UKpoliticalblog

2019.ápr.10.
Írta: UKpoliticalblog 4 komment

Brexit: A nagy meccs - rájátszással

Több brit politikai sajátosságra is fény derült, miután az alsóház múlthéten elfogadta az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének halasztását (420 szavazattal a 110 ellenében). A brit parlamentben végre vegytisztán elkülönültek a különböző megoldásokat blokkoló kisebbségek a "kemény-brexiter" toryktól és azoktól, akik az április 12-i, megállapodás nélküli kiszakadásban érdekeltek. A britek kemény-brexiter képviselői számára nem ez volt az egyetlen pofon. A királynő ugyanis szentesítette azt a törvényt, mely kötelezi a képviselőket a megállapodás nélküli kilépés elkerülésére.

_106375395_hi053104468_epa_kep.jpg

Az EU vezetői középre várják a brit kormányfőt a csoportképhez. (EPA, BBC)

Június 30-ig kértek halasztást a májusi és áprilisi dátumok helyett

Theresa May így ismét előállt korábbi tervével: június 30-ig kér haladékot az Európai Uniótól, hogy a hátralévő időben kicsikarja a képviselőktől a korábbi, háromszor is megbukott tervének megszavazását. Hogy miért pont június 30? Az Európai Unió korábban április 12-t és május 22-t adta meg kilépési határidőként. Az első dátum abban az esetben jelenti a brexitet amennyiben a briteknek nem sikerül megoldást találni, May-terve pedig elbukik – ez a jelenlegi helyzet. Május 22-t pedig arra az esetre adta az EU, ha sikerült volna a parlamenti ratifikáció. Az EU azonban azt is feltétül szabta a briteknek, hogy a következő Európa Parlament ciklusára meg kell választaniuk az EP képviselőiket, ha további halasztást és tárgyalásokat szeretnének. Amennyiben viszont May-nek mégis sikerülne a júniusi terv, az EP első ülése előtt lépnének ki, és így a brit EP képviselőknek nem kell elfoglalniuk a székeiket.

bbc_megallapodas.JPG

A BBC-n közölt szerződés tervezete. A dátum egyelőre x-ekkel szerepel a dokumentumban. (BBC)

Blokkoló kisebbségek

A halasztási kérelemmel Theresa May megússza a politikai bukást, akkor is, ha a halasztás elbukik. Ugyanis elmondhatja politikájáról, hogy ő mindent megtett a siker érdekében, a szélsőséges párttársai pedig nem találnak így rajta fogást. A toryk már tervezik is az újabb meghallgatást és a bizalmatlansági szavazás előkészítését a 1922-es bizottságban. Azonban nemcsak a tory-brexiterek, hanem a kormány koalícióspartnere, a DUP is érzi a brexit „megoldásából” eredő potenciális politikai súlyvesztést. Senki nem erre a káoszra szavazott – hangoztatta Arlene Foster pártelnök. Az észak-ír párt szerint megalázó May turnéja. A brit miniszterelnök egyik első dolga az volt, hogy az EU legerősebb államainak támogatását, Németországét és Franciaországét is maga mögött tudja.

Theresa May turnéja az EU-ban és a Munkáspárt esete

May tárgyalásai vegyes eredményeket hoztak az EU-csúcs előtt. A szélsőséges brexiterek az EU feltételeinek hallattára gyorsan tudatták a franciákkal, hogy a legkellemetlenebb képviselőket küldik az EU-ba. Meggátolják így a költségvetés, a közös hadsereg és a kereskedelmi kvóták egyeztetését is. Nem csoda tehát, hogy Emmanuel Macron francia elnök a lehető legrövidebb határidőt és a brit EU-s képviselők szavazatának felfüggesztését javasolta May-nek. Enyhébb volt ezzel szemben Angela Merkel német kancellár javaslata, aki az új évet szabná meg új kilépési határidőként. Ugyancsak a júniusi időpontot kritizálta az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk is. A lengyel politikus szerint a legjobb forgatókönyv egy egyéves határidő lenne a folyamatos csúcsértekezletek és válságtanácsok elkerülése végett.

macron_may.jpg

Theresa May és Emmanuel Macron találkozója Párizsban. (Reuters, BBC)

Theresa May egyetlen megoldása a határidő halasztását követően a Munkáspárt meggyőzése lehet. A miniszterelnök a kilépést követően a szabadpiac újraindításának ötletével csábíthat magához baloldali politikusokat. Michael Gove szerint a Munkáspárttal már sikerült megtalálni a kompromisszumot, azonban még számos területen különböznek a pártok elképzelései. Amennyiben a Munkáspárt megegyezik May-el, az a következő szavazáson szinte garantált többséget biztosít a tervezetnek és így végre sikerülhet az uniós kilépési törvény ratifikációja. Ha viszont a mai EU-csúcsot követő vacsorán nem állapodnak meg az uniós tagállamok vezetői a halasztásban, akár pénteken 11-kor is kiléphetnek a britek – megállapodás nélkül.

bbc_korasztal.JPG

Mindenki a neki megfelelő halasztásra vár a kerekasztalnál. (BBC)

Szerk: Megvan az új dátum: október 31-én fognak kilépni a britek. A halasztást kemény viták övezték, a franciák kivételével több állam is tovább szerette volna halasztani a brexitet, végül a halloween-i időpontra esett a választás. Theresa May nem örült a ráerőltetett időpontnak, Donald Tusk szerint pedig nem szabad elpocsékolni ezt a lehetőséget. A briteknek új európai képviselőket is kell választaniuk. Ha az alsóház korábban elfogadja a Theresa May-féle megállapodást, akár korábban is kiléphetnek.

2019 bolondjai – a brit politikusok

A kilépés napja előtt (03.29) hiába érték el a határidő meghosszabbítását, Theresa May terve harmadjára is (a jelenlegi alkotmányos helyzet szerint utoljára) megbukott a parlamenti szavazáson. Jöhet az április 12-i megegyezés nélküli kilépés, a kemény Brexit. Vagy mégsem?

Március végén, csaknem 1000 munkanapnyi tárgyalás és egyeztetést követően sikerült elérni a briteknek a kilépési határidő meghosszabbítását, melyet az EU az eredeti májusi és júniusi dátumhoz képest egy kissé rövidebbre szabott annak érdekében, hogy nyomást helyezzen a brit parlamentre a gyors válaszért. Az új dátum ennek megfelelően május 22. lett volna – abban az esetben, ha sikerül a briteknek elfogadniuk a kormány és az EU közt létrehozott megállapodási tervezetet, amennyiben pedig nem április 12. lett az az időpont, ameddig új javaslatokkal állhat elő a brit kormány.

A javaslatok és bukásuk

A brit kormány korábban vereséget szenvedett a parlamenttől, amely közvetlen szavazással kívánt hatalmat gyakorolni megkerülve a kormányt. Az alkotmányos válságba keveredett országban John Bercow házelnök vállára hatalmas teher nehezedik így minden egyes alkalommal, amikor meghatározza a ház ülésének napirendjét. Hiábavalónak bizonyult azonban a "Speaker" minden próbálkozása az életképes tervek tárgyalására. miniszterelnök kétszer is megbuktatott terve helyett javasolt alternatív megoldások mindegyike elbukott a parlamenti szavazásokon.

A március 27-i miniszterelnöki kérdések órája ennek megfelelően káoszba torkollott, ahol Theresa May nem mindig tudott meggyőző választ adni. Szerencsére azonban előkerültek olyan aktuálisabb témák is, melyek végre nem a kilépési folyamatról szólnak: a késeléses bűncselekmények elleni harcról, iszlamofóbiáról, környezetvédelemről, az egészségügyről és a hátrányoshelyzetűek védelmében tett intézkedésekről is beszéltek a képviselők.

A teljes közvetítést itt tekintheti meg:

Az alternatív javaslatok ügyében tett előzetes alsóházi szavazások tehát a következőképp alakultak:

 

  • Vámuniós megoldás: 264 v. 295 - elutasítva
  • Új népszavazás: 268 v. 295 - elutasítva
  • Megegyezés nélküli kilépés április 12-én - 160 v. 400 - elutasítva
  • Közöspiac 2.0 - 188 v. 283 - elutasítva
  • Gazdasági közösség (EFTA és EEA tagság) - 65 v. 377 -elutasítva
  • cikkely visszavonása a megegyezés nélküli kilépés elkerüléséért - 183 v. 293 - elutasítva
  • A Munkáspárt Brexit-terve - 237- 307 - elutasítva
  • Malthouse B-terv - 139 v. 422 – elutasítva

 

Az újságok May lemondására is spekuláltak, aki elvileg azt is megígérte a párttársainak, hogy lemond, ha előtte megszavazzák még a tervezetét. Az újabb patthelyzet azonban további halasztást is hozhat magával az áprilisi dátumon túlmutatóan. A 2017. március 29-én benyújtott 50. cikkely értelmében két éve lett volna a politikusoknak arra, hogy megfelelő körülmények között vezessék ki az országot az unióból. Egy nappal a tervezett dátum előtt, az alternatív forgatókönyvek bukása megsemmisítő erővel bírt a brit közvéleményre. A lakosság hozzáállását jól tükrözi, hogy az újabb népszavazásra kiírt petíciót hatmillióan írták alá, a kilépés eredeti dátumát megelőző napon (03.28) pedig nagyjából egymillióan tüntettek a fővárosban az új referendumért, amíg a brexit melletti felvonulás alig mozgatott meg párszáz embert.

pa_tomegek_tuntetnek_londonban.jpg

Hatalmas tömeg tüntetett Londonban. (PA)

Újabb csapást mért a politikusokba vetett bizalomra a tény, hogy miközben milliók tüntetnek egy második esélyért London utcáin, May zöld utat kapott hogy harmadjára is nekirugaszkodjon a tervezetével az alsóháznak. Végül az alsóház döntött és a tervezet ismét megbukott. May annak ellenére vitte a megállapodást a képviselők elé, hogy az előrejelzések alapján tudhatta, hogy az ismét meg fog bukni a törvényalkotásban a szélsőséges, párton belüli, kemény brexitet követelő képviselők miatt.

A lemondás híján a kemény brexiterek türelme a miniszterelnökkel szemben pedig egyre csak fogy, egyre jobban radikalizálódnak. Jacob-Rees Mogg az tory ERG-csoport vezetője például az AfD szélső-jobboldali német politikusától osztott meg euroszkeptikus tartalmat a közösségi médiában. A belső elégedetlenség ezzel párhuzamosan növekszik a Konzervatív Párt mérsékeltebb szárnyán is. A kormánypártból a fegyelmezésért felelős Julian Smith osztott meg olyan információt, mely szerint a párt képtelen egy irányba terelni a politikai akaratot, és akár a vámuniónál is puhább jövőbeli kapcsolatot kell elképzelni az EU és az Egyesült Királyság között.

Ennek hatására a brexiter jobboldali képviselők még kíméletlenebbül kezdték kritizálni a kormányt. Példátlan módon Richard Drax konzervatív képviselő például bocsánatot kért May tervének megszavazásáért.

Theresa May-t a 1922-es bizottságban ismét meghallgatták arról, hogy vámuniót vagy megállapodás nélküli kilépést szeretne inkább, ha a terve elbukik. Úgy tűnik, hogy a szélsőséges konzervatívok is megérezték az EU rövid, április 12-ig kiszabott halasztásban rejlő veszélyt, a miniszterelnök akár hajlandó is lehet a kompromisszumokra a sürgető határidő miatt.

A Munkáspárt támogatná az új elképzeléseket

A miniszterelnököt megelőzve a Munkáspárt - korábbi politikájának hátat fordítva - elkezdett a kompromisszumokra játszani. Corbyn leginkább a Norvégia-típusú kapcsolatot, az egységes piaccal és vámunióval való szoros együttműködést helyezte a követendő politika homlokterébe, sok mérsékelt konzervatívot és munkáspártit terelve ezzel egy közös politikai platformra. Sok képviselő bizalmát azonban el is veszítheti, hiszen egyes munkáspárti képviselők teljes mellszélességgel álltak ki anno a kilépés mellett, és a 2017-es választási pártprogram is a referendum eredményét vette alapul.

corbpoll_4_c6sukj_pa_images.png

A baloldal csak arra vár, hogy kiírják az újabb választásokat. (PA Images)

A Munkáspárt így újabb szavazókat veszíthet, sőt akár képviselőket is, ahogy a puha brexit-álláspont miatt kiszakadt tőlük a Függetlenek Csoportja is a múlt hónapban. A kompromisszumok és a szélsőbaloldali populista politikai pártvezetés ellen emelt szót Tony Blair. Boris Johnson, a sokak által esélyesnek tartott potenciális új konzervatív kormányfőjelölt simán legyőzné Corbyn-t – figyelmeztetett a Munkáspárt belső ellenzékéből az ex-miniszterelnök.

blair_oreg_pa_politcshome.png

Tony Blair, a harmadik út baloldali politikusa. Nem kedveli a Corbyn-féle balt. (PA, PoliticsHome)

Corbyn ugyan azt állította a Daily Mirrornak, hogy ő már ezen a héten is készen állna az új választásokra, Blair-t igazolja a Munkáspárt belső megosztottsága és a tény, hogy csak 100 jelöltet tudott állítani a párt a következő választásokra. Ebben a 100 jelöltben nincsenek benne a jelenlegi képviselők, de a párt általában legalább 500 jelölttel dolgozik. Szép számban akadtak azonban olyan konzervatívok is akik megijedtek a Munkáspárt mélyen rejlő erejétől, mivel egy közvéleménykutatás 5%-os előnyt jósolt Corbynnak a torykkal szemben, ami a korábbi kutatásokat megcáfolva a 7%-os konzervatív előny elporladását jelenti: 41%-on áll a Munkáspárt, 36%-on pedig a Konzervatív Párt. A szélsőséges toryk így mindent megtesznek azért, hogy May-t megakadályozzák az új választások kiírásában, vagy a kompromisszumban.

A parlament alsóházának kegyelemdöfése – az összes maradék forgatókönyvet leszavazták

Az áprilisi tréfa jegyében aztán sikerült tovább fokozni a „Brexit-káoszt”. Theresa May alternatívájával szemben az alsóház igyekezett az egyes képviselői által benyújtott, négy maradék ötletet megszavazni – sikertelenül.

Április 1-jén nem a meztelen környezetvédő aktivisták voltak a legnevetségesebbek a házban. (Guardian)

A legígéretesebbnek tűnő norvég-modellre alapozó vámuniós javaslat hozta a legszorosabb eredményt, 3 képviselőn múlt a megszavazása. A terv már a március 27-i parlamenti vitán is nagy vitát kavart, hiszen a miniszterelnök bármennyire is támadta a munkáspárti ötletet, a mérsékelt konzervatívok sem tudtak egyetérteni a May-el aki a szélsőséges brexiterek álláspontját vágta az ellenzék elé. A Ken Clarke által benyújtott javaslat végül 273 szavazattal a 276 ellenében elbukott.

A konzervatív képviselő Nick Boles javaslata, a „közös piac 2.0”-nak aposztrofált hasonló vámuniós terv is ennek megfelelően 20 képviselőn bukott meg, 262 szavazattal 282 ellenében. A képviselő a bukást követően kilépett a pártból. A mérsékelt konzervatívok ugyan csak 33-an voltak, de egészen közel hozták ezt a javaslatot a sikerhez.

„Elfogadom a vereséget. Elbuktam, mert a pártom visszautasítja a kompromisszumot. Sajnálattal jelentem be, hogy nem tudok többé ebben a pártban politizálni.” – mondta Boles.

A második népszavazás ötlete a múlt heti próba után ismét felmerült a Munkáspárt részéről, végül 12 képviselőn múlt annak sorsa és 282 szavazattal 292 ellenében az is elbukott. A javaslat újdonsága az jelentette volna, hogy bármilyen eredmény is születik a brexit tekintetében – elfogadják-e az EU feltételeit vagy sem – megtartották volna a második referendumot.

Végül a Skót Nemzeti Párt képviselője, Joanna Cherry által benyújtott javaslat bukott el több mint 100 képviselős többséggel. A javaslat lényege az volt, hogy a brexit-folyamatot megkezdő 2017. március 29-én benyújtott 50. cikkelyt visszavonja a brit parlament, ezzel megszüntetve az egész kilépést. Ez úgy tűnik a politikusok kétharmadának nem állt érdekében.

A világ már felkészült az április 12-i „no deal”-re

A jelenlegi helyzet szerint hiába szavazta meg korábban az alsóház, hogy nem akarnak megállapodás nélküli kilépést, – ahogy Stephen Barclay brexit-titkár fogalmazott:

„Az Egyesült Királyság jelenlegi alkotmányos állása szerint április 12-én távozik az Európai Unióból.”

A Munkáspárt ugyan a héten további lépéseket tesz a katasztrofálisnak ígérkező megállapodás nélküli kilépés elkerülésére, Theresa May pedig maratoni hosszúságú válságtanácsot tart, úgy tűnik hogy a konzervatív parlament minden próbálkozást elgáncsol. Az Európai Unió már az előző hetekben bejelentette, hogy készen áll a megállapodás nélküli kilépésre. Michel Barnier EU-s főtárgyaló szerint lassan kifutnak az alternatívákból, a megállapodás azonban még mindig lehetséges. A megállapodás nélküli kilépés tehát annak ellenére is reális veszély, hogy a parlament egyszer már az ellen szavazott, Yvette Cooper képviselő viszont új javaslattal állt elő, hogy törvénybe is iktassák végre az elvet, mely közös nevezőre hozta korábban a képviselőket.

Farage és az NHS

v2-nigel-farage_getty_images_independent.jpg

Nigel Farage (Getty Images, Indepenedent)

Az amerikai nagykövet és a befektetők tűkön ülve várják a kilépést, hiszen nagy valószínűséggel ők lehetnek a brit egészségügyi szektor privatizációjának nagy nyertesei. A híresztelésekre Nigel Farage bejelentése is ráerősített, aki nem csak az Európai Parlament euroszkeptikus fenegyerekeként, Orbán nagy barátjaként és a Leave.EU brexiter-kampány migránsozó politikusaként ismert, hanem jelentős USA-párti, Trump és republikánus támogatóként is nagy hírnévnek örvend. Farage szerint eljöhet a pillanat, amikor a brit egészségügyet a betegeknek a saját zsebükből kell finanszírozniuk, akár 10 éven belül. A politikus viszont arra hivatkozott, hogy ezt az elöregedő brit társadalom indokolja, illetve ez még a UKIP-en belül is vitatott témának számít. Farage már 2012-ben kidobott pénznek ítélte az államnak fizetett társadalombiztosítási hozzájárulást, a párt viszont könnyen olyan szavazókat veszthet, akik elsősorban a paternalista államban és nem az öngondoskodásban érdekeltek.

Még egy utolsó utáni lehetőség - a May-Corbyn kompromisszum

A legfrisebb hírek szerint Jeremy Corbyn és Theresa May egyeztetni fogják az álláspontjaikat, hogy végre egy működőképes javaslattal álljanak elő, és elkerüljék a megállapodás nélküli eseményeket. A miniszterelnök további hosszabbítást is kérhet még az Európai Uniótól, még ha azt a minisztereinek többsége ellenzi is. A többi brexiter is hasonlóan küzd a hatalomért. Boris Johnson már előre szólt: a nép nem erre szavazott, a brexit-folyamat pedig darabjaira hullott. Jacob Rees-Mogg szerint pedig egyenesen a marxisták kezébe került az irányítás.

Johnson a SkyNews-nak nyilatkozott a várható May-Corbyn találkozóról.

Nem hiába aggódnak: ha May és Corbyn megegyezésre jut, akkor kb. kétharmaddal elfogadhatnak egy új tervet, amit aztán – amennyiben az EU is elfogadja – szintén megszavazhat a ház nagyrésze, kisebbségbe szorítva így a kb. 100 képviselőnyi keményvonalas brexit tábort. Erre azonban kevsebb, mint 10 napjuk maradt.

Az alsóházi szavazás eredményét és fogadtatását a korábbi javaslatokról a videó végén tekintheti meg:

 

 

 

Hogyan tovább Britannia?

Egy héttel ezelőtt lélegzet-visszafojtva figyelte a közvélemény Theresa May brit kormányfő újabb kísérletét. A politikus az EU-val összehozott tervezetének második parlamenti elfogadtatásán dolgozott, de a terv az esti szavazáson – az elemzők előzetes becslésének igazat adva – 150 képviselős vereséget szenvedett. Theresa May így abban bízhatott, hogy a fennmaradó két hétben még egyszer elfogadtathatja a képviselőkkel a tervezetet. A ház „elnöke”, a Speaker – John Bercow azonban egy középkori parlamenti gyakorlatra hivatkozva megtiltotta az újabb szavazást. A briteknek egy hetük sem maradt a kilépésre, az EU adott viszont egy mentőövet, aminek nem örülnek a Brexit hívei.

Aligha okolható Bercow a mostani eseményekért, még ha a brexiter napilapok népakarat árulójaként is aposztrofálták címlapjukon a közméltóságot. Bercow-t ugyan maradás-pártiként jellemzik, és többször kétségbe vonták pártatlanságát (egyszer például azért mert a felesége autójával ment munkába, amin egy brexit-ellenes matrica volt), a Speaker az 1604-es jogi precedenst teljesen szabályosan alkalmazta. Az angol jog értelmében Theresa May pedig így nem tudta benyújtani a tervezetét a harmadik szavazásra. A konzervatív kormány valószínűleg leszavazza majd Bercow húzását, vagy a királynő nyithatja újra a parlament ülését, ami által elhárulna az akadály az újabb szavazás elől. A BBC-nek nyilatkozó jogi tanácsosok szerint azonban negyedjére biztos nem lehet benyújtani a megállapodási tervezetet. Az EU-ban, amíg Angela Merkel német kancellár azt mondta, hogy az utolsó pillanatig küzdeni fog a megegyezéssel való kilépés mellett, a franciák már a március 29-i határidő meghosszabbítását pedzegették.

Eredmény hiányában jöhet a hosszabbítás

Az EU először igen kemény feltételeket szabott a kilépési időhatár meghosszabbításához. Donald Tusk-tól érkezett először az első hivatalos visszajelzés, mely szerint csak akkor adhat az EU hosszabbítási lehetőséget, ha a brit parlament alsóháza – harmadjára – biztosan elfogadja a May-tervezetet. Ezt a követelést finoman szólva is lehetetlen lett volna teljesíteni a korábbi körülmények tekintetébn. Majd Theresa May levélben kérte Tuskot arra, hogy a hosszabbítást adják meg nekik legalább június 30-ig. Tusk a politikai nyilatkozatot és a rendkívüli vitát megelőzően tárgyalt May-el, és lényegében a brit miniszterelnök szavait ismételte meg, amikor az elfáradt európai és brit publikumról beszélt.

may_bbc1.jpg

A miniszterelnök maximum június 30-ig akart hosszabbítani. (BBC)

Theresa May hasonlóképp nyitotta tehát a miniszterelnöki kérdések óráját, amikor azokat a képviselőket kezdte „elvakultsággal” vádolni, akik nem támogatják a kilépési tervezetet. Ezek a politikusok azonban nem csak a meghasadt Munkáspárt, vagy az ellenzék képviselőit jelentették, hanem a csaknem 60-70 fős csoportot kitevő kemény brexiter képviselőket, akik May saját pártjában politizálnak.

 

Az ellenzék vezére, Jeremy Corbyn ahogy általában, most sem fukarkodott a kormány munkáját illető jelzőkkel.

A konzervatív kormányfő „válságba, káoszba és megosztottságba” vezeti az országot.

Corbyn a bejelentést követően találkozott volna a kormányfővel, aki összehívta az ellenzéki pártok vezetőit a közelgő válsághelyzet miatt. Azonban May meghívta egyúttal Chuka Umunná-t is, a Munkáspártból kivált Független Csoport vezetőjét is, ezt a csoportosulást pedig nem ismerik el Corbynék hivatalos pártnak. A meghívás May részéről sem lehetett véletlen, Umunnát egyébként a rossz nyelvek (BuzzFeed) szerint konzervatív meccénás támogatja. A pártok közötti egyeztetés a patthelyzet feloldására tehát gyorsan véget ért.

A BBC fő politikai újságírója, Laura Kuenssberg szerint May a rendkívüli vitát követő, szerda esti beszédében világossá tette: ha nem sikerül a határidő meghosszabbítása, vagy a tervezett, meghosszabbított időpontig nem fogadják el a megállapodást a parlamentben, akkor le fog mondani.

„Biztos vagyok benne, hogy az embereknek elege van a politikai játszmákból, és abból, hogy csak a brexitről van szó a valódi problémák helyett. Azt akarjátok, hogy végre vége legyen a folyamat ezen részének, és én veletek vagyok ebben.” – mondta May (az Index fordítása)

A kormányfő lemondásával pedig újra kezdetét veheti a gazdasági, politikai és társadalmi fejetlenség. Erről itt olvashatnak egyébként egy kiváló bejegyzést.

Végül az EU-tól egy új, konstruktív válasz érkezett a brexit elnapolására: amennyiben az alsóház ismét leszavazza a May-féle tervezetet – melyet az EU-val újratárgyalnak, akkor csak április 12-ig kapnak időt a további lépések kidolgozására – és egyúttal meg kell tartani az EP választásokat, tehát EP képviselőket is kell küldeniük, amely a jövőbeli kapcsolat töretlenségét sugallja. Ha viszont sikerül megszavazni végre a megállapodást és az által a rendezett kilépést, a britek május 22-ig maradhatnak az EU-ban, ettől az időponttól kezdve pedig elkezdhetik a részletes tárgyalásokat, melynek keretében csaknem többtízezer oldalas dokumentum születhet majd az egyes kereskedelmi ügyek részleteiről, ezek a tárgyalások pedig akár évekig elhúzódhatnak. Ebből a perspektívából pedig egészen érthető a brexiterek azonnali kilépést sürgető álláspontja, hiszen 17 millióan a kilépésre szavaztak, és nem a referendum eredményét fenyegető adminisztratív időhúzásra. Az EU viszont kiválóan gyakorol nyomást a brit képviselőkre: ha a megállapodás sikerül jövőhéten, végre kilépnek a britek és az igazán fontos kereskedelmi kérdésekről kezdhetnek tárgyalni. Ha azonban nem fogadják el az új, átdolgozott May-tervet, a felelősség a brexitereket terheli, és pár hetet kapnak az új forgatókönyv kitalálására.

Brexit: Where to go from here? – Brit ügyekről a hazai egyetemistáknak

Az IBS PairClub hallgatói szervezet és az IDSA egyesület által került megrendezésre Budapesten a főként egyetemistáknak szóló ismeretterjesztő kerekasztal beszélgetés, ahol John O’Sullivan, a Danube Institute alapítója, Gálik Zoltán, a BCE egyetemi docense és Caitlin Jones, a magyarországi brit nagykövetség vezetője is részt vett. Gálik uniós szakértőként arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövőbeli részletes megállapodás még várat magára, hiszen az többezer oldalas dokumentációt jelent majd és nem egy párszáz oldalas egyezmény fogja meghatározni az unió és a szigetország jövőjét. Amíg O’Sullivan leginkább a kilépés mellett voksoló britek oldaláról mutatta be a közelmúlt eseményeit, addig Jones a kormány álláspontját hangoztatta, és a rendezett kilépés biztos eseményére próbálta felhívni a hallgatóság figyelmét. Az előadók által említett egyik nagyszerű megállapítás volt a tárgyalások „szekventálása”, azaz a lépcsőzetesség, melyhez az unió már 2016-ban ragaszkodott, és amely az elmúlt két évben a szélsőséges brexiterek számára számos elfogadhatatlan feltételt (backstop, 39 milliárd eurós kilépési összeg) teremtett. Jones kihangsúlyozta, hogy a brit kormány hivatalos álláspontját a magyarok a UK in Hungary webes felületein követhetik.

Hogyan tovább?

Peter Barnes, a BBC politikaelemzője szerint hét forgatókönyv szerint játszódhatnak le az események.

  • Május 22. – rendezett kilépés. Az EU mivel módosított a határidő kitolásával a jogi egyezményen, ezért harmadjára is szavazhatnak róla a képviselők.
  • Április 12. – rendezetlen kilépés. Ha a képviselők nem szavazzák meg az egyezményt harmadjára sem, a rövidebb határidőig pedig nem adnak a britek semmilyen életképes alternatívát, az ország kiszakad az EU-ból.
  • Az EU elé új tervezetet nyújtanak be a képviselők, miután leszavazták azt a mostani formájában. Az EU ezt elutasíthatja: így jöhetnek a további opciók.
  • Új referendum a kilépésről, esetleges új kérdésekkel. Szinte az egész ellenzék támogatja, de már le lett egyszer szavazva az alsóházban, de akár átalakulhata képviselőház összetétele is, ha ->
  • Új választásokat tartanak. Amennyiben May lemond, a Konzervatív Párt új miniszterelnökének az alkotmányos helyzetét választások kiírásával kell megerősítenie (ahogy azt Theresa May is tette 2017-ben). Ehhez a képviselőház kétharmadára is szükség van.
  • Ha May nem mond le, akkor bizalmatlansági indítványt is kezdeményezhetnek ellene. Egyi lyet már túl élt januárban, amikor tizenkilenc (!) képviselőn múlt csak a bukása.
  • Nem lépnek ki, elmarad a Brexit. Az 50. cikkelyről az Európai Bíróság megállapította, hogy a 27 tagállam beleegyezése nélkül visszavonhatja azt a benyújtó brit fél. A nemzetközi jog egyik alapját jelentő bécsi diplomáciai egyezmény szerint értelmében pedig egyszerűbb lenne visszavonni és újra beadni a cikkelyt, hiszen jelentősen változtak a tárgyaló felek közti körülmények.

Akármelyik forgatókönyv is következik be, a briteknek – mind a képviselőknek, mind az állampolgároknak sürgősen lépniük kell. Theresa May már így is előre bocsátotta: ha nem kap biztos támogatást a szavazás előtt, a parlament elé sem viszi a tervezetet, nem akarja, hogy harmadjára is leszavazzák. Így a végeredmény vagy a keményvonalas brexiter képviselők hozzáállásán fog múlni, vagy a szavazókon. Az 50. cikkely visszavonását megcélzó petíció ugyanis pár nap alatt elérte a 4 millió aláírást.

Ahogy arra a kommentekben is felhívták a figyelmet a hozzászólók: az alsóháznak még a halasztásról is kell szavaznia, ha az nem sikerül akkor az eredeti dátum szerint, március 29-én megállapodás nélkül szakadhat ki az Egyesült Királyság.

Talán sosem lépnek ki az EU-ból? 12 képviselői munkanap a Brexitig

Az elmúlt hónapban a kétségbeesés és tanácstalanság legaggasztóbb jeleit mutatták a pártok a brit belpolitikában. A januári eredménytelen alsóházi szavazás óta – melyen a képviselők Brüsszel és a brit miniszterelnök, Theresa May által összehozott keretmegállapodásról döntöttek volna – lényegében nem született érdemi változás. A konzervatívok szélsőségesebb része egyszerűen nem hajlandó az észak-ír vészmegoldást („backstop”) elfogadni a kilépési egyezményben, az EU februári találkozóin pedig kiderült, hogy az unió sem akar érdemben engedni a gyeplőn. Így tehát rohan az ország a szakadék, azaz a megegyezés nélküli kilépés felé, amely számos kereskedelmi és gazdasági területen okozhat fennakadást, illetve akadozó utánpótláshoz vezethet az alapvető élelmiszerek és gyógyszerek terén. Most, az utolsó utáni pillanatban, mintha mégis eloszlott volna a puskaporos köd a parlamenti padsorok fölött, és kinézve a lövészárkokból mégis levegőért kapkodnak a brit politikusok – a bal- és jobboldalon egyaránt.

Így nézett ki a képviselők naptára február végén (BBC):

_105800964_calendar_until_brexit_19_days-nc.png

May engedékenysége és az új határidő

Február végén különösen jól foglalta össze a helyzetet egymást követő két beszédében is Theresa May kormányfő. Először a kilépési deklarációjában vetette fel a határidő meghosszabbításra vonatkozó új politikai irányt, majd a múlt heti miniszterelnöki kérdések órájában védelmébe vette az új álláspontot. A miniszterelnök korábbi, szigorú politikájától eltérően – a brit sajtó szerint egy "hajtűkanyart leírva" – sokkal engedékenyebb hangnemet ütött meg azzal, hogy nem gyakorol tovább nyomást a belső és külső ellenzékére a március 29-i határidő emlegetésével.

A deklarációt és a vitát teljes hosszában itt tekintheti meg:

A kormányfő beszédét azzal kezdte, hogy „jól haladnak a munkálatok”, illetve hogy majdnem készen áll az átfogó közös, uniós politikai deklaráció teljes szövege, majd áttért a radikális brit konzervatívok által sérelmezett pontra, miszerint „megállapodtak Jean-Claude Junckerrel a vészmegoldás átmeneti jellegében”.

Mi is az a vészmegoldás („backstop”)?

A legjobban talán John Oliver show-ban használt grafikákkal lehet elmagyarázni, hogy miért kavart be az észak-ír határon ez a brit kilépési népszavazás.

Az Egyesült Királyság Angliából, Skóciából, Walesből, és Észak-Írországból áll,

john_oliver_abra_1.JPG

a jelenlegi közös szárazföldi EU-s határt pedig (Gibraltáron kívül) jelenleg az Ír-szigeten található Ír Köztársaság és Észak-Írország húzódó vonal jelenti. Jelenleg mivel mindkét ország(rész) EU tagállam, ezért a kereskedelmi javak, áruk és szolgáltatások zavartalanul haladnak át egyik helyről a másikba.

john_oliver_abra_2.JPG

A brexit eljövetelével azonban ez a töretlen kereskedelemnek nevezett állapot megszakadhat, elvágva a két részt egymástól. Az áruk és a vámellenőrzések miatt újra határállomásokat kell létesíteni.

john_oliver_abra_3.JPG

john_oliver_abra_4.JPG

Ez pedig kiújult ellenségeskedést, és akár újabb háborút szíthat az északi és déli részek között. A tradicionálisan katolikus írek és a protestáns észak-ír részek közti konfliktus több évszázados múltra tekint vissza, melynek végére csak az 1998-as nagypénteki egyezmény tett pontot. Azóta feloszlottak az IRA és az ahhoz hasonló terrorszervezetek, és béke volt a szigeten – egészen a brexitet övező robbantásig, amikor is újra pokolgépet robbantottak a régió centrumában. A határ kérdés megoldására hathatós brit és ír javaslatra hozta létre az EU a „backstopot”, azaz a vészmegoldást, amely egy átmeneti vámuniót hozna létre az észak-ír és uniós tagállam Írország között, elkerülve így a potenciális konfliktusforrást.

john_oliver_abra_5.JPG

Azonban a konzervatív képviselők nagy része – köztük a koalícióspartner, az észak-ír Demokratikus Unionisták Pártja (akik a korona unióját kívánják megőrizni) – a határellenőrzést és a kiújuló konfliktust sem tartják túl nagy árnak, hiszen attól félnek, hogy a vészmegoldással akár elveszthetik az észak-ír területeket.

john_oliver_abra_6.JPG

A brit kormányfő szerint a vészmegoldásra ugyan nem lesz szükség, de a tárgyalóasztalon maradt egyelőre a terv. Érdekesség, hogy az EU politikai deklarációban elállhat annak használatától. A tárgyaló partnerek azt hangoztatták, hogy Michel Barnier uniós tárgyalóbiztos és a brit kilépési ügyekért felelős minisztérium részéről további megbeszélésekre van szükség. Theresa May arról is szót ejtett, hogy Sharm el-Sheikh-ben az EU és az Egyesült Királyság együtt dolgoznak tovább az arab országokkal követendő politikán – tehát kihangsúlyozta, hogy a kontinensen továbbra is nagyfokú együttműködés jellemzi a kontinentális kérdésekben az érintett nagyhatalmakat.

Így May-nek már csak a kilépési terv alsóház általi megszavazására van szüksége, aminek a politikusok már kétszer is nekifutottak – sikertelenül. Ha a második referendum felé hajlik a belpolitika (erre leginkább a Munkáspárt és a LibDem lehet fogékony) – akkor a fennmaradó időben automatikusan el kell fogadniuk az EU rendeleteit, megfosztva az országot a szuverenitásától – állította May. A miniszterelnök egészen eddig elutasította a „no deal” azaz a megegyezés nélküli kilépés elítélését. Viszont úgy tűnik, hogy annak ellenére, hogy minden párt és képviselő szintén el akarja kerülni azt,  a May-féle tervezetet már leszavazták.

May új taktikája így az, hogy a „no deal”-t elkerülendő, március 12-ig adott határidőt az alsóháznak. Ha addig nem sikerül megszavazni a Brüsszel és May által összehozott tervezetet, akkor egy új, kiegészíthető javaslatot kell tenniük a ház elé. Március 14-ig az 50. cikkely meghosszabbítását is megszavazhatja az alsóház, ami azt jelentené, hogy mégsem lép ki március 29-én az ország, hanem csak valamikor később, június folyamán. Ez az eshetőség a miniszterelnök szerint nem jelentené a megegyezés nélküli kilépés veszélyének elodázását, sőt, a halogatás inkább további bizonytalanságot idézhet elő.

lbc_abra.jpg

Törvényhozási menetrend március 12-től az LBC infografikáján. (LBC)

A miniszterelnök kihangsúlyozta, hogy akármi is történjen, a britek a kint tartózkodó uniós állampolgárok számára biztosítják a jogaik sértetlenségét, ugyanakkor válaszolt arra, hogy több képviselő is sérelmezte, hogy az EU nem tudja megadni az átfogó garanciát az EU-ban élő britek jogaira. A miniszterelnök itt kihangsúlyozta Junckerék álláspontját, mely szerint ez tagállami hatáskör, így az uniónak nem áll módjában ebbe beleszólni.

A legutóbbi miniszterelnöki kérdések órájában tett kijelentésével azonban ismét magára vonta a figyelmet az „új vas lady”. Ez jelentette talán a legsúlyosabb üzenetet a renitens párttagoknak:

„Ha a parlament nem támogat (…), talán sosem lépünk ki az EU-ból.”

Ezt követte az a kommunikációs adok-kapok, amit a britek új ajánlatkérése váltott ki, mivel May felszólította az EU-t, hogy adjon kedvezőbb feltételeket a kilépéshez. Némi kompromisszumra és reményt jelent, hogy a Európai Bizottság válaszában sokadjára is a britek tudtára adta, hogy csak az észak-íreket akarja megóvni a vészmegoldással.

A miniszterelnöki kérdések órájába itt nézhet bele:

A May-től idézett kijelentés már önmagában fenyegetést jelent azoknak a képviselőknek, akik eddig gátolták valamilyen módon a May-féle tervezet sikerét, sőt a felelősséget is rájuk hárítja a miniszterelnök. Nem biztos viszont, hogy csak rájuk számíthat May, mivel új szelek fújnak az alsóház ellenzéki padsoraiban.

A széteső ellenzék

May alsóházi beszédében, és a miniszterelnöki kérdések órájában nem kímélte a baloldalt és annak vezetőjét. A miniszterelnök a munkáspárti Jeremy Corbyn-t támadta, amiért szerinte antidemokratikus módon Corbyn a meghasadó baloldal hatására a második népszavazás mellé állt. Ugyan már korábban is hírbe hozták a pártot a második népszavazás programjával, a végső döntés akkor születhetett meg, amikor az párt brexit javaslatát – amiben a közös piac tagjaként képzelték el az ország jövőjét– leszavazták az alsóházban 323-240 arányban. Úgy tűnik viszont hogy hatásos a konzervatívok narratívája, miszerint többször népszavazásra bocsátani a kilépést vagy annak részleteit demokrácia-ellenesnek minősül, mivel „egyszer már döntöttek róla”.

bbc_corbyn_bajban.jpg

Meghasadt a Corbyn vezette Munkáspárt. (BBC)

A konzervatívok bolondok lettek volna kihagyni egy ilyen történelmi ziccert, miután február végén a Munkáspárt hasadt meg előbb az egyre fenyegetőbb kilépés nélküli megegyezés terhe alatt.

bbc_independent_mps.png

A pártokat otthagyó képviselők. (BBC)

Negyvennyolc órán belül nyolc munkáspárti képviselő is otthagyta pártját, mivel úgy gondolták, hogy elterjedt a párton belüli antiszemitizmus és a brexit kapcsán nem tudták vállalni a Corbyn által erőltetett várakozó álláspontot, mely szerint a párt meg sem próbálja a második népszavazás ügyét felkarolni. Az antiszemitizmus miatti aggodalmaknak leginkább Joan Ryan adott hangot, aki mandátumához ragaszkodva kijelentette, hogy nem ennek az ügynek a palástolására kapta meg a tisztséget. Hét másik képviselővel így megalapították a Függetlenek Csoportját (Independent Group), majd további konzervatív képviselők csatlakozásával már ki tudták alakítani a többi ellenzéki pártéhoz hasonló árny-kormányt. Szóvivőjük az a Chuka Umunna lett, aki Boris Johnson ellen is aktívan politizált és bizonyított a 2016-os népszavazási kampány során.

„Corbyn-t egy sztálinista klikk vett körül”

nyilatkozta a volt munkáspárti képviselő, aki szerint az ország érdekei helyett a párt csak a különböző ideológiák mentén kívánt cselekedni, ezért is döntöttek a szakítás mellett.

A csoporthoz csatlakozó konzervatívok szintén a radikális hangok megerősödése miatt döntöttek a függetlenség mellett. A UKIP-es elveket valló képviselők miatt a brexit kérdés kezdete óta széthúz a Konzervatív Párt, azonban elég rugalmasnak bizonyult, eddig akárhányszor feszültek neki a mérsékeltebb, May-t támogató centrumnak.

_105730913_state_of_parliament-nc_bbc.png

A parlament alsóházának jelenlegi képviselői számai. (BBC)

A hivatalos válasz egyértelmű volt a Munkáspárt részéről, ahol próbálták menteni a menthetőt, ugyanakkor a régi „harmadik utas” képviselők eltérő véleményt fejeztek ki. Tony Blair – „a britek Gyurcsánya” üdvözli a meghasadt baloldalt és a kilépő bátor független kilépőket. A BBC-n azt nyilatkozta viszont, hogy egyszerűen nem tudja magát elképzelni vezetőként ennek az új klikknek az élén, így marad a pártban. Tom Watsonhoz hasonlóan tette ezt a volt miniszterelnök, aki ugyan korábban az antiszemitizmus ügyében az egyik leghangosabb képviselő volt, ezúttal igyekezett ezt kihasználni, és arra szólította fel a munkáspártiakat, hogy neki küldjék a panaszaikat. John McDonnell és Jane Formby szerint az antiszemitizmust a párton belül az ezzel megbízott tagoknak kell viszont intéznie. Ilyen például Lord Falconer volt igazságügyi miniszter aki munkás peerként vállalta a feladatot, miután Chris Williamson-t felfüggesztették. Williamson volt az egyébként aki szerint jobb is hogy „letisztult” a párt a távozó képviselők után.

tony_blair_bbc.jpg

Az ex-miniszterelnök az Andrew Marr show-ban. Üdvözli a különutasok döntését. (BBC)

Az ezt követően [nagy valószínűséggel Formbytól és WIlliamsontól származó] Observer birtokába jutott dokumentumok szerint a Munkáspárt nem lépett az antiszemitizmus ügyében elég hatásosan és gyorsan, sőt az egyes vezetők még vissza is tartották az ítéletet és a felfüggesztéseket a pártban.

Az antiszemitizmus botránya és a második népszavazás melletti kiállás ugyan valószínűleg az országos médiában nem vet jó fényt az ellenzéki pártra, (Corbyn-t egy rendezvényen még tojással is megdobta egy kemény brexiter szavazó), az előzetes felmérések szerint a meggyőződéses munkáspárti szavazóknak szólt az új referendum programra tűzése.

Nemzet és párt

A konzervatív kormány közben a brexit mellett a legkülönbözőbb ügyeket vette elő, hogy a nemzeti politikai narratívát erősítse. Elsőnek érdemes megemlíteni Sajid Javid belügyminiszter kontrázását a Munkáspárt helyzetére, aki garantálta az antiszemitizmus visszaszorítását. Ugyan a tömegmentalitást és az internetes trollokat okolta elsősorban a miniszter, nem a levegőbe beszélt: az egyik civilszervezet szerint 16%-al emelkedett az antiszemita gyűlöletbűncselekmények száma 2018-ban.

A kormány a Hezbollah és a szélsőséges iszlám elleni harcot is meghirdette egyúttal, akikre a konzervatívok a munkáspártiakkal ellentétben nem felkelőkként, hanem mint terroristákra tekintenek. A londoni „esztelen erőszakkal” tomboló késeléses bűncselekményeknek is hadat üzent Javid, miután az elmúlt évben emelkedett a késelések száma.

hezbollah.JPG

Hezbollah ellenes bejegyzés a Brit Konzervatív Párt Facebook-oldalán.

begum.JPG

Mindeközben a médiában rengeteget szerepelt Shamima Begum, az Iszlám Államhoz csatlakozó brit állampolgár ügye, aki gyermekét a terrorista szervezet bukása után az Egyesült Királyságba visszatérve szerette volna felnevelni. A közvélemény kedélyeit tovább borzolta, hogy a gyerek kényszerházasságból, erőszakból fogant és szörnyű körülmények közt éltek.

A hagyományos baloldal állásfoglalása szerint alanyi jogon járt volna neki állampolgárként a menedék, miközben a konzervatív kormány hosszú időhúzás után a kitiltás mellett döntött. Begum gyermeke végül ezen a héten meghalt, ami újabb morális kérdéseket vet fel az amúgy is bizalmatlan szavazók számára.

begum_2.JPG

Diane Abbott munkáspárti képviselő twitter bejegyzése a gyermek halálhírét követően. (Labour Party - Facebook)

A konzervatívok párton belüli egysége azonban még összejöhet. A szélsőséges Brexiterek mentőövet dobtak May-nek miután belátták, hogy nem bírnak egymással a Konzervatív Pártban.

Volt ugyanakkor olyan volt UKIP párttagból avanzsálódott konzervatív is aki nem bírta a politikai nyomást és jelképesen lemondott, mint például Geroge Eustice miniszter, aki szerint nem lehet tovább halogatni a kilépést. Szimpátiára lelt, a hátsó sorokból politizáló Jacob Rees-Mogg, és Boris Johnsonnál ez a hozzáállás.

A szélsőséges képviselők kedvét törte le a hónapban Geoffrey Cox főügyész is, aki vörös posztót tart így a Rees-Mogg vezette ERG csoportosulás elé. Állásfoglalásában elutasította a szélsőséges brexiterek kívánalmát az unilaterális (egyoldalú) kilépésre, ugyanis az észak-ír vészmegoldást támadó javaslatokat egyszerűen nem tekinti jogszerűnek. Ez még hosszú távon fejtörést okozhat May-nek aki a párton belüli kompromisszumért harcol a miniszterelnöki hivatal elvállalása óta.

pa_coxx_politics_home.jpg

Cox nem kerüli a konfrontációt. (BBC/PA)

Természetesen a miniszterelnököt sem kerülik el a személyes jellegű botrányok, hiszen újra felröppent a hír, hogy az összesen 1,6 milliárd fontot kitevő vidékfejlesztési pénzekkel próbálja szorongatni a helyi önkormányzatokat és az ellenzéki képviselőket. Mielőtt azonban a mérsékelt konzervatív szavazó felháborodna ezeken a botrányokon, sikeresen avatkozik közbe a kormányzati PR. Ennek okán szólalt meg például Nick Timothy volt kormánytanácsadó is, aki szerint May csak a nagyobb gazdasági károkat szeretné elkerülni a brexit-megállapodással. A gazdasági károk pedig már a küszöbön állnak: a legutóbbi előrejelzés szerint akár Japán teljes autóipara megszenvedheti a kilépést a kialakuló vámvita miatt.

Kedden (03. 12) minden eldőlhet

Az új parlamenti felállást és a pártok programjait és narratíváit is figyelembe véve a Konzervatívok tűnnek esélyesnek, még egy előrehozott választáson is ismételt győzelmet tudnának aratni Theresa May nélkül, akinek a lemondását őszre várják a párton belül. (Ezen kívül May megígérte, hogy lemond a Brexit-terv lezárása után és nem indul jelöltként a következő választásokon). A számok azonban így is kérdésesek, hiszen lehetséges, hogy a Függetlenek Csoportja még több képviselőt szakít ki a konzervatívoktól, ami különösen érzékenyen érintené őket, tekintve, hogy a januári szavazásokon egyes módosítási javaslatok 8-10 képviselő szavazatán múltak. Ha kedden megszavazzák a képviselők a May-féle megállapodást, a gazdasági vészjóslatokat elhesegetve talán mindenki nyugodtabban alhat. Amennyiben viszont kedden sem sikerül Maynek egységet teremteni, jöhet a további bizonytalanság az esetleges "no deal", és az újdonsült "most már ki sem lépnek" állapot között ingadozva.

Filmajánló: Brexit – háborúban mindent szabad

(„Brexit – The Uncivil War”)

Magyarul ugyan furcsa alcímet kapott, de már itthon is elérhető az HBO kínálatában az eredetileg „civilizálatlan háború”-nak (utalva a polgárháború – „civil war” kifejezésre) aposztrofált, Channel 4 saját készítésű, január 7-én bemutatott filmje, mely a britek kilépési folyamatáról szól, pontosabban pedig a kilépési kampány zseniális főstratégájának, Dominic Cummingsnak a tevékenységét mutatja be.

hbo_go.JPG

Benedict Cumberbatch a kampánystratéga Dominic Cummings bőrébe bújt. (HBO GO)

A film már az elején leszögezi, hogy ugyan valós eseményeket vesz alapul, a dráma kedvéért sokat hozzátettek a készítők az interjúkból és beszámolókból álló ’valóságos’ alapanyaghoz. A film pedig valóban bőséggel költ hozzá a 2015-2016-os eseményekhez: Nigel Farage UKIP-es vezér együtt elmélkedik Arron Banks-el, a szupergazdag brit milliárdossal a kilépési kampány jövőjéről és önfeledten nevetgélnek vodkát vedelve egy motorháztetőn, Cummings pedig egymaga teszi helyre az egész kampánybizottságot.

A fantáziadús jelenetek viszont elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy Toby Haynes és James Graham rendező-író páros a laikus nézők számára is értehetővé és ismerhetővé tegyék a népszavazási kampány két fő táborának kulcsfiguráit. Megismerkedünk Cummings-al, a kilépési szekértábor fő politikusaival, Johnsonnal és Gove-al, valamint a maradás párt olyan főszereplőivel, mint David Cameron egykori kommunikációs tanácsadóját és a kampányt vezető Oliver Craig-el.

A film meglehetősen sokat merít az olyan politikai drámákból, mint „A nagy dobás” (Big Short) vagy a „Spotlight”, ahol a gyors vágások és rejtélyes zene övezi a kissé túlkarikírozott, de valóságos szereplők körül játszódik a cselekmény. A filmben ugyan kronologikus rendben következnek az események, a középpontba állított Cummings karaktere az egyetlen szereplő, aki hol a negyedik falat lebontva narrál, hol a meghallgatásán beszél epizodikusan vagy keretekben. A brit filmcsillag, Benedict Cumberbatch alakítása Cummings szerepében bármennyire is drámaira sikerült, manírjaiban és hasonlóságában ő játéka üt el a leginkább az eredeti stratéga személyiségétől. Cummings karaktere talán túlságosan is sokszínűre és elllentmondásosra sikeredett. Egyszerre lett kíméletlen kampányvezér és introvertált statisztikai zseni a filmben. A rendező így még inkább mellékszereplőkké degradálja a politikai elitet, túl sok jelentőséget tulajdonítva Cummings személyének. Érdekes motívum viszont, hogy a statisztikus guru az egész kampány alatt a nyomás és izgalom pszichotikus stresszét hallja, ami egyfajta metafora is a politikai elit elleni ’össznépi’ elégedetlenségre, másrészt a kampányvezér is még inkább különccé válik tőle.

A film azonban ha valamit nagyon eltalált az a két szemben álló tábor stratégiájának ábrázolása és az egyre fokozódó ellenséges, már-már polgárháborús hangulat. A film remekül mutatja be a két kampány központi ötleteit, és hogy hogyan épül fel bármilyen grandiózus politikai kampány. A brit rendezőktől nem ismeretlen a titokzatos és ijesztő, Black Mirror epizódba is beleillő tech-paranoiától fűtött narratíva ami bemutatja az AggrateIQ szerepét a választói adatokkal való visszaélések kapcsán, valamint azt hogy a kilépési kampánycsapat hogyan szerzett előnyt, magyarul hogyan csalt az utolsó hónapokban.

Épp ezért erős visszatetszést kelthet a kilépés-párti nézőkben a film, hiszen nem csak az általuk idealizált politikusokat karikírozzák a szereplők, hanem rámutatnak a korrupció és csalás tényeire is, melyek nem illenek bele világnézetükbe. Az egyik leginkább kisarkított jelenetben egy mélyszegénységben élő, elkeseredett interjúalany bukik ki Oliver Craig és az EU-párti kampánycsapat kutatásában a politika és a saját életkörülményei miatt. Több brexittel foglalkozó könyv is megemlíti a fókuszcsoportos interjúk fontosságát, melyek nyilván kevésbé drámai helyzetben zajlottak le a valóságban. Ám a film kíméletlen tükröt tart a bizonytalan, politikailag és társadalmilag elhanyagolt, deprivált rétegek felé, akikre a kampányt Cummings építette, elhitetve velük, hogy végre a kezükbe vehetik az irányítást. Számos amerikai, brit és magyar politológus (pl.: Matthew Goodwin, Török Gábor, Krekó Péter) szerint ez a számottevő és dühös tömeg, amely végül a status quo-passzivitásból kimozdulva eldöntötte az amerikai, a magyar és még számos egyéb választás sorsát az elmúlt években.

A szavazás időpontjához közeledve Cummings kezdi belátni az ellentábor érvei mögött rejlő valódi fenyegetést: kinyitotta a populizmus Pandóra szelencéjét, ahonnan már nincs visszaút, senki sem tudja uralni a népharagot. Ám a stratéga mégsem rettent meg, inkább csalódott volt, hogy senki nem képes az igazi változás véghezvitelére. Nem állt ugyanis egy vezető a nép élére, mint ahogy ő azt vizionálta, miközben a hadvezéreket és reálpolitikusokat, diktátorok életét tanulmányozta. Ezzel egyidőben Jo Cox munkáspárti képviselő meggyilkolásával valóban elszabadulnak az indulatok, a csoportos interjúkban is kiabálnak a résztvevők egymással, a polgárháborús hangulat kettészakította a társadalmat, majd bekövetkezik a politikai status quo összeomlása, valamint a kilépési szavazás egyszerre kataklizmikus és euforikus eseménye. A történetet innentől kezdve közismert: az euroszkeptikusok nyerték a referendumot.

A filmet – legyen euroszkeptikus vagy sem – nyugodt szívvel ajánlom bárkinek, akit érdekelnek a politikai drámák vagy kicsit is hallott már a brexitről. A kilépési kampány politikai aspektusára viszont több hangsúlyt is fektethettek volna a készítők. Kiváló történetet alkottak viszont az elszegényedett, semmibe vett választók tömegeinek felderítésére, olyan tanulsággal, amit az Egyesült Államoktól Magyarországig mindenkinek érdemes figyelembe vennie.

 

Két hónap maradt a britek kilépéséig

A fennmaradó két hónapban egyelőre teljesen bizonytalan, hogy a britek végül megállapodással, vagy megállapodás nélkül távoznak. Theresa May brit kormányfő ugyan korábban már benyújtotta ebben a hónapban a tervezetét, az csúfos kudarcot vallott. A történelmi vereséget bizalmatlansági indítvány követte, a kormányfő azonban megnyerte a szavazást. Az észak-ír koalícióspartner képviselői és a konzervatív brexiterek annak reményében tartották meg a kormányfőt a szavazáson, hogy az EU tagállam Írországgal határos, az Egyesült Királyság észak-ír részére vonatkozó átmeneti vámunió tartalékmegoldását elvetve May újra Brüsszelben tárgyalna az érdekükben. Némi fény már látható az alagút végén, lássuk a legfontosabb és legfrissebb fejleményeket, melyek a legutóbbi „történelmi vereség” óta történtek.

Az közel 600 oldalas dokumentumot tavaly ősszel fogadta el a brit kormány, azonban a tervezet parlamenti megszavazására kevés esély mutatkozott az ellenzék és a kormánypárt koalícióspartnereinek politikai hozzáállása miatt. A kormányfő tisztában volt a Konzervatív Párt megosztottságával, ezért decemberről januárra halasztotta a törvényhozás döntését, azonban a tervezet így is történelmi vereséggel bukott meg az alsóház képviselőinek szavazásán. A miniszterelnök tervének bukását az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítvány követte, melyet megnyert – igaz, a győzelem alig pár képviselőn múlt.

bbc_epa_may.jpg

May újra megpróbálkozik a megállapodási tervezettel. (BBC/EPA)

Korábban már tudható volt, hogy a miniszterelnök ismét nekifut a tervezettel az alsóháznak, hátha a képviselők az újabb ígéretek fejében meggondolják magukat és megszavazzák a megegyezéssel való kilépést. A miniszterelnök és számos politikus is kijelentette ugyanis, hogy amennyiben nem sikerül elfogadniuk a tervezetet, az ország megegyezés nélkül fog kiszakadni március 29-én.

"A megegyezés nélküli kilépés csak akkor zárható ki, ha visszavonják az 50. cikkelyt, ami a népszavazás demokratikus kimenetlével menne szembe, vagy ha a ház megszavazza a tervezetet" – hangoztatta May január elején. Ezzel a kijelentéssel pedig gyakorlatilag megfenyegette miniszterelnök a képviselőket.

„(…) egyszer majd a választók szemébe kell nézni egy ponton és elmondani, hogy amit tettünk, az helyes volt.” – mondta May

Jeremy Corbyn, a legnagyobb ellenzéki párt vezetője a vitában kritizálta a kormányfőt, aki szerinte nem hallgatott a képviselőkre a múlthéten, és a veszélyes megállapodás nélküli kilépés felé vezeti az országot. Az ellenzéki vezetőkkel történő tárgyalások is kudarcba fulladtak, mivel Corbyn szerint a miniszterelnök ajánlata mindenki számára elfogadhatatlan volt. Hasonlóan sok kormánypárti képviselőhöz és ellenzékiekhez, a munkáspárti vezér sem vett részt a miniszterelnök ’nyitott tárgyalásáin’. Később Corbyn a tárgyalásokat ahhoz a feltételhez kötötte, hogy May zárja ki a "no deal" lehetőségét, ám erre hivatalosan nem került sor a szavazásig.

A Skót Nemzeti Párt vezetője, Iain Blackford egyetértett Corbynnal abban, hogy a kilépés nélküli kiszakadást el kell kerülni mindenképpen. Justine Greening képviselő szerint a parlament bármeddig vitázhatna, nem jutnának megegyezésre, mivel nincsenek többségben egyik opció hívei sem és a pártpolitikai megfontolások fontosabbak a házban, mint a Brexit véghezvitele. A miniszterelnök viszont csak azzal értett egyet, hogy a ház túlzottan megosztott a kérdésben.

Újratárgyalás? Inkább maradjanak bent!

May tervének bukásával számos új forgatókönyv került elő ismét a lehetséges kilépési folyamat folytatásához. Donald Tusk és Jean-Claude Juncker is kifejezték aggodalmukat a megállapodás nélküli kilépés kapcsán, ugyanakkor világosan a britek tudtára adták, hogy nem tudnak többet engedni az egyezményből, sőt, inkább a briteknek kellene átgondolniuk a követeléseiket. Brüsszelben ugyanakkor olyan hírek láttak napvilágot, mely szerint több időt tud adni a Bizottság a szigetországnak a vészesen közelgő márciusi dátum helyett.

A legbeszédesebb az Európai Tanács elnökének tweet-je volt az EU álláspontjával kapcsolatban:

„Ha a megegyezés lehetetlen, de senki sem szeretne megegyezés nélküli kilépést, akkor kinek lesz bátorsága kimondani, hogy mi az egyetlen jó megoldás?"

A britek ugyanis bármikor visszafordíthatják a folyamatot és visszaszerezhetik az 50. cikkely elindítása előtti jogosítványaikat. Ehhez azonban több kellene, mint pusztán az egyes EU-s bürokraták akarata.

Theresa May ismét Brüsszelbe látogat

A britek makacs hozzáállása révén a kormányfő akár térdre is kényszerítheti az Európai Uniót – derült ki a héten a pénzügyminiszter nyilatkozatából. Philip Hammond szerint az unió részéről is kellenek bizonyos lépések, hogy a britek ne szakadjanak ki megállapodás nélkül. Az EU-nak ehhez fel kellene adnia azokat az elveit melyhez 2016 óta tartják magukat, miszerint a britek nem szemezgethetnek a nekik tetsző dolgokból, mondván az EU tagság kötelezettségekkel is jár. Hammond szerint a francia tárgyalópartnerek és számos más tagország is érdekelt a rendezett kilépésben, akár feladva az eddigi elveiket.

Sabine Weyand uniós tárgyalóbiztos azonban megcáfolta ezt a véleményt, ugyanis az unió nem hajlandó lemondani az észak-ír részeket vámunióban tartó tartalékmegoldás feladására. Az EU ezt a tervet azért tartja a megállapodás elengedhetetlen részének, mivel a vámuniót egy átmeneti időtartamra biztosítaná, amíg nincs átfogó kereskedelmi egyezmény a britek és az EU között. A szélsőséges brexiterek és Theresa May egyes jobboldali kritikusai viszont csak az unióhoz fűző rabláncként gondolnak a megoldásra. Írország, mint EU tagállam a legnagyobb élharcosa az EU jelenlegi politikájának, elvégre ha az meghiúsul, a jelenlegi határtalan Ír-sziget koncepciója kerülhet veszélybe, elszigetelve az észak-ír részeket az Egyesült Királyság felé. Weyand szerint magas annak a veszélye, hogy a britek így megállapodás nélkül fognak kiszakadni.

Az Egyesült Királyságnak az is fontos lenne, hogy különböző kereskedelmi egyezményeket kössön meg a hátralévő időben. A britek körülbelül 40 országgal kötöttek kereskedelmi megállapodást, amíg az unió több mint 70 országgal kereskedhet a jövőben. Az Egyesült Királyság arra törekszik, hogy lemásolja az EU eredményeit és az egységes piacban bírt pozícióját. A kormány számításai szerint a brit kereskedelem 11%-a az unió kereskedelmi szerződéseitől függ. A Goldman Sachs szerint a nehézkés brexit miatt visszaszorul majd a befektetés a szigetországban – mondta a cég igazgatója a Világgazdasági Fórumon. David Solomon szerint azonban inkább Donald Trump és az Egyesült Államok Kínával folytatott politikája miatt érdemes aggódni, ami a recesszióba sodorhatja a világot.

A szakszervezetek a kiszámíthatatlan gazdasági környezetre hívták fel a miniszterelnök figyelmét. A szakszervezeti vezetők is szeretnék elkerülni a megállapodás nélküli kiszakadást, és a politikai elitet is figyelmeztették

„Ne a munkásosztály terhére játsszák a brexit párti rosszfiúkat.”

A kilépés a számok bűvöletében

A Politico és a PoliticsHome politikai blog is közölte a YouGov felmérés eredményét, mely szerint a bent maradásra voksoló britek csaknem 12%-os fölénnyel győznének a kilépés pártiak ellen egy újabb népszavazáson.

A YouGov felmérésén a válaszadók 56 %-a állította azt hogy az uniós tagság mellett voksolna, amíg csak a 44%-uk döntene a kilépés mellett. Hatalmasat változott az uniós tagságról alkotott vélemény három év alatt. A 2016-os népszavazáson a kilépők voltak többségben, akkor a szavazók 52%-a döntött a Brexit javára a bent maradók 48%-ával szemben. A bizonytalan brit belpolitikai események pedig további megosztottságot eredményezhetnek a brit társadalomban.

A bizalmatlansági indítvány bukását követően Theresa May brit kormányfő arra kérte az ellenzéket, hogy együtt dolgozzanak ki egy új közös kilépési egyezményt. A kezdeményezést viszont elvetette a legnagyobb ellenzéki párt vezetője, Jeremy Corbyn. A brit miniszterelnök elítélte Corbyn hozzáállását, Corbyn pedig csak politikai manővernek tekinti a miniszterelnök felhívását. Az ellenzéki politikusok a patthelyzet miatt nyílt levélben kérték a Munkáspárt vezetőjét, hogy végre álljon a második népszavazás ötlete mögé, ahogy korábban már sok más, kisebb ellenzéki párt is tette.

A Politico a jelenlegi politikai helyzet kapcsán arról is beszámolt, hogy a konzervatív kormány friss jelentése szerint egy újabb népszavazás megszervezése akár egy évig is eltarthat. Ebbe beleszámították a választási bizottság döntését, a tíz hetes kampányidőszakot és a kampánycsoportok megalakulását is. A számításokat ellenzéki politikusokkal is megtárgyalták, viszont az ellenzék egyes képviselői szerint sokkal rövidebb idő alatt is össze lehetne hozni egy új népszavazást. Az új referendumnak minden brit parlamenti pártban akadnak támogatói.

Azonban az elmúlt két Brexit-szavazás után csak csekély mértékben változott a szavazók hozzáállása a pártpreferenciákat illetően.

A YouGov egy frissebb felmérésében azt is közli, hogy a brit választók akaratát reálisan tükrözik a jelenlegi parlamenti viszonyok. A pártszimpátia tekintetében a válaszadók 39%-a gondolja úgy, hogy a Konzervatív Pártra voksolna egy esetleges választáson, amíg attól elmarad a Munkáspárt 34%-a és a LibDem 11%-a. A maradék 16% más pártok felé oszlana el. A korábbi felmérésekhez képest ez azt jelenti, hogy a konzervatívok támogatottsága csak 2%-al csökkent, míg más pártoké ennek megfelelően emelkedett.

A követendő miniszterelnök személyében ugyancsak megosztott a brit társadalom. A válaszadók 36%-a ugyan Theresa May  pártján áll, 20%-uk pedig Jeremy Corbyn oldalán, csaknem 41%-uk nem tudja, ki lenne megfelelő személy az ország vezetésére.

Jeremy Corbyn azonban világossá tette, hogy nem hajlandó a Munkáspárt beállni az új, második népszavazás kérdése mögé. A párt – egy friss felmérés szerint – a fiatalok körében azonnal bukott 10 pontot a legutóbbi mérésekhez képest – írta meg az Azonnali, idézve a HEPI kutatását.

A párt egyéni megítélésén kívül azonban más eredménye is volt Corbyn döntésének, mégpedig hogy nincs elég képviselő a parlamentben, aki támogatná a második referendumot. A konzervatív Guto Bebb és a Munkáspárt maradás-párti szárnya is felszólalt az ügyben. Ez pedig később akár szakadást is előidézhet a párton belül, még inkább a LibDem felé terelve a munkáspárti szavazókat.

A szavazóknak egyébként is tele van a hócipőjük a brit politikai csavarokkal – hívja fel a PoliticsHome a figyelmet egy új kutatás eredményeire. A brit szavazók 83%-a gondolja úgy, hogy a politikai elit egyszerűen elbukta a  brexit által keletkezett politikai kihívást és csalódást okoztak az országnak, amíg csak 9% gondolja az állítás ellentettjét. A válaszadók 69%-a volt negatív véleménnyel Jeremy Corbynról (Corbyn-t az ország érdeke helyett csak a párt érdekli), 68%-uk szerint az egész brit parlament csak rosszabb helyzetbe került. Ezzel szemben 45%-uk vélte úgy, hogy Theresa May-t csak a pártpolitika érdekli, viszont csak 38% véli úgy, hogy érteni vélik a Theresa May által kiharcolt megállapodás feltételeit. A Britain Thinks nevű csoport vezetője, Gordon Brown korábbi kampánycsapatának egyik embere, Deborah Mattinson szerint a felmérés jól mutatja, hogy a lakosság abszolút kétségbeesett a politikai elit kapcsán és úgy látják a brexitet, mint a közbeszédbe dobott gumicsontot, ami elvonja a figyelmet az ország igazi problémáiról.

Királyi intelmek

_105330661_meeting_kiralyno_pa.jpg

A királynő a centenáriumi ünnepen intézett üzenetet a politikusokhoz. (PA)

Erzsébet királynő is megszólalt a brexit ügyében és a közös álláspont megtalálására szólította fel a briteket. A karácsonyi beszéd után az első alkalommal érintette ezt a kérdést. Ennek rendkívül nagy jelentősége van, mert a brit uralkodónak hagyományosan távol kell magát tartania a politikai kérdésekről, ugyanakkor az alkotmányos alapelvek védelmében szót emelhet.

Az országát arra kérte, hogy a szemben álló felek tiszteljék egymás „eltérő véleményeit” – írja a BBC. A rendkívüli felszólalásra azért kerülhetett sor, mivel jövőhéten szavazhatnak újra a képviselők a kilépési tervezetről. A királynő a Sandringham Női Intézet centenáriumán elmondott beszédében nagy hangsúlyt fektetett a közösségek erényeire, mint barátság, türelem, megértés és mindarra, ami a segített az intézet megalapításában. Ekkor beszélt a modern kor kihívásairól és arról, hogy a régi bevált receptek segíthetnek felülkerekedni a gondokon, mint az egymással való párbeszéd, egymás tisztelete és a nagy összkép szem előtt tartása. A monarcha szerint ezek a dolgok időtlen megközelítési módozatok és mindenkinek ajánlja ezek gyakorlását.

Pár képviselő szavazatán múlt az egész folyamat jövője

Theresa May januárban és februárban ismét az alsóház elé viszi a tervét, és ezzel egészen a kilépés dátumáig próbálkozhat. A miniszterelnök és a hozzá hűséges képviselők beálltak a Graham Brady képviselő által benyújtott módosítási javaslat mögé, hogy ezáltal újra létrehozzák a Konzervatív Párt megtépázott egységét. A régi-új egységgel May akár el is tudja fogadtatni a tervezetét a későbbiekben, azonban miután saját pártjánál kudarcot vallott, inkább az EU meggyőzése mellett választott.

A miniszterelnök két évig a középutat kereste a mérsékeltek és a kemény brexitet követelő képviselők között. Azonban úgy tűnik annak ellenére is át akarja vinni a megállapodását, hogy az EU által sürgetett észak-ír megoldást a pártján belüli szélsőségesek nagy része leszavazná. A délutáni beszédében a miniszterelnök kihangsúlyozta, hogy nem akarja elveszíteni a konzervatív kormány eddigi eredményeit, ezért a hozzá hű mérsékelteket is inkább arra szólította fel, hogy a szélsőségekhez csatlakozva dobják ki az EU tartalékmegoldását. A miniszterelnök korábban vehemensen érvelt az EU (és saját) ötlete mellett, a történelmi bukás viszont meggondolásra késztette. Ha korábbi álláspontja alapján tett állításai igazak, akkor a britek egyre gyorsabban haladnak a kiszakadás felé, ugyanis az EU ezt a döntést nem fogadhatja el.

Az alsóházban további javaslatokkal élhettek a képviselők. A Munkáspárt egy általános vámuniót akart átvinni, ami sok mérsékelt konzervatív számára is vonzó lehetett volna, a LibDem pedig a második népszavazást vitte a parlament elé. Az este a legjelentősebb kiegészítést a megállapodás nélküli kilépés kizárása jelenthette volna (Yvette Cooper módosítási javaslata), amit viszont a kemény brexiterek elvből elutasítanak. Rengeteg más kiegészítés (norvég, svájci, stb. terv) is a napirenden volt, de fontos megemlíteni azt az opciót is, amely lehetőséget adna a miniszterelnöknek a határidő (március 29.) meghosszabbítására, ha a brit politikusok nem tudnak megegyezni február 26-ig.

Végül a A Spelman/Dromey-módosítást 318-310 arányban megszavazták, tehát a brexit nem mehet végbe megállapodás nélküli kilépéssel. Viszont semmilyen esetben nem kap haladékot a kormány a március 29-i határidőre nézve.

Az ezt megcélzó Cooper-féle javaslat bukásának hírére be is szakadt a font.


Az utolsó javaslat, - mely szerint az észak-írekre vonatkozó tartalékmegoldás helyett más megoldást kell találni - a konzervatívok támogatásának köszönhetően átment (317-301). Ez azt jelenti, hogy Theresa May ismét mehet Brüsszelbe a tartalékmegoldás átbeszélésére.

may_hoc.JPG

A BBC elemezői szerint lehetőség nyílt az alsóház többségi törvényhozása előtt. (BBC / House of Commons)

May a szavazás lezárása után megemlítette felszólalásában, hogy nem lesz elég a Spelman-javaslat eredménye, a megállapodás nélküli kilépést csak akkor kerülhetik el, ha az alsóház is elfogadja a megállapodási tervezetet. A legnagyobb ellenzéki párt vezetőjeként Corbyn kijelentette, hogy tárgyalnának May-el a követeléseikről. Több ellenzéki képviselő szerint is a miniszterelnök és a mögötte álló képviselők döntésükkel megszegték az 1998-as nagypénteki egyezményt, amely az Ír-sziget békéje feletti garanciát jelenti.

Boris Johnson konzervatív brexiter és volt külügyminiszter szerint az EU-t így arra kötelezhetik, hogy a tárgyalóasztalhoz üljenek.

6f9a3d12-7a2a-410f-aa73-42f8c926c65e.jpg

Johnson korábban a Telegraph hasábjain támadta May-t, viszont úgy tűnik, hogy hosszú idő után sikerült az egész pártot a szélsőségesek irányába terelni. (BBC)

Legközelebb február 13-án szavaznak a megállapodás további jövőjéről.

A magyarok csak a gazdasági helyzetük miatt aggódnak?

A HVG angliai magyarokat kérdezett a brexit-folyamat jelenlegi kaotikus állapota kapcsán. A kint élő magyarok inkább tartanak a döntés gazdasági hatásától, mint az idegenellenes hangoktól. Az idegenellenesség a szigetországban ugyan nőtt a kilépést követően, a recessziót jósló előrejelzések következtében kilátásba helyezett leépítések ugyanis elsőként a külföldieket érinthetik. Azonban a HVG által megkérdezettek maradnának az unió nyugati tagállamaiban és nem gondolkodnak a hazaköltözésen, hiszen elsősorban a család és vagyoni biztonság az, amiért Angliát választották.

A kint élő magyarok végül a rendezett és rendezetlen kilépés esetén is regisztrációra kényszerülnek majd, melynek kifejezett célja, hogy a brit fekete és szürkegazdaságban dolgozó ingázók munkájának véget vessen. 2020-tól pedig új szabályzások vonatkoznak majd az unión kívüli, uniós és magyar bevándorlókra egyaránt.

A regisztrációt és a brexittel járó további adminisztrációt a tanácsok kezelik majd, melyek 56 millió fontos költségvetést kaptak.

A rendezetlen kilépési folyamat gazdasági hatásaitól viszont nem csak a kint élő magyarok félhetnek, hanem a hazaiak is. Ahogy korábban már több lap is beszámolt az erre vonatkozó IMF-jelentés adatairól, az uniós gazdaságok közül leginkább Csehország és Magyarország szenvedné el a rendezetlen brexit gazdasági következményét.

Az írás egyes részei a Prokontra.hu-n jelentek meg.

 

A brit parlamenten a világ tekintete

Kedden szavaz a brit parlament alsóháza a kormányfő és az EU által összehozott tervezetről. Theresa May brit miniszterelnök hiába odázta el a szavazást csaknem egy hónappal, az alsóháznak döntenie kell a brexit jövőjéről. May az elmúlt években összecsapott már az ellenzékkel, az EU-val, a koalícióspartnereivel és még a saját pártjával is, győzelmet győzelemre halmozott. Mostanáig. A képviselők kiegészítésekkel próbálták húzni az időt, ami remek erőpróbának bizonyult. May kétszer is vereséget szenvedett. A kormányfő és EU közös tervével szemben jelenleg nem mutatkozik életképes alternatíva, a megegyezés nélküli kilépés gazdasági katasztrófája, helyette vagy az alkotmányos válság, vagy a demokratikus népszavazás eredményének semmibevétele fenyeget. A következő két napban igazán sok múlhat azon a pár tucat politikuson akik a szavazattöbbséget jelenthetik.

Kifutnak az időből

Erzsébet királynő karácsonyi üzenetét, valamint a decemberi halasztást követően már érezhető volt a pánikhangulat a kilépés körül. A királynő beszédével ellentétben, az országon nem a nemzet egysége, hanem a sosem látott megosztottság lett úrrá. Ez a képviselők hozzáállásán is tapasztalható volt, már decemberben kiderült, hogy egyik brexit forgatókönyvnek sincs többsége a parlamentben, így a kormányfő tervének sem. Ebből következik, hogy az újévben szinte megállíthatatlanul robog a szigetország a megegyezés nélküli kilépés márciusi dátuma felé. Ennek garanciája pedig az 50. cikkely, amiről még Lisszabonban döntöttek a tagállamok. A brit belsőjog ugyan lehetőséget adna a halasztásra, de az 50. cikkely szerint a kilépő államnak és az uniónak két év áll rendelkezésre a tárgyalások lebonyolítására. Az Európai Bíróság kimondta, hogy a britek akár egyoldalúan is felmondhatják az 50. cikkelyt és azonnal visszakaphatják a korábbi státuszukat. Azonban ezt az álláspontot a jelenlegi brit kormány nem támogatja, és a képviselők részéről is hiányzik a kellő támogatás. Tehát csak egy újabb népszavazás vagy általános választás után változtathatna az ország a brexiten és vonhatná vissza az egész kilépési folyamatot. Ez viszont aláásná a demokráciába vetett hitet, hiszen az első népszavazás – még ha nem is volt jogilag kötelező érvényű – a modern Egyesült Királyság legnagyobb demokratikus eseménye volt, legalább három évtized távlatában (az EGK-hoz történő csatlakozás óta). A királyság dönthet természetesen úgy, hogy kiegészíti és elhalasztja a kilépés dátumát, azonban ezt a közösségi jog szabályozza az 50. cikkelyben, amely újabb tárgyalásokhoz vezetne, mivel a többi tagország beleegyezésére is szükség lenne.

theresa_may_press_association_bbc_commons.jpg

May az alsóházban mond beszédet. (BBC/PA)

Két vereség 24 órán belül

A képviselők így az egyetlen előttük álló utat választották a hónap elején: kiegészítésekkel kezdték bombázni a törvényhozást, amivel nem csak időt nyerhettek, hanem válaszút elé állították a kormányfőt és próbára tették a tervet, valamint a kormánynak a megegyezés nélküli kilépésre ("no deal") utaló készületeit. Erre úgy került sor, hogy a költségvetési törvény kiegészítésében meghatározták, hogy a kincstár a parlament beleegyezése nélkül nem tehet előkészületeket. Így a képviselőknek 303 szavazattal a 296 ellenében sikerült meghátrálásra késztetnie May-t és a radikális brexitereket, ezzel pedig vissza tudták rántani a kilépésre készülő országot. Egyelőre ugyan nem tudni mi lesz, ha May tervét is leszavazzák a keddi alsóházi ülésen. Ha a miniszterelnök terv nélkül és megegyezés nélkül is kitart a kilépés mellett, akkor csak a „no deal”-ellenes többpártikoalíció állíthatja meg a miniszterelnököt, annak ellenére, hogy több miniszter is jelezte, lemondanak, ha a kormány a megegyezés nélküli kilépés mellett dönt a keddi vereség esetén.

kepviselok_a_haz_elott_bbc.jpg

Kormánypárti lázadó és ellenzéki képviselők a ház előtt. (BBC)

A szavazatok számát tekintve nem sokon múlott a megosztott ország képviselőinek döntése. Mindössze 20 konzervatív képviselő meggyőzésével sikerült többséget keríteni. A lázadó konzervatív képviselők leginkább azt akarták tudatni társaikkal, hogy a jelenlegi megegyezés terve mellett is ki fognak tartani a következő szavazáson de ha az elbukik, akkor bármit megtesznek a megegyezés nélküli kiszakadás ellen. May ellen azonban összefogtak a párttársai az ellenzékkel is, és 308 képviselő szavazatával a 297 ellenében megszavazták a „B-tervet”. Ez lényegében kényszert ró a brit kormányra, melynek a May-féle kilépési terv leszavazását követően – amennyiben az tényleg kudarcot vall kedden – három napon belül (legkésőbb január 21-ig) egy B-tervvel kell előállnia.

A képviselők lázadását vezető volt főügyész, Dominic Grieve szerint ez arra kényszerítheti May kormányát, hogy a katasztrófa elkerülésé végett új alternatív megoldásokat találjanak ki a fennmaradó időben. Az alsóházi szavazások során ismét felmerült a gyanú John Bercow házelnökkel szemben, hogy nem maradt pártatlan a brexit kérdésben, mivel előrehozta Grievék kezdeményezését, ráadásul a felesége autójával ment egyszer munkába, melyen egy brexit-ellenes matrica volt. Az alsóház jogi tanácsosai kivizsgálták az esetet, de nem hozták nyilvánosságra az eredményt több képviselő kérésének ellenére sem.

Stormont vétója

Theresa May miniszterelnök eközben azon dolgozott, hogy a szavazáshoz szükséges többséget, – 15-20 képviselő szavazatát – biztosítsa inkább a keddi szavazásra. A kormány koalíciós partnerei, az észak-ír Demokratikus Unionisták 10 képviselője épp azért szakított May tervével, mivel az beláthatatlan időre biztosította volna az Ír Köztársaság és a királyság észak-ír része közt átmenetinek ígért tartalékterv ("backstop") vámunióját. A brit kormánynak azért van eredetileg szüksége erre az intézkedésre, hogy elkerülje a fizikai ellenőrzéseket és valós határok újbóli felállítását a több évtizednyi véres polgárháborút látott területeken, ahol a terrorista akciók csak az 1998-as nagypénteki egyezménnyel értek véget.

Ahogy Wales és Skócia is a brit parlamenttől „kiutalt” jogkörökkel rendelkeznek, - melynek köszönhetően bizonyos belügyeket és ahhoz fűződő jogokat gyakorolhatnak saját parlamentjük révén, - úgy a tartalék vámunió ügyében az észak-ír gyűlés Stormontban (Westminster ulsteri megfelelője) most May ígéretének részeként megkaphatja Londontól a vétó jogát. Az észak-íreket képviselő unionista párt azonban nem akar belemenni a döntésbe, hiszen már nem lenne olyan súlyuk a vétóval a szavazás után, mint jelenleg a brit parlamentben a mérleg nyelveként.

Hajók nélkül egy szigeten?

A briteknek szükségük van minden sikerre, mivel a megegyezés nélküli kilépésre egyáltalán nem készültek fel. Erre utal az is, hogy a cég, amelyre rábízták a kilépési forgatókönyv esetén a logisztikát, még sosem foglalkozott hajózással. A Seaborne kikötője egyszerűen el sem készül márciusig. Chris Grayling miniszter szerint minden a legnagyobb rendben van a megbízott cég körüli ügyeket illetően, amíg az ellenzéki árnyminiszter szerint Seaborne-nak nincsenek alkalmazottai, sem járműveik, sem elegendő tapasztalatuk a logisztika lebonyolításához.

logisztika_bbc.jpg

A kikötőkbe gyógyszereket és élelmiszereket kell majd szállítani. (BBC)

A Munkáspárt kezébe kerülhet a gyeplő

A Munkáspártot az elmúlt pár évben sikeresen hatástalanította a Konzervatív Párt és a May-kormány, hiszen különböző botrányokkal sikerült eltéríteni a választókat a Jeremy Corbyn vezette ellenzéki erőtől. A Munkáspártot a kilépés miatt is sokan kritizálták, mivel Corbyn nem ment bele teljesen a brexit visszafordításába és a második népszavazást megcélzó összpárti kezdeményezésbe. Viszont a stratégia úgy tűnik, hogy lassan kifizetődővé válik, és a demokratikus akaratot figyelembe véve az ellenzék hajtaná végre a kilépést biztosabb keretek között. Erre úgy kerülhet sor, ha May terve elbukik az alsóházi szavazáson, és az ellenzék alsóházi bizalmatlansági indítványt kezdeményez a miniszterelnök ellen, mely ha sikerrel jár, akár új választások kiírására is sor kerülhet. Itt pedig az ellenzék kalapjából nem csak a megszorítások véget vetése, a szociális ellátórendszer és egészségügy helyreállításának ígérete, hanem a sávos adóztatás és a rendezett kilépés is előkerülhet a kampányban. Ezeken a területeken nem jeleskedett a Konzervatív Párt az elmúlt évtizedben, az ellenzéki narratívában ráadásul a brexit az egyik jelképe lett a nagytőkés kizsákmányolásnak és a társadalmi egyenlőtlenségeknek. Az aggodalmak némileg megalapozottak, mivel a brit kormányfő és volt külügyminiszterének Szingapúrra és adóparadicsomra tett utalásai a szigetország jövőjével kapcsolatban összevetve a lakhatási körülményekkel és a londoni szupergazdagok emlkedő számával tényleg azt sugallják, hogy a brexit végtére csak a legvagyonosabbaknak kedvez majd, amely fölött a legvagyonosabbak is őrködnek a jövőben. A Munkáspárt így elég széles platformot tudhat magáénak a konzervatív belháború és May várható bukása után, esetlegesen átcsábítva a mérsékelt konzervatív, kilépés melletti szavazókat is.

yellow_vest_bbc.jpg

A sárgamellényesek itt is megjelentek – a társadalom elégedetlen. (BBC)

De vajon tényleg bukik May?

A brit képviselőknek a bevándorlási törvénytervezetetről és még számos más brexittel kapcsolatos törvényről kell szavazniuk holnap, a törvényhozás időrendje rendkívül szoros lesz, May azonban nem halaszthatja tovább a képviselők döntését.

Sokatmondó a BBC elemzése, mely hatalmas, 228 képviselős többséggel létrehozott megsemmisítő vereséggel számol, ami azt jelentené hogy a May-hez hűséges képviselők száma drasztikusan visszaesne és csak a belső köre szavazna a megállapodási tervezetre. Viszont a bukást követően – ahogy a cikk elején is említettük – több képviselő is igyekszik a megállapodás nélküli kiszakadástól megóvni az országot. Az britekre így ellenzéki bizalmatlansági indítvány, egy gyors B-terv és újratárgyalás vagy egy újabb általános választás várhat, összekötve valamelyik opciót egy, a határidő meghosszabbításáról folytatott tárgyalással, hiszen az EU-tól kell még több időt kérniük.

Vészjóslás

A brexitről szóló gazdasági rémhírek már a népszavazás első napjától jelen vannak a brit közéletben. A legnagyobb hullámokat a japán gépjárműipar sajtóvisszhangja keltette a médiában. továbbá Abe Shinzo japán miniszterelnök is kijelentette, hogy az egész világ azt szeretné, ha a britek elkerülnék a megállapodás nélküli kilépést. A japán kormányfő ugyanakkor késznek mutatkozik a megegyezéssel történő kilépést követően új kapcsolatokat kialakítani az Egyesült Királysággal.

Jeremy Hunt külügyminiszter is kiállt miniszterelnökének terve mellett, mivel kijelentette, hogy ha anélkül lépnek ki, az megbénítja az országot. A Hunthoz hasonló, brexitért aggódó hangok szerint a megegyezés nélküli kilépést gátló képviselők kivonulása egy esetleges „no deal” esetén a törvényhozás ellehetetlenítésével járhat és benntarthatja az országot az unióban. Ugyanakkor elítélte a házelnököt, Bercow-t, aki szerinte a munkájával végig a bent maradást segítette elő az elmúlt években.

Majd a kormányfő jóslata következett a hétvégén és hétfőn, mikor is az Expressnek elmondta, hogy

„Nagy-Britannia a legjelentőségteljesebb pillanattal néz farkasszemet, melyre a világháború óta nem volt példa.”

A kormányfő kis kikacsintást tett itt az ellenzékeire, és kifejezte a meggyőződését, mely szerint ő miniszterelnökként mindig a helyes utat követte a különböző ideológiai nézőpontok sűrűjében, a brexit pedig nem egy játék, hanem egy jelentőségteljes szavazás a britek jövőjéről.

„A bukás katasztrófális és megbocsájthatatlan sebet ejtene a demokráciánkban. Szóval a hétvégi üzenetem a parlamenthez elég egyszerű: felejtsék el a játszadozást és tegyék azt, ami helyes az országnak."

- hangoztatta a brit kormányfő.

Hétfőn pedig további messzemenő következtetéseket vont le, amikor kijelentette – Hunt megállapításait tovább hangoztatva – hogy

„(…) az Egyesült Királyság talán ki sem lép az unióból”

ha természetesen azok a feltételek teljesülnek, ami döntésképtelenné tenné az országot.

May szerint a megállapodás nélküli kilépés is jobb lehet, mint egy rossz deal, vagy az ország megbénulása. A keddi szavazás után azonban végre mindenki tisztábban fog látni. Utolsó, szavazás előtti beszédét hétfő este tartotta meg a kormányfő, ahol ismételten hangoztatta a jelenlegi megállapodás előnyeit, valamint a 2005-ös időszak miatt felmerült vádakra próbált válaszolni, amikor is még képviselőként a wales-i megismételt népszavazás mellett tett hitet, az ismétlés pedig kísértetiesen hasonlított a jelenlegi helyzetre.

Holnap a BBC-s live feeden követhetjük végig a szavazás kimenetelét.

 

 

2019 – A kilépés éve (?)

Izgalmas évet hagytunk magunk mögött, főleg, hogy a hivatalos kilépési időpontjáig már csak három hónapunk van hátra. A legfontosabb belpolitikai hírek ebben a tavalyi évben tovább borzolták a brit és európai kedélyeket, ne csodálkozzunk, ha a márciusi dátumhoz közeledve egyre kritikusabbá és passzívabbá válunk. Érdemes viszont áttekintenünk hogy honnan jutottunk idáig. Mivel telt a múlt év és min izgulhatunk idén is?

Tavaly ilyenkor egyre világosabbá vált, hogy a kilépési folyamatot tárgyalni hivatott kormány és Theresa May miniszterelnök körül fogy a levegő. Miközben a baloldalon a Munkáspárt és Jeremy Corbyn jelentett némi fenyegetést, addig a Konzervatív Párton belüli lázadók frakciója is egyre jelentősebbé vált, olyan képviselők és miniszterek által, mint Jacob Rees-Mogg, vagy Boris Johnson, akik egészen máshogy képzelték el a kilépés kivitelezését.

Tavasszal kiderült, hogy a Munkáspártnak egész jó kilátásai vannak a 2017-es választások kisebb veresége után az önkormányzati választásokon. Egészen elfogult közvélemény kutatások jelentek meg arról, hogy a baloldal akár földcsuszamlás szerű győzelmet is elérhet. Jeremy Corbynt a csehszlovák kémekkel, majd antiszemitizmussal is vádolták, ami meg is látszott a párt népszerűségén, később pedig a szavazás eredményén is. A brit külpolitikai döntéshozók aztán úgy ítélték meg, hogy az EU tagállamok ellen a szalámi taktika válhat be a legjobban. Magyarországon többször is tiszteletét tette Boris Johnson külügyminiszter és a kilépésért felelős akkori miniszter, David Davis is.

szijjarto_uk_in_hungary_1.jpg

A tavalyi csúcstalálkozó, amikor Johnson még számított a kint élő magyarokra. Változik a helyzetünk. (UK in Hungary Facebook)

Március közepén aztán szenzációként robbant a világsajtóban a Szkripal-mérgezés ügye, amikor az orosz titkosszolgálat két embere novicsokkal mérgezte meg az emigrált Szergej Szkripalt és lányát. Az ügy a mai napig tisztázatlan. A család nagy valószínűséggel az Egyesült Államokba menekült, miután csodával határos módon megmenekült a mérgezésből. Boris Johnson nem tudta közvetlen bizonyítékokkal alátámasztani a méreg bevetését, Oroszország pedig vegyes visszajelzéseket adott az esetről. Mindenesetre rendkívüli szankciókra került sor mindkét fél részéről, melynek keretében több száz diplomatát/ügynököt nyilvánítottak nem kívánatosnak az országok.

Ebben a hónapban lett futólag megemlítve az észak-ír átmeneti vámuniót tartalmazó backstop ötlete is a brexit tárgyalásokkal kapcsolatban. A koncepció ma a normálisan letárgyalt kilépés egyik legfőbb akadályát jelenti.

Ezt követően az önkormányzati választások előtt kis idővel jelent meg a Windrush-botrány. A konzervatív párt bevándorlási politikáját tudta ennek révén ostorozni az ellenzék. Ekkor derült ki, hogy éveken keresztül hibásan deportáltak embereket vagy éppen küldtek vissza a biztos halálba. Nem volt nehéz párhuzamot vonni Theresa May belügyminiszteri pozícióban töltött korszakával, amikor miniszterként nyíltan a bevándorlók számára kialakítandó „ellenséges környezet” megteremtésén ügyködött.

Az önkormányzati választások után a backstop problémája és a no deal brexit lehetősége először merült fel, amikor Michel Barnier EU-s főtárgyaló nyilatkozott a nagy nyilvánosságnak a tárgyalások állapotáról. A legfontosabb belpolitikai esemény azonban Boris Johnson bukását előrejelző iráni kérdés volt, amikor nem tudta megmenteni az egyik brit állampolgárt, sőt, súlyosbította egy sajtónyilatkozattal annak helyzetét.

barnier_es_raab_getty_images_guardian.jpg

Michel Barnier (jobb) kitartóan képviselte a tagállamok érdekeit. (Getty Images/Guardian)

A nyár elején sem kellett unatkoznunk, hiszen először Donald Trump amerikai elnök látogatása borzolta a kedélyeket, aki azzal tette emlékezetessé az eseményt, hogy a lehető legtöbb protokoll bakit vétette a brit történelemben. Később a piacokat és a fontot sikerült halálra ijeszteni azzal a hírrel, hogy élelmiszerkészleteket halmoznak fel a megállapodás nélküli kilépés esetére a szigetország hatóságai. Egy fél év távlatában sajnos még mindig érvényben van a készülődés. Később némi reménysugár is felsejlett a látótáv határán, egyes szervezetek és a civilek egy része elkezdett hivatalosan is egy új népszavazásért kampányolni.

reuters_atv.jpg

Trump látogatása emlékezetes marad, ha csak arra gondolunk, hogy Londonba be sem tehette a lábát, a golfpályájára pedig egy tüntető egész egyszerűen berepült. (Reuters/ATV)

Szeptember elején aztán jött az új kilépésért felelős miniszter első jelentősebb munkája, a no deal technikai dokumentumok publikálása, amivel még inkább előtérbe került a megállapodás nélküli kiszakadás problémája, azonban a miniszterelnök elfogadtatta minisztereivel a chequers-i miniszterelnöki rezidencián elfogadott pontokat. A dokumentum az EU-val megtárgyalandó, kilépésről kialakított brit álláspontot jelentette, melynek hatására megroppant a kormány és még inkább teret nyert May párton belüli ellenzéke. Salzburgban azonban hatalmas bukásba futott bele a miniszterelnök, az EU lesöpörte a chequers-i ajánlatot.

A tárgyalások azonban hamar folytatódtak és október közepére sikerült annyit módosítani a brit állásponton, hogy a megegyezés közelébe jusson a szigetország a tagállamokkal. Október végére már több százezren tüntettek Londonban a kilépés ellen.

November közepén aztán ismét nyerő formában volt May. Több miniszter lemondásának árán, valamint a párton belüli teljes káoszt magára szabadítva sikerült elfogadtatnia az új kilépési megállapodást, amely már az EU számára is elfogadható volt. Így a szakértők egy része már az alsóházra vetette tekintetét, latolgatva a tervezet végső győzelmének esélyeit.

afp_getty_images.jpg

Sok brexiter szerint May-ből kezes bárány vált az EU-s bürokraták hatására. (AFP)

December elején fordult velünk a világ, hiszen megállapodtak a felek a kilépésről, azonban Theresa May támogatása darabokra hullott. Először egy párton belüli bizalmatlansági szavazást kellett túlélnie, majd az alsóházi szavazást kellett elhalasztania, amely egészen aggasztó a tervezet további sorsát nézve. Egy miniszterelnöknek ha annyira elvesztette a képviselők bizalmát, hogy nem meri a törvényhozás elé vinni a tervezetét, akár le is mondhat. Egy valami már biztos, a Konzervatív Párt May jelölése nélkül megy a következő választásokra.

És hogy mi vár ránk idén? Pesszimistaként nem csalódhatunk nagyot. Az interneten keringő 4-5 forgatókönyv közül a jelenleg legvalószínűbb a katasztrofális megállapodás nélküli kiszakadás, a jobb és esélyesebb verziók közé pedig az új népszavazást, új általános választásokat sorolhatnánk. Elvégre hogyan folytatnák a britek tovább, ha még a no deal esetére szükséges logisztikához való kihajózást sem tudják rendesen megszervezni. Sovány vigaszt jelent ezért az, hogy a brit kormányfő bejelentette, hogy éjjel-nappal dolgoznak a megoldáson. Jövőre márciust követően – ha még el is maradna a kilépés – biztos hogy a britek vagy így, vagy úgy a szavazófülkékbe kényszerülnek.

A magyar kormány mégsem törődik a demográfiával: így vesztünk el 100.000 magyart két éven belül

Az Egyesült Királyságban élő magyarok száma a legfrissebb statisztikák szerint nagyjából 100.000 és 350.000 fő közé tehető. Az Index az ONS (a brit KSH) adatai alapján 98.000 főre becsülte ezt a számot a 2017-es adatok alapján. A Brexit miatt azonban korántsem mindegy a jelenleg kint élők és ideiglenesen kint tartózkodók számára, hogy miként alakul át a Királyság bevándorlási rendszere. Még akkor is, ha a sokat emlegetett Brexit-egyezmény garantálta (volna) a kint élők jogait.

afp_orban_es_may.jpeg

Kézcsókosok. (AFP)

A Theresa May-féle tervezetet ugyanis egyre súlyosabb vita övezi a brit alsóházban, melynek végén a legvalószínűbb forgatókönyv szerint mégiscsak megegyezés nélkül fog kiszakadni a szigetország. Jövő március 29-től már volt tagállamként beszélhetünk az Egyesült Királyságról. A bevándorlás ellenes referendum kampány éle – ellentétben a magyar kampánnyal – főleg a keleteurópai munkavállalók ellen irányult. Boris Johnson 2016-ban az LBC-n, egy hónapja pedig már Theresa May fogalmazta meg a hírhedté vált „tolakodás”-beszédben, hogy alig várják a britek, hogy az alulképzett uniós munkaerőt leváltsa a Commonwealth és volt gyarmatokból érkező munkavállalói réteg, az ausztrál mentősök és az indiai szoftvermérnökök serege. Orbán Viktor egy szomorú videón kívül pedig csak arról beszélt, hogy a távozó nettó befizető miatt sajnos kevesebb pénzt kap így Magyarország. Végül is ha már nem várhatjuk el, hogy a miniszterelnök személyesen törődjön az ügyeinkkel, legalább a kormányközeli nemesi család sarja, Őexcellenciája Szalay-Bobrovniczky Kristóf nagykövet is vehetné a fáradtságot, és felléphetne hogy ne honosítsanak két éven belül több tízezer magyart. Az új settled, azaz letelepedett státusz ugyanis kifejezetten szigorú feltételekhez köti majd a kint élő uniós állampolgárokat. Legalábbis erről tanúskodik az új brit „no deal” kormánydokumentum.

Mi történik az Európai Uniós állampolgárokkal?

A kilépésért felelős minisztérium (DeExEU), a vitával egy időben új dokumentumot adott ki. Az első bekezdés szerint ugyan nincs miért aggódni, a korábban említett tervezet biztosítja az Egyesült Királyságban élő hárommillió EU-s állampolgár jogait, ahogy az EU-ban élő egymillió brit állampolgári jogait is. Viszont a legrosszabb forgatókönyvre, az egyezmény nélküli kiszakadásra is érdemes felkészülni.

Az EU-s állampolgárok már júniustól elkezdhették egyeztetni a letelepedési szándékukat a belügyminisztériummal (Home Office). A szigeten élő EU-s állampolgárok pedig családtagjaikkal együtt kint maradhatnak és a „no deal” esetén is ugyanazokat a jogokat élvezhetik, mint eddig. Már ha addig szereznek letelepedett státuszt.

Az Egyesült Királyság annak érdekében, hogy megőrizze az Európai Uniós állampolgárok bizalmát, mindenkinek biztosítja a jogait, aki lakhellyel rendelkezik. Ezért is vágott bele a letelepedési program (Settlement scheme) elindításába. Ennek így ugyanaz a feltétele, mintha sikerülne a megállapodás, a jogok biztosítása a letelepedési státuszhoz és a lakcímhez köthető. Minden uniós állampolgár, aki ott tartózkodik 2019. március 29-es dátummal bezárólag, az megkaphatja ezt a státuszt. 2020. december 31-ig tud az eljárásért folyamodni. Aki megszerezte a letelepedett státuszt, öt évig távol maradhat az országtól, anélkül, hogy elvesztené a jogát a visszatérésre.

bloghoz.JPG

A vészjós dokumentum borítóképe.

A „no deal” miatt azonban fontos változások történtek. Mivel nem lesz átmeneti időszak, a jogok garantálása csak arra vonatkozik, aki  2019. március 29-ig lakcímmel rendelkezik. Ugyancsak az átmeneti időszak híján a letelepedési program nem egészíthető ki hat hónappal, csak 2020. december 31-ig van idejük az uniós állampolgároknak az eljáráshoz folyamodni, 2021. január 1-től már az új bevándorlási rendszer lesz érvényben. Az ezzel kapcsolatos jogorvoslatra is csak az Egyesült Királyság keretein belül adódik lehetőségük, az Európai Bíróság fennhatósága nélkül. Új deportációs politika veheti kezdetét a március 29-i időszaktól, de azokra is érvényes lesz akik bűncselekményt követtek el a 2019. március 29. előtti időszakban.

A kormány garantálja az ingázó, idénymunkások jogait, akik szintén folyamodhatnak a letelepedett státuszért. Ha viszont nem kapnák meg, még mindig fenntarthatnak számukra egy külön bevándorlási státuszt, ami lehetővé teszi számukra a munkát.

A letelepedett státusszal rendelkezők családtagjai (akik gyermekek, jegyes, élettárs, szülő, nagyszülő), 2022. március 29-ig csatlakozhatnak. Az említett időpont után rájuk is vonatkozik az új bevándorlási szabálykönyv és rendszer, ahogy a családegyesítésre is. Azok akiknél a jegyesi, élettársi viszony csak a kilépést követően került bejegyzésre, csak 2020. december 31-ig csatlakozhatnak.

A letelepedett státusszal rendelkező állampolgárok ugyanúgy folyamodhatnak a szociális ellátásokért, mint eddig (eü., lakhatási támogatás, oktatás, stb.). 2021. január 1. után szükség lehet az útlevelekre is, ugyanis az időpontot követően nem tudja garantálni a kormány az európai személyigazolványok használatát.

Alku tárgyává váltunk?

A dokumentumban kiemelték a britek jogait akik az EU-ban élnek, azonban ezek a kontinensen élő állampolgárok még nem kaptak kifejezett garanciákat a jogaikra az EU-tól. A „no deal” esetén felmerülő új szabályzásban viszont minden a letelepedett státusztól függ, és szigorúbb határidők vonatkoznak az uniós állampolgárokra. Ezért elképzelhető, hogy a szigorítás egyfajta ösztönzés is az EU felé a brit állampolgárokra vonatkozó garanciák kicsikarásához.

Az állampolgárok jogainak szempontjából viszont sajnos egyre világosabb a napokban kialakuló politikai helyzet. A dokumentumban megfogalmazott  „valószínűtlen” megegyezés nélküli kilépés helyett egyre biztosabb a kiszakadás. A „no deal” esetében így valóban alkalmazhatják a britek az említett határidőket és jogszabályváltozásokat.

Nincs magyar érdekképviselet, de van-e szándék?

A nagykövetség weboldalán persze semmi ilyesmire utaló jelet nem találunk, csak Trócsányi László látogatását (aki ennek fényében elég légből kapott ígéretet tett a magyarok érdek és egy networkingelős esemény reklámját. A nagykövetség nagy valószínűséggel vagy a jövőbe lát és már ismeri a Brexit kimenetelét, vagy csak egyszerűen nem érdekli a kint élő magyarok képviselete. Reméljük nem lesz túl késő mire felocsúdnak.

 

A legnagyobb kérdés természetesen az marad, hogy a letelepedett magyarok – akik amúgy is csak öt évig maradhatnak távol a szigettől – vajon haza akarnak-e végül költözni? A következtetést az olvasó közgazdaságtani ismereteire és képzeletére bízom.

(A cikk DeExEUra vonatkozó része már megjelent korábban a prokontra.hu-n)

A megállapodástól az alsóházig - december elején ismét fordulhat a Brexit-folyamat

Theresa May brit kormányfő kijelentése alapján a Brexit egyezmény elérhető közelségbe került, épp ezért már múlt hét szerdán a brüsszeli tárgyalásokra utazott. Csütörtök estére átmeneti lépéseket tettek a felek zárónyilatkozat irányába, pénteken ezt követte az Európai Unió sebtében összehívott tanácskozása, majd a britekkel folytatott utolsó, szombati egyeztetés. Ezt követően vasárnapra az történt, amire a politikai elemzők nagy része számított. Az Európai Unió és a Theresa May által vezetett Egyesült Királyság megegyeztek a Brexit-tervezetben adott közös nyilatkozat szövegéről. Melyek a következő lépések és miért volt olyan fontos ez Maynek? Mi lesz az alsóházi szavazáson?

A Bizottság és May cicaharca

Az Európai Unió és az Egyesült Királyság közt 18 hónapja tartó huzavona látszólag a végéhez ért. Az áttörést a tárgyalódelegációk és a brit belpolitikai helyzet eredményezte. A tervezet végső formájáról azonban a brit kormánynak kellett döntenite – amely Raab és McVey lemondását eredményezte –, valamint a szintén széthúzó uniós tagállamoknak, melyben az Ír Köztársaság és Spanyolország volt a legérintettebb.

Az íreket sikerült kiengesztelni a 21 hónapos átmeneti vámövezet „backstop” tervezettel, amely az eddigi töretlen kereskedelmet és átjárást biztosítja az ír és a királysághoz tartozó észak-ír területeken. Spanyolország Gibraltár miatt kért és kapott garanciákat Londontól, ugyanis a tengerszoros 30.000 brit alattvalója 96%-ban az unióban maradás mellett voksolt.

afp_getty_images.jpg

Véget ért a mosolyszünet. (AFP/Getty Images)

Hivatalos szavazás ugyan nem történt vasárnap, de már előzetesen arra lehetett számítani, hogy a tagállamok egyhangúan elfogadják a tervezetet. A brit sajtó hangja is leginkább a belpolitikára kezdett fókuszálni, ahogy Angela Merkel és egyéb jelentős uniós politikusok is inkább a brit képviselőket kezdték megcélozni a kiszólalásaikkal. Az uniónak ugyanis nem áll érdekében a létező tervezetet újratárgyalni, és – ahogy Jean-Claude Juncker fogalmazott – nagy valószínűséggel nem is fogadna el újabb tervet a Bizottság.

Egyértelművé vált hogy az igazi ütközet a brit belpolitikai szintéren fog megtörténni, méghozzá az december 11-i alsóházi szavazáson. May mindeddig hatalmas politikai túlélőösztönről tett tanúbizonyságot. Azonban korai még a Brexit-megállapodásnak örülni.

Orbán Viktor olvasata: Kevesebb pénz jut így Magyarországnak

A britek többször is egyeztettek Magyarországgal a Brexitről, Orbán Viktor mégsem tudta leplezni bánatát a patetikusra sikeredett, „szomorú vasárnap” tematikájú Facebook videójában.

„(…) ha egy gazdag ország távozik, akkor az anyagi veszteséget jelent, tehát Magyarország – (…) túl a történelmi, katonapolitikai veszteségen, civilizációs természetű veszteségen, most pénzt is veszítettünk ezen a döntésen. Tehát ha a britek maradtak volna, a következő években Magyarországnak is több pénz jutott volna az Európai Unió költségvetéséből.”

Orbán ugyan kitért az Európai Unió által kivívott, állampolgári jogok biztosítására, viszont inkább az EU-t és az elhibázott bevándorláspolitikát okolta a kilépésért, amiért az nem akadályozta meg időben a bevándorlókat. A magyar miniszterelnöktől megszokott retorikát némileg árnyalhatja a brit bevándorlásra vonatkozó becsült adat, valamint a 2016-os népszavazási kampány narratívája. 2016 nyarán ugyan valóban a bevándorlókkal ijesztgette a lakosságot a UKIP és a hivatalos kampányt folytató VoteLeave csoport, a bevándorlókba beleértendők a keleti tagállamokból érkező, alulképzettnek bélyegzett európai uniós és magyar migránsok. A VoteLeave kampány politikusai többször kitértek az alacsony kelet- és dél-európai átlagjövedelemre, valamint arra, hogy ez a román-bolgár-lengyel-magyar „özönvíz” hogyan veszi el a britektől az álláslehetőséget. Boris Johnson 2016-ban az LBC-n, később pedig már Theresa May fogalmazta meg a hírhedté vált „tolakodás”-beszédben, hogy alig várják a britek, hogy az alulképzett uniós munkaerőt leváltsa a Commonwealth és volt gyarmatokból érkező munkavállalói réteg, az ausztrál mentősök és az indiai szoftvermérnökök serege. Az Európai Uniós és EU-ról kívül érkező bevándorlás ennek megfelelően át is alakult a referendum óta eltelt két évben. Korábban az unióból érkezők száma csaknem elérte az unión kívülről érkezőkét, azonban mára inkább eltolódtak az arányok az unión kívülről érkezők javára, miközben a bevándorlás nettó száma ebben az évben is összességében 270 ezerrel emelkedett a szigetországban az előző évhez képest. Theresa May azóta állítólag megbánta azt a kijelentését, miszerint a magyarok és az uniós munkavállalók „tolakodtak” a többi bevándorló előtt. Orbán Viktort és Magyarország külügyét a tiltakozás helyett inkább a kieső pénz érdekelte, és némileg a magyar állampolgárok védelme – amit már amúgy is elintézett nekik Brüsszel.

Ellenségek mindenhol – A Brit Konzervatív Párt és a koalíciós partner Demokratikus Unionista Párt

A European Research Group és vezetőjük,  Jacob Rees-Mogg által belebegtetett May-ellenes bizalmatlansági indítványt egyelőre nem sikerült tető alá hoznia a párton belüli ellenzéknek. A bizalmatlansági szavazás elindításához ugyan 48 levélre volt szükségük (a párton belüli 15% eléréséhez), azonban a May kormányában megmaradó miniszterek naivitásból, vagy valós meggyőződésből úgy számoltak, hogy a miniszterelnök még meggyőzhető az EU elleni kisebb fellépésről.

Az észak-ír vámövezet miatt elégedetlen koalícióspartner, a DUP vezetője, Arlene Foster szerint is még megfontolható volt a konzervatívokkal való együttműködés. A kormányfővel szemben támasztott elvárások arra irányultak, hogy May változtasson a tárgyalódelegációk által összehozott 585 oldalas tervezeten. Szombaton  így két pontban kellett megállapodniuk a brit és uniós feleknek.

  • Az első pont az átfogó politikai nyilatkozat volt, amely leírja az Egyesült Királyság és az Európai Unió közti megállapodás jogi részleteit.
  • A második pont az 585 oldalas kilépési egyezmény részletei voltak (állampolgári jogok biztosítása, 39 milliárd fontos kilépési összeg, backstop vámövezet)

Igencsak hamar nyilvánvalóvá vált, hogy May-nek csak kis módosításokra lett volna lehetősége és amúgy sem kockáztatta volna meg, hogy a tervezetet támogató egyetlen komoly szövetségese, az EU (!) akarata ellen szegüljön. A britek némi engedményként már így is megkapták a nekik kedvező halászati egyezményre vonatkozó módosításokat.

A párton belüli ellenségek ennek megfelelőpen felocsúdtak reményeikből. Dominic Raab volt Brexit-ügyi miniszter szerint még a tagsági státusz is jobb lenne, mint May alkuja. A helyzetre leginkább a – sokáig May riválisának számító – volt külügyminiszter, Boris Johnson érzett rá, aki tüzes beszédben igyekezett a DUP konferenciáján lelkesíteni a May-ellenes koalíciós tábort.

„az Egyesült Királyság történelmi hiba küszöbén áll, ha nem kukázza a backstop-ot”

hangoztatta „BoJo”.

bbc_bojo.jpg

Johnson szerint az Obi-Wan Kenobi filmet is a prosperáló észak-íreknél forgatják. (A kép forrása: BBC)

A Star Wars-t és Titanicot is tartalmazó beszéd hangos tapssal ért véget, bár egy rosszízű beszámoló szerint volt aki el is aludt az első sorban.

A DUP-t azonban továbbra is kérdéses, hogy a Konzervatív Párt May-féle mérsékelt része, vagy a Rees-Mogg és Johnson által feltüzelt szélsőséges tory tábor vonzza végül. Mivel a szavazók döntenek végső sorban a képviselőikről, viszont May szövetsége a legjelentősebb politikai fegyvertényük, ezért óvatosnak kell lenniük az unionistáknak.

Theresa May-t jó politikai ösztönei vezérelték, amikor Brüsszelből hazaérve nyílt levelet intézett a szavazókhoz és a képviselőkhöz, amiben a tervezet teljes támogatását kérte. A kormányfő „fényes jövőt” és „megbékélést”, valamint „nemzeti egységet” ígért levelében. A twitteren azonban több politikus is egyértelműen jelezte, hogy ez nem az a Brexit amire számítottak, ha akarták a kilépést egyáltalán.

Ellenségek és barátok – a Munkáspárt és az ötpárti kezdeményezés

A Jeremy Corbyn által vezetett Munkáspárt többször a nyilvánosság tudtára adta az alsóházban álláspontját, mely szerint ugyan tiszteltben tartják a 2016-os referendum demokratikus eredményét, de a May-féle tervezet ellen mindent meg fognak tenni. Ez az álláspont azért is alakult így, mivel a párton belül egyaránt találhatóak Brexit-ellenesek, maradáspártiak, és olyanok akik a konzervatívok politikájával nem értenek egyet, de Brexit-pártiak. A May-féle tervezet egybekovácsolta csaknem az egész ellenzéket abban, hogy leszavazzák az alsóházban a dealt. A legnagyobb ellenzéki párton kívül korábban már a SNP, Plaid Cymru, LibDem, és a Zöldek is jelezték levelükben, hogy jelentőségteljes szavazást akarnak az ügyről, aztán a közös levélből összefogás alakult ki, mivel az öt párt világosan kijelentette, hogy a May-terv ellen fognak szavazni az alsóházban. Ez a nyilatkozat azonban nem feltétlenül jelenti  a teljes egységet, mivel az angol parlament házaiban nincs a magyar országgyűléshez hasonló pártfegyelem, annak betartására csak a „whipek” ösztönözhetik a képviselőket.

A hazatérő May elég kemény fogadtatásában részesült, a szemben ülő ellenzek részéről és a háta mögött ülő képviselők egyaránt támadták. Nem kímélték a kormányfőt, ahogy a May is kijelentette, hogy ha nem állnak be mögé, az Egyesült Királyság megállapodás nélkül fog kiszakadni, vagy ami még rosszabb, beragadni.

Jeremy Corbyn hosszadalmasabb felszólalásában az egész alsóházat arra szólította fel, hogy utasítsa el a megállapodást. Miután May elég vereséget szenvedett az alsóházi össztűz alatt, az ellenzéket egy ponton támadná: nyilvános vitára hívta Corbynt. Az ellenzék vezetőjének így alkalma nyílna a miniszterelnöki kérdések óráján és az alsóházon kívül is megvívni a párbajt, mely a Munkáspárt támogatottságát növelheti egy esetleges választáson. Ha leszerepel, akkor pedig erőt demonstrálna a brit miniszterelnök, amivel rendezheti végre a konzervatívok sorait. A vitára december 9-én kerülhet sor.

Újabb ellenzéki kettős csavar a szavazás ügyében a hír, mely szerint lezárulhat egy Európai Bírósághoz beadott kereset, amely arra irányul, hogy vizsgálják felül az 50. cikkelyt, abban az esetben, ha visszavonná a brit alsóház a folyamatot az ellenzék hatására. Ironikus is lehetne a Bíróság döntése, ugyanis a kilépési kampány egyik legfontosabb érve az volt, hogy a kilépés azért szükséges, hogy a Bíróság ne szólhasson bele a brit belső joggyakorlatba.

Az uniós és brit megállapodással Donald Trump amerikai elnök sem elégedett, hiszen ami jó az Európai Uniónak, nem lehet jó az USA-nak. Az euroatlanti kapcsolatokat finoman szólva is új szemszögből értelmező elnök szerint így veszélybe került a Brexitet követő amerikai és brit kereskedelmi kapcsolat, ez pedig tovább tüzeli az amerika-barát, szélsőséges kilépést követelő torykat.

A gazdasági megfontolásból Brexit-ellenes ellenzéket újonnan pedig leginkább az hangolja May-ellen, hogy a London School of Economics friss elemzése szerint 2030-ig 5,5%-kal csökkenhet a megállapodás következtében a gazdaság, amely jóval többet vesz ki az adófizetők zsebéből, mint a jelenleg fizetett, heti bontásban kb. 170 millió fontos hozzájárulás.

Latolgatják az esélyeiket

A BBC különféle cikkekben (1,2,3) mérlegeli az alsóházi szavazás esélyeit és jövőjét. Egy pár eredményre érdemes felhívni a figyelmet.

A DUP részéről 10 képviselő aki biztosíthatja a May számára szükséges többséget, vagy éppen elveheti azt és a keményvonalas torykkal együtt May ellen szavazhatnak. BoJo nem hiába mondott beszédet a konferencián, ez a 10 képviselő lehet a mérleg nyelve a szavazáson.

A konzervatív párton belül már más a helyzet. Rees-Mogg korábban 80-nál is több képviselőt emlegetett, mint akik a kormány álláspontja ellen lázadnak. Ez a szám később leapadt 57-re, akik a StandUp4Brexit, radikálisabb kilépést támogató kampányt segítették aláírásukkal. Én ezt annyiban pontosítanám a BBC becsléséhez képest, hogy végül nem lett meg a 48 szavazat May ellen a 1922-es bizottságban, ami azt jelenti, hogy körülbelül 20-30 képviselőről beszélhetünk biztosan. Nagyjából 20 képviselőről tudjuk, hogy nyilvánosan is levelet írtak ehhez a bizalmatlansági indítványhoz. Nagyban közrejátszott azonban, hogy a párton belül sok képviselőt visszafogtak azok a miniszterek, akik még hisznek vagy hittek a kormányfőnek, ilyen például Hammond, Gove vagy Rudd. Rajtuk kívül hét képviselő akikről biztosan tudjuk, hogy a May-féle álláspont miatt mondtak le a miniszteri pozíciókról (Raab, Barnier, Johnson, McVey, stb.).

Az érvényes szavazáshoz 320 szavazatra van szüksége Maynek, 326 kormánypárti képviselővel számolhatunk, akik 316-an vannak a DUP nélkül. Ebből lejön a BBC által 81-82-re számolt tory lázadók csoportja, amivel már csak 234 hűséges képviselő marad, viszont ehhez a csoporthoz kb. 15 munkáspárti ellenzéki csatlakozhat, aki támogatja a May-féle mérsékelt Brexitet.

_104489156_brexit_voting_blocs_in_parliament_2_640-nc_bbc_research.png

A konzervatívok többsége felaprózódhat. (BBC)

Spekulációk és forgatókönyvek

December 11. után több forgatókönyv is a britek előtt áll.

1. Amennyiben May valami csodával határos módon átüti a tervezetet, akkor minden megy „rendes kerékvágásban”, Az Európai Unió testületein kell keresztülmennie a tervezetnek. A tagállamok közül minősített többséggel kell elfogadni a tervezetet a Tanácsban, majd az Európai Parlament következik, végül jövőre március 29-én távoznak a britek a backstoppal az észak-ír részeken, ami abban segíti őket, hogy részletes kereskedelmi egyezményt dolgozzanak ki 2021-ig. Ezt még szintén meghosszabbíthatják a felek, a szélsőséges álláspontot képviselők legnagyobb félelmét valóra váltva.

2. a, Ha nem sikerül a szavazás, jöhet a káosz. Jelenleg a kormány többsége 13 képviselő, tehát elég hét képviselő ahhoz, hogy ellehetetlenítsék May-t. Ugyan Amber Rudd szerint az alsóház el akarja kerülni az egyezmény nélküli kilépést, március 29-én éjjel 11-kor egyszerűen megszűnik a tagság. Az alsóház szavazásától számítva 21 napja lesz a kormánynak egy új tervet kidolgoznia, melyet a képviselők hét napig véleményezhetnek, de nem lesz alkalmuk a „no deal” megállítására. Viszont a kormányfő új tervezetet tehet a képviselők elé, vagy ugyanazt leteheti újra az asztalra, melyet még az EU is módosíthat. 2. b, Ezzel szemben még egy olyan „no deal” forgatókönyv is előfordulhat, amelyet az EU-val közös megegyezésben tesz az asztalra a brit kormány és legkésőbb 2020 elején lépnek ki a WTO szabályainak megfelelően.

3. Nagyjából nyolc tory és 44 ellenzéki képviselő akar új népszavazást. Ez elég beszédes szám, különösen annak tekintetében, hány lázadó képviselőt is találunk a pártok soraiban. Ehhez azonban a kormány kezdeményezésére is szükség van, amit szintén alsóházi szavazással erősítenek meg a képviselők.

4. A Munkáspárt persze leginkább arra számít, hogy a jobboldali kormánypárt addig játszik a Brexittel, amíg új választások kiírására nem kerül sor. Ez szintén lehetséges, tekintve a párton belüli hatalmas ellentéteket.

Tehát december 10-11 a következő időpont amire érdemes odafigyelni, valamint a december 9-i TV-vitát érdemes lesz követni. Elképzelhető, hogy addig a BBC, Guardian és egyéb hírforrások újabb politikai hírekkel rukkolnak elő, várjuk ki meg lesz-e végül a 320 szavazat.