Theresa May ma az első világháborúban elesett szövetséges katonákra emlékezett. 100 éve ért véget a háború a nyugati fronton a compigéne-i fegyverszünettel. A britek az utolsó elesett katonájukhoz, George Ellison halálához kötik a háború végét, mivel a tűzszüneti tárgyalások egy hosszabb időt öleltek fel, a  németek és szövetségesek közti tárgyalások november 7-11-ig tartottak. Az emlékmű megkoszorúzását követően rövid idézetekkel és a hagyományosan katonáknak emléket állító, kabátra is tűzött pipacs virággal díszítette a brit és belga kormányfő a Monsban található kegyhelyet. Úton Franciaország felé, nem sokkal később balesetet szenvedett a miniszterelnök konvoja, egy szabálytalan sofőr miatt két motoros rendőr sérült a szerencsétlenségben. Rövid idő múlva azonban May tovább folytatta útját a francia elnökhöz, hogy közösen emlékezzenek meg a nagy háború közös európai emlékéről, és feltehetőleg azért is, hogy beszéljenek a kontinens jövőjéről.

Theresa May brit miniszterelnök az első világháborút lezáró tűzszüneti emléknap centenáriumi megemlékezésén. (AFP/Getty Images)

Unionisták a backstop-terv ellen

A miniszterelnök már a megegyezés nélküli brexitre készíti országát a csúfosan végződő, október közepén tartott EU csúcstalálkozó óta. Az egyes elemzések és hírek vegyesen hatnak azóta a brit kormányra. Miközben May teljességgel hitet tett az ország egysége és az eredeti, kemény brexit feltételei mellett – leküzdve még a saját pártján belül, ellene indított bizottsági vizsgálatot is – kétségek merültek fel a "backstop" és az észak-ír határ vitát illetően. A kormányzáshoz szükséges többséget biztosító észak-ír unionisták (DUP) hallani sem akarnak arról, hogy az EU felől kínált backstop-tervet átgondolja May. Az EU által kívánt állapot ugyanis Írország miatt mégis csak az lenne, ha nem létezne tényleges határ az Egyesült Királyság észak-ír területei, valamint az EU tagállam között. Ezen bukott el az októberi egyezmény kísérlet is, mely kapcsán korábban mind az EU, mind May megjegyezte, hogy az csaknem 95%-ban már elkészült. A backstop terv 2020-ig átmeneti időszakot adna mindkét félnek arra, hogy az adott határrészen rendezzék a kereskedelmi politikákat és a vámhatárokat. A DUP viszont elhivatott abban, hogy ezt meghiúsítsa, még akkor is, ha a miniszterelnök szóvivője világosan kijelentette, hogy nem akarnak újra határokat. May tehát nagy valószínűséggel a backstop terv elfogadására készül annak eredeti formájában, amelyben az egész királyságra vonatkozna az átmeneti vámövezet.

Sammy Wilson és az unionisták úgy érezhetik becsapta őket London. (Sky News)

Egységes kabinet?

A Times szerint azért is hívta össze a kormányt még a hétvége előtt May, hogy jövőhéten hétfőn ismét kész tervezetet tudjanak adni az EU számára. A kormány tagjai közti egyeztetés azért is szükséges, mivel a képviselők eltérő véleményen vannak a közelgő átmeneti időszakról. A nemzetközi kereskedelemért felelős miniszter, Liam Fox szerint a backstopot az Egyesült Királyságnak saját erőből kell majd leküzdenie. Fox szerint a brit kormány egyetért az EU-val a határok kérdésében, viszont az EU nem akarja elfogadni a szigetország egyoldalú felelősségét a későbbi viszonyok kialakításáról. Jeremy Hunt Párizsban tárgyalt épp az EU képviselőivel. A külügyminiszter szerint szinte biztos a megegyezés, azonban az egy hetes határidőt túlzottan optimistának tartja.

Jo Johnson – Boris Johnson testvére –  viszont folytatná a családi hagyományokat és elszabotálta May politikját, lemondva a közlekedésügyi tárcáról. Szerinte a miniszterelnök tervezete

soha nem látott károkat okozhat az országnak.

A testvérével ellentétben a "maradás" mellett kampányoló Jo is csatlakozott azokhoz, akik új referendumot szeretnének a brexit végső formájáról.

A politikai lavinát erdetileg Dominic Raab brexitügyi miniszter kiszivárgott videója indíthatta el. A sajtóban megjelent felvételen értetlenkedik, és bevallja, hogy nem volt teljes tudatában a Dover és Calais közti kereskedelem fontosságának a Barnierrel folytatott tárgyalások során. A konzervatívok és az ellenzék részéről egyöntetű harag jutott ki Raabnak, hiszen a képviselők és a közvélemény joggal gondolhatja úgy May egyik kedvenc miniszteréről, hogy válságba sodorja az országot az alkalmatlanságával.

Az ember aki nem biztos hogy megfelelő pozícióhoz kapta meg a bizalmat, Dominic Raab. (Getty Images)

A posztot előtte betöltő David Davis szerint May akár bele is bukhat a soron következő alsóházi szavazásba. Amennyiben megállapodik az EU és a szigetország, az alsóház lesz illetékes a szerződés ratifikációjában. Ha a képviselőket viszont nem tájékoztatják a backstop jogi részleteiről, könnyen megbukhat a házban May-féle terv.

Ezen kívül úgy tűnik az EU-ban is széthúznak a tagállamok. Barnierrel több tagállam képviselője is szeretne ugyanis tárgyalni, mielőtt sor kerülne egy átfogó megállapodásra. Ezt később, december elején tudnák hozzátenni a tervezett megállapodás szövegéhez.

Gazdaság és újabb politikai botrányok

A fagyos politikai környezet és a vészjósló elemzések ellen dacolva pozitívan alakul egyelőre az államháztartás és a gazdasági növekedés. A brit gazdaság 2016 óta nem látott növekedésnek indult. 0,6%-al bővült a gazdaság, melyet a fogyasztók költekezése is gyorsított. Hosszútávon viszont még mindig bajban lehetnek, amit csak az átfogó megállapodás gátolhat meg, biztosítva ezzel a töretlen kereskedelem elvét – állítja Philip Hammond és a BBC-nek nyilatkozó elemzők.

A Bloomberg cikkében megjelentetett Swiss Bank vezetőjének véleménye szerint viszont a Corbyn-féle ellenzék antikapitalista gondolatai jelenthetik az igazi veszélyt a brit gazdaságra. Több bank kliens és befektető is rendelkezik B-tervvel arra, az esetre ha a Munkáspárt és Corbyn kerülne hatalomra. Elsőszámú érdekük ugyanis a profitkiesés és a nagy cégeket sújtó adópolitika elkerülése. Ezért akár Spanyolországba, Portugáliába, vagy Olaszországba is áttelepülhetnek.

Amikor még nem kellett aggódnia Corbynnak a Bloomberg cikk miatt, épp "Fortnite-táncot" imitált - sikertelenül. (ITV/Huff.P.)

A belpolitikai káosz jelenleg inkább a konzervatívokat sújtja. John Bercow „Speaker”-t (ez a pozíció nagyjából a házelnöki titulusnak feleltethető meg) korábban is érték zaklatási vádak, majd abból lett hír, hogy gátolta az ezt kivizsgáló bizottság munkáját. Az ezt követő jelentés hatására több konzervatív képviselő is lemondott a bizottsági tagságáról. Egy ismeretlen forrás nyilatkozott a BBC riporterének a közszolgálati hierarchiáról és visszaélésekről, megaláztatásról és az előforduló szexuális zaklatási ügyekről.

Ugyancsak a konzervatívok térfelén landolt a híres politikai filozófus Roger Scruton botránya, akit a May-kormány lakásépítési biztossá nevezett ki. A magyar konzervatív gondolkodók által is kedvelt Scruton antiszemita, iszlamofób és homofób botrányba keveredett. A Buzzfeed bulvároldal oknyomozása során kiderült, hogy Scruton 2007-ben nyilvánult meg először ilyen módon, amikor azt írta egy örökbefogadást firtató Telegraph cikkben, hogy a homoszexualitás nem normális dolog, majd a liberális felfogást ostorozta ennek kapcsán weboldalán. Később 2014-ben Luciana Berger zsidó származású alsóházi képviselő gyanúsította Scrutont azzal, hogy 2014 óta terjeszt antiszemita összeesküvés-elméleteket Soros Györgyről, mondván, hogy Budapest értelmiségének nagyrésze zsidó és hálózatban építik a Soros-birodalmat. Theresa Mayen azonban növekszik a nyomás, hogy tegye lapátra a nagy szuverenitáskutató ideológust.

Roger Scruton a budapesti Gerbeaud Caféban tartott előadást, még 2012-ben, majd Stump Andrásnak nyilatkozott Sorosról 2013-ban. Nagy alakja a szuverenitás politikai filozófiájának és sokat hivatkozott kedvence a magyar jobboldal egyik fő teoretikusának, Egedy Gergelynek. (Youtube/commonsensesociety)

Fény a Csalagút végén

A brexitet övező politikai kavalkád tehát ismét úgy tűnik, hogy leginkább pártpolitikai érdekek mentén hasznosul, és politikai fegyvertényként szerepel. Azzal azonban, hogy May elhagyni látszik a DUP támogatását, megerősítheti az EU-val megmaradt alkuképességét. Ezáltal leszerelheti az őt harapófogóba szorító bal- és jobboldali ellenzékét, akik korábban azzal akarták megbuktatni, hogy nem képes egyezményt kicsikarni az uniótól. Közös nevezőként még mindig ott lebeg a második referendum a két oldal elégedetlen szavazói számára, a végső verdikt azonban még várat magára. Többet tudhatunk meg a hétfői értekezlet után.

Ebben a hónapban is bővelkedhettünk a brit politikai hajtűkanyarokban. Október 17-én joggal várta a sajtó és a közvélemény a megoldást Londontól és Brüsszeltől, azonban az utolsó pillanatban sem sikerült megegyeznie a feleknek az észak-ír határról. Így tehát felkészülhetünk a "no deal" Brexitre, azaz a kilépés nélküli kiszakadásra. Ez a megoldás sokáig úgy tűnt, a kompromisszumok pártján álló miniszterelnök pozíciójába kerülhet, végül ő nyert rajta a legtöbbet.

A helyszín London. Tarka molinók, a bent maradás melletti jelszavakkal díszített táblák, Európai Uniós zászlók és a Union Jack tölti meg a tömeg feje fölötti teret. Fiatalok és idősek egyaránt egy célból csatlakoztak a több mint félmilliósra duzzadt tömeghez: Nemet mondani (ismét) a brexitre.

Sadiq Khan polgármester szerint a People’s Vote mozgalom ezzel a demonstrációval bebizonyíthatja a kilépők ellen az igazát; megmutathatják, hogy egy új népszavazás igazán demokratikus és hazafias cselekedetnek számítana.

Ezrek vonulnak a londoni tömegben. (BBC)

Harrogateben, egyidőben a demonstrációval egy másik eseményen szónokolt épp ekkor a kilépők egyik volt vezetője, Nigel Farage. Csakúgy, mint a londoniak nagyrésze, elégedetlen a kormány eddigi teljesítményével, ám épp az ellenkező irányba sürgetné Theresa May-t és kabinetjét: ha már egyszer megígérték és megszavazták, ténylegesen ki kell lépniük az unióból.

A gazdasági elemzők is ismét kongatják a vészharangokat, jobban, mint bármikor. A legnagyobb ágazatokban a vámhatárok és a gazdasági bizonytalanság miatt a nagyvállalatok visszatartják a beruházásokat. A CBI kutatása alapján a visszatartás csaknem 80%-át érinti negatívan a felmért cégeknek. A miniszterelnök a 150 legnagyobb vállalat képviselőivel beszélt, hogy megnyugtassa őket a befektetési környezet biztonságosságáról, kevés sikerrel. A cégeknek egyelőre csak 39%-uk rendelkezik vészhelyzeti forgatókönyvvel, miközben naponta akadnak meg millió fontos értékű beruházások a gazdasági félelmek miatt. Különösen nagy veszélyben van a logisztika, az élelmiszerimport, a pénzügyi szolgáltatások, és az autóipar.

Az elégedetlenkedő hangok a miniszterelnököt is utólérték. May október 22-én beszédet mondott az alsóházban, ahol azzal védekezett, hogy a

Guy Verhofstadt kijelentésére is reagált ezzel, aki szerint csak 90%-ban van kész a megállapodás.

Megelőzné a média hírverését: a brexit a miniszterelnök szerint nem róla szól. (Conservatives Facebook)

May akár 2020-nál is tovább húzódó átmeneti időszakot tervezett, azonban megnyugtatta a kilépéspárti képviselőket, hogy legalább 2022 előtt szeretné már a tényleges kilépést. Az ír vámhatár létrehozásának elkerülésére kiötlött backstop terv, mivel sosem lép érvénybe, november elejétől már a teljes kiszakadásról tárgyalhat May kormánya az EU-val. A teljes káosz előli utolsó mentsvárat az érvényben lévő 12.000 EU-s szabályzás újratárgyalására biztosított átmeneti időszak jelentheti. Illetve csillapítja a kedélyeket, hogy több hithű brexiter is (például Michael Gove) Johnson bukása után May mellett tett hitet, tudva, hogy a no deal mindenképp bekövetkezik, az átmeneti időszakkal pedig végre lezárható a párton belüli brexit-harc.

PMQ és Corbyn: A széteső költségvetés miatt visszatérhetnek a megszorítások

A miniszterelnöki kérdések órájában Jeremy Corbyn szedte ízekre a kormányfőt és azt a politikát, mely

a megszorítások újbóli bevezetését eredményezheti.

– hangoztatta az ellenzék vezére.

Egy átlagos csata az alsóházban. (House of Commons)

May kormánya egy évtizednyi megszorítás után nyáron azzal kampányolt, hogy végre egyensúlyt teremtettek a költségvetésben. A brexit milliárd fontos költségei miatt, a pénzügyminiszter korábbi elszólásaiból arra következtethetünk, hogy a nyári plusz bevételeken kívül akár kölcsönökre is szorulhat a szigetország. May és Corbyn vitája viszont az előző választások ígéreteivel, a szociális ellátóháló költségeivel való sárdobáláshoz vezetett. A BBC egyik elemzője szerint Corbyn új tömegeket szólíthat meg a politikában; azokat, akik már unják a brexitről szóló rigmusokat, és egyszerűen a mindennapi megélhetésük miatt aggódnak. A miniszterelnököt a legnagyobb ellenzéki párt helyett inkább a skótok (Ian Blackford) tudták megszorongatni a gyilkos szaúdi rezsimről kérdezve, felvetve Khashoggi-gyilkosságot, valamint azt, hogy May mikor fogja végre megszabadítani a konzervatívokat a szaúdi király „barátságától”.

Theresa May végül gyorsan rendezte a konzervatívok sorait. A párt az alsóház 1922-es elnevezésű bizottságában állította pallóra a miniszterelnököt a brexit tárgyalások összeomlása miatt. A testületben egyaránt képviseltette magát a mérsékelt és szélsőséges oldal. A bizottsági gyűlés előtt Jeremy Hunt szólította fel a képviselőket arra, hogy

(…) a toryknak most legalább annyira össze kell tartania, mint az EU tagállamoknak.

Hunt úgy néz ki el is érte a célját. May a bizottsági tárgyaláson nagy beszédet tartott, mellyel egységbe tudta kovácsolni ismét a pártot és mindenkit megnyugtatni politikájának helyes irányáról. A mérsékeltek a biztonságos kilépést láthatták meg terveiben, a szélsőségeseke nagy részét pedig azzal az ígérettel szerelte le, hogy 2022-nél tovább biztos nem tarthat az egyelőre 2020 decemberéig tervezett átmeneti időszak. Az értekezletről távozó politikusok

– állította Michael Fabricant képviselő.

Az általános meggyőződés az, hogy be kell állnunk a miniszterelnök mögé, ahhoz hogy áthaladjunk ezen a vonalon.

A Sunday Timesban közölt névtelen nyilatkozat szerint azonban a radikálisok között maradtak még ellenségei a miniszterelnöknek.

Eljön a pillanat, amikor előkerül a kés, a [miniszterelnök] elé bökik és megforgatják benne. Nemsokára halott lesz.

Összehúzzák a nadrágszíjat

Ezt követően nem tétovázott a kormány. Miközben az Európai Parlamentben Donald Tusk a tárgyalások folytatása mellett tett hitet, May meghirdette a "no deal" Brexit három hetes előkészületi szakaszát. Ez azt jelenti, hogy november első felében már jönnek a további technikai papírok és utasítások a kiszakadás márciusi elkezdéséhez. A második népszavazásról és a "nép szavazatáról" (People’s Vote) pedig hallani sem akarnak Westminsterben. May cinikusan megjegyezte, hogy a mozgalom inkább egyes politikusok akarata, mint sem valós demokratikus mozgalom.

Londonban azonban a Brüsszel felé hallgató fülekre lehet szükség a vakvágta helyett. A NIESR (Nemzeti Gazdasági és Szociális Kutató Intézet) kutatása szerint az egyre közelebb kerülő kiszakadás 30 milliárd fontos összeget fog felemészteni egy egyezményes megoldáshoz képest, alátámasztva ezzel Philip Hammond korábbi elszólását, mely szerint a megszorítások nem érnek véget, a töretlen kereskedelem pedig jót tesz a gazdaságnak.

Hammond nem állt még teljesen May mellé. Leginkább a költségvetés pártján áll. (BBC/Reuters)

Sovány vigasz ez a maradáspártiaknak – hiszen ahogy Matthew Goodwin elemző egy budapesti előadásán (Political Capital) is elmondta –

Kritikus állapotban lehetnek később így az észak-írek, akiket az auditorok felmérése szerint a többség magával fog rángatni a szakadékba, csakúgy mint a skótokat. A „no deal” és a hatalmas tüntetés azonban egy váratlan szövetséget hozott létre a LibDem vezető Vince Cable, a Skót Nemzeti Párt képviselője Ian Blackford, a Plaid Cymru-s Liz Saville Roberts és a Zöldek EP képviselője, Molly Scott Cato között.

Szakadár képviselők: üzentek Barniernek, hogy ő is megértse. (BBC/PA)

A képviselők nemrég Michel Barnierrel találkoztak Brüsszelben, hogy egy új népszavazásra készítsék fel az EU-t. A kiutazó képviselők szerint a legegységesebb politikai csoport jelenleg az elégedetlenek tábora, akik szívesen végetvetnének a mostani helyzetnek. Barniertől épp ezért egy vészhelyzeti tervet kívánnak kicsikarni egy új népszavazás esetére. A Munkáspárt és Corbyn egyaránt elvetették már az új népszavazás lehetőségét, hiszen 2016-ban már szavaztak a britek. Az új, pártokon átívelő kezdeményezés viszont elvárja Corbynéktól azt, hogy csatlakozzanak. Erre a legutóbbi pártkonferencia óta némi hajlandóság is létezik, azonban amíg nem változnak az erőviszonyok, Theresa May marad az alsóház nagy politikai túlélője és győztese.

A Politico hírportálon korán kezdtek reménykedni az elemzők (aztán mi is). Ugyan négy diplomáciai forrásból három megerősítette, hogy a vasárnapi találkozón sikerült megegyeznie az Egyesült Királyságnak az Európai Unióval, a valóságban a vámhatár kérdése még mindig éket ver a tárgyalófelek közé. A Politico szivárogtatásával egyidőben a tárgyalások összeomlottak, majd az uniós fő tárgyaló Michel Barnier erősítette meg az újságoknak a hírt: a megegyezés nem jött létre.

Hiábavaló mosolyok: Michel Barnier Brexit-ügyi főtárgyaló és Donald Tusk az Európai Tanács elnöke. (EPA)

Az észak-ír „backstop” vitán bukott el a megegyezés

A kulcskérdést még mindig az Egyesült Királyság észak-ír része és az Írország közt létrejövő permanens vámhatár jelenti. Egyelőre egyik fél számára sem született megnyugtató megoldás. Az észak-ír unionisták szerint, – akik egyben a konzervatív toryk kormányalakításhoz szükséges koalíciós partnerei is – teljesen helyes egy új határ fölállítása a meglévő szabályzások mellé, hiszen az a fontos, hogy az észak-írek az Egyesült Királyság oszthatatlan részei maradjanak. Eközben az ír-ír megosztottságot és a korábbi háborús állapotokat szeretné elkerülni az ír kormány és az EU, akik a „backstop”-tervvel, azaz egy átmeneti (nagyjából 2020-ig tartó) vámunióval szeretnék benntartani a szigetországot. A kilépésért felelős brit miniszter, Dominic Raab és Theresa May végül többször megerősítette, hogy az EU által ajánlott, csak az észak-írekre vonatkozó backstop megosztaná a királyság alkotmányos egységét, éppen ezért lesöpörték az asztalról a megegyezést, ahogy korábban az EU-s tárgyalók is May chequers-tervét. Az ír nagykövet, Adrian O’Neill szerint azonban kifutnak lassan az időből a felek.

"BoJo" ismét a Telegraph hasábjain hangolja az országot: "Az EU semmibe vesz minket...".

Ugyanakkor May-t a kemény kilépésre sarkallják párttársai és a puha brexit miatt lemondó volt miniszterei, akik a radikális utat választották. Boris Johnson volt külügyminiszter és David Davis volt brexitért felelős miniszter fellázadtak a kormányfő ellen, valamint az egész pártot lázadásra ösztönzik. Davis szerint ugyanis az EU-val most, a pánikban lehet kemény üzletet kötni, amíg Johnson a teljes kiszakadás mellett tenné le a voksot, akár a "backstop" nélkül. A Telegraphban arról írt, hogy a May-féle megállapodás és bármilyen backstop

(...)a nemzet katasztrofális feladását jelentené,

ezért ellen kell állni az EU-nak. A miniszterelnök pedig csak akadályozza a sikeres megállapodást.

May jelenlegi minisztereinek hozzáállása bizonytalan volt, eleinte közülük is többen hajlanak a lázadás felé. Ezt azzal tudta mérsékelni a kormányfő, hogy megígérte, az átmeneti vámunió nem maradhat tartós állapot. Penny Mordaunt, Jeremy Hunt és Raab részéről is felmerült a lázadás kérdése. Rajtuk kívül Davidsont, Mundellt, tehát a skót konzervatívokat szóba hozták a lázadással, ugyanis az észak-ír különleges státusz nem csak precedenst teremthet, hanem egyenlőtlen helyzetet a királyság részei között, okot adva az újabb skót függetlenségi népszavazásra.

Theresa Maynek 48 órája maradt arra, hogy megvalósítsa a mérsékelt Brexitet. (EPA)

Maynek szerdáig Emmanuel Macronnal és Angela Merkellel kell még egyeztetnie a brexit további sorsáról, miközben tegnap este a „pizza gyűlésen”, – egy pizza fölött beszélték meg minisztereivel (Dominic Raab, Jeremy Hunt, Michael Gove, Penny Mordaunt, Chris Grayling, Liz Truss, Andrea Leadsom and Geoffrey Cox) a kormányülésen követendő stratégiát, hiszen Maynek még van pár órája és egy esélye összehívni a kabinetet, majd lecsendesíteni a belső ellenzékét a holnapi EU-csúcs előtt.

Az igazság pillanata?

Philipp Hammond pénzügyminiszter szerint nagy gazdasági fellendülés várhat az országra, amennyiben sikerül a megállapodás. A létrejövő szerződés esetén akár 15,4 milliárd fontnyi felszabaduló pénzre számíthat az Egyesült Királyság. Egy új jelentés szerint viszont körülbelül 1 milliárd fontnyi EU-s támogatástól eshetnek el a helyi tanácsok a megállapodás késésével.

Azonban további reményre adhat okot, hogy - a kormány szerint - véget értek a megszorítások és 10 év után most növekedtek először jelentősen a bérek.

Akárhogy is teljesít a szárnyaló gazdaság, annak további sikereinek garantálása csak Mayen múlik. Ha sikerül nyélbe ütnie a backstopot az EU-val, akkor megmentheti az ország prosperitását, feláldozva azzal a szélsőségesek és az unionisták reményeit, akik kifejezetten szeretnék May-t „megbénítani”. Ugyanakkor Berlin és az EU külügyminiszterei szeretnék a megállapodást de nem fogadják el a britek terveit „minden áron” – ahogy Merkel fogalmazott. Az osztrák külügyminiszter szerint pedig a szerdai találkozón talán még nem jön el

az igazság pillanata.

 May ismerteti kormányának kilépési feltételeit az alsóházban:

Theresa May brit kormányfő a bevándorlás tematikájára épülő kilépési népszavazásnak megfelelően az EU-ból érkező bevándorlók ellen beszélt, mikor úgy nyilatkozott, hogy a tagállamokból érkező munkavállalók nem kapnak preferenciát és ugyanolyan feltételek vonatkoznak rájuk, mint bármely harmadik országból érkező munkavállalóra.

A miniszterelnök szerint ezzel sikerülhet majd irányítani a bevándorlás mértékét és a magas képzettségű munkavállalók előnyben részesítésével ­– szembe helyezve ezzel az alacsony képzettségű munkavállalókat – javítható a helyzet.

Egy sikeres konferencia után. (Getty Images)

Az intézkedés nem kérdéses, hogy politikai célokat szolgálhat leginkább, hiszen a híres Bank of England által készített, bevándorlásra vonatkozó 2015-ös Nickell-Saleheen tanulmány is kiemeli, hogy a bevándorlás nagy része így is az Európai Unión kívülről jön, valamint az alacsonyan képzett munkaerőre gyakorol bérnyomást. May azonban könnyen elszámolhatja magát. A gyárak és multinacionális nagyvállalatok által foglalkoztatott, közel félmillió állás is veszélybe kerülhet a kilépés miatt.

Legutóbb a Nissan figyelmeztette a briteket arra, hogy a kilépésnek súlyos gazdasági következményei lesznek. A gazdasági aggodalmakjnak ugyanakkor némileg ellentmond, hogy az Unilever folytatja a termelést az Egyesült Királyságban, és mégsem költözik Rotterdamba (ezt követően erősödött átmenetileg a font is). Majd ismét árnyalta a képet a Tesco bejelentése. Az áruházlánc az egész szigetországban élelmiszerkészleteket halmoz fel karácsonyig. 

A Munkáspárt pártkonferenciáját követően a miniszterelnökön volt a sor, hogy a Konzervatív Párt gyűlésén megszabaduljon a tavalyi köhögős, „papír-szórós” mutatványaitól és egyfajta víziót adjon a még megmaradt híveinek és leszerelje a szélsőséges, párton belüli ellenzékét, valamint a baloldali ellenzéket.

A konferencia első napján Boris Johnson jött, látott és győzött. May párton belüli riválisára nem hiába tekintenek úgy, mint a miniszterelnök egyik lehetséges utódjára. Johnson állítása szerint a legüdvösebb az lenne ha a

miniszterelnök chequersi tervét egyszerűen kihajítanák („chuck chequers”)

és visszatérnének egy lazább, „kanadai típusú” (ez tkp. olyan egyezmény, mint ami az EU és Kanada közt jelenleg létezik) megállapodáshoz. A volt külügyminiszter azt is megfogalmazta, hogy a jelenlegi kilépés formája elfogadhatatlan, a brüsszeli bürokraták pontosan erre a tervre vágynak, hogy a szigetországgal példát statuáljanak, miközben az államnak a belső problémáira kellene már rég koncentrálnia és adókedvezményeket, házépítési programokat finanszírozni a két éve húzódó brexit-ügy helyett.

Boris Johnson szaladgál a réten. A konferencia előtt posztolt képpel a miniszterelnök ellen indított sajtókampányt, mivel Theresa May még régebben egy interjúban azt tudta csak felhozni, hogy a legrosszabb gyerekkori csínye az volt, hogy kislányként egy búzatáblán fogócskáztak. (Sky News/Peter Macdiarmid/LNP)

Johnson eufemisztikus beszédét hatalmas taps és éljenzés követte. Johnson mögött jelentős tory erők gyülekeznek, miközben May mögé állt – meglepő módon – Micheal Gove és a mérsékeltebb tory vonal, melyet May újonnan kinevezett miniszterei is erősítenek. Dominic Grieve és 40 tory képviselő pedig kifejezetten leszavazna bármilyen kanadai szerződéshez hasonló egyezményt, már amennyiben Johnsonék annak irányába terelnék a miniszterelnököt.

Theresa May konferencián tartott beszéde azonban megmentette a kormányfőt, hiszen a BBC-s Laura Kuenssberg beszámolója szerint, még a miniszterelnök saját emberei sem számítottak ilyen kiemelkedő teljesítményre. May először is – minden kínosságát felvállalva – az ABBA - „Dancing Queen” c. számára táncolt be a színpadra, majd kezdte meg szónoklatát. Eltemette a Munkáspártot, mivel az szerinte végleg a radikális Jeremy Corbyn irányítása alá került, ezzel pedig óhatatlanul is tovább mélyítette a miniszterelnök a nemzet bal- és jobb fele közt tátongó politikai szakadékot. Később arról is győzködte a munkáspárti szavazókat és képviselőket, hogy a legjobb, ha nem is szavaznak Corbynékra a jövőben, egyenesen a konzervatívoknál van a mérsékeltek helye. May egyébként saját pártján belül is ezt a mérsékelt vonalat kívánja hangsúlyozni, elvetve nem csak a Johnson-féle vonalat, hanem az olyan pártokon kívüli kezdeményezéseket is amelyek a második népszavazás felé terelnék a közvéleményt (mint a People’s Vote). May azzal próbálta lelkesíteni a közvetlen közönségét és a brit hallgatóságot, hogy a nyolc éve tartó megszorításoknak immár vége, azonban ez egészen bátor cselekedet, annak tükrében, hogy ugyanezt 2015-ben is kijelentette a kormány, Philip Hammond pénzügyminiszter pedig folyamatosan kongatja a vészharangot a brexit miatt bekövetkező 70 milliárdos kilépési összeg és az egészségügyet érintő tervezett költségkivonások miatt.

May tánca és beszéde:

 Részletes interjú az alábbi linken Laura Kuenssberggel: https://www.bbc.com/news/uk-politics-45735832

 A Financial Times összefoglalója:

A miniszterelnök itt arról is beszél, hogy Johnsonnal ellentétes elvek vezérlik, és hogy a chequers-i terv kissé antidemokratikus, de a legjobb választható út. Nem sokkal később a Guardian arról számolt be, hogy a miniszterelnök a munkáspárti képviselők szavazataival erősítené meg a tervről való parlamenti szavazást, magához csábítva a Corbynban csalódott képviselőket.

Theresa May minisztereinek kommunikációja viszont korán sem volt olyan sikeres az elmúlt időben, mint ahogy arra a miniszterelnök politikai sikersorozatából következtethetnénk.

Liam Fox nemzetközi kereskedelemért felelős miniszter támogatja ugyan May politikáját, azonban aggodalmát fejezte ki, amiért az ország megállapodás nélkül léphet ki az EU-ból. Amennyiben bilaterális szerződést köt az Egyesült Királyság, később változtathat is rajta, ezért csak a megegyezés léte fontos önmagában – derül ki  Guardian cikkéből.

Dominic Raab kilépésért felelős miniszter egy ideje egy helyben tapos, ugyanis a salzburgi találkozó megakasztotta a hivatal munkáját. Raab egyelőre úgy tűnik, hogy várakozik egy kedvező EU-s ajánlatra, és nem győzi sürgetni az EU-t annak megtételére. A miniszter teljes mértékben elítéli a kormányfő ellen beszélő EU-s vezetőket, és kizárólag az EU-t okolja a kudarcos találkozó miatt, amely szerinte nem akar igazi megállapodást.

Jeremy Hunt külügyminiszter még inkább átlendült az EU-ellenes diplomáciai offenzívába.

Az EU-t egyenesen a Szovjetunióhoz hasonlította, amely a bentmaradásra kényszeríti a kedvezőtlen ajánlattal az Egyesült Királyságot.

Az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk szerint ez a megnyilvánulás buta és sértő. Tusk – aki lengyelként a fél életét a szovjet tömbben töltötte – elítélte Huntot, ugyanakkor hidegen hagyja, hogy a miniszter lemond-e a felelőtlen és sértő szavak miatt.

A Szovjetunió a börtönökről és a gulágokról szólt, határokról és falakról, civilek és szomszédok elleni erőszakról. (…) Az Európai Unió a szabadságról és emberi jogokról, a prosperitásról és békéről, a félelem nélküli életről, valamint a demokráciáról és pluralizmusról szól – egy kontinensről belső határok és falak nélkül.

nyilatkozta Tusk.

Philip Hammond pénzügyminiszter, – mint korábban említettem – May számára ugyancsak fejtörést okoz. Johnsonékkal szemben a konzervatívok teljesen másik oldalát képviseli, aki akár bent is maradna, de mindenképp kompromisszumra hajlandó állást képvisel a kormányban. Olyannyira, hogy a kockázatmentes hozzáállása veszélybe is sodorta a miniszterelnök terveit – állítja a volt kilépési miniszter David Davis. A politikus szerint Hammond túlságosan idealista, amíg egy politikus feladata az hogy cselekedjen. Hammond és Gove lassacskán egy oldalra kerülnek és győzködik a miniszterelnököt a status quo-t jelentő backstop terv elfogadásához, az ír-határ kérdésében, melyet jövő héten tárgyalnak meg az EU-val, miközben Johnson és a radikálisok ’árulásnak’ tekintik a backstopot. Maynek azonban győznie kell, ha nem akarja, hogy egyik vagy másik párton belüli irányzat nyerjen végül, vagy szétessen a királyság.

Észak-ír backstop vita

Észak-Írországban ezzel párhuzamosan nőtt a feszültség. A backstop-vita miatt ugyanis előállhat egy olyan helyzet, amikor a kormánykoalíciós partner DUP zsarolásra használhatja a tövényhozási vétót egy esetleges May-féle tervezet kapcsán. Az aggodalmait fejezte ki a Sinn Féin és az északír ellenzék, akik Guy Verhofstadtal és Michel Barnierrel is egyeztettek annak érdekében, hogy elkerüljék az ír keményhatárt és az esetleges elszigetelődést. A DUP viszont egészen máshogy látja az eseményeket. Szerintük csak egy feltételnek kell teljesülnie, még pedig annak, hogy ne legyen elválasztva az észak-ír terület az Egyesült Királyság többi részétől, épp ezért nem kívánják tisztázni a backstop részleteit.

Wales függetlenedne?

Az észak-ír események és a brexit fenyegető közeledése az alkotmányos kereteit feszíti szét a szigetországnak. A Plaid Cymru vezetője, Adam Price is bejelentette, hogy ha a skótok és az írek is függetlenek, Wales sem marad rest.

Yes, Wales can – hangoztatta Price, azaz igen, Wales képes rá, képes a szakításra

Még ha ez egy teljesen elrugaszkodott ötlet is, ugyanis a BBC előzetes elemzései alapján Wales a leginkább betagolódott állam a királyságban, ahol a Brexit széleskörű támogatást tudhatott magáénak 2016-ban és ahol az angoloktól való függetlenséget a legkevesebben támogatják.

Skócia függetlenedhet

A Skót Nemzeti Párt és Ian Blackford képviselő vetette fel a kérdést, hogy amennyiben a skótok az EU-tagságról szavaznak és a maradás mellett döntenek, nem lesznek-e arra kényszerítve a Brexit által, hogy az északi állam is kiszakadjon? Blackford szerint ugyanis a skótok csak azért maradtak az egyesült Királyságban, hogy megőrizhessék az EU-tagságukat és ne kelljen ahhoz ismét folyamodni, amint Skócia függetlenné válik.

A skótoknak éppen ezért joguk van egy új második függetlenségi népszavazásra

Nicola Sturgeon elsőminiszter eközben dilemmával szembesül: vagy a Brexittel szakad Skócia, vagy függetlenné válik az Egyesült Királyságtól és megpróbál új nemzetként tagságért folyamodni. Egyelőre csak a kivárás bizonyul érdemi taktikának a skótok részéről, amikor valóban eldőlhet a kilépési tárgyalások sorsa. Mindenesetre ugyanaz a helyzet merül fel, mint az észak-íreknél akik a szakadással zsarolhatják Londont.

Juncker még hisz a megállapodásban. (Reuters)

Az EU némileg igyekszik csillapítani a kedélyeket. Jean-Claude juncker szerint most már egészen közel állnak a megegyezéshez és csak az észak-ír kérdés miatt kell aggódniuk a választóknak. Így az is lehetséges, hogy ha még október 17-én nem is teljesen, de idén év végén lehetséges egy megfelelő egyezmény kidolgozása. Juncker szerint a kilépés az EU tagállamoknak sem állhat érdekében. A bejelentés hatására emelkedett az euro és a dollár árfolyama is.

A tárgyalások híre a japánokat is meggyőzte, ugyanis Japán szívesen látná a TPP kereskedelmi egyezmény tagországai közt az Egyesült Királyságot – mondta Abe Shinzo japán kormányfő a Financial Timesnak. Arra is felhívta a figyelmet, hogy bölcs lenne, ha az EU és az Egyesült Királyság elkerülnék a „no-deal” forgatókönyvet.

Theresa May brit miniszterelnök végül csúfos kudarcot vallott a Chequers-terv elfogadtatásával a salzburgi EU-csúcson. De mi várhat még a britekre? Milyen lesz végül a kilépés és milyen kilátásaik vannak a kapcsolat megtartására? Végül a Munkáspárt visz majd mindent?

Chequers bukása

Egy héttel ezelőtt Salzburgban nagy reményekkel vetette bele magát a munkába a brit delegáció a tárgyalóasztalnál. Feladatuk nem volt más, mint hogy meggyőzzék az EU-csúcs résztvevő tagállamok képviselőit arról, hogy a Theresa May által létrehozott és a chequers-i rezidenciáján, párton belül elfogadott - azóta csak Chequers-tervként ismeretes - pontok a brit-EU kapcsolat sarokkövei lehetnek a 2019 áprilisában esedékes kilépést követően. A remények azonban mit sem értek, hiszen Dominic Raab brexit-ügyekért felelős miniszter és Michel Barnier EU-s megbízott korábbi súrlódásaiból is arra lehetett következtetni, hogy a brit terv ezer sebből vérzik. Leginkább az ír határok kérdése miatt.(Részletes írást az Index alblogja, az Eurologus közölt pontosan ebben a témában.)

Az EU27 összezárt. (Reuters/BBC)

Az előjelek akkor igazolódtak csak be igazán, amikor az első hírek arról számoltak be, hogy Emmanuel Macron és Donald Tusk, az Európai tanács elnöke kifejezetten ellenzik May "mazsolázgatását" és megnyugtató, részletes tervet akarnak az ír határról, amely eleget tesz az EU "négy szabadság" elvének. A May-féle terv azonban kifejezetten a 2016-os népszavazási kampány rigmusait magáévá téve tartalmazta azt a pontot, mely szerint a határellenőrzést a britek saját kezükben tartva kívánnák ellenőrizni a bevándorló munkavállalók tömegeit, kifejezetten a kelet-európai bevándorlókat és EU-s munkavállalókat megcélozva.

Miután a tárgyalások összeomlottak, a brit kormányfő patetikus beszédet tartott a követendő politikáról, és felszólította az EU-s tárgyalófelet a kompromisszumok szem előtt tartására, magyarul arra, hogy engedjenek a jelenlegi álláspontból és hagyják, hogy a britek egy laza társulással kapcsolódjanak a tömbhöz. Az EU képviselői természetesen ellenérdekeltek a precedensteremtésben, hiszen az "elégdetlenkedő" államok (mint akár Magyarország vagy Lengyelország) akár követhetik a brit példát, szembe helyezkedve az "egyre szorosabb unió" alapelvével.

A kormányfő tehát csaknem tehetetlen ebben a helyzetben. A Konzervatív Párton belüli belső ellenzék régóta hangoztatja, hogy a terv tarthatatlan, azonban a radikális jobbszárny (Boris Johnson, Jacob Rees-Mogg) még szélsőségesebb kilépést kívánt volna végrehajtani. Nagyjából ez is vár a britekre és a kint élőkre.

A kormány a megállapodás hiányában felkészült a "no-deal" forgatókönyvre, ami azt jelenti, hogy a britek külön egyezmény nélkül zuhannak majd ki az Európai Unióból. Ez a terv egy több mint 100 technikai aldokumentációt tartalmazó részletes tanulmány sorozat, ami felkészíti az egyes iparágakat és munkaadókat, vállalkozásokat a gazdasági apokalipszishez hasonlítható eseményre.

A brit kormányfő szerint, azonban ez nem a világvége, és a szigetország még mindig nyitott a világ más államai felé.

Az elkövetkező időszakra vonatkozóan Tusk mégis belengette, hogy a briteknek lehet esélyük, amennyiben október 17-ig egy elfogadható javaslattal állnak elő. May és kormánya viszont nem enged az álláspontjából és azt nyilatkozta, hogy

"(...) a no deal is jobb mint egy rossz megállapodás."

Így a megállapodás nélküli biztos kiszakadás felé tart jelenleg az Egyesült Királyság. A May-kormány ugyan korábban külön ígéretet tett a jelenlegi EU-s munkavállalók védelmére, a jövőben nem kivételeznek az EU-s bevándorlókkal, így rájuk is azok a szabályok és kvóták fognak vonatkozni, mint a volt gyarmatokról és más országokból érkezőkre. Ez ismét politikai fegyvertényező és a hazai közönségnek szól Maytől. A hivatalos adatok szerint (ONS) az EU-s bevándorlók száma alig érte el a harmadik országból érkezőkét, sőt, a kilépés óta inkább visszaesőben van.

Becsült bevándorlási adatok az ONS-től. A sárga vonal az EU-s bevándorlókat, a kék a harmadik országból érkezőket, a zöld pedig a brit kivándorlást indikálja. (ONS/BBC)

A jövő a Munkáspárt kezében van?

A brexit tárgyalások ilyen nagyfokú felelőtlen kezelése után talán nem csoda, ha arra a döntésre jutnak a brit szavazók, hogy az ellenzék és a Brit Munkáspárt lehet az a párt amely képes a tagság kérdésvel valamit kezdeni.

Ugyan korábban is kiszivárogtak Salzburgból olyan iratok, mely szerint maga a Konzervatív Párt és a miniszterelnök is új választásokra és népszavazásra is készülődnek, az egyre erősebb ellenzék már már kész tényként készül a kormányzás átvételére.

Először sajtószenzációként került elő a Munkáspárt konferenciája, amit Keir Starmer kijelentései fokoztak, mely szerint a Brexit határidejét kitolná a párt, sőt, érdekeltek egy második népszavazás megtartásában. Ezzel pedig az ország felének adtak reményt, akik abban a 48%-ban voltak, akik a maradás mellett szavaztak még 2016-ban.

Később a konferencián - a nem is olyan rég még antiszemita-botrányba keveredő - Jeremy Corbyn mondott beszédet. A párt ugyanis elsöprő többséggel megszavazta az irányváltást és úgy tűnik a beszéd alapján, hogy Corbyn is egy második népszavazás irányába terelné az ellenzéket.

Később a párt vezetője személyesen tárgyal majd Barnierrel a no deal állapotról. Corbyn szerint mindenképp kívánatos egy jó megállapodás kiharcolása, amire May képtelen az őt sakkban tartó 40 szélsőséges konzervatív miatt, akik a párton belül támadják a kormányfőt.

A brit kormány helyzetét súlyosbítja a Szkripal-ügy új fejleménye. Egy oknyomozó portál aktivistái és a hatóságok azonosították az orosz elkövetőket, akik Putyin által kitüntetett GRU-s kémek. A HVG forrásai szerint az oknyomozó portál kiderítette, hogy ugyanezek az ügynökök próbáltak betörni egy Hollandiában található katonai laborba, ahol a szíriai és novicsokos méreganyagok mintáit vizsgálják, valamint közük lehetett a nemrég Montenegróban elkövetett puccskísérlethez is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a britek hagyták, hogy orosz kémek egyszerűen besétáljanak az országba és megmérgezzenek egy embert, ez pedig a kormány és az elhárítás tehetetlenségét bizonyítja. Az elkövető személyének ennyire egyértelmű azonosítása pedig az orosz kormánytól érkező kihívás London felé. A brit kormánynak így biztosan az esetleges új szankciók megszavazása mellett kell döntenie.

Theresa Maynek tehát nem engedték a szemezgetést az EU tagállamok, ez pedig a megegyezés nélküli kilépés felé sodorja az országot. Ennek a kilépésnek katasztrofális következményei lehetnek, a miniszterelnök pedig nem állt elő új tervvel az elmúlt pár napban. A May-féle politika végét jelenheti, ha újra megerősödnek a párton belüli ellenfelei, illetve úgy tűnik végre az ellenzék is magára talált. Corbyn kijelentette ugyanis, hogy a Munkáspárt kész átvenni a kormányzást. A különböző politikai lapok a párt egyes szakpolitikáival kezdtek foglalkozni, tehát valósággá válhat a brit kormányváltás. A lehetséges népszavazás és általános választás jövője azonban nagyban függ attól, hogy melyik párt mutatkozik majd koalícióképesnek. Az egyes kilépési tervek ugyanis pártonként merőben különböznek egymástól. A Munkáspárt és Corbyn kapta pedig a legtöbb vádat, mely szerint nincs letisztult elképzelésük a második népszavazáson és a kilépés határidejének kitolásán túl.

A brit konzervatívok korábban támogatásukról biztosították a magyar kormányfőt és pártját. A Sargentini-jelentés következtében azonban borulhatnak az Európai Parlament pártjainak erőviszonyai, az értékek mentén kialakult szavazás pedig a brit belpolitikára is hatást gyakorolt.

Theresa May brit kormányfő már a sokadik támadást szenvedi el párttársaitól, akik May brexit-tervét, a Chequers-tervet meghiúsítva próbálják a kormányfőt ellehetetleníteni és leváltani a párt vezetéséből. Legutóbb még egy bizalmatlansági indítvány halvány reménye is felmerült a szélsőséges tory képviselők részéről, azonban May és mérsékelt párttársai keményebbnek bizonyulnak, mint kihívói.

Konzervatív rokonszenv. Theresa May és Orbán Viktor kormányfők. (AFP)

A szélsőséges tory képviselők állítólag May akaratával szemben cselekedtek, és az Orbán-rezsim mellett tették le voksukat azáltal, hogy a brit EP képviselők visszautasították a magyar kormányt sújtó szankciókat kilátásba helyező Sargentini-jelentés megszavazását. Más források szerint épp hogy May miniszterelnök akarata volt az, hogy a magyar kormány megfelelő támogatást kapjon a brit EP képviselőktől. Orbán Viktor Magyarországa ugyanis – mint az ex-UKIP-es EP képviselőtől, Nigel Faragetól is megtudtuk – valódi szövetségese lehet a kilépő briteknek, hiszen a magyar fél szava is számítani fog a tagországok együttesen kialakított álláspontjában. A kilépési tárgyalások eredménye a jövőhéten esedékes EU csúcstalálkozón pedig végleg eldőlhet.

Talán mindkét álláspontban rejlik némi igazság, és May előbb sürgette, majd visszakozott Orbánék támogatásától. A belső pártviszonyokra enged következtetni a BuzzFeed pletykaoldal által kiszivárgott, és állítólag brit képviselőktől származó WhatsApp üzenetek is, amelyben a kormányfő erősen kritizálta az Orbánt támogató brit politikusokat, majd arra kért mindenkit, hogy legalább a twitteren ítélje el az iszlám-ellenes, antiszemita és bevándorlókat méreghez hasonlító magyar kormányfőt.

A szerencsétlen politikai baklövést követően, a korábban antiszemitizmussal megvádolt baloldali ellenzéki vezető, Jeremy Corbyn sem volt rest kihasználni a helyzetet. A közösségi médiában szólította fel a brit kormányt és a Konzervatív Pártot arra, hogy hagyjanak fel az antiszemitákat és iszlamofóbokat támogató politikával. Corbyn szerint a magyar kormányfő fasiszta, akit a brit Munkáspárt képviselőinek kötelessége megakadályozni.

A Konzervatív Pártot élesen bírálta a brit zsidók esernyőszervezete (Board of Deputies for British Jews). A szervezet elnöke, Marie van der Zyl szerint aggodalomra ad okot, hogy a konzervatív európai képviselők védelmükbe vették a  magyar kormányfőt.

Ezt követően a Brit Muszlim Tanács is felszólalt. Harun Khan szerint

a szélsőjobboldal megerősödésével egyidőben mélységes csalódásra ad okot az, hogy a Konzervatív Párt a magyar szélsőséges kormánnyal tud azonosulni egyes kérdésekben.

Daniel Dalton szerint a szavazás a magyar szuverenitásról és uniós jogról szólt, ezért szavaztak a magyar fél mellett.

Létezik természetesen számos olyan konzervatív képviselő is, aki a történtek ellenére cseppet sem rejti véka alá , hogy támogatja Orbán Viktor politikáját. Ilyen például a brexit egyik fő arcaként ismertté váló Michael Gove, aki jelenleg környezetvédelmi miniszter a May-kormányban. Állítása szerint szilárd meggyőzödése a kooperatív-diplomáciában van. Szerinte Orbánt és egyes EU-s tagállamokat nem kell a falhoz állítani, hiszen támogatást is remélhetnek a 'renitens' államoktól. A meglepett Andrew Marr sem számított efféle beismeréshez a tory politikustól, aki vélhetően mégis csak a magyar kormány barátja kíván lenni, és a brexit-tárgyalásokon felmerülő egységes EU-s álláspont megtorpedózása miatt támogatja a magyar felet.

Miközben a May-kormány újabb és újabb ütéseket szenved el a politikai ringben Orbán miatt, addig a brexit ügyben további mély ütésekre számíthat, az orosz Szkripal-ügyben pedig diplomáciai horogra.

Egy friss Observer felmérés szerint akár 50%-a a brit szavazóknak új pártra szavazna, 35%-uk pedig úgy érzi, nincs olyan parlamenti párt amely képviselné. Életszerűnek tekinthetőek tehát azok az új fejlemények a Liberális Demokraták pártja körül, ahol új néven egy centrista párt programjával próbálnak majd meg mandátumot szerezni a képviselők a következő brit választásokon.

További nehézséget jelenthet May számára, hogy a chequersi feltételeknek megfelelő EU-s alku kivívásával megbízott Dominic Raab állításait – mely szerint minden a megfelelő ütemben halad és csaknem megállapodásra jutottak – EU-s kollégái cáfolták. A Raab és az EU-s főtárgyaló Michel Barnier közti feszültséget az okozta, hogy Raab a beígért 40 milliárdos ’válócsomagot’ visszatartaná. Még további gondot okozhat, hogy a dolgozók polgári jogait egyik fél sem biztosította, így a jogi értelembe vett senkiföldjére kerülhet az az öt millió ember, akinek az életével játszanak – mondta Paul Dreschler, a Brit Ipari Szövetség volt elnöke.

A brexit olyan rossz is lehet akár, mint a 2008-as válság

– figyelmeztette Mark Carney a miniszterelnököt. A Bank of England becslései szerint az egész gazdaság és a háztartások is megszenvedhetik a kilépési folyamatot. Ezt azután tette, miután újabb adag no-deal technikai dokumentum látott napvilágot. A megegyezés nélküli kilépésre való felkészülés jegyében publikálta ezt a brit kormány. Az új fejlemények szerint további fennakadásokat okoz majd a határon az útlevél ellenőrzés, valamint nem lesznek EU-kompatibilisek a brit gépjármű jogosítványok.

A kormányfőt volt külügyminisztere, Boris Johnson is támadta a héten. A szélsőjobboldali képviselők többször kinyilvánították akaratukat a jelenleg brexit feltételek kapcsán, és nem titok, hogy Johnsont látnák szívesen May helyén. Johnson azonban magánéleti problémáit követően kissé visszavett a lendületből. A képviselőket arra kérte, hogy hagyják May-t és csak magát a kilépési tervezetet támadják meg. Úgy tűnt, hogy Theresa Mayt ez nem zökkenti ki a sodrából, azonban később nyílt támadást intézett Johnson ellen, akinek elítélte politikai kiszólalásait - legyen szó a pártról, vagy a muszlimellenes politikai megnyilvánulásairól. May-t kifejezetten zavarja, hogy az ő helyére spekulálnak. Szerinte a kihívók nem a fontos dolgokkal, nem a brexittel foglalkoznak, csak az ő személyével. Johnson és a képviselők számára azonban világossá tette

vagy a chequers-i terv fog megvalósulni, vagy a no-deal

- nincs helye más projektnek ebben a rövid hátralévő időben.

A hagyományos nagy pártok új politikai csatatere lehet a jövőben London és a főpolgármesteri címért folytatott harc. Sadiq Khan ismét ringbe száll a pozícióért. Politikáját eddig sem leplezte, hiszen nyíltan kiállt egy baloldalinak mondott politikai programmal. A legfőbb kritika vele szemben viszont a londoni lakás és ingatlanárak elképesztő elrugaszkodása, miközben az árakat normalizálandó korábbi programjában beígért lakásprogram nem valósult meg. Khan azonban inkább brexit kérdésben akar újat mutatni: határozottan kiállt egy második brit népszavazás mellett, így a People’s Vote mozgalom programja mellett is.

Az Egyesült Királyság és az Európai Unió egyre közelebb kerülnek az októberi EU-s csúcshoz, amikor is eldőlhet, hogy a britek megegyeznek-e az unióval, vagy megegyezés nélkül zuhannak ki jövő év áprilisában. Az őszi politikai szezon ezzel el is kezdődött Nagy-Britanniában. Azonban a brit konzervatív kormány képviselői nem csak az EU-s csúcstalálkozókon csapnak össze politikai ellenfeleikkel, hanem az alsóházban is az ellenzékkel, csakúgy, mint párton belüli riválisaikkal.

Szeptember elsején Theresa May ­­– megelégelve az állandó politikai harcot az általa összehozott egyezmény-tervezet körül – szilárd nyilatkozatban állt ki a Telegraph hasábjain a ’chequers deal’ mellett, hiszen szerinte ez az egyetlen járható út, amely tiszteletben tartja a brit szavazók akaratát és többé-kevésbé megfelelhet az EU számára is. A miniszterelnök szerint egy második népszavazás elárulná a demokráciát, üzenve a népszavazásra készülődő kampánycsoportoknak is (People’s Vote/Leave Means Leave) amelyeket ezzel a kijelentéssel egy időre a háttérbe szorított.

Michel Barnier: Chequers halott!

A brexit megállapodásra még hajló francia fél múltheti pozitív európai hozzáállása a fentebbiek tükrében gyorsan változott a hét elején. Michel Barnier EU-s főtárgyaló állítólag kijelentette, hogy az Egyesült Királyság számára az EU-Kanada megállapodásra hasonlító egyezmény lenne kívánatos, így tehát a chequers-i terv halott. A hír az euroszkeptikus toryktól származik, akik ezzel saját álláspontjukat támogatták, mely szerint egy markáns kilépés jobbat tesz az országnak, mint a miniszterelnök Chequersben tető alá hozott tervezete. Az euroszkeptikus képviselők állítását azonban megerősítette Barnier is, aki világossá tette, hogy a chequers-i pontokat nem tartja elfogadhatónak. Mindeközben friss információk szerint a kedvezőtlen álláspontot Dominic Raab brexitügyi miniszer fenyegetése is okozhatta, mivel az ír határ kérdése miatt nekiesett Barniernek. Raab szerint ugyanis jobb, ha felkészíti az EU az íreket arra a lehetőségre hogy visszaállítják az ír és észak-ír határokat. Raabnak amúgy sincs könnyű dolga, egyes források szerint a minisztériumot többszáz szakember hagyta el a megállapodás egyre romló esélyeinek köszönhetően.

Barnier és Raab. A no deal ismét esélyes. (Telegraph/Getty Images)

A második népszavazási kampányra leginkább számító politikai erők, – a tory szélsőségesek – nem hagyhatták annyiban, hogy a miniszterelnök letörje az ismételt szárnypróbálgatásukat. Boris Johnson a Telegraphban élesen bírálta a miniszterelnök politikáját, aki szerinte

fehér zászlót lengetve megy a tárgyalásokra.

A volt külügyminiszter szerint – aki pontosan a brexit tárgyalások állapota miatt mondott le – egyértelmű, hogy a párton belül vannak olyan emberek, akik a kezdettől fogva gátolják az igazi megoldást, a szigetország pedig egyszerűen feladta a saját álláspontját a 40 milliárd fontos kilépési csomagba való beleegyezéssel, folytatva azt az észak-ír-ír kérdéssel.

Az emberek látják, hogy Chequers egy katasztrófa 

- írta Johnson.

A tory radikálisok másik jelentős alakja, Jacob Rees-Mogg azzal nyugtázta a May-féle nyilatkozatot, hogy Barniernek adott igazat. Szerinte az igazi megállapodás a tory szélsőségesek és Barnier álláspontjában rejlik, hiszen régóta hangoztatják a kanadai típusú megállapodás előnyeit, így nagyobb egyetértés van az euroszkeptikusok és az EU-s főtárgyaló között, mint a miniszterelnökükkel.

A második népszavazás elnapolásával a radikális Nigel Farage inkább egy ausztrál kampányban és show turnéban látta meg a lehetőséget. (Politico/Getty Images)

A miniszterelnök válaszában Johnsont támadta azzal a megállapítással, hogy volt külügyminiszterének nincsenek eredeti ötletei a brit kilépéshez, hiszen az országnak egy komoly vezetés kell egy komoly és kivitelezhető tervvel. A miniszterelnök válaszát majd Sajid Javid belügyminiszter nyilatkozata követte, aki támogatva a miniszterelnököt – és megháláva ezzel a belügyi posztot – nem győzte hangsúlyozni, hogy a konzervatív képviselőknek be kell állnia May mögé Johnson támogatása helyett.

A citromsármány-ármány

A brexitért folytatott politikai harcot a valós következmények is beárnyékolják. Philip Hammond pénzügyekért felelős kormánytag többször figyelmeztette Mayt a kilépés súlyos finanszírozási gondjaira. A legóvatosabb becslés szerint is 8%-os gazdasági zsugorodás várható a kilépést követő években. Azonban egy frissen kiszivárgott dokumentum szerint még a legalapvetőbb infrastruktúra finanszírozása is veszélybe kerülhet. Ezt előzné meg a költségvetés vészhelyzeti terve, amelyet a kormánykörökben citromsármány-művelet kódnéven emlegetnek, és amelynek kiszivárgott anyaga nem véletlen kerülhetett ki a Hammond-May harcot követően.

A Szkripal-ügy előkerült és az oroszok ismét kavarnak

Theresa Maynek viszont nem csak a brexittel kell megbirkóznia. Az orosz Szkripal-ügyben ugyanis előkerült két feltételezett elkövető, akik ellen európai elfogatóparancsot intéztek a britek. A szinte semmiből előkerülő gyanúsítottak – Alexander Petrov és Ruszlán Basirov – lehetnek a Szergej Szkripal és lánya ellen elkövetett novicsokos mérgezés tettesei. A letartóztatáshoz és vizsgálathoz elég bizonyítékkal rendelkezik a hatóság. Az ügy mindenesetre elég volt ahhoz, hogy May-t ismét pallóra állítsa a brit politika, hiszen az oroszok nem tagadták, sőt állami hírügynökségük révén megerősítették a feltételezett elkövetők személyét. Ez nyílt kihívás a brit diplomácia ellen, ahogy May kormánya ellen is. Finoman szólva is túl sok a kérdőjel az oroszok részéről, elvégre miért hagynák reflektor fényben ügynökeiket? A brit kormány pedig szokatlan nyugodtsággal kezeli a csaknem háborús cselekedethez hasonlítható esetet.

Alexander Petrov és Ruszlán Basirov, a Szkripal-ügy új fordulata. (EPA)

A salisbury-i mérgezés politikai súlya azonban csakhamar Jeremy Corbynra nehezedett. A legnagyobb ellenzéki párt vezéreként éppen csak véget vetett a párton belüli antiszemita botránynak azzal, hogy a vezetés végül elfogadta a Nemzetközi Holokauszt-emlékbizottság által megszabott antiszemitizmusról alkotott definíciót. Az újabb kihívás viszont ismételten Corbyn önfejűségéből fakadhat, ugyanis Boris Johnson szerint Corbyn nem ismerte el egyértelműen és nem nevezte nevükön a feltételezett tetteseket, annak ellenére, hogy a brit titkosszolgálat a GRU ügynökeiként azonosították a két férfit.

A Munkáspártban azonban továbbra is töretlen sikernek örvend Corbyn - és a régebbi harmadik utas, Blair-párti képviselők által csak „militáns baloldalnak” nevezett vonal. Tony Blair volt miniszterelnök elismerte:

nem biztos, hogy a Corbyn-féle baloldalt többé le lehet győzni a párton belül.

A miniszterelnök és a képviselők szócsatáját a szeptember 5-i miniszterelnöki kérdések órájában tekinthetjük meg, ahol Corbynnak még futotta egy Theresa Mayt kifigurázó táncolós poénra is.

Augusztus végének első komoly politikai híre Dominic Raab brexit-ügyi miniszter nevéhez fűzhető, aki a ‘no-deal’ esetén követendő első 25 technikai dokumentációt tette közzé, majd mondott beszédet. A technikai dokumentumok részét képzik egy 100 dokumentumból álló sorozatnak, amelyet a kormány a megegyezés nélküli kilépés forgatókönyvének szánt, és főleg a vállalkozásokat és lakosokat készítik fel a 2019 áprilisában bekövetkező kilépésre.

Részletek: https://www.gov.uk/government/collections/how-to-prepare-if-the-uk-leaves-the-eu-with-no-deal

A megegyezés nélküli kilepést követő sajtótájékoztatón elhangzott szendvics-válság poénok nem nyugtatták meg a befektetőket. A font újabb meredek zuhanásba kezdett, és csak megerősödni látszik Liam Fox korábbi kijelentése, mely szerint a britek megegyezés nélkül fognak kizuhanni az unióból.

Philip Hammond mérsékelt konzervatív képviselő nyilvánosságra kerülő augusztus 23-i levelében arról panaszkodott, hogy 2030-ra a kilépéstől számítva 7%-ot zsugorodhat a brit gazdaság az eddigi előrejelzések szerint, ami azt jelenti, hogy éves viszonylatban 80 milliárd font kölcsönre fog szorulni az ország. Hammond levelén felbőszültek a radikális toryk, és Hammondot rémhír keltéssel vádolták, majd a ’félelem projekt’ újabb ügynökének kiáltották ki. (Ezen a néven gúnyolták 2016-ban a maradók kampányát, akik azt híresztelték, hogy a kilépés gazdasági bukáshoz vezet). A keményvonalas kilépők szerint tehát ez csak a “project fear” újabb szakasza.

Theresa May brit miniszterelnök azonban nem hallgat sem az ellenzékre, sem a pártján belüli radikálisokra, ahogy éppen Hammondékra sem. A miniszterelnök úgy tűnik, még kitart a középutas álláspont mellett, és úgy véli megállapodhat más országokkal is a kilépést követően, sőt, elképzelései szerint az ő politikája jelenti az egyetlen járható utat, mely alapját képezheti egy jövőbeli jó megegyezésnek.

Elkötelezettségét mutatja, hogy az afrikai országokkal kötendő kereskedelmi egyezmény-turné előtt komoly vádak érték a kormányt, mely szerint a brexit után nem lesz képes segélyeket folyósítani a kontinens országai számára. Ennek ellenére a kormány kiállt a még Cameron által ígért GNI-hez mért 0,7%-os segélyezési politika mellett, melyet bármilyen körülmény között fenn fognak tartani.

May egy középiskolai látogatáson táncra is perdült, kisebb fejfájást okozva ezzel PR teamjének. A miniszterelnök a későbbiekben Kenyába és Nigériába is látogatott, a szigetország kereskedelmi kapcsolatainak és segélyezési politikájának érdekében.

May kiállt a jelenlegi helyzet mellett.

A miniszterelnök szerint a megegyezés nélküli kilépésre való felkészülés egyébként is logikus, hiszen minden esetre fel kell készülnie az országnak.

Az afrikai úton adott nyilatkozatában elmondja, hogy  a ’no-deal’ amúgy sem jelentené a világ végét, és nem látja olyan borúsan az államháztartás helyzetét mint Hammond. Ezzel pedig újabb kilkkesedés kezdődött a kormányon belül a miniszterelnök és Hammond párti képviselők között.

Hammond és May csatája a műanyag szatyrok további adóztatásának kérdésében csúcsosodott ki. Hammond szerint a

miniszterelnöknek távol kellene tartania magát attól, hogy beleavatkozik a költségvetés tervezésébe

May nyilatkozataiban visszatámadott Hammond ellen, először a ’no-deal’ kilépés miatti aggodalmakat csillapítva, majd a műanyag szatyrok kérdésben is. Miután a miniszterelnök rendet vágott a mérsékelt konzervatívok között, Fox is elhatárolódott Hammond kijelentésétől, annak ellenére, hogy eleinte ő figyelmeztetett a ’no deal’ veszélyeire.

A miniszterelnök váratlan helyről kaphat támogatást terveihez. Úgy tűnik, hogy a francia kormány az európai összetartást többre tartja, mint hogy hagyná Mayt és kormányát a süllyesztőbe veszni egy esetleges radikális politikai erővel szemben. Emmanuel Macron és Michel Barnier segédkezet nyújthat a szigetországnak, ugyanis felszólították a többi tagállamot, hogy segítsenek a briteknek egy megfelelő megállapodás elérésében. May tervezete szétzilálhatja az EU-t, azonban egy új tervvel egy olyan különleges megállapodást ajánlhatnak a briteknek, amilyen példa nélküli – állította később Michel Barnier.

May számára reményt jelent, ha Macron és Barnier belemegy a chequers-i terv feltételeibe. Chequers azonban még távol áll a tagállamok álláspontjától, de egy példa nélküli megállapodás jel mindent boríthat. (PA Images)

Elképzelhető tehát, hogy a franciák mégis megengedhetik a briteknek a “szemezgetést”, azaz a nekik tetsző EU-s vívmányok megtartását, az őket hátrányosan vagy hasztalannak vélt szabályokat pedig elvetnék. A brexit kérdés legforróbb pontjait jelentő ír vámhatár kérdésében, illetve az Európai Bíróság fennhatóságának kérdésben viszont továbbra sem tudott megnyugtató választ adni egyik brit politikus sem.

A franciák engedékenységét nem csak a szomszédban összeomló, vagy legalábbis 7%-os recesszióval számoló szuperhatalom politikai válsága robbanthatta ki, hanem a May által meghirdetett űrszonda-verseny is. A briteket mivel kizárták a Galileo projektből, egy új, rivális űrszonda felbocsátásán kezdtek el dolgozni.

Hiába vegyes megítélésű a jelenlegi brexit helyzet és megosztott a közvélemény, a jobboldali marakodást és brexit ámokfutást a baloldal csak bénult tétlenségben nézhette végig. A bénultság okát pedig továbbra is az antiszemita botrányok jelentették.

 Nem biztos hogy a baloldalnak a Trump lufira készült válaszcsapás, a Khan lufi okozza majd a legnagyobb fejtörést. (PA Wire)

Diane Abbott munkáspárti képviselő részéről ugyan elég komoly támadás érte a tory kormányt, mivel három, tévesen deportált Windrush bevándorló meghalt, azonban ez nem volt elég ahhoz, hogy elterelje a figyelmet a Munkáspárt jelenlegi belharcairól.

Frank Field a párt “whip”-je, azaz ostora (ez a poszt hagyományosan a pártfegyelmet fenntartó vitarendezői megbízottat jelenti) visszavonult a párton belüli pozícióitól, mivel tarthatatlannak véli a Jeremy Corbyn miatt kialakult antiszemita állapotot, amely elharapódzott a Munkáspárton belül.

Egy másik baloldali politikus, Lord David Blunkett állítása szerint visszajött a militáns és antiszemita baloldal, Field szerint pedig újra kell gondolni a Corbyn-projektet és megváltoztatni a Munkáspártot.

Frank Field felháborodást keltett azzal, hogy a történtek ellenére megtartotta párttagságát és nem akar lemondani arról, sőt, a kijelentései ellenére akár vissza is térne a párt szűkebb köreibe. Ez leginkább azokat a véleményeket erősíti, mely szerint a Munkáspárton belső harcának frontvonala a volt miniszterelnök, Tony Blair féle harmadik utas, neoliberális régebbi baloldaliak és a szélsőségesebb Corbynt támogató tagok közt húzódik.

Frank Field kijelentését támogatta például Gordon Brown volt miniszterelnök, aki szerint megoldást jelenthet az, hogy a Munkáspárt szóról szóra elfogadja a Nemzetközi Holokauszt Emlékbizottság antiszemitizmus definícióját és nem kedvére értelmezi azt. John McDonnell árnyminiszter lehet a mérleg nyelve a kérdésben, aki szerint szükségszerű a történelmi jelentőségű találkozás a bizottság képviselőivel annak érdekében, hogy a Munkáspárt maga mögött tudja ezt a botrányt.

A Munkáspárttal elégedetlen tagok pedig esélyt kapnak arra, hogy véget vessenek Jeremy Corbyn politikájának. A párt vezetője ellen bizalmi szavazás indulhat a sorozatos antiszemita botrány miatt. Korábban, 2016-ban már túlélt egy bizalmi szavazást, akkor 172 a 40-ellen győzött. 15 munkáspárti ’backbencher’ viszont új irányba szeretné terelni a Munkáspártot, vagy legalább üzenni a párt vezetőjének. Egyes képviselők szerint a zsidó közösség veszélyeztetve érzi magát, sőt, el is menekülhetnek egyesek az országból, a Munkáspárt és Corbyn pedig rászabadította az antiszemitizmus a mindennapi életre.

Más hangok szerint a Munkáspárt akár változtathat is a jelenlegi politikáján. Egy kiszivárgott jelentés szerint a People’s Vote mozgalom hatással lehet a Munkáspárt brexit kérdéshez való hozzáállására, így a baloldali és legnagyobb ellenzéki párt is beállhat egy új népszavazás és az unióban való maradás kampánya mögé.

Hiába vannak tehát ellenfelei saját pártjának radikális oldalán, és a mérsékelt oldalán is (saját volt minisztere David Davis is élesen bírálta a jelenlegi kilépési terveket) nem maradt olyan erő, amely ellen szegülne Theresa May politikájának. Mivel May elutasította a második referendumot – szerinte az a „demokrácia elárulására” lenne – a May-féle chequers-i terv vagy annak EU-s elutasítását követően a ’no-deal’-féle kiszakadás a fennmaradó két forgatókönyv a jövő áprilisi brexitre. Októberben végül kiderül, hogy az EU engedi-e a példa nélküli brit egyezményt.

A Telegraph értesülései szerint az EU-ból érkező munkavállalók megőrizhetik jelenlegi státuszukat. A bevándorlókkal kapcsolatos hirtelen irányváltásnak az oka vélhetően a sorozatos botrányok okozták és a közös félelem, mely szerint nem lesz elég munkavállaló az országban a brexit-folyamat lezárulását követően. A brit jobboldal szerint britek a morális fölényt biztosítják részükről a 'no deal' esetén is ezzel, még ha a brit munkavállalók nem is kapják meg az EU-tól a viszonzott szabadságot.

Az európai munkavállalóknak változatlan marad a helyzetük az egészségügyi ellátórendszerben, ez pedig további tárgyalásokra és engedményekre adhat lehetőséget a jövőben. Jacob Rees-Mogg konzervatív politikus is elismerte, hogy

[az EU-s munkavállalóknak] (…) nagyjából azonos jogokkal kellene rendelkezniük, mint a brit állampolgároknak –nem jobbal sem rosszabbal.

Jacob Rees-Mogg, egy régimódi elit tory politikus. (Reuters/Guardian)

A kijelentést még nem tudni mennyire veheti biztosra az EU-s (például magyar) munkavállaló, hiszen lehet, hogy egyszerű politikai fogásról van szó annak érdekében, hogy megpuhítsák a baloldali szavazókat. Erre utal – a volt brexit tárgyalásokért felelős miniszter – David Davis  kijelentése, aki azt hangsúlyozta, hogy először az EU részéről is szükséges a brit munkavállalók felé tett lépés és garancia a 'no deal', vagy bármilyen más kilépés esetére is.

A brit kormány mostantól szeptemberig nagyjából 70 hasonló tervet fog közzé tenni, melyek a Brüsszellel való új kapcsolat kialakításának alapjául szolgálhatnak és a megállapodás nélküli kilépésre is felkészítik az országot. Dominic Raab jelenlegi brexit miniszter szerint ez

„csökkentheti a kockázatokat és biztosítja az Egyesült Királyság útját egy sikeres brexit felé”

A Konzervatív Párt az ígéretekkel talán a politikai logika mentén halad, azonban időt még nyerhetnek. A belpolitikai botrányok ugyanis egyelőre nem csillapodnak, az idő pedig a jelenlegi kormány ellen dolgozik.

Konzervatív teázás, baloldali koszorúzás

Alig egy hete Boris Johnson volt külügyminiszter keveredett a burka-ellenes megszólalásával muszlim-ellenes botrányba, majd adott teát a várakozó riportereknek válaszok helyett.

Majd később Jeremy Corbynra terelődött az antiszemitizmus gyanúja, amikor régebbi fotók és történetek kerültek elő a médiában arról, hogy az izrael-ellenes, terroristaszervezetekhez közel álló és azokban résztvevő személyekkel fényképezték le egy koszorúzáson.

A Munkáspárt vezetőjeként Corbyn arról beszélt később, hogy valóban ott volt a 2014-es koszorúzáson, amely mögött az a szervezet állt, amely az izraeli olimpikonok merényletét is véghez vitte a müncheni olimpián. Azonban Corbyn úgy tartja, hogy csak olyan minőségben volt ott, mint aki a terrorizmus áldozatairól emlékezett meg, magához a szervezethez nem volt köze. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy antiszemitizmus gyanúja könnyen rávetüljön Corbynra, akinek párton belüli támogatói bázisát sokszor jellemzik a sajtóban szélsőbaloldalinak, valamint antiszemita gondolkodást tulajdonítanak nekik. Ennek valóságtartamáról tanúskodnak egyébként a Munkáspárt sorozatos belsővizsgálatai és Corbyn egyre gyakoribb bocsánatkérései a zsidó közösségtől.

A felhávorodást kavaró kép. Az ember aki ott volt, de szerinte mégsem volt jelen. (Guardian)

Bejámin Netanjáhú izraeli miniszterelnök nem volt rest kihasználni a koszorúzást a twitter-háború újabb fordulatához. Egy bejegyzésben ismét elítéli a munkáspárti vezetőt, amelyre Corbyn csak az emberi jogi univerzalizmussal tud felelni, mely szerint az izraeli hatóságokat kellene elítélni, akik csak március óta 160 palesztin tüntetőt gyilkoltak meg.

A baloldalt tehát sikeresen megbénította az Corbyn-féle antiszemita botrány. Kezdetben 3-4%-ot is esett a támogatottsága a Munkáspártnak, azonban a botrányt követően gyorsan regenerálódott a párt és ismét kisebb előnyre tett szert a frissebb közvéleménykutatások szerint.

Mindeközben a jobboldalon Rees-Mogg és Johnson egyébként kitűnően állják a politikai sárdobálást. Rees-Mogg kiállt Johnson mellett, amikor a burkát viselő muszlim nőket postaládáknak nevezte. Épp ezért a Konzervatív Párton belül felmerült a gyanú, hogy Theresa May nyári szünetét kihasználva, a sorozatos vereségeket szenvedő radikális szárny párton belüli puccsot készíthet elő egy Rees-Mogg és Johnson duóval, Johnsont ültetve a miniszterelnöki székbe.

Johnsont és Ress-Mogg-ot egyre inkább támogatják az önálló jobboldali politikai lobbicsoportok, köztük a régebbi Leave.EU, amely

„kész megválasztani egy igazi brexitert”

Rees-Mogg azonban elhatárolódott a mozgalomtól, mivel nem szeretné, hogy fanatikusok kerüljenek a toryk közé.

A második referendummal lehetséges bennmaradás ígérete, és az egyre hangosabb baloldali kiállás egy új népszavazás mellett újjáélesztette azt a politikai csoportosulást is, ami inkább egy radikális kilépést vinne véghez. Ez a csoportosulás a régi kilépéspártiak radikális szárnyából áll, élükön Johnsonnal. A pártrendezvényekre 2016-ban általában Johnson hozta el az embereket, azokon a rendezvényeken vettek a legtöbben részt, ahol ő is ott volt. A jelenleg 124.000 párttagból álló konzervatívokon belül ez egy kis csoportot jelent, azonban Anna Soubry szerint nem kell sok, hogy egy ilyen radikális kis csapat a politikai iránytűt a radikális UKIP irányába taszítsa.

A támogatókat fanatizálhatja, hogy Johnson ismét egy busztúrát szervezhet az országban annak érdekében, hogy meggyőzze a lakosságot a radikális kilépésről (nyilván ebben az PR-kampány is benne van).

Johnson újra buszra pattan? Az ellentüntetők számára az is kérdéses, hogy egyáltalán marad-e tojás a közért polcain a brexit után. (Huffington Post)

A politikai vesztesek közül azonban vannak más radikális visszatérők is, hiszen Nigel Farage volt UKIP vezető és EP-képviselő is bejelentette a visszatérését egy új radikális brexit kilépésért, harcolva Theresa May chequers-i feltételei ellen. A politikus egy Daily Telegraph-ba írt cikkben arról értekezik, hogy visszatérne egy új, „A kilépés kilépést jelent” (Leave Means Leave) nevezetű kampánycsoport élén a politikába. A csoportot egy bizonyos Richard Tice nevű multimilliomos finanszírozná, óhatatlanul is felidézve ezzel a választási bizottság ítéletének emlékét a 2016-os kilépési kampányok illegális finanszírozására vonatkozóan.

Ezek a kampányok azonban nagy valószínűséggel csak egy második referendum esetén indulnak majd be, és a politikai baloldalra jellemző, egyébként vegyes összetételű maradáspárti vonal sem hagyja magát.

A James McGrory vezetésével megalakuló kampánycsoport, a „Nép szavazata” (People’s Vote) sorra ítéli el Farage és Johnson akcióit nyilatkozataiban, valamint úgy tűnik, hogy a finanszírozást nekik is sikerülhet megoldaniuk. Egy divatmárka milliomos alapítója, Julian Dunkerton – a jobboldal meccénásaihoz hasonlóan – 1 millió fonttal támogatta a csoportot. Szerinte az EU nélkül nem jöhetett volna létre 20 évvel ezelőtt a vállalkozása (Superdry), amely mára világraszóló sikereket ért el, és számos európai fővárosban tart fenn üzleteket.

Ennek tükrében jelenleg May és a puha brexit pártolóinak akkor lehet a legnagyobb esélye a túlélésre, ha kihúzzák a márciusig hátralévő időt, valamint megvárják az októberben esedékes újabb EU tárgyalásokat, majd a józan észre hallgatva elkezdik ők is támogatni a bennmaradást, vagy átmeneti időszak feltételeit.

A Munkáspárt egyelőre - a botrányokon kívül - jól játszotta kártyáit, mivel nem zárta ki a lehetőséget, hogy amennyiben a chequers-i megállapodás kudarcot vall, elképzelhető a baloldali együttműködés egy második népszavazás érdekében, hiszen – Sir Keir Starmer brexit árnyék miniszter szerint – onnantól kezdve az alsóház kezében van a brexit további sorsa.

A baloldal esélyeit tovább növelheti, hogy miközben a kormány júliusban hatalmas tartalékokat halmozott fel, és a képviselők megnövelt személyi költségeket követelnek a fenyegető kilépés és megnövekedett munkateher miatt, a megszorítások és átalakított költségvetés következtében kialakuló szociális helyzet egyre csak romlik. A kormány a szakértők szerint könnyíthet a megszorításokon, feltéve ha nem a 'no deal' esetére tették félre a költségvetési tartalékokat. Miközben a megegyezés nélküli kilépés esetére a nagy cégek a profit teljes védelmét kérik a kormánytól, az NHS kiszivárgott jelentése szerint az egészségügy összeomolhat, 13.000 gyerek már most sem jut megfelelő szociális ellátáshoz, és a szegényebb környékeken élő gyerekek számára kilencszer nagyobb a valószínűsége az iskolai bukásnak, mint a gazdagabb helyeken élő gyermekeknél. A széthúzás és a társadalom különböző rétegei közti különbség tehát jelentősebb mint valaha, miközben az ország egy gazdasági válság felé sodródik a társadalmi polarizációból fakadó politikai válság eredményeként.

Jeremy Hunt szerint az oroszok ellen újabb szankciók kellenek. (Guardian)

Annak ellenére, hogy a gazdasági kiutat az új kereskedelmi kapcsolatok jelenthették volna a népszavazást követően, az ország a régi kapcsolatrendszerben maradt. Jeremy Hunt új külügyminiszter az oroszok elleni új szankciókat követelte a Szkripal-ügy és a népszavazásba történő, orosz eredetű beavatkozási kísérletek miatt. Az elmúlt pár hónapban némi enyhülés következett be az EU-orosz kapcsolatokban, és csillapodtak azok az oroszellenes hangok, amelyek a Krím-félsziget 2014-es megszállása óta fagyosan tartják a kapcsolatokat, és helyükön a kereskedelmi szankciókat. A britek viszont továbbra is a régi, keményebb hangot kívánják hallattatni Moszkvával.

A következő nagy fordulatot Dominic Raab és Michel Barnier újabb tárgyalása jelentheti, majd végül az októberi határidő, ami végleg eldöntheti May kormányának sorsát. A brit média általában véve már kongatja a vészharangot, az új népszavazási kampány csoportjai pedig a rajtvonalhoz álltak.

Visszatekintve a politikai félévre, nehéz elképzelni hogy a nagy brexit-őrület mellett a brit politikusoknak foglalkozniuk kellett az ország kormányzásával is. A parlamenti munkaidőszakban öt brexit törvényt sikerült keresztülvinni, valamint tizenegy nem brexittel kapcsolatos, ám igen csak fontos tervezetet. A BBC összeállításában a legfontosabb törvények közt említik az 1.) űripar létrehozására irányuló törvényt, amely segítené a brit gazdasági részesedés kibővülését a különböző alkatrészek és műszerek előállításában, 2.) a családon belüli erőszak ellenes törvényt, 3.) a lézeres eszközökkel való (járművek elleni) visszaélés törvényt – a nemrég a repülőgép pilótákat vakító bűnesetek miatt –, és végül 4.) a fegyveres erők törvényét, amely rugalmasabb szolgálati időt biztosít a szolgálatot teljesítő családos személyek számára.

A parlament szokásos munkarendjét tekintve viszont szinte egészében uralta a törvényhozók idejét a brexittel kapcsolatos törvények megszavazása, három kulcsfontosságú törvény azonban még várat magára. Nevezetesen a halászati, mezőgazdasági és a bevándorlási törvény, mielőtt még a végső kilépési egyezményre kerülne sor.

Theresa May és Emmanuel Macron tanácskozik. Ezen a kapcsolaton még az ötfogásos vacsora sem segít. (AFP)

A kilépés azonban mindennél gyorsabban halad a no-deal - tehát a megegyezés nélküli alternatíva - felé, amikor is a britek kereskedelmi egyezmény nélkül esnek ki az EU-ból és a WTO által meghatározott alapvető vámtarifát kell majd fizetniük. Elsőként Jeremy Hunt külügyminiszter sürgette az Európai Uniót arra, hogy találjon olyan megoldást, ami megfelelhet végre a brit kormány számára is. Theresa May megszakította svájci nyaralását azért, hogy találkozzon Emmanuel Macronnal, kicsikarva ezzel a Hunt-féle politika egyik célját. A francia elnök azonban a pragmatikus és erős EU mellett tette le a voksát, és ezen a közös vacsora sem változtatott. A múlt hét csütörtöki sajtótájékoztató után is hajthatatlannak tűnik Barnier és a Bizottság. Az észak-ír kérdés, a vámhatár és az átmeneti időszak ügyében a végletekig elszánt az EU, hiszen ezek képzik a tárgyalási vörösvonalakat. A cél eredetileg a két legnagyobb és legbefolyásosabb tagállam, Németország és Franciaország meggyőzése volt azért, hogy fellazítsák Brüsszel (az Európai Bizottság) keményvonalas álláspontját. A külügyminiszter – mintha csak visszautazott volna az időben – azokat az érveket használta, mely szerint a „no-deal” kilépés gazdasági katasztrófával fenyeget mind a szigetország, mind az EU számára. Ezek az érvek pedig anno épp a brexit-ellenes, maradáspárti népszavazók táborának érvei voltak. Úgy tűnik tehát, hogy lassan találkozik a brit kormány és  lakosság a kilépés reális következményeivel.

Liam Fox szerint a no-deal esélye már nagyon is valós. (PA)

Liam Fox a Sunday Times-nak közölte először a sokkoló hírt, mely szerint Barnier nem hajlik az EU-s álláspont megváltoztatására, és a kemény brexit esélye így 50-50-ről már 60-40-re tehető. A politikus szerint be kell látniuk az EU vezetőinek, hogy nem ragaszkodhatnak a szabályokhoz, és inkább az emberek jólétét kell szem előtt tartaniuk. Amennyiben mégis a szabályokat választják, akkor az EU lesz a felelős a „bürokraták brexitjéért”, hiszen az ideológiai tisztaságot választják a 27 tagállam gazdaságainak rovására. Az EU kifejezetten visszautasította a vádakat, mivel nem lehet felelős a brit kormány kudarcaiért a 27 tagállamból álló szervezet. A kilépés kapcsán ráadásul már a rendőrség is mozgolódik, mivel a közbiztonság és az alapvető élelmiszerek biztosítását is veszély fenyegeti a no-deal esetén. A skót elsőminiszter May-től a B-tervet követeli, ezzel is sarokbaszorítva a miniszterelnököt, és kialkudva a skótok számára a túlélést, valamint a gazdasági biztonságihálót.

A hanyatlás már így is számottevő és látványos. Mark Carney, a Bank of England vezetője szerint az átmeneti időszak mindkét fél teljes érdekében áll, hiszen átmenet nélkül katasztrofális következményei lehetnek a kilépésnek. A font sterling látványos zuhanásnak indult a kormányzati bejelentések után.

Egy kis idő elteltével a tavasszal megbukott kemény brexiter, Priti Patel is felszólította a brit kormányt a keményebb álláspont képviseletére azért, hogy elkerüljék a katasztrófát. Patel újbóli megjelenése pedig visszahozhatja a brexit kilépési kampányának frissen lemondott és megbukott arcait a politikai mainstreambe.

Patel után például érdemes megemlíteni Michael Gove-ot, aki pár napja azzal került be ismét a sajtó reflektorfényébe, hogy a volt miniszterelnök, David Cameron „futóbolondnak” nevezte, majd őt tette felelőssé a brexit népszavazás elvesztéséért. Cameron közeli barátja volt a konzervatív politikusnak, közös családi programjaik voltak – például közösen nyaraltak –, azonban az ex-miniszterelnök nagyobb tőrdöfésként értékelte Gove politikai akcióját, mint Johnsonét, akivel régebben szintén közeli ismeretségben voltak, hiszen egy iskolában tanultak.

A régi barát, Cameron szerint Gove egyszerűen megőrült. (Getty Images/Express)

A volt külügyminiszter sem kerülte el a botrányt a héten. Boris Johnson vélemény cikket írt – reagálva a fejet eltakaró viseletek dániai betiltására – kijelentette, hogy

abszolút nevetségesnek tarja burkát viselőket,

majd azt állította,

úgy néznek ki, mint egy-egy postaláda.

A Brit Muszlim Tanács és a konzervatív muszlimok fóruma azonnal elítélte a Telgraphban megjelent cikket, mondván, a jelenlegi iszlamofób és idegenellenes közhangulatban ez csak tetézi az ellenséges érzelmeket. Több muszlim vezető, imám és a lordok házának egyik konzervatív tagja, az első muszlim női kormánytag Warsi bárónő is elítélte Johnsont. Ezt követte a Konzervatív Párt vezetősége, akik bocsánatkérésre szólították fel Johnsont, majd maga a miniszterelnök kérte a volt külügyminisztert.

Johnson azonban inkább egyfajta „dress code”-ot kívánna bevezetni, hiszen szerinte a privátszféra sértése és a teljes tiltás csak tovább erősítené a szélsőséges iszlamisták (és a radikális jobboldal) narratíváját, avagy a „civilizációk összecsapásának” történetét.

A baloldaltól Johnson azt a kritikát kapta, hogy a városban fasiszta bűnbandák tagjai szakítják le a nők fejéről a viseletet, és így Johnson postaládás kijelentése csak fokozza az idegengyűlöletet.

Johnson kijelentése azért is kaphatott a kelleténél talán nagyobb nyilvánosságot, mivel a héten szélsőséges jobboldali aktivisták mozgósították magukat és egy könyvesboltba törtek be, így óhatatlanul is megalapozva a baloldali félelmeket.

A tüntetők Trump-maszkban, sapkákban mászkáltak az utcán és muszlim-ellenes rigmusokkal indultak neki a rohamnak. Az eset állítólag a „Make Britain Great Again” („Legyen Britannia Ismét Nagy”) tüntetésből indult ki, ami egy összeesküvés-elméleteket népszerűsítő weboldal cenzúrázása ellen indult.

A felvételen látható, hogy a muszlim-ellenes rigmusok közepette a felvétel készítője leemel egy könyvet a polcról (Ez a könyv: A zsidó kérdés) és zsidógyűlölőnek nevezi a bolt tulajdonosát. A vád szintén a brit politikai botrányokból ered, azonban ebben az esetben a baloldalról.

Jeremy Corbyn és a baloldali Munkáspárt ugyanis a héten nézett farkasszemet saját démonjaival, az antiszemita-botrányt okozó baloldali politikusokkal és aktivistákkal.

Bővebb olvasnivalót itt talál:

https://leftungagged.org/2018/08/03/antisemitism-in-the-uk/

https://444.hu/2018/08/07/varazspapi-es-a-zsidok-antiszemita-botrany-a-brit-munkaspartban

Jeremy Corbynnak 2010-ben, majd az azt követő években fokozatosan szembe kellett néznie azokkal a vádakkal, amelyek a Munkáspártból származtak és a Benjámin Netanjáhú által vezetett Izrael ellen irányultak. A baloldali párt ugyanis nehezményezte az autoriter államot kiépítő politikus intézkedéseit, miközben karba tett kézzel kellett végig néznie az izraeli állam által elkövetett emberi jogsértéseket. Minderre az izraeli diplomáciai mindig megfelelő időben tudta előhúzni az antiszemita kártyát, mintegy kijátszva azt a kritikusai ellen. Ezzel hatott a Munkáspárt lelkét jelentő baloldali politikai aktivistákra, a párt egyik bázisát jelentő multi-etnikus (köztük muszlim) fiatalokra, némi kritikát kicsikarva ezzel a Netanjáhú-ellenes zsidó közösségekből is (főleg az USA-ban élnek többségében), akik sérelmezték azt, hogy az antiszemitizmust ilyen módon használta ki az izraeli politika és annak politikai szövetségesei, - a Trumpot támogató amerikai és konzervatív brit jobboldal.

Corbyn eddig nem igazán boldogult a párt felé támasztott kihívással. (Reuters)

Az első ügy amiben Corbynnak bocsánatot kellett kérnie, amikor egy általa szervezett eseményen egy holokauszt túlélő Izraelt a nácikhoz hasonlította. Ekkor a Times tudósított az esetről, a pártvezérnek pedig bocsánatot kellett kérnie az esetlegesen okozott frusztrációért és aggodalomért. Ez idén megismétlődött, mivel olyan vádak merültek fel a zsidó közösség és média részéről, melyek komolyan fenyegetik a párt integritását és győzelmi esélyeit. Három újság is azzal támadta Corbynt, hogy amennyiben a Munkáspárt kerül hatalomra, az a zsidó életre jelent majd veszélyt az Egyesült Királyságban. A vádak eredete leginkább az antiszemitizmus definiálása miatt merültek fel, ugyanis a Munkáspárt új alapokmányában az antiszemitizmus kritériumai nem olyan szigorúak, mint a Nemzetközi Holokauszt-emlékszövetség által leírt irányvonalak szerint. A Munkáspárt ezt a vádat kezdetben elutasította, hiszen az irányvonal szerint járt el, azonban a problémát az okozta az emlékszövetség szerint, hogy csak részben vették át azokat. A legnagyobb probléma ugyanis az Izrael elleni kritika, avagy definiálható-e az antiszemitizmusként? A párt szerint, amennyiben nem megfelelően alkalmazzák ezt az irányvonalat, az potenciálisan azzal fenyeget, hogy a palesztinokat sérelem érheti a véleménynyilvánításban, és az őket érő rasszizmus jelentésében.

A Mukáspárt ellen tüntetők, transzparensek és brit lobogók. Nehéz lemosni az antiszemitizmust. (Getty Images)

2016-tól saját, belső nyomozás indult a párton belül az antiszemita ügyek kivizsgálására. Azóta olyan képviselőket sikerült felfüggeszteni, mint Naz Shah (aki azt mondta, hogy Izreaelt egyszerűen át kellene tenni az USA-ba), valamint London korábbi polgármesterét, Ken Livingstonet, aki megvédte Shah-t és korábban Hitlert, valamint a cionizmust állította párhuzamba.

Livingstone-nak távoznia kellett a pártból. (Getty Images)

A legfőbb probléma tehát az anticionizmus és az antiszemitizmus párhuzamba állítása. A Munkáspárt nem tolerálja a párton belüli antiszemitizmust, viszont a palesztinokért és az emberi jogokért vitába száll. Így foglalható legjobban össze Corbyn jelenlegi politikája.

Corbyn azonban a botrány csillapítása érdekében ismét bocsánatot kért a fájdalomért és az aggodalomért amit ez a politika okozhatott.

Kérdéses azonban, hogy a rengeteg belső vizsgálat, nyomozás és bocsánatkérés elérhet-e eredményeket – ha a Corbyn-t támogató belső párttagok leginkább az antiszemitizmussal különítik el magukat a Blair-féle új baloldaltól. Ezen kívül az is kérdéses, hogy ha lesz eredménye az újabb vizsgálatoknak, az esetleg megbékíti-e a párt kritikusait. Egyelőre úgy tűnik, hogy kevés sikert ért el a párt megreformálásában a vezetőség, ezt jelzi például Tom Watson kilépése is, aki felszólalt többször is a Corbyn-féle antiszemita vonal ellen.

Corbyn mindenesetre igyekezett megnyugtatni a szavazókat:

A bal és jobboldal elemi érdeke tehát az EU-val való valamilyen szintű megállapodás elérése, hiszen annak hiányában elemi erővel szabadulhatnak fel a társadalmi indulatok – mindkét oldalról, akár még a brexitet megelőzően is.