Visszatekintve a politikai félévre, nehéz elképzelni hogy a nagy brexit-őrület mellett a brit politikusoknak foglalkozniuk kellett az ország kormányzásával is. A parlamenti munkaidőszakban öt brexit törvényt sikerült keresztülvinni, valamint tizenegy nem brexittel kapcsolatos, ám igen csak fontos tervezetet. A BBC összeállításában a legfontosabb törvények közt említik az 1.) űripar létrehozására irányuló törvényt, amely segítené a brit gazdasági részesedés kibővülését a különböző alkatrészek és műszerek előállításában, 2.) a családon belüli erőszak ellenes törvényt, 3.) a lézeres eszközökkel való (járművek elleni) visszaélés törvényt – a nemrég a repülőgép pilótákat vakító bűnesetek miatt –, és végül 4.) a fegyveres erők törvényét, amely rugalmasabb szolgálati időt biztosít a szolgálatot teljesítő családos személyek számára.

A parlament szokásos munkarendjét tekintve viszont szinte egészében uralta a törvényhozók idejét a brexittel kapcsolatos törvények megszavazása, három kulcsfontosságú törvény azonban még várat magára. Nevezetesen a halászati, mezőgazdasági és a bevándorlási törvény, mielőtt még a végső kilépési egyezményre kerülne sor.

Theresa May és Emmanuel Macron tanácskozik. Ezen a kapcsolaton még az ötfogásos vacsora sem segít. (AFP)

A kilépés azonban mindennél gyorsabban halad a no-deal - tehát a megegyezés nélküli alternatíva - felé, amikor is a britek kereskedelmi egyezmény nélkül esnek ki az EU-ból és a WTO által meghatározott alapvető vámtarifát kell majd fizetniük. Elsőként Jeremy Hunt külügyminiszter sürgette az Európai Uniót arra, hogy találjon olyan megoldást, ami megfelelhet végre a brit kormány számára is. Theresa May megszakította svájci nyaralását azért, hogy találkozzon Emmanuel Macronnal, kicsikarva ezzel a Hunt-féle politika egyik célját. A francia elnök azonban a pragmatikus és erős EU mellett tette le a voksát, és ezen a közös vacsora sem változtatott. A múlt hét csütörtöki sajtótájékoztató után is hajthatatlannak tűnik Barnier és a Bizottság. Az észak-ír kérdés, a vámhatár és az átmeneti időszak ügyében a végletekig elszánt az EU, hiszen ezek képzik a tárgyalási vörösvonalakat. A cél eredetileg a két legnagyobb és legbefolyásosabb tagállam, Németország és Franciaország meggyőzése volt azért, hogy fellazítsák Brüsszel (az Európai Bizottság) keményvonalas álláspontját. A külügyminiszter – mintha csak visszautazott volna az időben – azokat az érveket használta, mely szerint a „no-deal” kilépés gazdasági katasztrófával fenyeget mind a szigetország, mind az EU számára. Ezek az érvek pedig anno épp a brexit-ellenes, maradáspárti népszavazók táborának érvei voltak. Úgy tűnik tehát, hogy lassan találkozik a brit kormány és  lakosság a kilépés reális következményeivel.

Liam Fox szerint a no-deal esélye már nagyon is valós. (PA)

Liam Fox a Sunday Times-nak közölte először a sokkoló hírt, mely szerint Barnier nem hajlik az EU-s álláspont megváltoztatására, és a kemény brexit esélye így 50-50-ről már 60-40-re tehető. A politikus szerint be kell látniuk az EU vezetőinek, hogy nem ragaszkodhatnak a szabályokhoz, és inkább az emberek jólétét kell szem előtt tartaniuk. Amennyiben mégis a szabályokat választják, akkor az EU lesz a felelős a „bürokraták brexitjéért”, hiszen az ideológiai tisztaságot választják a 27 tagállam gazdaságainak rovására. Az EU kifejezetten visszautasította a vádakat, mivel nem lehet felelős a brit kormány kudarcaiért a 27 tagállamból álló szervezet. A kilépés kapcsán ráadásul már a rendőrség is mozgolódik, mivel a közbiztonság és az alapvető élelmiszerek biztosítását is veszély fenyegeti a no-deal esetén. A skót elsőminiszter May-től a B-tervet követeli, ezzel is sarokbaszorítva a miniszterelnököt, és kialkudva a skótok számára a túlélést, valamint a gazdasági biztonságihálót.

A hanyatlás már így is számottevő és látványos. Mark Carney, a Bank of England vezetője szerint az átmeneti időszak mindkét fél teljes érdekében áll, hiszen átmenet nélkül katasztrofális következményei lehetnek a kilépésnek. A font sterling látványos zuhanásnak indult a kormányzati bejelentések után.

Egy kis idő elteltével a tavasszal megbukott kemény brexiter, Priti Patel is felszólította a brit kormányt a keményebb álláspont képviseletére azért, hogy elkerüljék a katasztrófát. Patel újbóli megjelenése pedig visszahozhatja a brexit kilépési kampányának frissen lemondott és megbukott arcait a politikai mainstreambe.

Patel után például érdemes megemlíteni Michael Gove-ot, aki pár napja azzal került be ismét a sajtó reflektorfényébe, hogy a volt miniszterelnök, David Cameron „futóbolondnak” nevezte, majd őt tette felelőssé a brexit népszavazás elvesztéséért. Cameron közeli barátja volt a konzervatív politikusnak, közös családi programjaik voltak – például közösen nyaraltak –, azonban az ex-miniszterelnök nagyobb tőrdöfésként értékelte Gove politikai akcióját, mint Johnsonét, akivel régebben szintén közeli ismeretségben voltak, hiszen egy iskolában tanultak.

A régi barát, Cameron szerint Gove egyszerűen megőrült. (Getty Images/Express)

A volt külügyminiszter sem kerülte el a botrányt a héten. Boris Johnson vélemény cikket írt – reagálva a fejet eltakaró viseletek dániai betiltására – kijelentette, hogy

abszolút nevetségesnek tarja burkát viselőket,

majd azt állította,

úgy néznek ki, mint egy-egy postaláda.

A Brit Muszlim Tanács és a konzervatív muszlimok fóruma azonnal elítélte a Telgraphban megjelent cikket, mondván, a jelenlegi iszlamofób és idegenellenes közhangulatban ez csak tetézi az ellenséges érzelmeket. Több muszlim vezető, imám és a lordok házának egyik konzervatív tagja, az első muszlim női kormánytag Warsi bárónő is elítélte Johnsont. Ezt követte a Konzervatív Párt vezetősége, akik bocsánatkérésre szólították fel Johnsont, majd maga a miniszterelnök kérte a volt külügyminisztert.

Johnson azonban inkább egyfajta „dress code”-ot kívánna bevezetni, hiszen szerinte a privátszféra sértése és a teljes tiltás csak tovább erősítené a szélsőséges iszlamisták (és a radikális jobboldal) narratíváját, avagy a „civilizációk összecsapásának” történetét.

A baloldaltól Johnson azt a kritikát kapta, hogy a városban fasiszta bűnbandák tagjai szakítják le a nők fejéről a viseletet, és így Johnson postaládás kijelentése csak fokozza az idegengyűlöletet.

Johnson kijelentése azért is kaphatott a kelleténél talán nagyobb nyilvánosságot, mivel a héten szélsőséges jobboldali aktivisták mozgósították magukat és egy könyvesboltba törtek be, így óhatatlanul is megalapozva a baloldali félelmeket.

A tüntetők Trump-maszkban, sapkákban mászkáltak az utcán és muszlim-ellenes rigmusokkal indultak neki a rohamnak. Az eset állítólag a „Make Britain Great Again” („Legyen Britannia Ismét Nagy”) tüntetésből indult ki, ami egy összeesküvés-elméleteket népszerűsítő weboldal cenzúrázása ellen indult.

A felvételen látható, hogy a muszlim-ellenes rigmusok közepette a felvétel készítője leemel egy könyvet a polcról (Ez a könyv: A zsidó kérdés) és zsidógyűlölőnek nevezi a bolt tulajdonosát. A vád szintén a brit politikai botrányokból ered, azonban ebben az esetben a baloldalról.

Jeremy Corbyn és a baloldali Munkáspárt ugyanis a héten nézett farkasszemet saját démonjaival, az antiszemita-botrányt okozó baloldali politikusokkal és aktivistákkal.

Bővebb olvasnivalót itt talál:

https://leftungagged.org/2018/08/03/antisemitism-in-the-uk/

https://444.hu/2018/08/07/varazspapi-es-a-zsidok-antiszemita-botrany-a-brit-munkaspartban

Jeremy Corbynnak 2010-ben, majd az azt követő években fokozatosan szembe kellett néznie azokkal a vádakkal, amelyek a Munkáspártból származtak és a Benjámin Netanjáhú által vezetett Izrael ellen irányultak. A baloldali párt ugyanis nehezményezte az autoriter államot kiépítő politikus intézkedéseit, miközben karba tett kézzel kellett végig néznie az izraeli állam által elkövetett emberi jogsértéseket. Minderre az izraeli diplomáciai mindig megfelelő időben tudta előhúzni az antiszemita kártyát, mintegy kijátszva azt a kritikusai ellen. Ezzel hatott a Munkáspárt lelkét jelentő baloldali politikai aktivistákra, a párt egyik bázisát jelentő multi-etnikus (köztük muszlim) fiatalokra, némi kritikát kicsikarva ezzel a Netanjáhú-ellenes zsidó közösségekből is (főleg az USA-ban élnek többségében), akik sérelmezték azt, hogy az antiszemitizmust ilyen módon használta ki az izraeli politika és annak politikai szövetségesei, - a Trumpot támogató amerikai és konzervatív brit jobboldal.

Corbyn eddig nem igazán boldogult a párt felé támasztott kihívással. (Reuters)

Az első ügy amiben Corbynnak bocsánatot kellett kérnie, amikor egy általa szervezett eseményen egy holokauszt túlélő Izraelt a nácikhoz hasonlította. Ekkor a Times tudósított az esetről, a pártvezérnek pedig bocsánatot kellett kérnie az esetlegesen okozott frusztrációért és aggodalomért. Ez idén megismétlődött, mivel olyan vádak merültek fel a zsidó közösség és média részéről, melyek komolyan fenyegetik a párt integritását és győzelmi esélyeit. Három újság is azzal támadta Corbynt, hogy amennyiben a Munkáspárt kerül hatalomra, az a zsidó életre jelent majd veszélyt az Egyesült Királyságban. A vádak eredete leginkább az antiszemitizmus definiálása miatt merültek fel, ugyanis a Munkáspárt új alapokmányában az antiszemitizmus kritériumai nem olyan szigorúak, mint a Nemzetközi Holokauszt-emlékszövetség által leírt irányvonalak szerint. A Munkáspárt ezt a vádat kezdetben elutasította, hiszen az irányvonal szerint járt el, azonban a problémát az okozta az emlékszövetség szerint, hogy csak részben vették át azokat. A legnagyobb probléma ugyanis az Izrael elleni kritika, avagy definiálható-e az antiszemitizmusként? A párt szerint, amennyiben nem megfelelően alkalmazzák ezt az irányvonalat, az potenciálisan azzal fenyeget, hogy a palesztinokat sérelem érheti a véleménynyilvánításban, és az őket érő rasszizmus jelentésében.

A Mukáspárt ellen tüntetők, transzparensek és brit lobogók. Nehéz lemosni az antiszemitizmust. (Getty Images)

2016-tól saját, belső nyomozás indult a párton belül az antiszemita ügyek kivizsgálására. Azóta olyan képviselőket sikerült felfüggeszteni, mint Naz Shah (aki azt mondta, hogy Izreaelt egyszerűen át kellene tenni az USA-ba), valamint London korábbi polgármesterét, Ken Livingstonet, aki megvédte Shah-t és korábban Hitlert, valamint a cionizmust állította párhuzamba.

Livingstone-nak távoznia kellett a pártból. (Getty Images)

A legfőbb probléma tehát az anticionizmus és az antiszemitizmus párhuzamba állítása. A Munkáspárt nem tolerálja a párton belüli antiszemitizmust, viszont a palesztinokért és az emberi jogokért vitába száll. Így foglalható legjobban össze Corbyn jelenlegi politikája.

Corbyn azonban a botrány csillapítása érdekében ismét bocsánatot kért a fájdalomért és az aggodalomért amit ez a politika okozhatott.

Kérdéses azonban, hogy a rengeteg belső vizsgálat, nyomozás és bocsánatkérés elérhet-e eredményeket – ha a Corbyn-t támogató belső párttagok leginkább az antiszemitizmussal különítik el magukat a Blair-féle új baloldaltól. Ezen kívül az is kérdéses, hogy ha lesz eredménye az újabb vizsgálatoknak, az esetleg megbékíti-e a párt kritikusait. Egyelőre úgy tűnik, hogy kevés sikert ért el a párt megreformálásában a vezetőség, ezt jelzi például Tom Watson kilépése is, aki felszólalt többször is a Corbyn-féle antiszemita vonal ellen.

Corbyn mindenesetre igyekezett megnyugtatni a szavazókat:

A bal és jobboldal elemi érdeke tehát az EU-val való valamilyen szintű megállapodás elérése, hiszen annak hiányában elemi erővel szabadulhatnak fel a társadalmi indulatok – mindkét oldalról, akár még a brexitet megelőzően is.