Az Egyesült Királyságban élő magyarok száma a legfrissebb statisztikák szerint nagyjából 100.000 és 350.000 fő közé tehető. Az Index az ONS (a brit KSH) adatai alapján 98.000 főre becsülte ezt a számot a 2017-es adatok alapján. A Brexit miatt azonban korántsem mindegy a jelenleg kint élők és ideiglenesen kint tartózkodók számára, hogy miként alakul át a Királyság bevándorlási rendszere. Még akkor is, ha a sokat emlegetett Brexit-egyezmény garantálta (volna) a kint élők jogait.

Kézcsókosok. (AFP)

A Theresa May-féle tervezetet ugyanis egyre súlyosabb vita övezi a brit alsóházban, melynek végén a legvalószínűbb forgatókönyv szerint mégiscsak megegyezés nélkül fog kiszakadni a szigetország. Jövő március 29-től már volt tagállamként beszélhetünk az Egyesült Királyságról. A bevándorlás ellenes referendum kampány éle – ellentétben a magyar kampánnyal – főleg a keleteurópai munkavállalók ellen irányult. Boris Johnson 2016-ban az LBC-n, egy hónapja pedig már Theresa May fogalmazta meg a hírhedté vált „tolakodás”-beszédben, hogy alig várják a britek, hogy az alulképzett uniós munkaerőt leváltsa a Commonwealth és volt gyarmatokból érkező munkavállalói réteg, az ausztrál mentősök és az indiai szoftvermérnökök serege. Orbán Viktor egy szomorú videón kívül pedig csak arról beszélt, hogy a távozó nettó befizető miatt sajnos kevesebb pénzt kap így Magyarország. Végül is ha már nem várhatjuk el, hogy a miniszterelnök személyesen törődjön az ügyeinkkel, legalább a kormányközeli nemesi család sarja, Őexcellenciája Szalay-Bobrovniczky Kristóf nagykövet is vehetné a fáradtságot, és felléphetne hogy ne honosítsanak két éven belül több tízezer magyart. Az új settled, azaz letelepedett státusz ugyanis kifejezetten szigorú feltételekhez köti majd a kint élő uniós állampolgárokat. Legalábbis erről tanúskodik az új brit „no deal” kormánydokumentum.

Mi történik az Európai Uniós állampolgárokkal?

A kilépésért felelős minisztérium (DeExEU), a vitával egy időben új dokumentumot adott ki. Az első bekezdés szerint ugyan nincs miért aggódni, a korábban említett tervezet biztosítja az Egyesült Királyságban élő hárommillió EU-s állampolgár jogait, ahogy az EU-ban élő egymillió brit állampolgári jogait is. Viszont a legrosszabb forgatókönyvre, az egyezmény nélküli kiszakadásra is érdemes felkészülni.

Az EU-s állampolgárok már júniustól elkezdhették egyeztetni a letelepedési szándékukat a belügyminisztériummal (Home Office). A szigeten élő EU-s állampolgárok pedig családtagjaikkal együtt kint maradhatnak és a „no deal” esetén is ugyanazokat a jogokat élvezhetik, mint eddig. Már ha addig szereznek letelepedett státuszt.

Az Egyesült Királyság annak érdekében, hogy megőrizze az Európai Uniós állampolgárok bizalmát, mindenkinek biztosítja a jogait, aki lakhellyel rendelkezik. Ezért is vágott bele a letelepedési program (Settlement scheme) elindításába. Ennek így ugyanaz a feltétele, mintha sikerülne a megállapodás, a jogok biztosítása a letelepedési státuszhoz és a lakcímhez köthető. Minden uniós állampolgár, aki ott tartózkodik 2019. március 29-es dátummal bezárólag, az megkaphatja ezt a státuszt. 2020. december 31-ig tud az eljárásért folyamodni. Aki megszerezte a letelepedett státuszt, öt évig távol maradhat az országtól, anélkül, hogy elvesztené a jogát a visszatérésre.

A vészjós dokumentum borítóképe.

A „no deal” miatt azonban fontos változások történtek. Mivel nem lesz átmeneti időszak, a jogok garantálása csak arra vonatkozik, aki  2019. március 29-ig lakcímmel rendelkezik. Ugyancsak az átmeneti időszak híján a letelepedési program nem egészíthető ki hat hónappal, csak 2020. december 31-ig van idejük az uniós állampolgároknak az eljáráshoz folyamodni, 2021. január 1-től már az új bevándorlási rendszer lesz érvényben. Az ezzel kapcsolatos jogorvoslatra is csak az Egyesült Királyság keretein belül adódik lehetőségük, az Európai Bíróság fennhatósága nélkül. Új deportációs politika veheti kezdetét a március 29-i időszaktól, de azokra is érvényes lesz akik bűncselekményt követtek el a 2019. március 29. előtti időszakban.

A kormány garantálja az ingázó, idénymunkások jogait, akik szintén folyamodhatnak a letelepedett státuszért. Ha viszont nem kapnák meg, még mindig fenntarthatnak számukra egy külön bevándorlási státuszt, ami lehetővé teszi számukra a munkát.

A letelepedett státusszal rendelkezők családtagjai (akik gyermekek, jegyes, élettárs, szülő, nagyszülő), 2022. március 29-ig csatlakozhatnak. Az említett időpont után rájuk is vonatkozik az új bevándorlási szabálykönyv és rendszer, ahogy a családegyesítésre is. Azok akiknél a jegyesi, élettársi viszony csak a kilépést követően került bejegyzésre, csak 2020. december 31-ig csatlakozhatnak.

A letelepedett státusszal rendelkező állampolgárok ugyanúgy folyamodhatnak a szociális ellátásokért, mint eddig (eü., lakhatási támogatás, oktatás, stb.). 2021. január 1. után szükség lehet az útlevelekre is, ugyanis az időpontot követően nem tudja garantálni a kormány az európai személyigazolványok használatát.

Alku tárgyává váltunk?

A dokumentumban kiemelték a britek jogait akik az EU-ban élnek, azonban ezek a kontinensen élő állampolgárok még nem kaptak kifejezett garanciákat a jogaikra az EU-tól. A „no deal” esetén felmerülő új szabályzásban viszont minden a letelepedett státusztól függ, és szigorúbb határidők vonatkoznak az uniós állampolgárokra. Ezért elképzelhető, hogy a szigorítás egyfajta ösztönzés is az EU felé a brit állampolgárokra vonatkozó garanciák kicsikarásához.

Az állampolgárok jogainak szempontjából viszont sajnos egyre világosabb a napokban kialakuló politikai helyzet. A dokumentumban megfogalmazott  „valószínűtlen” megegyezés nélküli kilépés helyett egyre biztosabb a kiszakadás. A „no deal” esetében így valóban alkalmazhatják a britek az említett határidőket és jogszabályváltozásokat.

Nincs magyar érdekképviselet, de van-e szándék?

A nagykövetség weboldalán persze semmi ilyesmire utaló jelet nem találunk, csak Trócsányi László látogatását (aki ennek fényében elég légből kapott ígéretet tett a magyarok érdek és egy networkingelős esemény reklámját. A nagykövetség nagy valószínűséggel vagy a jövőbe lát és már ismeri a Brexit kimenetelét, vagy csak egyszerűen nem érdekli a kint élő magyarok képviselete. Reméljük nem lesz túl késő mire felocsúdnak.

A legnagyobb kérdés természetesen az marad, hogy a letelepedett magyarok – akik amúgy is csak öt évig maradhatnak távol a szigettől – vajon haza akarnak-e végül költözni? A következtetést az olvasó közgazdaságtani ismereteire és képzeletére bízom.

(A cikk DeExEUra vonatkozó része már megjelent korábban a prokontra.hu-n)