Boris Johnson és a fel(nem)függesztett parlament esete

A múlt hónap végén még csak spekulálni lehetett a kezdeti bukdácsolást és szimbolikus jelentőségű beszédeket követően a Johnson-féle kormányzás jövőjéről. Aztán szinte napról-napra egyre világosabbá vált, hogy a belpolitika követi a politikusra jellemző rendezetlen és kétarcú kormányzás útját, ahol a szuverenitás és a nemzeti vízió áll az egyik oldalon, a másikon pedig a demokrácia és az alkotmányos intézmények eróziója. Mindez a demokrácia nevében történik – hangzik a „brexiterek” tábora felől akik a 2016-os népszavazás eredményének tiszteletben tartására hívják fel a figyelmet. A másik oldalon az ország színes-vegyes és különböző érdekek mentén elkülönülő ellenzéki tábora áll, akik megoszlanak a szociális kérdések, az alkotmányosság, felekezetiség, nemzetiség és egyéb politikai kérdések választóvonalai mentén. Az elmúlt hetekben szinte naponta jelentek meg – magyar oldalakon is – a különböző hírközlések és véleménycikkek a témában. A poszt célja így egy kis összefoglalás az elmúlt hónap legnagyobb fordulataiból.

Say no to no deal

A populistának címkézett Boris Johnson nem akart elődjének, Theresa May-nek a kelepcéjébe sétálni, így beváltotta ígéretét: ha szükséges, az EU-val való megegyezés nélkül zuhan a világgazdaság ”szabadpiacára” a szigetország az ún. „no deal” Brexittel. Amíg a May-kormányzatot gúzsba kötötte a törvényhozás (a parlament alsóháza), addig Johnson politikai ambícióit tovább fűtötte a Konzervatív Párt babérjaira törő, Nigel Farage által vezetett Brexit Párt térnyerése.

A népszavazás óta eltelt három évben ugyanis a Konzervatív Párt Johnson-féle radikális brexiterektől többször hangoztatták, hogy ha ők nem viszik véghez a feltétel nélküli Brexitet, akkor annak a párt látja kárát. A Brexit Párt átütő győzelme az EP-választásokon és a további térvesztéstől való félelem végül biztosította a kormánypárton belül May bukását és Johnson kormányfővé válását.

meg_a_parlamentben_boris_bbc.jpg

A miniszterelnök az alsóházban, baloldalán May új és régi miniszterei: Dominic Raab, Priti Patel, Sajid Javid. (Kép: BBC)

”BoJo” aztán szeptember elején szembekerült a parlamenttel, ahol a többnyire a 2017-es mandátumaikkal tartózkodó képviselőkön múlt, hogy Johnsonnak bizalmat adnak, vagy megbuktatják. A Konzervatív Párt mérsékelt erői hajlottak arra, hogy összefogjanak az ellenzékkel az új miniszterelnökük ellen. Ezt azonban a tradíció és az új, politikailag bizonytalan légkörben nem volt járható út. A Munkáspártnak például kifejezetten sok a vesztenivalója egy előrehozott választáson, hiszen a Brexit Párt az ő szavazóik kárára is gyarapodott.

Johnson-t a képviselők egy törvénnyel kötelezték a játékszabályok betartására. A „no deal” tiltását célzó törvénycsomagot végül 328 – 301 ellenében el is fogadták, ezzel kritikus csapást mérve az új miniszterelnökre és híveire. Ez az EU-s tagság további hosszabbítását és rövidtávon újabb bizalmatlansági indítványt, választásokat helyezett kilátásba.

_108606016_0309_state_of_parties_rebels_v1-nc.png

A BBC ábrája a no deal szavazásról.

Johnson bosszúja – a parlament felfüggesztése

Boris Johnson nem feledte viszont el a brit parlament íratlan alkotmányát és a demokratikus gyakorlatot kijátszva, – az újabb képviselői próbálkozásokat megakadályozva – a királynővel összejátszva egyszerűen felfüggesztette a parlament ülésezését, egészen októberig, a kilépést (jelenleg október 31.) megelőző hetekig. A miniszterelnök a továbbiakban a saját pozíciójának megerősítése céljából új választásokat is ígért, amíg az ellenzék a sebtében összehozott törvény jóváhagyását és szentesítését várja a Lordok házától és az uralkodótól – lehetőleg a kilépés előtt, hogy az ne veszítse értelmét.

A bosszú azonban ekkor még csak a Munkáspárton csapódott, akiknek különösen rossz időpontra esne egy olyan országos választás ahol nem csak Johnson radikálisaival, hanem a Brexit Párttal, és a saját gyarapodó mérsékelt-liberális kihívóikkal, a LibDem-el is szembe kell nézniük. Az igazi csapást Johnson a párton belüli ellenfeleire mérte, akik közül 21-et, köztük nagymúltú konzervatívokat (pl.: Ken Clarke) függesztett fel. Ennek hatására többen átpártoltak a LibDem-hez, testvére, a Johnson család másik politikusa visszaadta mandátumát. Így elhárult az akadály a miniszterelnök elől, hogy a pártot a saját akaratának megfelelően állítsa csatasorba és leszámoljon a mérsékeltekkel.

A bíróságok jogorvoslatai

A demokratikus gyakorlatot kikerülő politikai húzást a képviselők közül azonnal megtámadta Gina Miller képviselőasszony, aki szerint a parlament felfüggesztése egyszerűen alkotmányellenes cselekedet volt. A keresetet az Angol Bíróságon elutasították – mondván hogy ez politikai vonatkozású ügy és nem alkotmányos kérdés. Miller és ügyvédei szerint a miniszterelnök a királynő segítségével, a kilépési dátum előtt közvetlenül szabotálta az ülésezést. Millerhez csatlakozott a mérsékelt konzervatívok részéről John Major volt konzervatív miniszterelnök és jogászai. A Legfelsőbb Bíróság pedig szeptember 17-re tűzte ki a meghallgatásukat. Skóciában 70-en képviselő dolgozott egy új kereseten, Skócia legmagasabb polgári peres bírósága ezt követően úgy döntött, hogy a miniszterelnök törvénytelenséget követett el. A Legfelsőbb Bíróság elé került így a skót ügy, de észak-ír és wales-i támogatást is kaptak. A Bíróság ingovány talajra, valóságos ”politikai aknamezőre” kényszerült, az ellenérvek szerint a brexit-kérdésben nincs jogkörük döntést hozni. Majorék érvei szerint a parlament felfüggesztését mindig a szokásjogi normáknak megfelelően kell véghezvinni, a jelenlegi eset körülményei pedig egyértelmű törvénytelenségre utalnak, a képviselők pedig semmilyen jogot nem gyakorolhattak, nem interpellálhattak.

gina_miller_bbc.jpg

Az alkotmányosságot védelmező és politikailag is motivált Gina Miller. (Kép: BBC)

Johnson viszont már így is elég időt nyert, ráadásul több mint valószínű, hogy megvezette a királynőt, amikor a felfüggesztést kérte tőle. Az okot a kormány új törvényhozási programja és az azt felvezető királyi beszéd szolgáltatta volna, viszont a felfüggesztés politikai motivációi a fentebb írtakból egyértelműek – csak az angol bírák számára nem volt az. Johnson viszont elutasította a skót bíróság vádjait és azt is, hogy megvezette volna a királynőt. Egy későbbi interjúban azonban úgy nyilatkozott, hogy a képviselők, még keresztbe tehetnek a kormánynak, egyértelműen utalva a felfüggesztés mögött húzódó szándékára.

A mai napon végül a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a miniszterelnök cselekedete törvénytelen, mivel az akadályozta a törvényhozást és az interpellációt. Az ügyet a Miller-Major csapat nyerte.

A történelmi meghallgatásról készült BBC riport:

 

Johnson a parlament felfüggesztésével és az új választások pedzegetésével könnyen túlvállalhatta magát. Az új választások kiírásához kétharmados parlamenti többség kell, Jeremy Corbyn a Munkáspárt és az ellenzék vezetőjeként csapott le Johnson-ra amikor kijelentette:

„Az országban nincs olyan többség ami [EU-s] megegyezés nélkül lépne ki.”

Ahhoz, hogy a miniszterelnök kiléptesse az országot, ahhoz október közepéig valahogy parlamenti többséget kellene szereznie. A politikai pártok közül pedig egyelőre mindenki úgy nyilatkozott a saját rendezvényén, hogy készen áll a megmérettetésre.

corbyn_bbc_1.jpg

Corbyn kiosztotta a miniszterelnököt a felfüggesztés előtt. (Kép: BBC)

Bercow távozása és intelmei

A brexit-folyamat belpolitikai káosza és a felfüggesztés jó apropót adott a ”házelnök”, a Speaker, John Bercow lemondására. Bercow családjának azt ígérte, hogy ez lesz az utolsó parlamenti ciklusa, mely így az október 14-én a tervezett választások időpontjával véget ér, vagy október 31-el, az uniós kilépéssel.

bercow_guardian.JPG

A Speaker nyugalomra int (Kép: Guardian)

A kissé méltatlan körülmények közt leköszönő Bercow 2009 óta kiabálta a Házban hogy „order”, azaz „Rendet”. Ez alatt az időszak alatt pedig megszilárdult a törvényhozás és a Speaker szerepe. A parlament felfüggesztésével, így valóban új kor kezdődhet, amikor Bercow helyét átveszi egy – akár az egyik párthoz jobban kötődő – újabb politikus. Bercow volt ugyanis sokáig az alkotmányosság szószólója, aki konzervatív képviselő ellenére May-el, és Johnsonnal is szembeszállt, amikor alkotmányos kérdésekről esett szó. Bercow-t a Cameron miniszterelnökségét követő időkben a baloldalról etikai botrányok, a jobboldalról pedig politikai botrányok kísérték. A búcsúbeszédében többször kitért a brexit egyes részkérdéseire és az alkotmányosság szem előtt tartására.

„(…) minden képviselő hallgattassék meg ebben a teremben!” – mondta többször is Bercow. Johnson számára viszont nem az alkotmányos féket jelentő személyek kiugrása jelentette az első PR-katasztrófát és az intő jeleket…

A lejtőn elindulva – A citromsármány művelet nyilvánosságra került

…hanem a saját cselekedetei. Az eltelt időt ugyanis arra használta Johnson, hogy miközben a belpolitikában a kemény lépéseivel szerzett vissza szavazókat a Konzervatív Pártnak (és természetesen saját magának), addig az EU-val újra akarta tárgyalni a May-féle megállapodást, és kihúzni belőle a neki nem tetsző, észak-íreket Írországgal egy kereskedelmi övezetben biztosító „backstop” passzusokat. Amíg a britek nyílt lapokkal kezdtek játszani az EU-val szembeni tárgyalásokon és a brüsszeli „serpák” a szokásos köröket kezdték futni, a sokat emlegetett Citromsármány-műveletet (Operation Yellowhammer) közzétették. Ez a fedőneve a brit kormány vészmegoldást tartalmazó dokumentumainak, melyek a katasztrofális „no deal” esetére készítik fel a kormányszerveket. Eddig is lehetett tudni, hogy nem lesz kedvező a szigetországnak az EU-val való megegyezés nélküli szakítás, azonban sok jobboldali szavazó és véleményvezér csak ijesztgetésnek tudta be a terveket. Szeptember közepén viszont nyilvánosságra kerültek olyan kormányzati számítások is mely szerint:

  • Semmilyen forgatókönyv nem áll a cégek és vállalatok ügyeinek rendezésére (1. old.)
  • Franciaország nem tudja biztosítani a brit hajók kikötését így a forgalom a felére eshet vissza. A szállítmányok két és fél napos késésére lehet számítani, legrosszabb esetben pedig három hónapos sorokra. A logisztika pedig összeomolhat a déli kikötőkben. (2. old.)
  • Észak-Írországban bizonyosan összeomlik az energiaszolgáltatás (2. old.)
  • Az alapvető gyógyszerek 4-12 hétre állnak rendelkezésre, a kormány eddig tudja biztosítani azokat. (2-3 old.)
  • Az élelmiszerek kínálata bizonyosan csökkenni fog. (3 old.)
  • Az ivóvíz készletek biztosítva vannak és csak lokálisan jelenthet problémát, maximum 100.000 embert érinthet a kiesésük, viszont erre felkészült a kormány.
  • Az adatszolgáltatás, a pénzügyi- és az igazságszolgáltatás egyes tekintetben bizonyosan megszűnik vagy fennakadások lesznek az EU és az Egyesült Királyság között. (3. old.)
  • Gibraltár az elszigeteltségéből fakadóan mindenben hiányt fog szenvedni (4. old.)
  • A városi és regionális tüntetések felemészthetik a rendfenntartók erőforrásait. (4. old.)
  • Az alacsony bevételű rétegeket egyenlőtlenül fogják érinteni az élelmiszer és üzemanyag árak emelkedései. (5.old. 16.)

A tervezet hamar körbefutott a világsajtóban, a brit média pedig felkapta a kiemelt passzust, hiszen amikor kiléptek az unióból senki sem az éhezésre és a poszt-apokaliptikus világ eljövetelére gondolt.

Johnson PR katasztrófái

Boris Johnson általában éppen abból kovácsol politikai tőét, hogy az átlagemberekkel mutatkozik megnevetteti őket, vagy épp beszédben buzdítja őket az EU hajlékony „banán-szabványa” ellen („bendy bananas”). Szeptemberben a miniszterelnökség súlya alatt viszont megváltozott ez az populista imidzs. Először Leeds-ben találta meg egy dühös helyi lakos, aki azzal vádolta, hogy játszadozik, ahelyett hogy a kilépésről tárgyalna Brüsszelben.

Később egy kórházban egy beteg gyerek édesapja (aki egyben munkáspárti aktivista) kezdte vádolni a kórházban kampányoló Johnson-t. A miniszterelnök letagadta a média jelenlétét, az aktivista pedig nem győzött rá mutatni a kamerás figurákra, akik pontosan azért jöttek hogy Johnson kampányáról  felvételeket készítsenek.

 

Johnson talán az EU-val való tárgyalásokra akarta használni a tervezet publikációját/szivárogtatását, ezzel azonban fegyvert adott az ellenzék és a média kezébe.

A sarokba szorult és te(l)hetetlen ellenzék

Amikor a konzervatív miniszterelnök ilyen mértékű ámokfutásának vagyunk szemtanúi, és mégis a parlamenti ellenzékétől való félelmében függeszti fel a parlamentet, fel kell tennünk a kérdést: hol van az ellenzék?

A Munkáspárt legutóbbi konferenciája a bizonyítéka annak, hogy a legnagyobb ellenzéki párt hogyan próbál manőverezni a különböző szavazói bázisok között és hogyan tehetett szert népszerűségre a mellette felbukkanó középutas LibDem. A Munkáspárt ugyanis egészen Jeremy Corbyn nyilatkozatainak tükrében nem volt egyértelműen Brexit-ellenes, majd jött Coryn részéről a mentegetőzés, hogy a párt a maradás mellett döntött a pártkonferencián, ő maga pedig anti-kapitalista, tehát EU-ellenes állásponton marad. Egyre több kritika látott napvilágot, hogy ha a vezető EU-ellenes, hogy lehet a párt konzisztens a követendő politikában?

A válaszokat a saját éves konferencián kívánta megtalálni a párt, ahol a régi harmadik utas munkáspártiakon (neoliberálisok) és a mérsékelteken kívül a corbynistákra jellemző szélsőségesnek címkézett anti-kapitalista irányzat is versengett a kialakítandó politikai napirend elkészítésében. A pártban a demokrácia és az őszinte vita uralkodik, nem a pártoskodás – összegezhető John McDonnell árny pénzügyminiszter nyilatkozata, a sajtó azonban komoly megosztottságról számolt be. Tom Watson és a neoliberális csoport ugyanis szokatlanul kritikus hangnemet ütött meg a Corbyn-féle vezetéssel szemben és azzal fenyegetett, hogy akár elviheti a saját politikusait is a pártból, mivel abban eluralkodott az autoriter populizmus. A pártkonferencia végül azzal ért véget, hogy a Munkáspárt semleges marad a Brexit kérdésben, azonban úgy vélik a LibDem oldaláról, hogy a maradás helyett a pártban a megállapodással való kilépés oldalán állnak, ami Corbyn korábbi nyilatkozatait tükrözi.

A Munkáspárt nagy programtervvel és államosításokkal, valamint szociális kompenzációval, ingyenes idősgondozással és gyógyszertámogatással készül a közelgő választásokra. Jeremy Corbyn az Andrew Marr Show-ban elmondta, hogy teljes ciklusos kormányzásra készül a pártjával.

Nincs fejlemény az EU-tárgyalások terén

Az Európai Unióból történő kilépést viszont a beharangozott előrehozott választások után sürgősen meg kell oldani, hiszen a britek nem kértek a felfüggesztés miatt még januári haladékot, ha pedig valóban lesz választás az október 17-i EU csúcsot követően két hetük lesz megállapodni a kilépés mikéntjében. Mint korábban is említettük, a tárgyalások augusztustól folynak, az egyes EU-s kormányfők részéről pedig hiába érkezik támogatás, az országok közösen képviselik magukat, az EU Bizottsága pedig hajthatatlan a May-kormány által már elfogadott feltételek megváltoztatásában.

Ugyan a brit nyílt lapokkal játszanak a minél jobb megítélés érdekében, az EU-s diplomaták és a Bizottság volt elnöke, Jean-Claude Juncker is szkeptikusan nyilatkozott a brit tárgyalásokról. Az EU-s és a brit felek eltérő állásponton vannak, melynek legfőbb oka az észak-ír határra vonatkozó backstop. Amíg erre nem születik megoldás, addig biztosan menetel az ország a kiszakadás és a citromsármány jelentésben felvázolt állapotok felé. Új megoldás kidolgozására New York-ban, az ENSZ találkozón kerülhetett sor, ahol Macron és Merkel is beszélnek a backstop-ot ellenző Johnson-nal.

Magyarország vétója?

A Mérce a Sunday Times és egy névtelen tory forrás értesülései alapján írta, hogy ha a miniszterelnök el is bukná a parlamenttel folytatott harcátés a választások után új hosszabbításhoz folyamodna az Egyesült Királyság, akkor Magyarország jelentheti az EU közösségében a trójai falovat ami megvétózhatja ezt az indítványt, garantálva így a no deal Brexitet.

Ezt a híresztelést a miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely letagadta. A magyar kormányt képviselő politikus elmondása szerint kizárt hogy egyedül vétózza meg az ország a kilépési idő meghosszabbítását.

Mire számíthatunk?

A kezdeti vakmerőséget követően Johnson szerencséje és személyes varázsa kifutóban van, de szerencséjére igen csak elmosódtak a 2016-os politikai referendum szavazói bázisai és azok valós erői. Mindenki a legutóbbi EP-választáshoz igyekszik idomulni, ez pedig a Munkáspárt és az egységes ellenzéki fellépés kárára mehet. Az anti-demokratikus lépései viszont sok képviselőt fordítottak ellene a parlamentben, ami a felfüggesztés törvénytelenségét követő ítélet után bizonyára a buktatáson és az október 14-i választások kiírásán fog dolgozni, még akkor is ha abból kétes kimenetelű választási eredmények születhetnek.

A cikk írásakor Johnsonnak félbe kellett hagynia az amerikai látogatását, hogy visszarepüljön az alsóház színe elé, amit Bercow újranyitott a törvénytelen felfüggesztést követően.

Lehet hogy ebből is Johnson kerülhet ki győztesen, ha a választásokon sikerül a neki megfelelő mandátumtöbbséget elérni a konzervatívokkal. A hagyományos két párt helyett viszont immár négy pártra is koncentrálhatunk, melyek eltérő célokat tűztek ki maguk elé. A LibDem és a Labour csatája csakolyan izgalmas lehet, mint a feltörekvő Zöldeké, vagy a Brexit Párt vészjósló gyarapodása a Konzervatív Párt és a munkások kárára.

Addig is szórakozásképp az Azonnali által vadászott folyamatábrákon lehet követni a parlamenti döntések lehetséges kimeneteleit:

Jon Worth ábrái:

https://jonworth.eu/brexit-what-next/