Talán sosem lépnek ki az EU-ból? 12 képviselői munkanap a Brexitig

Az elmúlt hónapban a kétségbeesés és tanácstalanság legaggasztóbb jeleit mutatták a pártok a brit belpolitikában. A januári eredménytelen alsóházi szavazás óta – melyen a képviselők Brüsszel és a brit miniszterelnök, Theresa May által összehozott keretmegállapodásról döntöttek volna – lényegében nem született érdemi változás. A konzervatívok szélsőségesebb része egyszerűen nem hajlandó az észak-ír vészmegoldást („backstop”) elfogadni a kilépési egyezményben, az EU februári találkozóin pedig kiderült, hogy az unió sem akar érdemben engedni a gyeplőn. Így tehát rohan az ország a szakadék, azaz a megegyezés nélküli kilépés felé, amely számos kereskedelmi és gazdasági területen okozhat fennakadást, illetve akadozó utánpótláshoz vezethet az alapvető élelmiszerek és gyógyszerek terén. Most, az utolsó utáni pillanatban, mintha mégis eloszlott volna a puskaporos köd a parlamenti padsorok fölött, és kinézve a lövészárkokból mégis levegőért kapkodnak a brit politikusok – a bal- és jobboldalon egyaránt.

Így nézett ki a képviselők naptára február végén (BBC):

_105800964_calendar_until_brexit_19_days-nc.png

May engedékenysége és az új határidő

Február végén különösen jól foglalta össze a helyzetet egymást követő két beszédében is Theresa May kormányfő. Először a kilépési deklarációjában vetette fel a határidő meghosszabbításra vonatkozó új politikai irányt, majd a múlt heti miniszterelnöki kérdések órájában védelmébe vette az új álláspontot. A miniszterelnök korábbi, szigorú politikájától eltérően – a brit sajtó szerint egy "hajtűkanyart leírva" – sokkal engedékenyebb hangnemet ütött meg azzal, hogy nem gyakorol tovább nyomást a belső és külső ellenzékére a március 29-i határidő emlegetésével.

A deklarációt és a vitát teljes hosszában itt tekintheti meg:

A kormányfő beszédét azzal kezdte, hogy „jól haladnak a munkálatok”, illetve hogy majdnem készen áll az átfogó közös, uniós politikai deklaráció teljes szövege, majd áttért a radikális brit konzervatívok által sérelmezett pontra, miszerint „megállapodtak Jean-Claude Junckerrel a vészmegoldás átmeneti jellegében”.

Mi is az a vészmegoldás („backstop”)?

A legjobban talán John Oliver show-ban használt grafikákkal lehet elmagyarázni, hogy miért kavart be az észak-ír határon ez a brit kilépési népszavazás.

Az Egyesült Királyság Angliából, Skóciából, Walesből, és Észak-Írországból áll,

john_oliver_abra_1.JPG

a jelenlegi közös szárazföldi EU-s határt pedig (Gibraltáron kívül) jelenleg az Ír-szigeten található Ír Köztársaság és Észak-Írország húzódó vonal jelenti. Jelenleg mivel mindkét ország(rész) EU tagállam, ezért a kereskedelmi javak, áruk és szolgáltatások zavartalanul haladnak át egyik helyről a másikba.

john_oliver_abra_2.JPG

A brexit eljövetelével azonban ez a töretlen kereskedelemnek nevezett állapot megszakadhat, elvágva a két részt egymástól. Az áruk és a vámellenőrzések miatt újra határállomásokat kell létesíteni.

john_oliver_abra_3.JPG

john_oliver_abra_4.JPG

Ez pedig kiújult ellenségeskedést, és akár újabb háborút szíthat az északi és déli részek között. A tradicionálisan katolikus írek és a protestáns észak-ír részek közti konfliktus több évszázados múltra tekint vissza, melynek végére csak az 1998-as nagypénteki egyezmény tett pontot. Azóta feloszlottak az IRA és az ahhoz hasonló terrorszervezetek, és béke volt a szigeten – egészen a brexitet övező robbantásig, amikor is újra pokolgépet robbantottak a régió centrumában. A határ kérdés megoldására hathatós brit és ír javaslatra hozta létre az EU a „backstopot”, azaz a vészmegoldást, amely egy átmeneti vámuniót hozna létre az észak-ír és uniós tagállam Írország között, elkerülve így a potenciális konfliktusforrást.

john_oliver_abra_5.JPG

Azonban a konzervatív képviselők nagy része – köztük a koalícióspartner, az észak-ír Demokratikus Unionisták Pártja (akik a korona unióját kívánják megőrizni) – a határellenőrzést és a kiújuló konfliktust sem tartják túl nagy árnak, hiszen attól félnek, hogy a vészmegoldással akár elveszthetik az észak-ír területeket.

john_oliver_abra_6.JPG

A brit kormányfő szerint a vészmegoldásra ugyan nem lesz szükség, de a tárgyalóasztalon maradt egyelőre a terv. Érdekesség, hogy az EU politikai deklarációban elállhat annak használatától. A tárgyaló partnerek azt hangoztatták, hogy Michel Barnier uniós tárgyalóbiztos és a brit kilépési ügyekért felelős minisztérium részéről további megbeszélésekre van szükség. Theresa May arról is szót ejtett, hogy Sharm el-Sheikh-ben az EU és az Egyesült Királyság együtt dolgoznak tovább az arab országokkal követendő politikán – tehát kihangsúlyozta, hogy a kontinensen továbbra is nagyfokú együttműködés jellemzi a kontinentális kérdésekben az érintett nagyhatalmakat.

Így May-nek már csak a kilépési terv alsóház általi megszavazására van szüksége, aminek a politikusok már kétszer is nekifutottak – sikertelenül. Ha a második referendum felé hajlik a belpolitika (erre leginkább a Munkáspárt és a LibDem lehet fogékony) – akkor a fennmaradó időben automatikusan el kell fogadniuk az EU rendeleteit, megfosztva az országot a szuverenitásától – állította May. A miniszterelnök egészen eddig elutasította a „no deal” azaz a megegyezés nélküli kilépés elítélését. Viszont úgy tűnik, hogy annak ellenére, hogy minden párt és képviselő szintén el akarja kerülni azt,  a May-féle tervezetet már leszavazták.

May új taktikája így az, hogy a „no deal”-t elkerülendő, március 12-ig adott határidőt az alsóháznak. Ha addig nem sikerül megszavazni a Brüsszel és May által összehozott tervezetet, akkor egy új, kiegészíthető javaslatot kell tenniük a ház elé. Március 14-ig az 50. cikkely meghosszabbítását is megszavazhatja az alsóház, ami azt jelentené, hogy mégsem lép ki március 29-én az ország, hanem csak valamikor később, június folyamán. Ez az eshetőség a miniszterelnök szerint nem jelentené a megegyezés nélküli kilépés veszélyének elodázását, sőt, a halogatás inkább további bizonytalanságot idézhet elő.

lbc_abra.jpg

Törvényhozási menetrend március 12-től az LBC infografikáján. (LBC)

A miniszterelnök kihangsúlyozta, hogy akármi is történjen, a britek a kint tartózkodó uniós állampolgárok számára biztosítják a jogaik sértetlenségét, ugyanakkor válaszolt arra, hogy több képviselő is sérelmezte, hogy az EU nem tudja megadni az átfogó garanciát az EU-ban élő britek jogaira. A miniszterelnök itt kihangsúlyozta Junckerék álláspontját, mely szerint ez tagállami hatáskör, így az uniónak nem áll módjában ebbe beleszólni.

A legutóbbi miniszterelnöki kérdések órájában tett kijelentésével azonban ismét magára vonta a figyelmet az „új vas lady”. Ez jelentette talán a legsúlyosabb üzenetet a renitens párttagoknak:

„Ha a parlament nem támogat (…), talán sosem lépünk ki az EU-ból.”

Ezt követte az a kommunikációs adok-kapok, amit a britek új ajánlatkérése váltott ki, mivel May felszólította az EU-t, hogy adjon kedvezőbb feltételeket a kilépéshez. Némi kompromisszumra és reményt jelent, hogy a Európai Bizottság válaszában sokadjára is a britek tudtára adta, hogy csak az észak-íreket akarja megóvni a vészmegoldással.

A miniszterelnöki kérdések órájába itt nézhet bele:

A May-től idézett kijelentés már önmagában fenyegetést jelent azoknak a képviselőknek, akik eddig gátolták valamilyen módon a May-féle tervezet sikerét, sőt a felelősséget is rájuk hárítja a miniszterelnök. Nem biztos viszont, hogy csak rájuk számíthat May, mivel új szelek fújnak az alsóház ellenzéki padsoraiban.

A széteső ellenzék

May alsóházi beszédében, és a miniszterelnöki kérdések órájában nem kímélte a baloldalt és annak vezetőjét. A miniszterelnök a munkáspárti Jeremy Corbyn-t támadta, amiért szerinte antidemokratikus módon Corbyn a meghasadó baloldal hatására a második népszavazás mellé állt. Ugyan már korábban is hírbe hozták a pártot a második népszavazás programjával, a végső döntés akkor születhetett meg, amikor az párt brexit javaslatát – amiben a közös piac tagjaként képzelték el az ország jövőjét– leszavazták az alsóházban 323-240 arányban. Úgy tűnik viszont hogy hatásos a konzervatívok narratívája, miszerint többször népszavazásra bocsátani a kilépést vagy annak részleteit demokrácia-ellenesnek minősül, mivel „egyszer már döntöttek róla”.

bbc_corbyn_bajban.jpg

Meghasadt a Corbyn vezette Munkáspárt. (BBC)

A konzervatívok bolondok lettek volna kihagyni egy ilyen történelmi ziccert, miután február végén a Munkáspárt hasadt meg előbb az egyre fenyegetőbb kilépés nélküli megegyezés terhe alatt.

bbc_independent_mps.png

A pártokat otthagyó képviselők. (BBC)

Negyvennyolc órán belül nyolc munkáspárti képviselő is otthagyta pártját, mivel úgy gondolták, hogy elterjedt a párton belüli antiszemitizmus és a brexit kapcsán nem tudták vállalni a Corbyn által erőltetett várakozó álláspontot, mely szerint a párt meg sem próbálja a második népszavazás ügyét felkarolni. Az antiszemitizmus miatti aggodalmaknak leginkább Joan Ryan adott hangot, aki mandátumához ragaszkodva kijelentette, hogy nem ennek az ügynek a palástolására kapta meg a tisztséget. Hét másik képviselővel így megalapították a Függetlenek Csoportját (Independent Group), majd további konzervatív képviselők csatlakozásával már ki tudták alakítani a többi ellenzéki pártéhoz hasonló árny-kormányt. Szóvivőjük az a Chuka Umunna lett, aki Boris Johnson ellen is aktívan politizált és bizonyított a 2016-os népszavazási kampány során.

„Corbyn-t egy sztálinista klikk vett körül”

nyilatkozta a volt munkáspárti képviselő, aki szerint az ország érdekei helyett a párt csak a különböző ideológiák mentén kívánt cselekedni, ezért is döntöttek a szakítás mellett.

A csoporthoz csatlakozó konzervatívok szintén a radikális hangok megerősödése miatt döntöttek a függetlenség mellett. A UKIP-es elveket valló képviselők miatt a brexit kérdés kezdete óta széthúz a Konzervatív Párt, azonban elég rugalmasnak bizonyult, eddig akárhányszor feszültek neki a mérsékeltebb, May-t támogató centrumnak.

_105730913_state_of_parliament-nc_bbc.png

A parlament alsóházának jelenlegi képviselői számai. (BBC)

A hivatalos válasz egyértelmű volt a Munkáspárt részéről, ahol próbálták menteni a menthetőt, ugyanakkor a régi „harmadik utas” képviselők eltérő véleményt fejeztek ki. Tony Blair – „a britek Gyurcsánya” üdvözli a meghasadt baloldalt és a kilépő bátor független kilépőket. A BBC-n azt nyilatkozta viszont, hogy egyszerűen nem tudja magát elképzelni vezetőként ennek az új klikknek az élén, így marad a pártban. Tom Watsonhoz hasonlóan tette ezt a volt miniszterelnök, aki ugyan korábban az antiszemitizmus ügyében az egyik leghangosabb képviselő volt, ezúttal igyekezett ezt kihasználni, és arra szólította fel a munkáspártiakat, hogy neki küldjék a panaszaikat. John McDonnell és Jane Formby szerint az antiszemitizmust a párton belül az ezzel megbízott tagoknak kell viszont intéznie. Ilyen például Lord Falconer volt igazságügyi miniszter aki munkás peerként vállalta a feladatot, miután Chris Williamson-t felfüggesztették. Williamson volt az egyébként aki szerint jobb is hogy „letisztult” a párt a távozó képviselők után.

tony_blair_bbc.jpg

Az ex-miniszterelnök az Andrew Marr show-ban. Üdvözli a különutasok döntését. (BBC)

Az ezt követően [nagy valószínűséggel Formbytól és WIlliamsontól származó] Observer birtokába jutott dokumentumok szerint a Munkáspárt nem lépett az antiszemitizmus ügyében elég hatásosan és gyorsan, sőt az egyes vezetők még vissza is tartották az ítéletet és a felfüggesztéseket a pártban.

Az antiszemitizmus botránya és a második népszavazás melletti kiállás ugyan valószínűleg az országos médiában nem vet jó fényt az ellenzéki pártra, (Corbyn-t egy rendezvényen még tojással is megdobta egy kemény brexiter szavazó), az előzetes felmérések szerint a meggyőződéses munkáspárti szavazóknak szólt az új referendum programra tűzése.

Nemzet és párt

A konzervatív kormány közben a brexit mellett a legkülönbözőbb ügyeket vette elő, hogy a nemzeti politikai narratívát erősítse. Elsőnek érdemes megemlíteni Sajid Javid belügyminiszter kontrázását a Munkáspárt helyzetére, aki garantálta az antiszemitizmus visszaszorítását. Ugyan a tömegmentalitást és az internetes trollokat okolta elsősorban a miniszter, nem a levegőbe beszélt: az egyik civilszervezet szerint 16%-al emelkedett az antiszemita gyűlöletbűncselekmények száma 2018-ban.

A kormány a Hezbollah és a szélsőséges iszlám elleni harcot is meghirdette egyúttal, akikre a konzervatívok a munkáspártiakkal ellentétben nem felkelőkként, hanem mint terroristákra tekintenek. A londoni „esztelen erőszakkal” tomboló késeléses bűncselekményeknek is hadat üzent Javid, miután az elmúlt évben emelkedett a késelések száma.

hezbollah.JPG

Hezbollah ellenes bejegyzés a Brit Konzervatív Párt Facebook-oldalán.

begum.JPG

Mindeközben a médiában rengeteget szerepelt Shamima Begum, az Iszlám Államhoz csatlakozó brit állampolgár ügye, aki gyermekét a terrorista szervezet bukása után az Egyesült Királyságba visszatérve szerette volna felnevelni. A közvélemény kedélyeit tovább borzolta, hogy a gyerek kényszerházasságból, erőszakból fogant és szörnyű körülmények közt éltek.

A hagyományos baloldal állásfoglalása szerint alanyi jogon járt volna neki állampolgárként a menedék, miközben a konzervatív kormány hosszú időhúzás után a kitiltás mellett döntött. Begum gyermeke végül ezen a héten meghalt, ami újabb morális kérdéseket vet fel az amúgy is bizalmatlan szavazók számára.

begum_2.JPG

Diane Abbott munkáspárti képviselő twitter bejegyzése a gyermek halálhírét követően. (Labour Party - Facebook)

A konzervatívok párton belüli egysége azonban még összejöhet. A szélsőséges Brexiterek mentőövet dobtak May-nek miután belátták, hogy nem bírnak egymással a Konzervatív Pártban.

Volt ugyanakkor olyan volt UKIP párttagból avanzsálódott konzervatív is aki nem bírta a politikai nyomást és jelképesen lemondott, mint például Geroge Eustice miniszter, aki szerint nem lehet tovább halogatni a kilépést. Szimpátiára lelt, a hátsó sorokból politizáló Jacob Rees-Mogg, és Boris Johnsonnál ez a hozzáállás.

A szélsőséges képviselők kedvét törte le a hónapban Geoffrey Cox főügyész is, aki vörös posztót tart így a Rees-Mogg vezette ERG csoportosulás elé. Állásfoglalásában elutasította a szélsőséges brexiterek kívánalmát az unilaterális (egyoldalú) kilépésre, ugyanis az észak-ír vészmegoldást támadó javaslatokat egyszerűen nem tekinti jogszerűnek. Ez még hosszú távon fejtörést okozhat May-nek aki a párton belüli kompromisszumért harcol a miniszterelnöki hivatal elvállalása óta.

pa_coxx_politics_home.jpg

Cox nem kerüli a konfrontációt. (BBC/PA)

Természetesen a miniszterelnököt sem kerülik el a személyes jellegű botrányok, hiszen újra felröppent a hír, hogy az összesen 1,6 milliárd fontot kitevő vidékfejlesztési pénzekkel próbálja szorongatni a helyi önkormányzatokat és az ellenzéki képviselőket. Mielőtt azonban a mérsékelt konzervatív szavazó felháborodna ezeken a botrányokon, sikeresen avatkozik közbe a kormányzati PR. Ennek okán szólalt meg például Nick Timothy volt kormánytanácsadó is, aki szerint May csak a nagyobb gazdasági károkat szeretné elkerülni a brexit-megállapodással. A gazdasági károk pedig már a küszöbön állnak: a legutóbbi előrejelzés szerint akár Japán teljes autóipara megszenvedheti a kilépést a kialakuló vámvita miatt.

Kedden (03. 12) minden eldőlhet

Az új parlamenti felállást és a pártok programjait és narratíváit is figyelembe véve a Konzervatívok tűnnek esélyesnek, még egy előrehozott választáson is ismételt győzelmet tudnának aratni Theresa May nélkül, akinek a lemondását őszre várják a párton belül. (Ezen kívül May megígérte, hogy lemond a Brexit-terv lezárása után és nem indul jelöltként a következő választásokon). A számok azonban így is kérdésesek, hiszen lehetséges, hogy a Függetlenek Csoportja még több képviselőt szakít ki a konzervatívoktól, ami különösen érzékenyen érintené őket, tekintve, hogy a januári szavazásokon egyes módosítási javaslatok 8-10 képviselő szavazatán múltak. Ha kedden megszavazzák a képviselők a May-féle megállapodást, a gazdasági vészjóslatokat elhesegetve talán mindenki nyugodtabban alhat. Amennyiben viszont kedden sem sikerül Maynek egységet teremteni, jöhet a további bizonytalanság az esetleges "no deal", és az újdonsült "most már ki sem lépnek" állapot között ingadozva.