WTO-s vámoknak. (Alamy/Guardian)

Matt Hancock, az új egészségügyi államtitkár is bizonyos elővigyázatosságról és vészhelyzeti felkészültségről tett említést, leginkább a gyógyszerek és az egészségügyi ellátáshoz szükséges anyagok felhalmozását tartva szem előtt.

pa_bbc_medicine.jpg

Az országban nem csak háziorvosokból, hanem a gyógyszerekből is hiány fog keletkezni. (PA/BBC)

Az országban 70-nél is több vészhelyzeti teendőről való tájékoztatást fog közölni a kormány, amelyet követniük kell a vállalkozásoknak és háztartásoknak egyaránt.

A válságos helyzet kialakulása sejthető volt. David Davis lemondását és Raab kinevezését követően azonnal fel kellett készülni a legrosszabbra. A kormány brexit álláspontjához, a „chequers-i” egyezményhez fűzött kiegészítésekről ugyanis az elemzők nagy része tudni vélte, hogy ezáltal az Egyesült Királyság olyan teljesíthetetlen feltételeket szabhat majd az EU számára, amibe az unió nem mehet bele, ha fenn akarja tartani az unió alappilléreit jelentő négy szabadságot (áruk, szolgáltatások, tőke és a munkaerő szabad áramlása).

szavazas_a_kilepesi_torvenyek_kiegesziteserol.JPG

Alig pár szavazaton álltak vagy éppen buktak a vámuniót érintő kérdések és kiegészítések az alsóházi vitát követően. (BBC)

Az EU Bizottsága közre is adta az egyik korábban kidolgozott tanulmányának összefoglalóját, amely az egyes gazdasági szektorokat érő lehetséges károkról tartalmaz "elővigyázatossági" forgatókönyvet.

Ez itt érhető el.

A bizottsági ülésen leszereplő Raabnak a médiában el kellett adnia a "no deal", azaz a megegyezés nélküli katasztrofális kilépés verzióját. A fiaskót követően Raabtól aztán May kormányfő személyesen vette át a tárgyalások vezetését. Raab eleinte tagadta, hogy bármilyen lényeges döntés a miniszterelnökhöz került volna, aztán később elismerte, hogy bizonyos pozíciók változtak, és a miniszterelnök a saját kezébe vette az irányítást. Viszont hozzátette, hogy a minisztériumi munkarend nem változott. Ennek némileg ellentmond, hogy fény derült May saját tevékenykedésére, ugyanis a minisztérium mellett egy olyan munkacsoporttal dolgozott a brexit egyezményen, ami közvetlenül az ő hivatala alá tartozik. Az így megszülető brexit-törvénycsomagot a kormány a sima és rendezett kilépés dokumentumaként jellemezte.

Több nagy cég között az Amazon vezetője azonban figyelmeztette a politikusokat, hogy a kilépést követő hiány miatt polgári engedetlenségig és zavargásokig fajulhat a közhangulat. Mindeközben Raab a Marr-showban számolt be az élelmiszerkészletek felhalmozásáról.

Theresa May az elszenvedett presztízsveszteség miatt és saját pozíciójának megerősítésének érdekében országos kampányt tervez és északnak indult a chequers-i egyezményben értelmezett brexit-tervezet népszerűsítésére. Raab sajtószereplései után May azt nyilatkozta, hogy az élelmiszerek felhalmozása inkább hogy megnyugtatóan hathat a britekre, amennyiben egy „no deal” forgatókönyv az országot a káoszba taszítaná.

 

A szélsőjobboldali konzervatívok időközben elkezdtek készülődni a mérsékeltebb társaikkal közelgő megmérettetésre. Steve Bannon, Trump egykori tanácsadója több befolyásos európai jobboldali radikálissal (Marie Le Pen, Nigel Farage, Orbán Viktor) is találkozott az elmúlt időszakban, valamint elkezdte támogatni az ezekhez a személyekhez tartozó politikai szervezeteket. A legutóbbi pletykák szerint Boris Johnsonnal is kapcsolatba léphetett. Ez azért lehet jelentős, mivel Johnsont támogathatja a May esetleges bukását követő időszakban, egy, a miniszterelnöki székért folytatott versenyben.

 bojo_bbc_house_of_commons_speech.jpg

Boris Johnson még "megmentené" a brexitet. (BBC/House of Commons)

Johnson korábban azzal fejezte be az alsóházi felszólalásában a külügyi pályafutását, hogy megalapozta magának a további politikai ambíciókat ígérő pályát. Beszédében a brexit-folyamat megmentéséről beszélt - nyilvánvalóan May tervezett, mérsékelt kilépése ellen. Hasonlóképp, mint a lázadó torykat saját barakkjában tartó Jacob-Rees Mogg, aki May legjelentősebb ellenfele volt, és akinek javarészt a chequers-i kiegészítéseket is köszönheti a kormány.

A Johnson távozása óta külügyminiszter Jeremy Hunt azzal próbálta javítani a brit tárgyalási esélyeket, hogy Raabot támogatva azt kezdte el hirdetni, hogy amennyiben nem fogadja el az EU a britek jelenlegi feltételeit,

a megegyezés nélküli kilépésért az EU-t okolja majd a közvélemény.

A brit külügyek viszont nem alakultak úgy, ahogy azt Hunték remélték a Donald Trump amerikai elnök politikájának köszönhető vámháború alapján.

Trump és Jean-Claude Juncker, – az Európai Bizottság elnöke – az elmúlt napokban megállapodtak abban, hogy a vámokat csökkentik mindkét fél részéről. Tűzszünetet kötöttek ezzel a vámháborúban az EU és az USA között. Kivel fog így kedvező kereskedelmi szerződést kötni a megegyezés nélküli kilépés esetén az Egyesült Királyság? Tehette fel immár az átlagszavazó, hiszen az EU a népszavazás óta eltelt időszakban Kínával, Japánnal, Ausztráliával és a Mercosur-térség (dél-amerikai közös piac) tagállamival is kölcsönösen előnyös szerződéseket tudott kötni.

trump-_juncker_reuters_index.jpg

Juncker állítólag kártyákkal magyarázta el Trumpnak a gazdasági összefüggések logikáit. (Index/Reuters)

A megegyezés nélküli brexit rémképe a közvéleményben is erős aggodalmakra adott okot. A kialakuló vészhelyzet növekvő esélye miatt a Munkáspárt átvette a vezetést (két százalékkal nagyobb a népszerűsége a konzervatívokhoz képest) egy nem rég megjelent közvéleménykutatás szerint, tehát a May-féle megegyezésbe vetett polgári bizalom összeomlott.

Azonban több olyan vélemény is napvilágot látott, hogy Jeremy Corbyn képtelen a Munkáspárt megfelelő vezetésére, mivel a párton belül elharapódzott a rasszizmus. Egyelőre a párt tétlensége valóban azt bizonyítja, hogy megbénítja őket az antiszemita botrány.

Theresa Maynek viszont volt még egy esélye a politikai bizalom visszaszerzésére, mivel az irányítás átvétele után közvetlenül adhatja el tervezetét az EU-s tagállamoknak és Barniernek.

 

A találkozó azonban ismét csalódást keltett a britekben, az EU hajthatatlannak tűnik, hiszen minden érdeke ahhoz köti, hogy a briteket bent marasztalják az unióban és ezzel elkerüljék a precedensteremtést. Bár úgy tűnt eleinte, hogy az EU a mérsékelt brexiterek álláspontja felé hajlik – ez mindenképp jobb ajánlat, mint a kemény brexitereké – Michel Barnier valósággal darabokra szedte May vámtervezetét.

barnier_es_raab_getty_images_guardian.jpg

Borús kilátások - Barnier hajthatatlan. (Getty Images/Guardian)

A tárgyalás során Raab amellett érvelt, hogy az ír határkérdés megoldható, és később egy őszi tárgyalással is kieszközölhető a megegyezés. Barnier legfőbb kritikája azonban a megegyezés lényegét érintette. Az EU-s megbízott szinte visszhangozta a brit álláspontot, amely úgy összegezhető, hogy

az EU elemi érdeke a tagállamok határainak védelme és a vámhatárok megfelelő fenntartása. Az EU nem mehet bele a kettős vámrendszerbe és nem engedheti, hogy EU-s vámokat szedjen a termékeken egy harmadik félnek számító külső állam.

Ezzel igencsak valószínű, hogy olyan léket kapott May tervezete, amivel igen hamar a doveri szikláknak csapódik a mostani brit kormány brexit-bárkája. Raab a második találkozót követően nem győzte hangsúlyozni, hogy most már az EU térfelén van a labda, nekik kell kreatívnak lenniük. Barnier békülékeny hangnemet ütött meg, mondván

nem egyszerű a huszonhét tagállam és a britek között megtalálni a közös nevezőt.

Amennyiben az EU mégis hajlik a megegyezésre, a May által felvázolt vámrendszer nem lesz kész 2022-ig. Mindenesetre az első fázisban elért eredmények, köztük a legfontosabb – az EU-s és kint élő dolgozók jogainak biztosítása – megmaradnak.

Legközelebb a felek augusztus közepén fognak egyeztetni, Theresa Maynek pedig nagyjából októberig van ideje a működő, teljes megállapodás megkötéséhez, valamint ahhoz, hogy egyenként meggyőzze a tagállamokat.  Az idő tehát a kormányfő ellen dolgozik, csak úgy mint az ellenzéki és szélsőjobboldali ellenfelei, valamint az egyre növekvő elégedetlen tömeg, amely a második népszavazást követeli.

A brit politikai válság kiéleződött: May széteső kormánya és Trump botrányos látogatása

Az elmúlt hetekben olyan turbulenciával történtek a szigetország belpolitikájában a fordulatok, hogy azt napról napra is nehéz volt követni, nemhogy egy átfogó képet alkotni róla. Ahogy a válságot megelőző posztban is írtam, valamennyire sejthető volt, hogy egyszer csak felrobban a May és a hard brexiterek közti kényszerszövetség, viszont senki nem látta előre, hogy milyen új és izgalmas politikai polarizációhoz vezethet ez a lemondási hullám. A végső politikai felállás végül is nem sokat változott, Maynek sikerült túlélnie ezt a csatát is. A UKIP és a Munkáspárt készülődhet a rajtvonalhoz, miközben a konzervatívok szétszedték egymást.

reuters_atv.jpg

Theresa May igazi politikai túlélő. (Reuters)

Először úgy tűnt, hogy Theresa May a "chequers-i egyezmény”-ként emlegetett álláspontját július 7-én keresztül tudta vinni az ellenálló torykon, és sikerült egy olyan közös okmánnyal előállni, amely a brit álláspont alapjául szolgálhat az EU-val való további tárgyalásokon.

36680577_448284768969072_4453880896973438976_n.jpg

A dokumentumban meghirdetett pontok a következők voltak:

  1. Az Egyesült Királyság elhagyja az EU-t 2019. március 29-én.
  2. A szabad mozgás leállítása és a határok fölötti irányítás visszaszerzése.
  3. Többé nem küld az Egyesült Királyság hatalmas összegeket az EU-nak.
  4. Egy új vállalkozás-barát kereskedelmi modell kialakítása, amely elősegíti, az új szerződések létrejöttét a világ minden részével.
  5. Egy közös Egyesült Királyság-EU kereskedelmi közösség, egy közös szabálykönyvvel, amely az ipari- és agrártermékekre vonatkozik, és ami a munkahelyek számára kedvező.
  6. Elkötelezettség a magas színvonalú fogyasztói, környezetvédelmi és munkavállalói jogok fenntartása iránt.
  7. Parlamenti szavazás minden új szabályról és szabályzásról.
  8. A közös agrárpolitika és halászati politika elhagyása.
  9. A brit bíróságok fennhatóságának visszaállítása az Európai Bíróság fennhatóságának megszüntetésével.
  10. A kemény határok elvetése Észak-Írország, Írország, vagy Észak-Írország és Nagy-Britannia között.
  11. További szoros biztonsági együttműködés annak érdekében, hogy népeinket megóvjuk.
  12. Egy független kül- és biztonságpolitika folytatása, az EU-s és más szövetségeseinkkel szorosan együttműködve.

 

A May által felvázolt pontok nem nevezhetőek nagyon puha brexitnek, mivel elutasítják az ECJ joggyakorlatát, és az egyik EU-s alappillért: a szabad mozgást és szabad munkaerő áramlását. Ugyanakkor hard-brexitnek sem nevezhető, mivel az ország nem szakadna el teljesen az EU-tól, bizonyos közös szakpolitikákat alakítana ki, közös kereskedelemmel. Ez a mérsékelt konszenzus dokumentuma lett, amely végül úgy tűnik, nem hogy a választóknak, de a szélsőséges kormánytagok elképzeléseinek sem felelt meg.

A brexittel megbízott miniszter, David Davis, a kemény Brexit egyik fő képviselője és a tárgyalások eddigi vezetője ezt követően július 8-án lemondott. Lemondó levelében a chequers-i megállapodást okolta. Egyszerűen nem volt róla meggyőződve, hogy az új dokumentum

nem fog majd újabb koncessziókhoz és követelésekhez vezetni a tárgyalásokon.

A miniszter szóvá tette azt is, hogy az egyezmény kidolgozása közben nem kaptak hangot a brexiterek és semmibe vették a véleményüket.

Davis lemondását követte a kilépési részleget vezető miniszter, Steve Baker lemondása.

david_davis_lemondasa_guardian.JPG

Davis lemondása.


A két lemondás felkorbácsolta az indulatokat és felolvasztotta a konzervatívok 2016 óta többé-kevésbé változatlan belső pártviszonyait. May két miniszter elvesztésével azonnal egy új politikai válság közepén találta magát. 48 képviselő összehívása esetén bizalmatlansági indítványt adhatnak be ellene, és szavazhatnak az új miniszterelnök személyéről a képviselők. Maynek viszont ennél sokkal több ellensége van. A korábban Rees-Mogg által emlegetett 70 képviselő a Channel 4 egyik adása után csaknem 80-ra duzzadt a párton belül, akik bármikor May ellen szavazhatnak. A BBC Radio 4 adásában Andrea Jenkyns képviselő azt nyilatkozta, hogy „May-nek mennie kell”, miközben Boris Johnson külügyminiszter azt mondta, amelyik képviselő védelmébe veszi a chequers-i egyezményt az a „sz*rt fényezi”. Nem csoda tehát, hogy a képviselőket szinte azonnal válságtanácskozásra hívták, hiszen Maynek is össze kellett gyűjtenie a csapatait a tory „polgárháborúhoz”. 

A Munkáspárt erre azonnal lecsapott, hiszen az eddigi ellenzéki narratívába kiválóan beleilleszthetővé vált a miniszterek lemondása. Az ellenzéki párt szerint a kormány szétesett és a konzervatívok képtelenek egy megbízható kilépés véghezvitelére.

May elkezdte a soft-brexitereket maga mellé állítani. A kérdés az volt, hogy sikerül végül Hammondékat és Michael Gove-ot maga mellett tudnia, vagy Hammond és a puha brexiterek is elégedetlenek a középutas megoldással és May-t gyorsabban megbuktatják. Hammondék Maynél amúgy is már korábban kopogtattak a hadsereg költségvetésének emelésével, ezért ha Hammond kimondottan nem is, de a puha brexiterek, May emberei, és Gove végül úgy tűnik, hogy May mellett maradtak. Gove különösen gyanús volt, hiszen a kemény Brexiterek képviselőjeként 80 ember ellenében csatlakozott Mayhez, a Rees-Mogg és Johnson féle triót is megbontva. May-t egyébként a koalíciós partner DUP 10 képviselője is sakkban tartotta, hiszen az észak-ír unionisták nélkül nem lett volna meg a tory parlamenti többség.

Davis helyét Dominic Raab vette át. A 44 éves politikus 2010-ben lett képviselő, leginkább pedig a szegények és feministák elleni kirohanásai kaptak reflektorfényt a sajtótól. Raab teljes mértékben May embere, aki a sajtónak is hangsúlyozta, „a tárgyalások igazi vezetője mindig is May volt.” Raabra még várt az alsóházi meghallgatás és Raab saját terveinek felvázolása a miniszteri poszttal kapcsolatban, amikor újabb politikai bomba robbant Maynél: 9-én Boris Johnson is lemondott.

dominic_raab_getty_images_bbc.jpg

Dominic Raab, a brexit új arca. (Getty Images/BBC)

Johnson jól megfontolta a politikai lépést. A Heathrow-botrány és a számos külügyminiszteri fiaskó után végre visszatérhetett arra a terepre, amihez a legjobban ért: a populista belpolitikai harchoz. (A 24.hu egy-két messzemenő politikai következtetést leszámítva egy egészen jó összefoglalót készített Johnsonról.)

bj_resigns_andrew_parsons_guardian.jpg

Johnson ahogy épp lemond. (BBC Politics)

A volt külügyminiszter eddigi politikai karrierje is elég tudatosan épült fel, a Heathrow-botrányból épp jófelé mozdította ki az, hogy Davis lemondott, hiszen ezt követően ő sem képviselhette a mérsékelt brexitet, a népszavazási kampány egyik volt, fő képviselőjeként. Gove példája talán jól mutatja, hogy szélsőségesebb képviselőként is a kormányban lehet maradni, és pontosan Gove erőtlensége az oka, hogy nem volt képes arra, amire Johnson. A volt külügyminiszter így előléphet May kihívójává a toryk között, egyelőre viszont csekély sikerrel. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy May előtt is kivárt Johnson. Akkor a sajtóban azzal gyanúsítottak meg, hogy Cameront saját miniszterelnöki ambíciói miatt buktatta meg, ezért le kellett mondania a miniszterelnöki székért való versenyről. Most talán fordul a kocka.

Johnson a levélben előhozta a régi brexit kampányszólamokat. Elismerte, hogy a pénteki értekezleten az érvei túl kevésnek bizonyultak.

„(...)A kormánynak immár van egy dala, amit énekelhet. A baj az, hogy akármennyire is gyakoroltam a dalt a hétvégén, a szavak a torkomon akadtak.”

Szerinte ugyanis amennyiben követik May tervét

„(…)az ország az a gyarmati státusz felé veszi az irányt(…)”

Johnson újra megerősítette a toryk közti érzést: Maynek mennie kell. May azonban egyelőre elég erősnek bizonyult. Annak ellenére is, hogy további konzervatívok mondtak le ennek következtében a párton belüli posztjaikról: Ben Bradley és Maria Caulfield.

A kormányfő Johnson helyére gyorsan megtalálta a megfelelő embert Jeremy Hunt személyében, aki korábban védte Mayt és egészségügyi miniszterként tartotta a hátát a közvélemény felé, az egészségügyi ellátórendszer válságos állapotát övező sajtóbotrány idején. May akkor megtartotta Huntot, kiállt mellette és ezúttal a külügyi pozícióval hálálta meg a hűséget.

Hunt helyére Matt Hancock került, a kieső pozíciókat pedig May további emberekkel töltötte fel. Geoffry Cox kapott pozíciót, Kat Malthouse kapta Raab korábbi, lakhatás és házépítésekért felelős miniszteri pozícióját és így tovább. May sajnálatát fejezte ki Johnson távozásával kapcsolatban. Azonban a kormányátalakítással sikerült elkerülnie – ideiglenesen – a bizalmatlansági szavazást, sőt, úgy tűnik, hogy árnyékra vetődtek a kemény brexiterek.

A brit kormányfőnek ezt követően rögtön két ügyre is koncentrálnia kellett a politikai viharban: a NATO csúcsra és Donald Trump amerikai elnök látogatására.

Michel Barnier és az EU meglepően Mayt kezdte el támogatni. A brexit tárgyalásokkal megbízott Barnier szerint a 80%-ban már kész a britekkel való megállapodás. Angela Merkel német kancellár pedig szoros kapcsolatot szeretne ápolni az Egyesült Királysággal, legyen bármi a politikai válság végeredménye. Ezek a kijelentések May pozícióját erősítették. A tory kemény brexiterek viszont alig várták már Trump látogatását, aki a találkozó előtt kijelentette, hogy szeretne az ekkor már poszt nélküli Johnsonnal is találkozni, biztosítva ezzel támogatásáról a brexitereket.

A kormányfő távollétében szokatlan PMQ-nak lehettünk szem- és fültanúi, amikor is David Lidington képviselte a kormányt, ahogy Jeremy Corbyn sem volt jelen.

 

 

 

A kiszivárgó brexit kormányirat sem könnyítette meg May helyzetét. A toryk jó ideje húzódó terve az volt, hogy a whitepaper elkészítésével eloszlathatnak minden kétséget. Ehelyett korábban kiszivárgott a 104 oldalas dokumentum, Raab meghallgatása pedig egészen botrányos módon zajlott le, ahol kiderült, hogy az új miniszter maga sincs igazán tisztában a folytatandó politikával, a tervezet válik irányadóvá, amit a média gyorsabban darabokra szedett, mint ahogy abból a képviselők érdemileg fel tudtak volna készülni és kifaggatni Raab-ot.

A kiszivárgott dokumentum itt elérhető.

A dokumentumban előirányzott politika szorosan követi a chequers-i pontokat. Külön fejezeteket tartalmaz az árucikkekre, az ír-határra vonatkozóan, a követendő vámpolitikára, a lazább együttműködésre a brit gazdaság 80%-át érintő szolgáltatási szektorban, végül külön megemlíti a szabad mozgás korlátozását.

Az amerikai elnök látogatásakor a maradáspártiak, valamint puha és kemény brexiter támogatók is demonstráltak. Először Londonban került sor a remainerek és a politikai baloldal demonstrációjára. Ekkor került sor a Trump bébi lufi engedélyezésére is. Az akcióra Sadiq Khan polgármester adott rá engedélyt, kiváltva ezzel a jobboldali Trump támogatók nagy mértékű felháborodását.

 

 

 

A jobboldaliak ezt követően tartották Londonban a Tommy Robinson politikai aktivista és botrányhős melletti tüntetésüket, mint egy válaszként a Trump-ellenes demonstrációra.

 

 

Az amerikai elnök érthető okokból tehát Londonon kívül kerített sort a politikai találkozókra.

Elsőízben Theresa May és Trump találkozójára került sor. Trump már az út előtt botrányt okozott azzal, hogy a Sun-nak azt nyilatkozta, hogy az ő javaslata szerint egyszerűen ki kellett volna lépni az EU-ból, nem törődve a tárgyalásokkal. Később az interjúban pedig Johnsont méltatta, mint nagyszerű képviselőjét az országnak.

 

 

Ez May-t a belpolitikában nagyon kínos szituációba keverte, hiszen épp ez az a forgatókönyv, amelyet a kemény brexiterek javasolnak, May megoldásával szemben. Trump már a NATO értekezleten elismerte, hogy a britek politikai válsággal („turmoil”) néznek szembe és hogy nehéz lesz megoldani az ügyet. A diplomáciai fiaskó még súlyosabbá vált a találkozót követő sajtótájékoztatón, amikor is Trump a korábbi kijelentését egyszerűen letagadta. A méltatlan találkozó a nemzetközi presztízs szempontjából egyszerűen katasztrofális volt a diplomáciai protokollt megszegő látogatásról nem is beszélve.

 

 

Trump ezt követően, még az oroszországi útját megelőzően visszavonult Skóciába, ahol a golfpályáig követték az ellentüntetők. A miniszterelnöktől a Trump birtokkal szomszédos lakókig egészen változatos módokat találtak az elnök látogatásának elszabotálására.

Amíg az ország első minisztere egyszerűen nem találkozott vele, volt aki hatalmas molinót lengetett be az elnök elé egy sárkányrepülőn, volt aki mexikói lobogót vont fel nem messze a birtoktól, és volt aki csak egyszerűen transzparensekkel vonult fel.

A kegyelemdöfést végül maga a brit miniszterelnök adta meg a BBC Andrew Marr showjában, amikor elárulta Marr-nak az amerikai elnök által a találkozón tett javaslatot:

TM: „Azt mondta hogy pereljem be az EU-t!”

Marr: „…beperelni?”

TM: „Beperelni! (…) Ahelyett hogy tárgyalnánk velük, pereljük be őket!”

 

 

May tehát egyelőre sikerrel hárított két fontos politikai konfliktusforrást is. A Munkáspárt viszont a toryk politikai belharcainak következtében megerősödött. 3-4 százalékos vezetést ért el a legutóbbi felmérésekben, miközben úgy tűnik hogy a kilépési válság közepette a UKIP is újraszerveződik. 

A brexit további sorsáról éppen ezekben a napokban döntenek a parlamentben, viszont egyelőre úgy tűnik, hogy a kemény brexitet viszik végig a britek. A kilépési pontokat kiegészítették az EU számára elfogadhatatlan pontokkal, a beszedhető adó és vám valamint az ÁFA kérdésében. A kiegészítések után rögtön le is mondott egy miniszter (Guto Bebb), az eredmény igen szoros szavazáson, 305 a 302 ellenében, valamint 303 a 300 ellenében született meg. A távolmradó képviselők épp magyarázkodnak, úgy mint, Vince Cable. Liam Fox szerint azonban a chequers-i egyezmény még egyáltalán nem "halott”. A Munkáspárt szerint az egész brexit szavazás érvénytelen, hiszen bizonyítékot nyert a VoteLeave választási csalása, amiért 61.000 fonttal meg is bírságolták a kampánycsoportot.  Az EU szerint is inkább érdemes várni egy kidolgozott javaslatra, mint egy késhegyen múló brexitet elfogadni. Biztosat azonban csak a parlament nyári szünete előtt tudunk meg, utána pedig a brexit sorsa egészen őszig várat magára.

 

 

 

Theresa May kétfrontos háborúja a mérsékelt Brexitért

rtx3n1yt_tm_reuters.jpgTheresa May az EU vezetőivel tárgyal. A tárgyalások legalább októberi húzódhatnak. (Reuters)

Június elején egy Brexit-ellenes kampány indult az Egyesült Királyságban, melyet a Best for Britain indított egy új népszavazás kiírásáért. A „remainerek” új erőt gyűjtve, csaknem 70 választókerületben kampányoltak egy, a Brexiten változtató, második népszavazásért. A hatás nem maradt el. Theresa May kormányának Brexit álláspontjával ugyanis nem csak a maradni vágyók elégedetlenek, hanem azok is, akik azonnali, sokkal keményebb fellépést akarnak a kormánytól a kilépés érdekében. Az inkább maradás-párti britek június végére hatalmas tüntetést hoztak össze, és több mint százezren meneteltek a Whitehall előtt, új népszavazást követelve. A tüntetők élesen bírálták azt, hogy egy ilyen fontos kérdésben, a kormány és Alsóház által elfogadott Brexit törvényjavaslatról nem szavazhatnak. Egy új kutatás szerint a szavazók 53%-a támogatna egy második népszavazást.

brexit-vote-march-15_-epa.jpgSokan szeretnének egy újabb népszavazást. (EPA)

Mindez annak hatására is történt, hogy az Alsóházban May végre győzelmet aratott a Lordok felett. Ugyan korábban sok reményt adott az esetleges soft-Brexitre az a tény, hogy a Lordok tizenöt módosítással dobták vissza az Alsóházba a törvénytervezetet, May meggyőző többséggel keresztülverte a saját akaratát a házon. A képviselők 327-en a 126 ellenében elutasították a gazdasági övezettel való szoros kapcsolatot, amely a norvég-modellhez hasonló kereskedelemre adott volna lehetőséget. Annak ellenére sikerült ezt Maynek elfogadtatnia, hogy Jeremy Corbyn a tartózkodásra szólította fel a legnagyobb ellenzéki párt képviselőit, akik közül 75-en – szembefordulva a Munkáspárt vezetőjével – a norvég-modellre szavaztak.

A nagy tüntetés elemi félelemből fakad. Ugyan a britek csaknem fele a saját kárán is akár hozzájárulna a Brexit végig viteléhez, közel felük azonban jobban fél a kilépés anyagi vonzataitól. Azon britek száma, akik más EU-s országokban kérelmezték az állampolgárságot, hirtelen megtöbbszöröződött, két év alatt 1800-ról cirka 17.000-re. A célországok ebben az esetben leginkább Németország és Franciaország voltak.

A belpolitika ezt követően egészen elképesztő fordulatot vett. Boris Johnson botrányba keveredett a Heathrow repülőtér kiegészítése (új kifutók), és annak ellentmondásai miatt. Az Alsóház, és Johnson konzervatív képviselőtársai megszavazták a cseppet sem környezetkímélő 14 milliárd fontos vállalkozást, miközben a külügyminiszter Uxbridge képviselőjeként tiltakozott. A botrány abból alakult ki, hogy a tiltakozás ellenére a szavazás helyett és a kényelmetlen helyzet elől Johnson egy rövid megbeszélésre utazott Afganisztánba.

heathrow_rep_reuters.jpg

Johnson parlamenti képviselőként nem támogathatta a bővítést. Az Egyesült Királyságnak így is gondjai vannak a kapacitással, miközben a a több, mint 30.000 reptéri dolgozót képviselő szakszervezet erős nyomást gyakorol a pártokra. (Reuters)

Hazatérve hatalmas kritika fogadta, mivel nem képviselte megfelelően a közösséget. A Guardian szerint így végleg lemondhat a miniszterelnöki pozícióról, hiszen nem tartotta be a kampányígéretét. Kis idő elteltével újabb botrányba keveredett, amikor is az Airbus a kivonulással kezdett fenyegetőzni a Brexit miatt. Johnson ekkor azt találta mondani:

„B*sszák meg a multik” ("F*ck business")

Johnson így hamar kikerült a riválisok közül, és Maynek eggyel kevesebb belső ellensége lett a párton belül.

kabul_johnson_pa.jpg

Johnson Kabulban tárgyal ahelyett, hogy a körzetét képviselné. (PA)

Így May kritikusai közül csak Michael Gove maradt hátra, aki ellen Liz Truss indított támadást. Truss a London School of Economics előadásán kritizálta a környezetvédelemért felelős minisztert, azaz Goveot, a műanyag szívószálak és egyéb, hasztalan lépések miatt, miközben figyelmen kívül hagyta a nagy cégek figyelmeztetéseit. Gove-t követően Gavin Williamsont is támadta Truss, mivel Williamson nagyobb költségvetést akart kiharcolni Theresa Maytől a brit hadsereg számára, azzal fenyegetőzve, hogy nyilvánosságra hozza a hadsereg gyengeségeiről írt jelentést a következő NATO-csúcs előtt. Williamson és a soft-Brexiterek vezető figurája, Philip Hammond együtt kampányoltak egyébként a hadsereg költségvetésének emeléséért.

3664_mark_thomas_rex_shutterstock.jpg

Gavin Williamson több pénzt akar a brit hadseregnek. A NATO-n túl is lesz élet: az európaiak már a PESCO keretében építik az újabb kapacitásokat, így a briteknek sem árt előre gondolkodni (Mark Thomas Rex / Shutterstock). 

May épp ezért ebben a kérdésben Gove mellé állt, hiszen nem akarja, hogy a költségvetést tovább növeljék, és a britek túl hatalmas hadsereggel rendelkezzenek. Ugyan nemrég maguk a konzervatívok jelentették be, hogy az ausztrálokkal sikerült egy 20 milliárdos flottafejlesztési üzletet kötniük, a nagy hadsereg sok szavazót a pacifista Munkáspárt mellé állíthatna. Ráadásul ezzel a gesztussal Gove támogatását ha nem is nyerte el, de lekötelezte a minisztert. Legalábbis az EU-csúcsot övező kormányülésig úgy tűnt, hogy Gove nem támadja May poltikáját.

A június 27-i miniszterelnöki kérdések során szinte jelentéktelennek hatott az ellenzék, Corbyn csak a munkahelyek, gazdaság és a kormány megosztottsága miatt tudta kritizálni Mayt. A Munkáspárt első embere viszont a saját oldalán is a párt megosztottságától szenved, így hamar leszerelték, a kommentár leginkább Johnsonéknak ártott.

 

Maytől egészen a leginkább V4 és Macron-Merkel tengely közti csörtéről elhíresült EU-csúcsig a tagállamok azt várták, hogy végre előáll valami konkréttal. A no-deal Brexit veszélyeire erős figyelmeztetést adtak a briteknek. Az ír határok a backstop megoldás kidolgozása óta szóba sem kerültek igazán a különböző forgatókönyvekben. Az ír Leo Varadkar elképesztő csalódásnak nevezte a tárgyalások befagyását. May azonban csak azt tudta elfogadtatni a csúcson, amit eddig is elismert az EU 27 tagállama, nevezetesen az eddig elért eredményeket és a brit vörösvonalakat. Tusk arra figyelmeztetett, hogy maximum októberig van ideje a briteknek az egységes, mindent lefedő terv kidolgozására, amelynek az észak-ír határ kérdését is magában kell foglalnia. Michel Barnier hozzátette, az EU sohasem fogja engedni az angoloknak az észak-ír vámhatár módosítást.

Michael Gove, azonban nem biztos, hogy rászolgált a bizalomra és védelemre May részéről. Egyes (Sun, BBC) források szerint ugyanis egy kormányülésen felállva kettétépte May tervezetét. A kormány úgy tűnik, hogy még mindig képtelen egy egységes forgatókönyvet kidolgozni a kilépés érdekében. Philip Hammond és Greg Clark a végsőkig kitartanak Gove és Johnson ellenében.

Donald Tusk és az EU figyelmeztették a brit kormányt, hogy igen gyorsan, hatékony és egységes megoldást kell találniuk;

„a briteknek ki kell teríteniük a lapjaikat”

A politikai káoszban May továbbra is próbálja megőrizni a kormány egységét. A hétvégén megrendezett tory találkozón úgy tűnik, hogy sikerült egy harmadik, köztes megoldást kidolgozni. A szigetország a jövőben az EU-val szoros kapcsolatot ápolna a vám- és áruövezet tekintetében, az ír határ kérdésében viszont nem sikerült egyenlőre megállapodniuk a képviselőknek.

mezcsere_getty_images.jpg

Legalább sikerült ráhangolódni a foci VB hangulatára a belgákkal. (Getty Images)

Mindeközben minél tovább húzódik a Brexit, azt annál jobban megszenvedi a lakosság ­– állítja a brit orvosok szakszervezete. A kilépés negatívan érinti az egészségügy költségvetését, a munkaerőpiacot a potenciális bevándorlás megvágása, a hazaköltöző orvosok pedig a háziorvosok létszámát. A szakszervezet szóvivője szerint

„A brexit népszavazás előtt ugyan voltak aggodalmaink, de senki sem gondolta, hogy milyen bonyodalmakhoz vezethet a szavazás eredménye” majd hozzátette: „annak fényében amit tudunk, a legfontosabb egyelőre az, ami a közvélemény érdeke a beígért Brexit részéről.”

A politikában további csavar, hogy a radikális toryk nem nyugodtak bele a May féle gyenge Brexitbe. Jacob Rees-Mogg, megérezve a sarokba szorult radikálisok súlyvesztését, a Telegraphban kérte számon May politikáját. A képviselő szerint a kormányfő ígértet tett, és ha nem hajlandó megfelelően kilépni, egy erős euroszkeptikus csoport hajlandó szembemenni a kormányfővel, akár leszavazva az EU és az Egyesült Királyság megállapodását az Alsóházban. Több konzervatív is May mellett állt ki Rees-Mogg ellenében, ugyanis ez nyílt fenyegetésnek minősül. 

 

 

Johnson természetesen kapott az alkalmon:

 

May szerint jobb is lesz, ha az EU komolyan veszi az új kereskedelmi szálakon erősebb, az ír határ kérdésében tétova brit álláspontot. Azonban úgy néz ki, hogy az EU megtagadja a közös piacot a brit áruktól, amennyiben nem sikerül mindent átfedő megoldást találni az írek javára.

mogg_gb4nnq_pa_images.jpg

Jacob Rees-Mogg és a "hátsósoros" toryk nem hátrálnak meg. (PA Images

Mi sem ábrázolja jobban a jelenlegi káoszos állapotot, mint hogy feltették Maynek a kérdést, amely megkérdőjelezi azt, hogy

„a Brexit valóban Brexit lesz-e?”

erre a miniszterelnök válasza annyi volt, hogy

„a Brexit az Brexit, ami Brexitet jelent”

 

 

Theresa May brit kormányfő hivatalba lépése óta tudható, hogy a miniszterelnök lefőbb célja a Brexit véghezvitele. Boris Johnson 2016-ban még időben visszalépett a miniszterelnöki pozícióért folytatott versenyből, hogy aztán belső ellenzékként, a Munkáspárthoz hasonlóan kritizálja és ostorozza a valamelyest középutas politikát folytató May politikáját. Boris Johnson, Michael Gove, Jacob Rees-Mogg látványos és erőszakos kilépést követelnek, miközben May a lehetséges kompromisszumot keresi, már amennyiben nem csak egy színjátékról van szó a toryk részéről. A verseny azonban igen is valós, hiszen May bukásával a radikálisabb toryk kerülhetnek helyzetbe, legalább is a párton belül. Így nem csoda, hogy a brit kormányfő egész politikai karrierjét a Brexitre tette föl, a mérsékeltebb konzervatívok és a radikálisok között keresve a kompromisszumot.

Legközelebb a miniszterelnöki kérdéseken láthatunk előrelépést, azonban mindennél fontosabbak lesznek az elkövetkezendő (júliusi) EU-s csúcsértekezletek, hiszen Donald Tusk októbert emlegette a kilépési megállapodás utolsó határidejeként.

A transzkontinentális kereskedelmi háború és a Brexit belpolitikai állása

 

A brit politika egyre nagyobb hatással van életünkre, egyre relevánsabb lesz nekünk, magyaroknak. A múlt hét elején kiderült hányan is vagyunk az Egyesült Királyságban. A statisztikai adat csaknem 100.000-re teszi a magyarok számát. Valójában sejthető, hogy csak Londonban többen élünk, mint amiről a hivatalos adat árulkodik. Ugyancsak örömteli hír, hogy a magyar diákok felvételiznek a legjobb arányban Cambridgere, mivel a jelentkezők nagyobb arányban kerülnek felvételre, mint bármely más ország jelentkezői.

Az Index egyik cikkéből kiderült, hogy a magyar munkahelyeket hogyan érinti a Donald Trump által meghirdetett keresekedelmi háború. Nem csak a magyar gazdaság került azonban veszélyes helyzetbe.

_92384965_trumpmaycomposite_reuters.jpg

Trump ismét tündököl a nemzetközi színtéren. (BBC/Reuters)

Az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump mégis úgy döntött: vámmal sújtja az országba érkező acél- és alumíniumimportot. Az acélra 25%-os vám, az alumíniumra 10%-os vám vonatkozik, kimondottan Kína ellenes éllel. Donald Trump leginkább a hazai ipar helyreállításának és védelmének céljából dönthetett így, szövetségesei tanácsának ellenére. A kereskedelmi háborút viszont az Európai Unió, Mexikó, és Kanada, tehát az Egyesült Államok hagyományos szövetségesei szenvedhetik meg. Az USA ezzel hozzájárul hegemón helyzetének csorbításához, hiszen a hegemón ország bír általában a legnagyobb importpiaccal, függővé téve ezzel más országokat. Trump azonban ígéretet tett a szavazóinak kampánya során, hogy visszaállítja a régi ipart és a munkahelyeket a nehéziparban. Az elnök nem ismer kompromisszumokat, ezért az új kereskedelempolitikától azt reméli, hogy az jó hatással lesz ezekre az ipari kezdeményezésekre. Azonban az amerikai állásokat éppen az ennek nyomán lehetségesen keletkező acél- és alumínium éhség is fenyegetheti. Ezt azonnali megtorlás követheti az érintett országoktól, amelyeknek piacai érzékenyebbé és nyitottabbá válnak az olyan keleti autokráciák felé, mint Kína és Oroszország. Jean-Claude Juncker elfogadhatatlannak nevezte az új vámokat, az EU a Kereskedelmi Világszervezet elé idézi az Egyesült Államokat.

steel_figures.png

Az Egyesült Államok legközelebbi szövetségeseit sújtja az új vám.(BBC)

Kanada miniszterelnöke, Justin Trudeau szerint a vámok megmérgezik a két ország kapcsolatát, és különösen visszás annak tekintetében, hány kanadai katona adta életét az amerikai bajtársakért Afganisztánban. Kanada is cselekedni fog, 13 milliárd dollárnyi vámot fog helyezni az amerikai termékekre, valamint az EU-hoz hasonlóan keresetet ad be a WTO-hoz.

truedeau.jpg

Trudeau szerint Kanada nem jelenthet veszélyt az Egyesült Álllamokra. (BBC)

Theo Leggett, a BBC szakértője szerint a kétoldalú szerződések egyelőre megmentik a világgazdaságot a teljes kereskedelmi háborútól és a protekcionizmustól. Az előrejelzések szerint azonban inflációt okozhat az USA-ban, amelyet végül a háztartások is megérezhetnek. Az acélt közvetlen a márciusi bejelentés után magasabb áron jegyezték a piacon, ez pedig olyan vállalatokat érinthet, mint a Caterpillar, vagy a Boeing.

Az Egyesült Királyságot különösen rosszul érintheti az új vámpolitika. 31.000 ember állása függ a brit acélipartól, amely 360 millió font értékű acélt, azaz 7%-ot ad el az amerikai piacra. A Brexit kapcsán Boris Johnson kampányának egyik erős eleme volt, hogy a kilépéssel a brit acélipart is segítheti a kormány, amelyet nem fog a jövőben az Európai Unió vámpolitikája fékezni. Azonban a realitások most utolérhetik a briteket, az Unió nélkül nehezebb lesz egy kisebb piacként új kereskedelmi feltételeket szabni a sokkal hatalmasabb piacoknak. Egyelőre azonban még itt vannak velünk a britek, és a franciákkal együtt válaszcsapást terveznek június közepéig. Theresa May csalódottságát fejezte ki a „magyarázat nélküli” amerikai döntés miatt. A brit kormányfő szerint „az USA, az EU, és az Egyesült Királyság mindig a szabad- és fair kereskedelemet hirdették” a szóban forgó iparág pedig az Egyesült Államok védelmipolitikáját támogatta. Az EU listáján eddig a biciklik, whisky, textilek, pólók, farmerek szerepelnek, amelyet bővíthetnek az angolok, azonban azt is figyelembe kell venniük, hogy a kilépést követően egyik jövőbeli legfőbb kereskedelmi partnerknek az Egyesült Államokat tekintik.

may.jpg

Theresa May brit kormányfő csalódott Donald Trumpban. (BBC)

Liam Fox kereskedelmi ügyekért felelős miniszter ki is jelentette

„A kereskedelmi háborúkat senki nem nyeri meg, csak áldozatok léteznek."

A munkáspárti árnykormány kereskedelmi minisztere, Barry Gardiner szerint Európának meg kell mutatnia, hogy nem ijed meg és arányosan kell fellépnie a WTO előtt. A politikus szerint Trump egyszerűen meg akarja törni az egész multilaterális nemzetközi rendszert.

A brit közvélemény épp eleget foglalkozik mostanában a kormány vámpolitikájával és Liam Fox munkájával. Az észak-ír határkérdést ugyanis nem sikerült még megoldani, a Brexit ideje (2019.03.29) pedig vészesen közeleg. A köztes állapotot fenntartó, „backstop” terve pedig épp arra szolgál, hogy 2020 után minimális érintkezéssel, de összeegyeztethető legyen az EU és a szigetország kereskedelem, elkerülve ezzel a határok ismételt felállítását a forrongó észak-ír részen. A szabadkereskedelemet azonban szeretnék felváltani egy új rendszerrel. Boris Johnson éppen ezért arról győzte meg a publikumot, hogy a brexitereknek nem kell tartaniuk attól, hogy a kormány „elárulja” őket ebben a kérdésben. A brexiterek, mint Jacob Rees-Mogg attól tartanak ugyanis, hogy a backstop folyamat végül tartós kapcsolattá válik, és a britek nem ragadhatják magukhoz az észak-ír részt, amely végül az EU-nál (és az EU tag Írországnál) marad. Johnson ezt követően Dél-Amerikába utazott, további kereskedelmi egyezményeket kötni a Brexit utáni időkre, a brexiterek aggodalmai azonban maradtak. Meddig tart majd a backstop? Az észak-íreknél kormányzó erő, a DUP is aggodalmát fejezte ki. A kompromisszumos megoldásokat eddig sem kedvelték az északi protestánsok, ahogy a brexiterek sem, ugyanis May javaslatát – az EU vámövezeten belül tervezett brit vámövezetre – kétkedve fogadták majd visszautasították.

John Pienaar véleménycikkéből kiderül: Maynek így is nehéz dolga van, nem csak koalíciós partnereivel, hanem a brexit-párti politikusokkal is, akik állandóan keményebb fellépésre szólítják fel. Az lehet a benyomásunk, hogy ez csak az oly sokat emlegetett Michael Gove és Boris Johnson szándéka, azonban Damian Green egy interjúban elárulta, hogy a párt nagy része kiáll a Brexit mellett. Még ha nem is hangosan ágálnak véleményük mellett, akkor is támogatják az okos és megfontolt kilépés tervét. Ennek következtében, a tárgyalások hangsúlya mindinkább arra tolódik, hogy Brüsszeltől meghosszabbított határidőt csikarjanak ki, valamint átmeneti megoldásokat, amíg a brit gazdaságnak megfelelő mennyiségű és összegű kereskedelmi egyezményeket talál a brit külügy. Addig azonban May a „töretlen kereskedelmet” fogja szem előtt tartani, miközben saját pártja figyeli minden lépését, háta mögött a Philip Hammond által vezetett tory lázadók sorával, akik a kormányfő kontrolálásának érdekében bármikor összeszavazhatnak a Munkáspárt egyes tagjaival.

A brit konzervatívok  a Windrush-botrány és az arra válaszul adott Sajid Javid szimbolikus kinevezése után ismét iszlamofóbiával kapcsolatos botrányba keveredtek. Az angliai muszlim érdekközösség ugyanis panasszal élt Bob Blackman, Harrow East tory képviselője ellen, aki muszlim-ellenes gondolatokat osztott meg közösségi oldalán, valamint Tommy Robinsont, az országszerte ismert radikális médiafigura idézeteit osztotta meg. Ezen kívül még a rohingya muszlimok kiirtását helyeslő hindu radikálist, Tapan Ghosht is meghívta egy parlamenti eseményre. A konzervatv párt azonnal hivatalos vizsgálatot rendelt el.

botrany.jpg

Sorozatos botrányok övezik a Konzervatív Pártot. (Independent)

A pártban nem ez az iszlamofóbia első jele, Alexander Terheyden, a Hackney-i kormányzat tagja erőszakos politikai ideológiának bélyegezte a vallást, Mike Payne Clarendonból pedig parazitáknak nevezte a muszlimokat, akik „az államon élősködnek és úgy szaporodnak, mint a nyulak”. Watfordban Darren Harrisont vádolták meg fehér felsőbbrendűség hirdetésével, mivel az Identitás Generáció eseményein vett részt. Jó pár képviselő azonban nyílt muszlim ellenessége miatt inkább vállalva nézeteit, lemondott posztjáról (Phillipa Auton, Peter Lucey – Wokingham polgármestere, Nick Sundin – newcastle-i városi tanácsos, Karen Sunderland – lewishami tanácsos, David Boston enfield-i tanácsos, Stephen Goldsack – skót konzervatív, volt BNP tanácsadó). Harun Khan, a brit muszlim közösségek főtitkára aggodalmát fejezte ki az iszlamofóbia miatt, amely a párton belül dúl.

A konzervatívok nem hagyhatták sokáig figyelmen kívül ezeket a jeleket. Az egyik londoni városi tanácsosuk, Stephen Ardley kritizálta Sadiq Khant, amiért az emberek vakon, egy muszlimot választottak meg a fővárosban. Ardleyt felfüggesztette a párt. A konzervatívok ugyanis nem engedhetik meg, hogy további támogatást veszítsenek Londonban. Ugyanakkor Ardley és a az iszlamofób képviselők kijelentései szavazatokat jelenthetnek a még radikálisabb szavazók körében.

A kormányfőre nem csak a képviselőtársai gyakorolnak nyomást, hanem a transznacionális vállalatok is, amelyek számos britnek adnak munkát. A BMW, Nestlé, BP, E.On, Vodafone és még sok más multinacionális cég szerint a bizonytalanság kevesebb működőtőkét és befektetést vonz, ezért káros az üzleti környezetre. Az ipari kerekasztallal lezajlott tárgyalások azonban eredményesek voltak. Az Európai Ipari Kerekasztal közleménye szerint az árukereskedelemnek muszáj lesz úgy folynia, mint korábban az egységes piacon. A társaság Európa 50 legnagyobb vállalatának érdekképviseletét látja el, melyek összesített értéke meghaladja a 2,25 billió eurót.

vamhatar.jpg

A kereskedelem egyelőre töretlen. De mi lesz 2020 után? (BBC)

Akadnak olyan képviselők, akik egyáltalán nem nyugodtak bele a Brexitbe. Egy főleg munkáspárti képviselőkből álló, walesi csoport azt állítja, a Brexit végső törvényi tervezet egyszerűen túl nagy, hogy népszavazás nélkül, az Alsóház szavazásán dőljön el. Ezért népszavazást szeretnének kezdeményezni a végső törvénytervezetről. Miközben Brüsszel és Westminster között már javában zajlanak a tárgyalások a kilépés részleteiről, a Munkáspárt tovább szakad, hiszen növekszik a baloldalon azok száma, akik végül a népszavazás eredményének ellenére, küzdeni szeretnének a bent maradásért. Nyílt levelükkel pedig kivívhatják az eredményt tiszteletben tartó Jeremy Corbyn és a vezetőség haragját, akik máris kirúgták Owen Smith képviselőt, az árnykormány egy pozíciójából. A kezdeményezést a kisebb pártokból is támogatják, úgy, mint a Plaid Cymru és a liberális demokraták. Elmondásuk szerint, immár három éve tárgyalják a kilépést, így a közvélemény is jobban tisztában van a különböző forgatókönyvek következményeivel. Olyan megoldást kell találni, amely megfelel Wales népének – állította az egyik képviselő. Éppen ezért a csoport szerint indokolt egy új népszavazás.

walesiek_eu.jpg

Wales kiáll az EU mellett. (BBC)

Az északi-ír határon kialakuló vámellenőrzésekre új javaslattal álltak elő a Brexiterek, akik a származási országot azonosító technológiával biztosítanák a vámhatár létezését, elkerülve azonban a valós határellenőrzéseket. A technológia évente nagyjából 17 és 20 milliárd fontba kerülne az Egyesült Királyság és az Európai Unió közt szállító vállalatoknak. A „maximális könnyítés” (maximum facilitation) technológia azonban szembe megy a kormányfő vámövezet a vámövezetben javaslatával és ellenzői akadnak egyes képviselők között is. A cégekre háruló vámilletékek több milliárd fontos éves összege magasabb lenne,mint az ország legutóbbi közös piaci hozzájárulása (2016-ban 13 milliárd euro). A konzervatív képviselők szerint azonban így is létezik egy elektronikus tanúsítványokon alapuló digitális rendszer az EU és a szigetország közti eltérő valuták és általános forgalmi adó miatt, amelyet csak ki kellene egészíteni.

Nicola Sturgeon skót kormányfő szerint az Egyesült Királyság Brexit álláspontja jelenleg tarthatatlan. A probléma szerinte az, hogy az

„EU-val folyó párbeszédet egyszerűen kisajátították az őrült brexiterek.”

Sturgeon és 35 képviselőtársa, a Skót Nemzeti Párt tagjai az Alsóházban felszólították May-t, hogy azonnal változtasson az egyéges piaccal kapcsolatos álláspontján, Skócia érdekében. A skótok már egyeztettek Michel Barnierrel, aki az EU tagállamainak álláspontját képviseli a britekkel szemben. A skót politikusok szerint nem szabad a skótokat külön venni a britek piactól, az a lényeg, hogy az egész sziget benne maradjon a mechanizmusban. Sturgeon azonban nem aggódik, szerinte ugyanis az egész vámvita megoldhatatlan részletei egyre közelebb viszik a politikusokat a kezdőponthoz, az egységes piachoz.

sturgeon_es_barnier.jpg

A skótok vajon függetlenednek a Brexit után az EU tagság kedvéért? (BBC)

Az egyetlen gondot szerinte az észak-ír „backstop” és a kivételezés jelentheti, amely elveheti a skótok versenyképességét, ahogy az Egyesült Királyság többi részétől is. Épp ezért tartja a jelenlegi brit álláspontot tarthatatlannak.

A vámövezetre kétség kívül megoldást kell találniuk a brit politikusoknak. Egy frissen kiszivárgott jelentés szerint ugyanis az ország amennyiben nem jut megegyezésre és szerződés nélkül lép ki az unióból, napokon belül élelmiszer és gyógyszerhiánnyal nézhet szembe. A kiszivárgott jelentés így azokat erősítette meg a politikában, akik valamely vámmegoldást szorgalmazzák (leginkább a kormányfő kegyeit kereső konzervatívokat) a legkeményebb brexiterekkel szemben.

Ahogy a brit kilépésnek sok jómódú támogatója akad (mint például Nigel Lawson, aki arcpirító módon a napokban kapott francia letelepedési engedélyt), úgy sok mecénás is létezik, aki ellenzi azt. Soros György ismét politikai kampánycsoportjával próbálja meggyőzni a briteket a bent maradás előnyeiről. A napokban írt az Európai Unióról és a Best for Britain csoportról. Szerinte az Európai Unió léte forog jelenleg kockán, és az európai vezetőknek olyan uniót kell létrehozniuk, amelyhez a britek szívesen csatlakoznának. A magyar származású, amerikai milliárdos 500.000 fontot adományozott a kampánycsoportnak, hogy az uniós tagság előnyeit reklámozzák az országban. A Brexit népszavazás támogatása ugyanis pontosan az általános közvéleménykutatások statisztikai hibahatárán mozog, 52% és 48% között, hol kilépők, hol a másik tábor javára. Soros szerint a 2008-as gazdasági válság, majd a 2015-ös menekültválság miatt a fiatalabb generációk elvesztették a hitüket az EU-ban.

„Minden rosszra fordulhatott, rosszra is fordul(…)”

Épp ezért egy újabb közelgő gazdasági válság esetén a tagországoknak megfelelő válaszokat kell találniuk a jelenkor modern kihívásaira.

soros_bbc.jpg

Soros bevallottan támogatja az EU tagságért küzdő Best for Britain csoportot. (BBC)

A brit lakosság így is szenved a kormány költségvetési megszorításai miatt. A magánkézben lévő, haldokló vasúti közlekedés éppen az utolsókat rúgja, miközben a Northern társaság elvesztette koncesszióját a vonalakon és ezért káosz alakult ki. Csaknem 2200 járatot töröltek, amiből 200 érintette május végi forgalmat. A Munkáspárt egyik fő programja az államosítás, amit a Konzervatív Párt hevesen kritizál, miközben a botrányos szolgáltatás miatt Chris Grayling közlekedésügyi miniszter a sajtó elől bujkálni kényszerült. A vasutak ügye csak egy tünete marad a befoltozott tory költségvetésnek, a May-kormányt azonban nagyobb presztízsveszteségek érik így a városiasodottabb kerületekben.

bbc_northern_line.jpg

Káosz a vonalakon. (BBC)

Nagy-Britannia a tervezett költségvetés és kilépési összeg miatt így is kutyaszorítóban van, viszont visszakérhetnek csaknem egy milliárd fontot a Galileo műholdas rendszer miatt. A nyomkövetési technológiára és GPS alternatívájaként emlegetett 30 műholdból álló szatellit rendszer 2021-re állna működésbe, a kilépés átmeneti időszakát követően. Brüsszel viszont nem látja okát, hogy a britek, –akik kőkeményen kivették részüket a projekt megvalósításából – továbbra is hozzáférést kapjanak a rendszerhez.

galileo.jpg

Az Európai Űrügynökség projektjében került megvalósításra a műholdrendszer. Fellövés Francia-Guyanaból. (BBC)

Az EU megszigorította Nagy-Britannia tudományos projektekhez való hozzáférését is, amivel ismét az kontinensen élő tudósok járnának jól a szigetországgal szemben. A 97,7 milliárd eurós büdzséhez immár mint harmadik, külső fél juthat csak hozzá Nagy-Britannia a kilépés után. Ez ismét egy betonfalat emel a szigetország és a kontinens tudományos együttműködése közé. A briteknek így nehezebb lesz európai költségvetéshez jutnia, mint Izraelnek, Törökországnak, vagy Albániának, akik résztvevői a Horizon 2020 programnak.

Az Egyesült Királyság tehát tovább küzd a Brexittel, azonban a tavaszi könnyed hangulat és békülékeny EU helyett a belső politikai válságok, szétszakadó pártok és a külső kereskedelmi háború nyomása alatt kell minél hamarabb megállapodásokat szereznie az országnak. Az EU türelme vészesen fogy, miközben saját létéért küzd, és a brit kilépés az első számú problémája a 2020-as költségvetés miatt. Miközben Konzervatív Párt továbbra is a kijelölt Brexit felé halad, az észak-ír határ problémája szinte megoldhatatlan feladatként nehezedik a konzervatív képviselőkre. A Munkáspárt szintén szakadásnak indult a Brexitet pártolók és a Brexitet egyáltalán nem támogató képviselők között, akik akár egy második népszavazást is támogathatnak.

A következő hónapokban a leglátványosabb politikai akciókat az EU-val lefolytatott tárgyalások jelenthetik, illetve a hagyományos brit pártok térvesztése és küzdelme. Új fordulatot jelenthet majd a Lordok elégedetlenségéből és Brexit-ellenességéből fakadó új kievezések hulláma, amelyet May indított el. A kormányfő ezen túl, holnap (június 5.) megpróbálja megfordítani a Lordok által szétcincált kilépési törvény sorsát, amelyet vérre menő vita követhet az Alsóházban.

Összességében Sturgeon egységes piaccal kapcsolatos szavai jellemzik kiválóan a helyzetet, azaz minél többet küzdenek a konzervatívok, annál nyilvánvalóbbá válik a közvélemény számára, hogy a tagság több előnnyel jár(t), mint hátránnyal.

A legfrissebb PMQ:

Maradék poénnak pedig itt hagyom Gavin Williamson parádés alakítását, ahogy nem tud egy egyszerű igen-nem kérdésre válaszolni a Szkripal-üggyel kapcsolatban.

 

 

/off Milo – egy (nem) alternatív brit (?) jobboldali (?) előadása Budapesten

 

milo_yianno.jpg

A főattrakció. (Milo Yiannopoulos Facebook)

Milo Yiannopoulos, brit származású publicista-botrányhős érkezése már februárban felkeltette a hazai sajtó figyelmét. A „veszélyes köcsög”-nek is nevezett, szélsőséges megnyilvánulásai révén hírnévnek örvendő figurát ugyanis a magyar kormányközeli értelmiség hívta meg, egy előre beharangozott, témájában családokkal, családpolitikával foglalkozó konferenciára. A meleg, egy időben a melegek házasságát is ellenző figura azonban nem csak interjúiban lett volna ellentmondásos, ugyanis heves ellenzője az identitáspolitikának. A magyar kormány pedig leginkább a magyar identitás, csoportos társadalmi azonosulás és önkép révén szerzett leginkább támogatókat az elmúlt évtizedben, főleg a legutóbbi választási kampány alatt, bevándorlásellenes retorikájával. Milo májusban, a választások után, igen csak szigorú ellenőrzés és biztonsági védelem mellett végre zöld utat kapott. Fel volt tehát adva a lecke Yiannopoulosnak, hogy mégis mit mondjon a számára kétségkívül idegen, kelet-európai közegben: a magyar érdeklődők előtt.

Milo Yiannopoulos 1984-ben született, Milo Hanrahan néven, Kent városában. Katolikus fiúiskolába járt, majd Manchesterben tanult és később Cambridgeben volt hallgató. Először tech rovatokba írt különböző lapoknál. Megfordult a Telegraphnál, aztán 2015-ben került a Breitbart alternatív jobboldali hírportálhoz. Újságírói pályafutása során általában magabiztosan nyúlt a másság kérdéséhez, a szexuális pozitív vagy negatív diszkriminációhoz. Ezekből később a Breitbartnál tőkét kovácsolt és felszólalt a melegmozgalmak, a feministák, és az iszlám ellen. A Breitbarttól későbbi pedofília-botránya miatt távozni kényszerült, egy videófelvételen ugyanis olyan részletek hangzottak el tőle, amelyet a pedofília pártolásaként volt értelmezhető. Ez azonban nem állította meg. Médiaikonná vált, amikor a Berkley egyetemet érintő botrányba belekeveredett. Továbbá újságíróként híreket talált ki, valamint egész kiterjedt kapcsolatokat ápolt a Daily Stormer szélsőséges, neonáci sajtóorgánummal. Yiannopoulist általában ezért az alternatív jobboldal gyűjtőnév alá sorolják kritikusai. Ő azonban nem tartja magát az alt-right részének, mivel korábbi munkaadójával, az alternatív jobb Breitbarttal éles ellentétben állnak egyes nézetei.

Már az eseményre való regisztráció és sorban állás sem volt egyszerű. A regisztráció napokat, heteket csúszott, az eseményre érkezők után pedig erősen érdeklődött a szervezőség. Több újságírót is elhajtottak, miközben az üres székeket valamely egyetem alapképzéses hallgatói töltötték meg – már amelyeket nem hagytak üresen. A bejáratban egy sajtóstábot elég szerencsétlenül, a mozgólépcsőre dobott a biztonságiszolgálat, remélhetőleg nem esett nagy bajuk. A bámészkodó és sorban álló közönség nyugtázta a látogatók kidobását, valószínűleg megszokott lehet ezek előtt az események előtt a politikai indíttatású „balhé”.

img_20180525_174739.jpg

Hosszú sor a Bálnában.

A biztonságiőrökön és fémdetektorokon áthaladva irányt vehetett a nagyérdemű a budapesti Bálna legfelső emeletén található konferenciaterembe, ahol egy pohár frissítő után a vendégek rögtön igénybe vehették a fordítógépeket. A Bálna fémes-csupasz belsőszerkezete és Milo egyéni neon paravánjának megcsodálását követően – preferencia szerint – a bátrabbak és érdemesebbek Schmidt Mária oldalán, a sajtósok és bámészkodók pedig tetszés szerint foglalhatták el helyeiket. A neonfényekkel operáló holografikus paravánon mindenféle jelszavak hangolták („kockáztass”, „Milo”) a közönséget az előadóra, miközben szólt aSweet Home Alabama, aztán egy-két Green Day szám, na meg az elmaradhatatlan Tankcsapda. A nézők között a csillogó szemű hallgatókon kívül a félig-meddig egyetemisták, tehát a párt ifjúságiszervezete, és egyéb, kíváncsi vagy kényszerűen presztízsmegjelenést produkáló húszasok, harmincasok milliője képviseltette magát. Másszóval a belvárosban megszokott tökéletes mosolyokkal, tűsarkúban és kék ingben pompázó emberek rengetege. Ebből a tömegből csak az idegeskedő, egy helyben toporzékoló Századvéges, V4-es szervezők tűntek ki, akik a szigorú határidőhöz kötött programot csaknem egy órával tolták ki, aminek a következtében nagyjából 18:20-kor hangzott el a harmadik „gong”. Erre pedig vastapsba is kezdett a tömeg, DJ Jeszy tűnt fel a színpadon, aki sietős felkonferálásba kezdett.

"A Fideszes csajok jól tapsolnak!" – utalt gyors viccében korábbi, szopós megjegyzésére.

Majd pedig sokadszorra figyelmeztette a közönséget, hogy tilos felvételt készíteni. Számunkra is evidens volt, hogy a kényelmetlen részek ki lesznek vágva a filmből (A poszt végén megtalálható a  videó).

Mondókájára aztán angolul zendített rá, mint hogy az egész előadás nyelve angol volt. A közönségben páran nem számítottak erre a huncutságra, ugyanis később – leginkább a fiatalok – csalódottan hümmögtek, hogy bizony nem sokat értettek Milo bölcsességeiből, ugyanis ő brit angolt beszélt. A fene sem gondolta volna…

DJ Jeszy azonnal felvázolta az expozíciót, hogy képben legyen a közönség hová is jöttek.

A világgal elégedetlenek vagyunk, pedig sosem volt ilyen jó dolgunk! Ezzel el is puffogtatta a legbalosabb, szinte minden egyetemi előadás előtt elhangzó, közgazdasági klisét. A kereszténység és Európa szerinte összehasonlíthatatlanul többet tett le az asztalra, mint bármely más civilizáció, nem szabad viszont, hogy ezeket az érdemeket megsemmisítsék a liberálisok. Az ő értelmezésében ugyanis a liberálisok nem csak az egyenlőségért küzdenek, hanem minden, de minden elé egyenlőségjelet raknának, úgy mint például a nemiszervek megcsonkítása és az alsónemű megválasztása közé (végül is ezt csak ő állította). Sőt, a liberálisok egyben azok, akik állandóan a fehér bűnökről és a fehér felsőbbrendűségről zagyválnak, megbélyegezve „minket”. Majd egy laza fordulatban – alátámasztva talán a felvázolt libsi aggodalmakat – a bevándorlókat kigúnyolva „több millió írástudatlannak” bélyegezte őket, mondván ezek között nem mindenki agysebész.

A tömeg nevetett és éljenzett, azonban érezhető volt, hogy nem Jeszyre váltottak jegyet, és a stílusa még a mögöttem ülő Fideszes lányoknak is sok volt. Türelmetlenül várták az előzenekar végét.

És a sztár a felvezetés bevándorlásellenes és liberál-fasisztázós szimpátia pontjainak begyűjtése után megjelenik!

*Egy gyors ölelés Jeszynek.

Taps, egy kis üdvrivalgás, aztán dermedt csend. Milo megköszöni a tapsot, emlékezteti őt a katolikus iskolára, az pedig az ördögre. Ezen a ponton pedig kiderül, hogy Milo elvégezte a házi feladatát:

„az ördög ugyanis nem más, mint – hibátlan magyar kiejtéssel – Soros György.”

Extázis.

Milo kicsit pirul, hangot ad örömének, amiért sikerült ezt begyakorolnia. Elmondja miről híres Magyarország: paprika és depresszió. Ő persze megérti a depressziót, hiszen itt a nyakunkon a nyugati civilizáció halála. Aztán tovább felel a magyar történelem leckéből, egyre mélyebbre ásva magát a közönség szívébe: a magyarok a kereszténység védőbástyái, az iszlám ellen harcoltunk, és van hitünk. Átvezetés: ami a baloldalnak nincs! Tehát aki magyar az már nem baloldali, ez persze a közönséget tekintve teljesen jogos megállapítás a részéről. Jeszy kissé elvette ezen a ponton a mondanivalóját, hiszen az előadás Jeszys expozíciója szintén az iszlám szapulására, a félelemre, majd a jólétre, a nyugati értékek kihangsúlyozására épül.

„Az emberek nem is tudják milyen jó nekik!” – hangzik el ismét.

Aztán ismét felkorbácsolva a lankadó figyelmet kijelenti: Orbán Viktor nemzetközi ikonná vált. A közönségben erre vegyesen, de elmosolyodnak, kissé büszke tekintettel révedve az előadóra.  Magyarországnak nehéz volt, hiszen a történelem a tanú ezekre a kihívásokra, viszont a nyugati civilizáció és a kereszténység egyedülálló, gyönyörű nemzete maradt, ami megrendíthetetlen bátorsággal áll Európa frontvonalában. Ezen a ponton ugyan jómagam szürreálisnak éreztem a helyzetet, mégis szorgosan jegyzeteltem, afféle „újságírói” semleges önfegyelmet erőltetve magamra, nem gondoltam, hogy nincs olyan, aki már ne érezné magát kényelmetlenül ennyi ajnározás után. Ez viszont csak a kezdet volt. A tömeg egyszerűen itta minden szavát! Hatalmas taps követte ezt a kijelentését.

Az EU és Merkel pallóra állítása előzte meg felvezetőként az iszlám ellenes blokkot. Ebbe pedig még egy kis Kína dicséret is szorult, ahol Milo állítása szerint sörrel és kolbásszal szoktatják le a muszlimokat a vallásról. Látván, hogy a magyarokban a kommunista átnevelőtáborok annyira nem hagytak jó emléket – persze ezt az észrevételt ő sem tudta kihagyni – egyből a nagyobb témára tért rá.

„Az iszlámnak nincs helye Európában!” – kiáltotta, majd a terem ismét hatalmas tapsban tört ki.

Az iszlám szerinte ugyanis inkább politikai berendezkedés és nincs olyan érv, amely kifogásként elősegítheti a „megsemmisítésünket”.

„Ne érezzetek tehát bűnt!”

Mintegy cirkuszi attrakció közben, talán a lélegzet is megszegett a teremben. A közönség erre a kulcsmondatra várt elvégre.

Ezért jött meghallgatni a külföldi, angol, „veszélyes köcsögöt”.

Hogy feloldozást nyerjen.

Hogy feloldozza őket. Hogy „más” is azt mondja: jól tettük, amit teszünk. Tehát teljes mértékű önigazolást adott Milo.

A közönségben egyesek azonban meglepően, fintorogva fogadták az előadó kijelentéseit. Ezen a ponton valószínűleg néhány embernél kezdett betelni a neten rendelt MAGA sapka is az ajnározással.

Aztán Yiannopoulos gyorsan, ismét a veszélyt érzékeltetve bele szőtte mondandójába:

„Ostrom alatt vagyunk!”

Taps.

Itt elkezdett a feminizmusról beszélni, egy kis viccet próbált előadni a lezbikus-lobbiról. A feminizmus-ellenes vonal azonban érezhetően hidegen hagyta a tömeget, tehát jöhettek a további muszlimellenes mondatok, majd a kijelentés mely szerint a meleget sem hagyják békén a muszlimok és hogy csoportosan erőszakolnak meg városokat, amelyeket a rendőröknek tilos kivizsgálniuk.

Az eladó a féligazságait és hamis híreit újabb abszurdumokkal tetézte, mely szerint a németek tehergépkocsi vezetőket képeznek a bevándorlókból, elősegítve a terrorizmust, az al-Káidát és így tovább.

Ennek kapcsán pedig megnevezte Angela Merkelt és a liberálisokat akik csak a „megvetésünket és a gyűlöletünket” érdemlik ki. Ezt pedig követte a végső összeesküvés, amelyet könnyen el tudott adni a tömegnek: a globalista ármány, amely megtámadta Magyarországot. Más országban talán döbbenten ülnének, megrökönyödve ezeken a szavakon. De itt a kétségbeesett arcokon a félelem és az elszántság tükröződött. Ahogy Milo is mondta, a hit, mely szerint vállalni is kell a kutúrális harcot.

„Orbán nagybácsi” – mondta Milo (utalva ezzel arra, hogy korábban Trumpot „apuci”-nak nevezte), rossz sajtót kap Nyugaton. Megelőzve a magyar sajtó helyzetét érintő kínos kérdéseket aztán kijelentette: „Majd megvédem azt a sajtót, amely megérdemli a védelmet” – relativizálva ezzel a szólásszabadságot. Ám ez a közönséget cseppet sem zavarta, kissé csendesebben ugyan, de tapsoltak.

A nyugati sajtó persze elhallgatja a gyönyörű európai kultúra elpusztítását – erősítette rá az ostromlott erőd hasonlatára. A nyugati sajtó ugyanis elfedi a valóságot, a valós problémákat, ez pedig azt hozta magával hogy Trump és Orbán „gonoszkodnak” a sajtóval.

„Hát ők hozták a bajt magukra!” – bagatellizálta tovább a sajtószabadság kérdését.

A sajtós kitérőt ismét egy súlyosabb muszlimellenes szöveg követte, amely szerint az iszlámban nincs logika, és ezért a tudomány is visszamaradott, ezért pedig nincsenek atomreaktorok Keleten. Itt Milo már abszolút elvesztette a realitást, de ez a közönséget már egyáltalán nem érdekelte.

Az előadás végének megfelelően összegezte mondanivalóját. Egy rövid feminzimus korbácsolás után kijelentette, hogy „Magyarország a fényesen tündöklő szilánk, amely reményt adhat a világ többi részének.”

„Szükség van rátok”

„Németország elveszett (…) Franciaország elveszett (…)” majd Merkelt és Macront gúnyolta.

Yiannopoulos szerint vissza kell térnie egyes értékeknek a Nyugaton. Meg kell tanítani az embereket a fontos érzésekre, mint például a gyűlölet. („Make America Hate Again”)

Az előadás végén kicsit kikacsintott a Brexitre, a karácsony ünnepének vallások miatt eltérő politikai korrektségből eredő megnevezésére, aztán egy kis Magyarország ajnározással fejezte be.

Ezt hatalmas tapsvihar követte.

Aztán zárómondatában ismét megnevezte kiket kell gyűlölni. (feministák, szociális igazságért küzdők, stb.)

Ismét hatalmas ujjongás, tapsvihar.

Focimeccseken is megy az őrjöngés és a gyűlölet, vagy úgy általában tüntetéseken. Ez más volt. Ezt látni, valami elemi élmény volt. A nacionalista harag vélt és valós félelmei által felszított bugyborékoló érzelmek törtek elő a közönségből, tehát azokból, akik a jövő köztisztviselői és a jelen rendszer örökösei lesznek. Extatikus, önfeledt mámor. Afféle jobboldali replikája annak az érzelem palettának, ami a balos hallgatókból egy parádés Žižek előadáson jön elő. Csak ez nem akart átfogó válaszokat adni, vagy tudományoskodva előtárni magát. Ez hamisítatlan, külföldi színvonalon előadott 21. századi poszt-modern politikai cirkusz volt.

A kérdések szekciója következett. Itt voltak aztán érdekes kijelentések. Jeszy gondoskodott is a moderációról. A kérdések előzetes szűrésen estek át, egy email címre lehetett azokat beküldeni, majd csokorba szedve Jeszy olvasta azokat.

Ki a helyesebb? Trump vagy Orbán?

A moderátor később elmagyarázta a korábbi sajtós kijelentését, mely szerint Milo térdelhetne előtte. Milo elbutáskodta a kérdést: Inkább Trump!

Donald Trump miért nem hangoztatta Sorost a kampányában? Milo ezt rövidre zárta: Trump tud Soros dolgairól!

Pszeudo párkapcsolati tanácsadás következett. A kérdező srác egy liberális, feminista lánnyal jár. Mit mondjon neki?

Milo szerint a srác nem lehet boldog, mert a lány majd kivetíti az összes problémájukat az elnyomó patriarchális struktúrára, tehát tegye azt, amit minden nővel szokás, ha bizonyítani kell, hogy téved: dobja ki!

Aztán jött a legdurvább kijelentés Yiannopoulos részéről. Jeszy megkérdezte, hiszen mégis, ez egy fontos kérdés: Hogyan lehetne jobb belátásra bírni liberális embertársainkat?

Milo több válasz között őrlődött, aztán mindegyiket végig vette. „A bocsánatkérés nem működik,… át kell menni támadásba” – mondta.

„A feministákat nyilvánosan meg kell alázni (…) a baloldalt pedig nem lehet észérvek útján meggyőzni, meg kell őket félemlíteni, ahogy ők is tennék, ha lenne rá esélyük.”

Tényleg nem vártam szelíd szavakat Milotól, de azt sosem gondoltam volna, hogy ez elhagyja valaha a száját egy civilizált embernek. Miután a szeretetről és a törvények uralmáról beszélt, arról persze egy szót sem ejtett, hogy mégis talán azért nem félemlít meg az ördögszarvas Soros György és a baloldal, mert egy konszolidált, békés, prosperáló társadalom végül is a közös célja mindenkinek.

Aztán Milo valószínűleg rájött, hogy ez nem egy álom, és a kijelentéseknek következményei vannak. Úgy hogy maradt végül annál, hogy „nevessétek őket ki, mivel a tudásuk reflexió és így törékeny”. Ez pedig egy valós kritika alapja is lehet a baloldali értelmiséggel kapcsolatban, mindenesetre nem annyira súlyos, mint amit két mondattal előtte megfogalmazott.

Ezt követően az adoptáció és a melegházasság került szóba, amelyet a közönség épp annyira nem értett, mint az előadó. Önellentmondásba keveredett, már persze jóval korábban is, hiszen ellenezte a melegházasságot, aztán mégis hozzáment barátjához. Azonban úgy alakult az előadás, hogy azt találta mondani, hogy a gyermek jó vagy jobb helyen van, amikor férfi és nő szerelméből születik. Ez pedig Milot félbeszakító őszinte, csendes taps zavarta meg.

Jöttek az egyre magyarosabb jellegű kérdések, mint például: „Fontos-e a mai világban fehérnek lenni?” Az előadó többször elmondta, hogy nem érdekli a bőrszín. Ez volt az előadás legrövidebb, és legkényelmetlenebb része a házigazda számára. Talán Jeszyben is ekkor ötlött fel, hogy hülyeség volt megkérdezni egy olyan dolgot , ahol látványosan kilóg a lóláb.

Sikerült azonban a házigazdának párhuzamot vonni a magyar és amerikai politika között, ugyanis Milo többszöri unszolására felfedte a pólóján található „zsö szvi vidéki tapló” felirat politikai tartalmát. Magyarországon és az Egyesült Államokban is szerinte a vidéki szavazók nyerték meg a választást a kormányoknak, akiket lenézett a liberális elit. Milo ehhez hozzátette, nincs ebben semmi rossz, ezeknek az embereknek normális problémáik vannak, és sikeresebbek is, mint a diplomás, munkanélküli semmirekellő feministák és gender tanulmányos társaik.

Még egyszer persze elhangzott a „Viktor nagybácsi”. Milo szerint a baloldali utálja ezeket a jelzőket, mert emberivé teszik a vezetőket, és a baloldal mindent emberietlenné akar tenni. Nekem a „Rákosi pajtás” jutott hirtelen eszembe, érthetetlen, hogy ezeket a paternalizáló jelzőket miért utálja egy-egy nép.

Az előadás lezárását hatalmas taps követte, majd a világosítással többen felálltak székükről, és megindult a menet a ruhatár felé. A tömegben magam is réveteg voltam, de sosem gondoltam volna, hogy médiaszemélyiségek és diplomások tucatjainak tekintetében egyfajta részeges csillogás tükröződhet egy puszta előadás után. Ezek voltunk mi, a magyar és a magyarabbak. Egy kicsit persze mindenki anglomán is, így Milo után.

Az estnek talán több tanulsága is volt, mint az, hogy Milo megtalálta a közönségét.

Egyrészt Yiannopoulosnak igaza van, hogy kultúrháború zajlik. Ez azonban itthon talán máshogy érint mindenkit. Mi sehol nem vagyunk egy LMBT túlkapáshoz, mi éppen talán két hullámmal hátrébb vagyunk. Egyelőre ezért is esett pofára az antifeminista retorika és ezért volt az egyik kérdés is ennyire bőrszínhez kapcsolható. A „veszélyes” előadónak kiülföldön is akad közönsége, szép számmal, azonban éppen a multikulturalizmusnak köszönhetően Yiannopoulosnak ott a vélt gender túlkapásokkal szemben van elfogadottabb hangja. A hatása ebben a közegben toxikus és pusztító lesz.

Így pedig arra is szolgál tanulsággal, hogy milyen jövőbeli vezetői is lesznek ennek az országnak, milyen modellt tekintünk majd követendőnek. Nem most, hanem mondjuk 40 év múlva, amikor ez a generáció beér a politikai gerontokrácia politikacsináló közegébe.  Észben kell tartani Yiannopoulos szavait. A brit publicistát aki nálunk vendégeskedett.

Az előadás ügyesen vágott felvétele:

Nem csak a skótok végezhetnek a Brexittel.

A Munkáspárt széthúzása

A Brexit népszavazás óta 23 hónap telt el, és alig 10 hónapja maradt a briteknek a megfelelő szerződés kiharcolására és a kereskedelmi viszonyok kialakítására. Az EU-t a tárgyalásokon képviselő Michel Barnier szerint nagyon kevés előrelépés történt az első fázist lezárta után (tehát december óta). Azonban megnevezte a probléma két forrását: az észak-ír határt és a vámhatárok kérdését. Az azóta eltelt időben túl vagyunk már egy gyors választáson, az önkormányzati választásokon és a legkülönbözőbb politikai botrányokon.

A múlt héten meglepetést okozott a briteknek, hogy az európai államok többé nem tekintik partnernek a briteket a Galileo műhold fejlesztésében. Így a Brexit kihatással lehet az európai űrbiztonság és űrpolitika jövőjére. Egy további botrány pedig a Leave.EU, javarészt UKIP-es kilépés párti kampány finanszírozása miatt keletkezett. A Leave.EU kampányt 70 ezer fontra büntették, amiért megsértette a szavazási törvényt. A belpolitikában tehát hétről hétre újabb és újabb botrányokra derül fény, ezek az esetek azonban egy átfogóbb nagyobb válság tünetei.

barnier_bbc.jpg

Barnier szerint nem történt nagy előrelépés. A britek a szakadék széle felé sodródnak. (BBC)

Az önkormányzati választások mély sebeket ütöttek a két nagy hagyományos párton. Miután a britek több mint fele voksolt a kilépésre, a Konzervatív Párt és a Munkáspárt is a kilépésért küzd a maga módján. Azért, hogy minél több szavazatot tartsanak meg a pártok, konzervatívoknak a radikális kilépésre voksoló szavazókat is figyelembe kell venniük, amíg a baloldali pártnak azokat a szavazókat, akik a legpuhább kilépést, vagy akár a bentmaradást, és a visszatáncolást szeretnék a Brexit 2019. márciusi céldátuma előtt.

A Lordok házában épp ezért mindkét párt vereséget szenvedett. Több, mint 83 munkáspárti képviselő szavazott arról, hogy a Brexit törvény végleges olvasatában szereplő, egységes piac és vámövezet viszonyáról végül az Alsóháznak kell majd dönteni. Így Theresa May legkeményebb kilépést sürgető verziója a tizennegyedik vereséget szenvedte el a lordoktól. A Munkáspárt azonban mindennél jobban igyekezett azért, hogy legalább az Európai Gazdasági Térségről egységes munkáspárti vélemény alakuljon ki. Jeremy Corbyn pártja azonban szakadásnak indult. Chuka Umma, Európa-szimpatizáns, munkáspárti politikus szerint

„A konstruktív zavarosság idejének vége: Itt az idő, hogy tisztán kijelentsük a párttagok és szavazók számára, hogy nem megyünk végig ezzel a tory Brexittel”

Lord Kinnock, volt munkáspárti vezető, – mint a 83 munkáspárti lord egyike – úgy nyilatkozott, hogy Jeremy Corbynnak meg kell változtatnia az EGK és a közös piaccal kapcsolatos politikáját. Európa-barát politikát kell tehát folytatnia. Corbyn és a Munkáspárt azonban az európai munkaerő és ipar versenyhelyzete miatt történelmi távlatokra visszamenően EU-ellenes, az európai munkajog átvételét illetően viszont EU-párti.

A Munkáspárt másik politikusa, – leginkább a Blair-féle „harmadik út” idején befutott – Peter Mandelson szerint új népszavazásra volna szükség. Ezzel a munkáspárti politikus véleménye egybevág azokkal a hangokkal, amelyek végül mégis az Alsóház, és egy esetleges második népszavazás kezébe adnák az ország és az EU kapcsolatának jövőjét.

David Miliband volt munkáspárti külügyminiszter pedig arra figyelmeztette a kormányt, hogy a norvég modell sem lenne megfelelő Nagy-Britanniának, hiszen a valóság az, hogy a brit kereskedelem 60%-a az egységes vámhatárokon belül történik. Ezért mindenképp a határokon belül kell maradnia az országnak.

Corbyn tűnik az egyetlen személynek, aki össze tudja fogni a sok-sok irány mentén széthúzó Munkáspártot. Kritikusai szerint azonban túlságosan is autoriter és egy hangos kisebbséget irányítva, vasmarokkal fogja a „corbynista” frakciót. Ennek ellenére, 70 alsóházi munkáspárti képviselő mégis egy norvég típusú társulást tartana megfelelőnek, és úgy néz ki, hogy fellázadnak Corbyn ellen.

corbynremain_0_evqjqq_pa_images.png

Vajon Corbyn egyben tudja-e tartani a pártot? (PA Images)

A Munkáspárt megtépázva az antiszemita botránytól (Ken Livingstone ügye újra előkerült a médiában), és a bizonytalan Brexit állásponttól eltekintve hasonlóan rossz állapotban van, mint Theresa May kormányfő és pártja, amely a hátsósorokban ülő képviselők, Boris Johnson és Michael Gove miniszerek közreműködésével ismét a szakadás előtt áll.

396b8adf00000578-0-image-m-198_1476569496840_ben_stevens_i-images.jpg

Gove és Johnson, a renitens miniszterek. (Ben Stevens / i-Images / Daily Mail)

 

A Konzervatív Párt megosztottsága

A lordokról eddig éles társadalmi vita élt a brit közvéleményben a lordok intézményének demokratikusságáról. Hiszen a Brexitet megbuktató lordok között található például Wellington 9. hercege, aki őseinek napóleoni háború során betöltött szerepe miatt ülhet a házban. A Lordok tehát saját létüket és népszerűségüket kockáztatják a Brexit megbuktatásával, hiszen a konzervatív szavazók voltak eddig azok, akik támogatták a Lordokat. Theresa May terveivel viszont nem csak a lordok voltak elégedetlenek. Saját pártján belül Johnson és Gove bírálta a legélesebben a kormányfő terveit. Gove a BBC Andrew Marr showban a May-féle kereskedelem és egységes piac politikát „kétségesnek” nevezte. A briteknek ugyanis két tervük maradt a „töretlen” vámunió fenntartására.

  • Az egyik terv szerint a cégek a vámot és az árukereskedelemmel kapcsolatos ügyleteiket nem a határokon intéznék el, hanem egységesen előre leírt szerződésben, tömegessével. Így új technológia bevonásával könnyítenének az adminisztrációs terheken, fenntartva a határ jelen állapotát.
  • A másik terv szerint a britek ún. vámpartnerséget kötnének az EU-val, így megszűnne a vámellenőrzés a határokon, és az Egyesült Királyság gyűjtené be az EU nevében a kívülről érkező áruk vámját. Azok után az áruk után, amelyek nem hagyják el az országot, de eredetileg alacsony vámmal bírnak az Egyesült Királyságon belül, a különböző cégek árkülönbözeti kompenzációt igényelhetnek.

Johnson talán még ennél is messzebb ment, amikor a miniszterelnök tervét egyszerűen „őrültségnek” bélyegezte, amely a „bürokrácia új hálóját” jelentené. A brit parlamentben kevésbé létezik a pártfegyelem, mint mondjuk Magyarországon, ahol elképzelhetetlen lenne ilyen mértékű konfliktus egy kormányon belül. Egy ilyen megnyilvánulás pedig konzervatívoknál is a kizárást vonná maga után (Jeremy Hunt például figyelmeztette a külügyminisztert a kijelentésének nemzetközi következményeire is). Johnson azonban túl értékes és túl hatalmas figura May számára.

May is jól tudja, hogy Johnson akár riválisként teljes erővel elhódíthatná tőle a konzervatívokat és azt a 60 képviselőt, aki May-től a kemény Brexit melletti nyilatkozatot akart nem rég kicsikarni. Ezek a képviselők a konzervatívokat éppen a puha Brexiterekkel ellentétes irányba húzzák. A Guardian egyik véleménycikke rámutat, hogy a koalíciós idők alatt (Cameron-Clegg) is pontosan azok a képviselők mentek szembe az alkotmányos reform ötletével, vagy éppen bármely fundamentális megújulással, akik jelenleg a toryk hátsó soraiból lázadnak. Azonban sem Johnson, sem May, sőt megkockáztatom, hogy a Jacob Ress-Mogg-hoz hasonló ultrakonzervatív képviselők sem ismerik annak következményeit, ha a Konzervatív Párt „színt vallva” kiállna csak a kemény, vagy csak a puha Brexit mellett. A közvélemény márpedig úgy tűnik, hogy csak akkor ad újra bizalmat a politikusoknak, ha azok eldöntik milyen politikát akarnak végül folytatni egy fele-fele arányban megosztott országban.

Theresa May – hogy megismerje képviselőinek álláspontját a vámpolitikáról –  két részre osztotta kabinetjét. A csoportoknak meg kell találniuk a megoldást és el kell egyengetni nézeteltéréseiket a vámpolitikáról. Végül May valószínűleg majd beleegyezik az eredménybe – persze ha egyáltalán megegyezésre jutnak a munkacsoportok. Az eredmény nélküli tárgyalások válságba taszíthatják az országot, az észak-írek ugyanis több demonstrációval tanúsítottak, hogy nem szeretnék, hogy határokkal válasszák el őket Írországtól. 

Nem csoda tehát, hogy a tegnapi miniszterelnöki kérdések idején (Prime Minister’s Questions) heves indulatok dúltak a két hagyományos párt képviselői között. Külön kiemelném a mostani alkalom maitt Corbynt, aki a szokásos levegőbe boxolás helyett, végre fogást talált May-en.

A Munkáspárt vezére ugyanis megemlítette a miniszterelnöknek, hogy

„a holland közigazgatás már elkezdte képezni az új [Brexit utáni] vámrendszerhez alkalmazható vámszakértőket, hol vannak a brit szakemberek?”

A miniszterelnök erre csak kitérő választ tudott adni, és nem tudott érdemben reagálni. Sok ehhez hasonló kellemetlen kérdést kapott ezúttal May az „ad hominem”-jellegű érvek helyett, és abszolút nem állta jól a vitát a parlamentben. Corbyn fel is szólította May-t, hogy

„lépjen el az útból”

és adja át a helyét, ha már a saját minisztereit sem tudja rábírni arra, hogy egyezzenek meg valamiben.

Az óra tehát ketyeg és immár csak az a kérdés, hogy melyik párt szakadását idézi elő a Brexit a hátralévő 10 hónapban. Nem kizárt az sem, hogy jövő márciusra ismét kormányválság következik be, és akkor a britek újra szavazófülkébe mehetnek. Esetleg hamarabb új népszavazást írnak ki a Brexitről és akkor ismét, akár még kétszer, vagy háromszor is voksolhatnak.

 

 

A teljes miniszterelnöki kérdések óráját megtekintheti itt:

 

 

Skót beavatkozás?

A bizonytalan jövőre utal a skótok által előidézett valószínűsíthető alkotmányos válság is. A skótok még Tony Blair idején, a devolúció jegyében kaptak saját parlamentet. A devolúció leginkább úgy fogható fel, hogy a brit parlament a kormányzás egyes jogköreit „kiutalta” a skót parlamentnek, ahol a skótok dönthetnek bizonyos szuverén jogokról. A Brexit népszavazás során viszont a skótoknál született a legtöbb Európa-párti szavazat Nagy-Britannián belül. A legnagyobb skót párt, az SNP és Nicola Sturgeon többször is kiállt az EU mellett, csak úgy a népszavazási kampány során, mint azt követően. A skót parlament azonban leszavazta a kilépésről szóló Brexit-törvényt, ezzel pedig megakadályozná Nagy-Britannia egészét a döntéshozásban. A skót szavazás nem köti jogilag a brit parlamentet, viszont erős bizonyítéka a skót különállási szándéknak, és annak a követelésnek, mely szerint a törvényjavaslat nem tisztázza a Brexit utáni skót parlamenti jogköröket, ugyanis ezt kritizálták a leghevesebben a skót képviselők. Az SNP a miniszterelnöki kérdések idején hevesen kritizálta ennek nyomán a torykat, mondván, hogy a konzervatívok elvesztették a kapcsolatukat a skótokkal és az SNP-vel. Ennek nyomán egyik párt sem kockáztathatja meg, hogy elveszt egy egész országrésznyi szavazatot, tehát a konzervatívoknak erre is választ kell találnia.

nicola-sturgeon-independence-960283.jpg

Nicola Sturgeon vs. May. A skótok keresztbe tettek a Brexitnek. (Getty Images)

Az Alsóházra így a rövid idő és a túlterhelt adminisztráción kívül még az alkotmányos válság is rázúdul. Alkalmuk nyílik legalább egy kicsit emésztgetni a kilépés feltételeit, hiszen idő közben a környezetvédelemre hivatkozva a lordok a 15. vereséget mérték az olvasatra, így végül újra a képviselők elé kerülhet a javaslat.

A bizonytalan Brexit és az iráni kérdés

trump-johnson_reuters.jpg

Donald Trump és Boris Johnson találkozása. Johnson nem kerülte el a trükkös kézfogást. (Reuters)

A helyhatósági választások – és ami utána jön

A szavazás lezártával a következő eredmények születtek: amíg a Konzervatív Párt és a Munkáspárt is 35-35%-ot ért el a szavazatok arányát tekintve, addig a LibDem 16%-ot, amíg a maradék 14%-on az egyéb pártok osztoznak. Ez a kerületekben a Munkáspárt győzelmét hozta, 2350 helyet tudhatnak magukénak, a konzervatívok pedig 1332-t. A LibDem 536-ot, a Zöldek 39-et, amíg a UKIP csaknem teljesen megsemmisült és 3 helyet tudtak megszerezni. A Brexit népszavazás és Farage távozása után bukdácsoló és céltalan UKIP a pestishez hasonlította magát, mondván: még bármikor visszatérhetnek.

ukip.jpg

Az euroszkeptikus pártnak már nincs értelme? (Independent)

Londonban a konzervatív területeket a LibDem hozta el, a Munkáspárt várakozásaival ellentétben. A szavazatok arányából leginkább arra lehet következtetni, hogy a UKIP helyett ismét a LibDem fog előre törni "harmadik erőként" a két hagyományos jobb- és baloldali párt mellett. Kérdéses azonban, hogy a következő választásokig elképzelhető-e esetleg egy új koalíció, valamint, hogy a Munkáspárt egybe tudja-e tartani magát.

31924499_438695473238407_1323629356358041600_n.png

A londoni erőviszonyok csak kis mértékben, a LibDem számára változtak (BBC)

A BBC elemzői szerint, nagy tanulság ez a hagyományos pártok számára, amelyeknek most arra kell koncentrálniuk hogy kimozduljanak a komfortzónáikból. A szavazatok területi eloszlása szerint ez valóban így van, hiszen a Munkáspárt az északi területeken és a városokban szilárdult meg, amíg a konzervatívokat szinte lehetetlen kirobbantani a vidékről és az angol, valamint a walesi területekről.

31944079_438692693238685_7422350361102385152_n.png

A végeredmény a Munkáspártnak kedvezett a helyek számában, viszont egyenlő erőviszonyokat eredményezett a konzervatívokkal a szavazatok arányában (BBC)

31946728_438692936571994_4157082391778689024_n.png

A pártok vegyesen kommunikálták eredményeiket. Corbyn leginkább arra fektette a hangsúlyt, hogy a Munkáspárt olyan politikai erővé vált amely képes elhozni a győzelmet a következő választásokon, amíg May és a konzervatívok építeni szeretnének a helyhatósági választások tapasztalataira és úgy politizálni a jövőben.

 

A Times hétvégi lapjában megjelent cikk szerint Justine Greening és Boris Johnson úgy értékelte a konzervatívok eredményeit, hogy a Brexit kérdése is továbbra az a téma, amely miatt az szavazók a Konzervatív Pártot választották, hiszen a Brexit népszavazáskor is erős, kilépés mellett szavazó körzeteket sikerült elvinnie a toryknak.

img_20180508_231001.jpg

A hard Brexit lenne a megoldás?

Továbbra is az egységes piac részeként

May úgy tűnik, hogy továbbra is ugyanannak a helyzetnek a csapdájában vergődik, mint aminek hivatalba kerülésekor esett áldozatul, és amit a Konzervatív Párt kilépés párti politikusainak köszönhet. David Davis és a kemény brexiterek az EU-tól és az egységes piactól való teljes elszakadásban hisznek. Az új "vaslady" viszont belátta, hogy az észak-ír határ kényes kérdését lehetetlen megoldani anélkül, hogy az egységes piacban maradjon a szigetország. Ha ugyanis kilépnek a britek, akkor az a kemény határokat, és egy jelentős konfliktust jelentené az írekkel. Így viszont egy esetleges egységes piaci alku hátba döfné azokat a szavazókat és politikusokat, akik abban hisznek, hogy az ország nem képes saját kereskedelmi egyezményeket kötni, és az EU ezáltal túlságosan is beleszólna a kereskedelempolitikába.

A Sunday Times és a Sun értesülései szerint May hiába küldi a Parlament elől a Brexit albizottságokba a javaslatokat és terveket, azokat maguk a bizottságok szedik darabokra. Sajid Javis és Gavin Williamson, May friss emberei a miniszterelnök segítségére vannak, azonban Jacob Rees-Mogg – aki korábban hitet tett May politikája mellett, erős utalásokat tett arra, hogy May megígérte a Brexit sikersztorivá váltását, és teljes véghezvitelét, ami azt is jelenti egyben, hogy az ország kilép az egységes piacból. Ennek ellenére a Guardian és Independent forrásai szerint a toryk között létezik egy keménymag, akik a miniszterelnököt abba az irányba szeretnék terelni, hogy próbálkozzon meg az egységes piacban való bent maradással. Az új lázadócsoport még érdekesebb lehet a hatalmi játszmában, amennyiben az Alsóház elé kerül a javaslat. A lázadók az egyes pártokban az átszavazásoknál különös fontossággal bírnak, gondolva akár a Munkáspárt téli győzelmeire az egyes szavazásokon. A Munkáspárt azonban nem biztos, hogy támogatná az egységes piacot. A Times szerint Jeremy Corbyn esetleges gazdasági programjától tartva, a brüsszeli vezetés a szabadkereskedelem védelmének felépítésén dolgozik. Éppen a Corbynista tervek miatt, az Alsóházban közel 40 munkáspárti képviselő fontolhatja meg az átszavazást és lázadást. Egyébként még a Munkáspárt maga is küszködik azzal, hogy a vámokra vonatkozóan milyen álláspontot alakítson ki.

Az iráni no-deal és Boris Johnson

A Brexiten kívül tovább borzolja a kedélyeket Donald Trump amerikai elnök nyárra tervezett látogatása és Iránnal folytatott politikája. Boris Johnson büszkén jelentette be Trump látogatását a tavalyi fiaskó után, amikor az elnököt látogatását a fagyos diplomáciai hangulat miatt el kellett halasztani. Trump azóta a legjelentősebb európai vezetőkkel, Emmanuel Macron francia elnökkel és Angela Merkel német kancellárral is találkozott. Az európaiak nem hiába keresik Trump kegyeit, hiszen az európai védelempolitikát, és világpolitikát még mindig a NATO legerősebb szuperhatalma határozza meg. Azonban van még egy ok, amiért sürgősség vált a Trumppal való találkozó. Az amerikai elnök vélt vagy valós közbenjárása folytán az észak- és dél-koreai rezsim több évtized után békét kötött. Trump pedig a külpolitikai sikeren felbuzdulva egy másik problémás régióra, a közép-keleti régióra vetette tekintetét. A koreai módszert szeretné éppen ezért Iránra is alkalmazni és a legnagyobb nyomást fektetni a sokoldalú felekezeti és multilaterális konfliktusra, tehát megoldani Irán és a térség többi országainak problémáját. Irán, Izrael, a szaúdiak, Irak, Pakisztán mind-mind érintett a kérdésben.

 bbc_plutonium_arak.jpg

Egy atomerőmű az iráni Arakban. (BBC)

Trump útjában azonban az első törékeny akadályt az európai diplomácia több éves kemény munkájával végül 2015-ben tető alá hozott iráni nukleáris egyezmény jelenti.

afp_2015_iran_deal.jpg

Az egyezmény megkötésekor (atom)felhőtlen öröm (AFP)

Boris Johnson külügyminiszter május 6-án Washingtonba utazott, hogy rábeszélje Trumpot az egyezmény megtartására. Trump eközben sajátos viszonyt ápol európai politikai szövetségeseivel. Miközben otthon az Országos Fegyver Egyesületnek tett gesztusokat, a brit kórházakat és a késes támadásokat állította párhuzamba, mondván,

„a brit kórházak háborús övezethez hasonlítanak.”

Majd utalva a közelmúltban történt európai késes és fegyveres gyilkosságokra, megemlítette, hogy a lakosok nagyobb biztonságban lennének, ha Európában is mindenki rendelkezne a fegyverviselés jogával.

Johnson – aki remélhetőleg elengedi a füle mellett Trump gunyoros utalásait – a macroni útra lépve máris Trump egóját simogatja. A két Korea megbékélése miatt Trumpot a Nobel-díjra érdemesnek tartja a brit külügyminiszter. A hízelgő taktika nem sikerült a briteknek. Az iráni megállapodás megsemmisülése viszont nem csak a Közel- és Közép-Keleten, hanem a brit parlamentben is bombaként robbanhat, Boris Johnson külügyminiszteri karrierjének újabb mélypontját detonálva.

A bejegyzés írása közben futott be a hír, mely szerint Trump felmondta a megállapodást.

Boris Johnson helyzete pedig hirtelen instabillá vált. Laura Kuenssberg, az egyik legélesebb nyelvű brit politikai újságíró egy darabig biztos nem lesz Johnson kedvence, megállapításai azonban helytállónak tűnnek nem rég megjelent véleménycikkében. Johnson sokat vesztett a régi politikai súlyából a toryk között, és nem biztos, hogy szembe megy majd a szavazáson az egységes piacban maradás konszenzusos megoldásával, vagy egy norvég kereskedelmi modellel.

johnson_washigton_bbc.JPG

Boris Johnson Washingtonban méltatja Trumpot (BBC)

Végül hazaérve washingtoni útjáról, Johnson úgy döntött, hogy lépést tesz a kemény Brexitre voksoló szavazók mellett és nekiment May vám javaslatának. A May-féle terv szerint a brüsszeli vámok vonatkoznának továbbra is a beérkező termékekre, miközben az Egyesült Királyság saját vámrendszerrel dolgozna a vámhatárokon belül. A külügyminiszter szerint ez egy példa nélküli rendszer lenne, amelyet nem támogat. Tehát Johnson a politikai ambícióból nem, csak a lobbi erejéből veszített.

Nehéz lesz azonban az a grandiózus Brexit terveket menetrend szerint betartani, ugyanis a brit parlament szuverenitásáért és EU-tól való függetlenségért küzdő brexitereket pontosan a Lordok Házában szavazták le, immáron a tizenkettedik vereséget mérve a kilépést megalapozó törvényjavaslatra. A harmadik olvasat során egyszerűen kikerült a Brexit határideje a szövegből. Így a Brexit sorsa talán még bizonytalanabb, mint valaha.

 

 

Ma ismét szavaznak a britek: helyi választások – 2018 (Local Council Elections)

Az Egyesült Királyságban helyi választásokat tartanak, ahol eldől, hogy melyik nagy párt tudhatja magáénak végül a lakosság szimpátiáját és egy előzetes képet kaphatunk arról, hogy hogyan dőlhet el a továbbiakban a Brexit sorsa, vagy jobban mondva milyen Brexitet is kapunk a végén. A harc két narratívára épül (Brexit + a tory kormányzás eredményei), amelyet úgy tűnik egyelőre, hogy a Munkáspárt fog megnyerni. A YouGov és Survation közvéleménykutatók is 54-51%-os győzelmet mérnek a Munkáspárt számára, a konzervatívok 29-31%-ával szemben, amíg a Liberális Demokratákat 11-12%-ra mérik. Tehát a Munkáspárt előnye nagyjából 20% vagy afölötti. Keményen küzdött a brit baloldal az elmúlt hetekben azért, hogy ez így történjen, ugyanakkor a kormányő, Theresa May is hozzájárult a maga módján ahhoz, hogy Jeremy Corbyn és a Munkáspárt ekkora előnyre tegyen szert.

getty_images.jpg

Több fiatalra számítanak a pártok a nagyvárosokban (Getty Images)

Amber Rudd bukása és Sajid Javid felemelkedése

 A Windrush-botrány a múlthéten felkavarta az állóvizet és ismét a bevándorlás, a Brexit és a szuverenitáspolitika került a közvélemény fókuszába. A Windrush-generáció alatt értjük azokat a színesbőrű karibi bevándorlókat és leszármazottjaikat, akik még az ’50-es években jöttek Nagy-Britanniába. Több brit állampolgárt is deportálással fenyegettek meg a két héttel ez előtti botrányban, amikor is „tévesen” erről szóló leveleket küldött ki a belügyminisztérium (Home Office). Azóta felszínre került több visszásság is, amely ezeket az állampolgárokat érintette az egészségügyi ellátás, vagy az állampolgári jogok gyakorlásának területén. Ennek következtében fény derült arra is, hogy a belügyminisztérium a bevándorlás mértékének visszavágása miatt ­– amely még a 2010-es kormányprogram ígéretei között szerepelt – nagyjából 2014 óta nyíltan ellenséges környezetet akar teremteni a bevándorlók számára. A burkolt deportálási politika kezdetén a belügyet a mostani kormányfő – Theresa May vezette. A kormányváltást követően pedig Amber Rudd vette át a helyét. A miniszter a deportálások hírének kezdetén a miniszter a képviselőknek azt állította, hogy nem tud semmiféle deportálási tervről. A Windrush-botrány csúcsán Amber Rudd azonban beismerte – a Guardian által nyilvánosságra hozott levelet követően –, hogy tudott a deportálási célszámok létezéséről (Maynek 10%-al kevesebb bevándorlót ígért), majd lemondásra kényszerült. Diane Abbott, a Munkáspárt képviselője szerint May miniszterelnök elvesztette az emberi pajzsát, később pedig Corbyn is Mayt nevezte meg felelősnek Rudd helyett.

amber_rudd_getty_images.jpg

A leköszönő Rudd. Kalkulált veszteség? (Getty Images)

Rudd lemondólevelében saját magát tartotta felelősnek, amiért nem vett tudomást a tényekről, amelyet az általa vezetett minisztérium biztosított számára. Maynek azonban valószínűleg nem fáj annyira Rudd elvesztése, hiszen a képviselőnő még David Cameron és Gerorge Osborne bizalmasai közé tartozott, valamint erősen EU barát nézeteket támogatott és 2016-ban a maradás mellett kampányolt a tory táborban. Így tehát Rudd vált a May-kormány újabb áldozatává, helyére pedig Sajid Javid, egy pakisztáni családból származó volt befektetési bankár került.

sajid_javid_kristy_wiggleworth_associated_press.jpg

Sajid Javid. A konzervatívok megmentője lehet. (Kristy Wiggleworth/Associated Press)

Javid kinevezése szimbolikus jelentőséggel bír. Javid maga is másodgenerációs bevándorló, hiszen édesapja még buszsofőr volt, valamint egy gyapot-malomban dolgozott. Fia azonban már 25 évesen a Chase Manhatten Bank alelnöke volt, majd a Deutsche Banknak dolgozott, mint befektetési bankár, majd 2009-től kezdve egy sor gazdasági, kincstári pozíciót betöltve robbant be a politikai életbe. Javid nyilatkozatában megemlítette, hogy ő helyre tudná hozni a hibát a Rudd vezette minisztériumban, hiszen amikor először hallott a Windrush-botrányról, ráeszmélt, hogy ez lehetne az apja, az anyja, vagy akár ő maga is.

A Munkáspárttal azonnal konfliktusba került, mivel állítása szerint „kókuszfejűnek” és „Tamás bátyának” kezdték csúfolni az ellenzéki politikusok. Corbynt ezért fel is szólította a miniszterelnöki kérdések órájában, hogy küldje el a rasszista kijelentések miatt a képviselőket, hiszen azok ellenséges, antiszemita és rasszista politikai légkört teremtettek.

A választások előtti miniszterelnöki kérdések óráját teljességében megtekintheti itt:

 

John Bercrownak, mint Speaker (magyarul a házelnöknek megfelelő pozíció) kivételesen hangos és „rendetlen” Alsóházat kellett moderálnia a választások előtt. Bercrow az egyik legrégebb óta hivatalban lévő, és legtapasztaltabb Speaker. Munkájával azonban egyesek elégedetlenek. A megfélemlítő munkamódszerei miatt, egy volt munkatársa kitálalt Bercrowról, akinek többször is elfogadhatatlan volt az agresszív viselkedése. Úgy tűnik nem csak a képviselőket kell időről-időre nyugalomra inteni.

Corbyn azonban a miniszterelnöki kérdések alatt inkább ismét a konzervatív kormányt ostorozta. Az egészségügyi rendszer romlását, az elharapódzó késeléses bűncselekményeket mind a tory kormánynak tudta be, hiszen szerinte a megszorításaik odáig vezettek, hogy lassacskán nincs elég rendőr az utcákon, sem pedig megfelelő ellátószemélyzet vagy szakember a kórházakban. Ez pedig közvetetten több ezer brit halálához vezetett - állítja a Munkáspárt vezére.

A Brexit 9+1 veresége

 Theresa May azonban nem csak a belpolitika terén szorult sarokba, hanem a Brexit kérdés miatt is. May javaslata ugyanis a Lordok Háza elé került. A Lordok szavazása előtt az a forgatókönyv is a Brexiterek kezében volt, mely szerint az ország mindenféle egyezmény nélkül kiléphet az EU-ból, legyen annak bármilyen súlyos is a következménye. A Lordok azonban az Alsóházba küldhetik vissza a tervezetet, ugyanis az emberi jogok és a közösségi jog konfliktusa miatt kétszer szavazták le a May tervet az első nap. Később a gazdasági és kereskedelmi övezet miatt, az EU-s szabályzások miatt, majd pedig a no-deal ellen, a bevándorló gyerekek családegyesítésének támogatása miatt, és végül az EU és az ország kapcsolatának parlamenti tárgyalásának felhatalmazása érdekében. Ez összesen kilenc döntés volt a Lordok Házának részéről, amely May Brexit tervezetét visszaküldte az Alsóházba, sőt, végül az Alsóház dönthet a Brexit egészének kérdésben, és a no-deal csaknem lehetetlenné vált.

Maynek ez egy kényelmes helyzet volt, hiszen bármikor mondhatta, hogy ő megpróbálta a legdurvább forgatókönyvet végigvinni és a Lordokon múlt a terv. Ugyanakkor a kemény brexiterek (60 képviselő) megfenyegették Mayt, hogy a Konzervatív Párt széteshet, amennyiben May nem áll be a gazdasági- és vámövezetből való kilépés mögé teljes politikai súlyával – ez pedig patthelyzetet eredményezhet az észak-ír határon. Miután ez nyilvánvalóvá vált, a Lordok az észak-ír határról is döntöttek, mégpedig úgy, hogy a Brexit egyezmény nem sértheti a Nagypénteki egyezményt. Ez volt tehát a tizedik vereség.

a_lordok_haza_press_association.jpg

A Lordok Háza (Press Association). A ház képviselői javarészt régebbi konzervatívok és munkáspártiak, akik leszavazták a May-tervezetet. Az elmúlt évtizedekben számos esetben merült föl a Lordok Házának reformja, hiszen a képviseleti demokráciának egy igen csak idejétmúlt módszerével kerülnek be, kinevezés, öröklés, vagy az anglikán egyház útján.

A miniszterelnök természetesen ezek után „robosztus” válaszcsapást ígért. A Lordok gyakorlatilag az Alsóház kezébe adták a vétó jogát, nem mellesleg megakadályozva a nép „akaratát”. 

Választási láz - ki fog nyerni?

A választásokra tehát ilyen körülmények között került sor. Nem meglepő az előzetes közvéleménykutatások alapján, ha a Munkáspárt húzza be a legtöbb szavazatot, azonban ha emlékszünk még a UKIP viharos győzelmére a 2014-es EP választásokról, talán itt is érheti az elemzőket némi meglepetés (hogy ne említsük a Brexit hibahatáron mozgó 3%-át).

afp_getty_may_szavaz.JPG

May a fülke felé tart. Este 10-ig lehet voksolni. (AFP/Getty Images)

Az első hírek rögtön választási csalások sorairól számolnak be, amelyekben egyelőre szinte minden párt érintett. A konzervatívok olyan szórólapokat osztogattak egy kerületben, amelyen azt állítják, hogy a Munkáspárt hozta be a kórházakba a hepatitiszt. A Munkáspárt egyes képviselői antiszemita üzeneteket posztolgatnak a közösségi médiában, a LibDem képviselője pedig népirtáshoz hasonlította a bevándorlást.

corbyn_bbc.jpg

Jeremy Corbyn még összeteheti a két kezét az eredményhirdetés előtt. (BBC)

Nagyobb port kavart azonban, hogy először tagadták meg a szavazást egyes lakosoktól, mivel azok nem hoztak magukkal személyazonosság igazolására szolgáló dokumentumot. A britek különösen allergiásak az igazolványok bevezetésére, hiszen már Thatcher idején rendőrállamot kiáltottak, mindenféle kártya bevezetése miatt. Az atrocitás elsősorban a londoniakat érte, akik felháborodásuknak adtak hangot, révén hogy nincs náluk banki kivonat, útlevél vagy jogosítvány, többen pedig inkább le sem adták a szavazatukat. A helyi szavazókörletek sajnálatukat fejezték ki. Ezek a csalások és a szavazati jog megtagadása pedig további olaj lesz a tűzre egy szoros eredmény esetén. Este 10-kor zárnak a körletek. Eredmény pedig holnap hajnalban várható.

Bevándorlási botrány és ellentmondások övezik a brit önkormányzati választások hajráját

A héten Theresa May és a konzervatív kormány belekavarodott egy olyan elharapódzó botrányba, amely sok kelet európai és kint élő honfitársaink számára is aggodalomra adhat okot. Ez az ügy az úgynevezett Windrush-generáció deportálása volt. A Windrush-generáció alatt értendő az 50-es években érkezett karibi vendégmunkások és a már brit állampolgársággal rendelkező leszármazottjaik. A kormány és May bocsánat kérésre kényszerült, ugyanis deportálásról küldtek levelet számos állampolgárnak.

bbc_windrush.JPG

A karibi bevándorlók egy jobb élet és a munkalehetőségek miatt vágtak neki az útnak (BBC)

Az első híreket követően, a Nagy-Britanniában élő Windrush lakosok elmondásaiból több visszásságra is fény derült. Nem kezelték őket brit állampolgárként, megtagadták egyesektől az egészségügyi ellátást, a rákkezelést, az iskoláztatást, vagy a hazautazást.

cancer_appointment_nhs_canceled_bbc.JPG

A Windrush bevándorlók több interjúban számoltak be az őket ért diszkriminációról (BBC)

Az ügy még nagyobb médiavisszhangot kapott, amikor napvilágot látott több olyan hír is, mely szerint a miniszterelnököt személyesen is felelősség terhelheti, hiszen évekig vezette a Home Office-t (nagyjából a magyar Belügyminisztériumnak felel meg), amely többek között a bevándorlással és így a karibi bevándorlókkal is foglalkozott. A BBC emberei fényt derítettek a miniszterelnök érintettségére, May ugyanis előirányozta a bevándorlók gyermekeinek iskolai várólistán való hátra sorolását, amelyet maga az intézmény hiúsított meg később.

A BBC sztár újságírója, Laura Kuenssberg szerint azonban többről van szó, mint egyszerű adminisztratív malőrről. May korábban, David Cameron kormányban személyesen azzal volt megbízva, hogy a konzervatívok választási ígéreteihez hűen 100.000 alá nyomja a nettó bevándorlás számait. Ezek a lépések pedig akár egy nagyobb adminisztratív eszközként szolgálhattak a bevándorlás számainak letöréséhez.

"Nem áll szándékunkban senkit távozásra kérni, ha joga van itt maradni. Szeretnék bocsánatot kérni azoktól, akik tévedésből kaptak ilyen levelet" – nyilatkozott a miniszterelnök.

Az ügyre az Európai Unió is felkapta a fejét, Londontól garanciákat kérnek arra, hogy senkit se deportálnak. Guy Verhofstadt liberális uniós politikus a közösségi médiában arról nyilatkozott, hogy az európai állampolgárok is hasonló helyzetbe kerülhetnek a kilépés lezárását követően.

_100899160_windrush_640-nc_felmeres.png

Az 1971-et megelőző bevándorlási hullámban érkezők közül több mint 50.000-en érintettek lehetnek (BBC)

Az ügy a belpolitikai síkon hatalmas felháborodást keltett. A miniszterelnöki kérdések alatt Jeremy Corbynnak a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjeként az első dolga volt, hogy megtámadja a bocsánatkérések között esdeklő May-t. A Munkáspárt vezetője, Albert Thompson rákkezelésének esetét hozta fal, akit már egy hónapja is említett az Alsóházban, de akkor May eltussolta az ügyet. Tovább fajult a vita, amikor Corbyn a miniszterelnökszemére vetette, hogy a miniszterelnök személyesen is felelős a kialakult helyzetért, hiszen számos Windrush megsemmisült dokumentumaiért ő a felelt, mint a Home Office vezetője.

May azzal vágott vissza, hogy a Windrush károsultjainak dokumentumai, még 2009-ben a Munkáspárt idejében semmisültek meg.

Corbyn szerint ez nem az illegális bevándorlás kérdéséhez köthető probléma, hanem a brit Nemzetközösség polgárainak jogainak csorbulása. Az ellenzék azt is megkérdőjelezte, hogy a Home Office egyáltalán képes-e arra, hogy nyomon kövesse azt, hogy kit deportáltak tévesen. Corbyn szerint

a jelenlegi brit kormány szívtelen, reménytelen és inkompetens.

A Munkáspártból több képviselő is rátámadt Mayre, aki 2014-ben alakította ki az „ellenséges környezet”-nek titulált rendszert a bevándorlás szankcionálásának érdekében, és amelynek köszönhetően az egész Windrush lavina is megindult.

May szerint az ellenzék érvei nem helytállóak, hiszen maga a Munkáspárt antiszemitizmussal küzd a sorain belül, a konzervatív kormány pedig már többször is bizonyította tettekben és a törvényhozásban egyaránt a rasszizmus-ellenes intézkedések iránti elkötelezettségét.

A britek számára azért is érdekes lehet a botrány, mivel ezen a héten épp a karibi-térségben nyitottak diplomáciai képviseleteket, felvéve a kapcsolatot a volt gyarmati múltú szigetországokkal, feltehetően egy potenciális gazdasági egyezmény létrehozásának céljából. A brit kormány mindenesetre ügyes politikát folytat a botrányból való kilábalásért. A Windrush károsultak későbbi kompenzációját ígérték.

A botrány két másik jelentős hír háttérbe szorulását eredményezte.

Az egyik a szír konfliktus eszkalációja, vagy jelen esetben annak csendes hiánya. Boris Johnson korábban arra figyelmeztetett, hogy az orosz válaszcsapás a kiberhadviselésben csúcsosodhat ki, illetve a hamis hírek gyártásában. Ezek meg is történtek, azonban az oroszok a kibertámadásokkal egyelőre nem tudtak jelentős kárt okozni a megcélzott ipari és állami intézményekben.

A szír bombázás egyébként meglehetősen jól szerepelt a brit hazafiak szemében, és számos potenciális baloldali szavazót hozott magával akik egyetértenek az emberi jogok és vegyi fegyver tilalom minden eszközzel való betartatásának. A konzervatívok így egy új YouGov közvéleménykutatás szerint csaknem 5 pontot vernek a Munkáspártra. Így tehát egy kissé jobban érthető a Munkáspárt vehemens politikai offenzívája a Windrush botrányban.

skripalandsyria_eu_vs_disinfo.png

Az Európai Unió dezinformáció elleni hivatala figyelmeztetést adott ki az orosz propaganda cikkek megduplázódására, valamint felhívta a figyelmet, hogy a cikkek javarésze a briteket és az ENSZ-t hibáztatja a történtekért. (EU vs Disinformation Facebook)

A másik EU-s állampolgárok számára érdekesebb hír pedig, hogy a Brexit elszenvedte az első fiaskót a Lordok Házában. Az árukereskedelmi övezetből való kilépést nem fogadta el a Ház, mivel az egyik legnagyobb arányú többséggel, – 123 szavazattal – megvétózták a meghirdetett javaslatot. A javarészt volt konzervatív képviselőkből álló Házban egyre gyakoribbak az olyan hangok, amely szerint a nemzet alapvető érdeke, hogy bent maradjon az övezetben valamilyen módon. Az Alsóházban ezért a miniszterek újabb csatározásra készülhetnek, hogy egy új, elfogadható javaslatot szavazzanak meg. A Brexit ilyesfajta leszavazása azonban történelmi mérföldkőnek számít. A brit monarchikus parlamentarizmus ugyanis a Brexit népszavazást nem tekinti jogilag kötelező eseménynek, hiszen a korona alattvalói, az állampolgárok közvetlenül képviselőik útján gyakorolják a demokratikus jogaikat, amely az Alsóház döntéseiben jut érvényesülésre.

A jövőhetet követően, a május 3-i önkormányzati választásokon egy előzetes képet kaphatunk azonban arról, hogy milyen arányban sikerül a pártok politikai napirendjét eladni a választók számára, azaz hogy a botrányok, Szíria és a Brexit kérdéséről hogyan kíván dönteni az angol publikum.