EU vs. UK – sokadik menet

Bármennyire is Orbán Viktor kis hazánk brüsszeli sztárja, egyéb, sokkal fontosabb kérdésekről is döntött az EU Európa jövőjét illetően. Az Európai Unió és Nagy-Britannia megegyezett a távozás további feltételeiben. A részletekről Michel Barnier brit ügyekért felelős uniós biztos elöljáróban elárulta, hogy sikerült egy méltányos szerződést tető alá hozni. Az átmeneti időszakkal meghosszabbított kilépés dátuma így 2020. december 31. lesz.

Nehéz mondatok előtt, könnyű reggeli után. (AFP)

A szerződés azonban úgy tűnik, hogy az észak-ír kérdésben még mindig csak kérdőjeleket hagy maga után. A brit miniszterelnöknek korábban már le kellett nyelnie a keserűpirulát, és elfogadnia, hogy az EU-val nem tud megegyezni a halászati jogok területén, ezáltal pedig támadási felületet nyújt az ellenzékének. A lázongó toryk May fejét akarják, a választói nyomás a képviselőkön pedig azt sugallja, hogy ez messze nem az a Brexit, amiben sokan reménykedtek. A nagyobb akadályt viszont hosszútávon az ír közös utazási övezet fogja jelenteni, valamint a kemény határ az észak-ír és ír oldalon. A Konzervatív Párt a 2017-es választásokon csak a DUP-val közös koalícióban tudott kormányerőként megmaradni, a DUP pedig hiába húzza az időt, egyszer a választói elé kell állnia a kemény határt sürgető konzervatívok politikája miatt, amely katasztrofális következményekkel járhat a szigeten. Mindkét oldalon elhangzott az új EU-s megoldás hivatalos neve, a backstop. Erre nehéz megfelelő kifejezést találni a magyarban, valahol az ütköző és az átmeneti megállás között van jelentésben. Viszont jól jellemzi a most kialakult helyzetet. A britek az új megállapodás szerint egészen 2064-ig hozzá fognak járulni az EU-s költségvetéshez. Ez arra mutat, hogy egy működőképes, „norvég modell” derenghet elő a végén a tárgyalásokból. A halászat és a költségvetés vitája viszont olyan konfliktus forrásokat jelentenek, amelyek hosszútávon még sok bajt okozhatnak, főleg ha a kitűzött 2020-as időpontig sem sikerül véglegesen megállapodnia a feleknek.

Minek köszönhető mégis akkor ez a „felhőtlen” hangulat? A március 22-én tartott EU csúcs előtt mindkét fél próbált kedvező gesztusokat tenni a másik felé. Így például a közös ellenségkép, az orosz fenyegetés miatt is a közös értékeket és az egymásra utalt helyzetet hangsúlyozták. Elvégre ez egy olyan ügy, ahol mindkét fél, az EU és az Egyesült Királyság érdeke is találkozik.

Az Európai Uniónak a legfőbb érdeke jelenleg a brit haderő benntartása. Ehhez pedig gesztusokra kényszerülnek a tagállamok, főleg miután May meggondolta magát és bejelentette, hogy

Így a tagállamokra hárulnak az olyan feladatok, mint például a parancsnokság(ok) fenntartása. Ez pedig egy újabb kártyát jelentett May kezében az EU csúcson. Az unió ezért gyorsan nekiállt tehát a britek kegyeit keresni.

The Russians are in the pantry

Az Európai Unió tagállamai közös nyilatkozatban ítélték el a Novicsokos mérgezést, és szolidaritásukat fejezték ki a szigetországgal. Az uniós nyilatkozat szerint:

 “A vegyifegyverek használata bármely körülmény esetében teljesen elfogadhatatlan és mindannyiunk biztonságára veszélyt jelent. Bármely alkalmazása ezeknek a fegyvereknek egyértelműen megsérti a Vegyifegyver Tilalmi Egyezményt, a nemzetközi jogot, és aláássa a szabályokon alapuló nemzetközi rendet.”

Boris Johnson megköszönte a Twitteren az EU szolidaritását:

A mérgezés ügyében folyatott nyomozás egyébként tovább folytatódik. A Sky News bejelentése szerint ugyanis Szkripal lányának kölcsön autóját a hadsereg lefoglalta. A szürke furgont és tulajdonosát is Porton Downban vizsgálják.

Boris Johnson DW-nek adott interjúja szerint a mérgezések ügye nem csak az állampolgárok számára bizarr, hanem a nemzetközi kapcsolatokban is. A nyomozás lezártáig nem szolgáltathatnak ki bizonyítékokat, és megvárják a Genfből érkező szakértők független véleményét. Egészen odáig merészkedett  egy másik alkalommal a külügyminiszter, hogy azt találta mondani:

„Az oroszországi futball-világbajnokság olyan lesz Putyin számára, mint az 1936-os olimpiai játékok Adolf Hitler számára.”

Alexander Jaovenko tiltakozott Boris Johnson kijelentései miatt (Sky News)

Viszont szerinte egyértelműek a Putyin és Oroszország által adott jelek, még ha (legjobb tudomásom szerint) nem is lehet egyelőre közvetlenül visszakövetni a mérget úgy, mint a Litvinyenko-ügyben. A brit kormány nem tárt bizonyítékot a világsajtó elé, Johnson szerint azonban nehéz más választ találni arra, hogyan juthatott vegyifegyver minőségű idegméreg a brit utcákra.

Johnsonnak teljességével magára kellett vállalnia külügyminiszterként ezt az ügyet. Egyrészt a miniszterelnök számára jelent most egy biztos alapot a brit belpolitikában a Szkripal-botrány, másrészt Johnson külügyminiszteri ázsióját növelheti az ügy sikeres diplomáciai kimenetele, azaz Oroszország elítélése. A botrány nem kizárt, hogy Putyin részéről is a még elvállalható konfliktusok közé sorolható. Hiszen a többszörösen elcsalt orosz választásokon aratott nagymértékű győzelmét a briteknek is megköszönte.Tehát azok az elemzések, amelyek Theresa May-t azzal vádolták, hogy az oroszok kezére játszik, végülis beteljesültek.

De mit mond mind erről otthon a baloldal? A Munkáspárt és a baloldali sajtó szerint kizárólag a toryknak köszönhető, hogy a brit közéletben ilyen mértékű befolyásra tettek szert az oroszok.  Egyes konzervatív politikusok ugyanis többszázezer font értékben fogadtak el adományt a Putyin-közeli orosz oligarcháktól. Az összeg körülbelül 3 millió fontra rúg, tehát egy milliárdnál is több adományt zsebeltek be a konzervatívok. Tehát, nem hiába kritizálják a kormányt a munkáspártiak (kivéve mondjuk John McDonell árnyminisztert) és Jeremy Corbyn, akivel ismét hatalmas vitában csapott össze az Alsóházban a miniszterelnök.

További repedések keletkezhetnek a konzervatív politikán a Lordok Házában és az Alsóházban zajló vita mentén. Ismét felröppent a „no deal” híre a Lordoknál, ez pedig megint elővetítette a népszerű rémképet: Amennyiben May kilépési tervezetét leszavazzák valamelyik házban, a jelenlegi brit kormány elbukik és újabb politikai válságba, előrehozott választásokhoz, vagy a népszavazás megismétléséhez vezethet.

Habár egyelőre úgy tűnik, ahogyan Putyin, úgy May is sokat nyert Szkripalék tragédiáján, messzemenő következtetéseket azonban kár lenne levonni a jelenlegi helyzetből. A pillanatnyi érdekeit mind az Egyesült Királyságnak, Oroszországnak, de még az EU-nak is kiszolgálta a mérgezés, amelyről még sokat fogunk hallani. Sz. Bíró Zoltán kiváló cikket írt az ÉS lapjain a gyilkossági kísérlet legvadabb forgatókönyveiről és az azt körülvevő orosz eseményekről. Azonban vitatható az a kijelentés, hogy a Boris Johnson vezette külügy az ország szavahihetőségét kockáztatná ezzel az üggyel. Ugyanis ameddig képes a konzervatív kormány a jelenlegi, erősen ködösítő álláspontot tartani, addig nem beszélhetünk többről, mint a politikai napirend kézben tartásáról. Johnson szavahihetősége pedig a Brexit-kampányban beígért, egészségügy heti 350 millió fontos támogatásával már rég elveszett.

Ezért is érdekes látni és követni, hogy egy végtelenül médiaszenzáció-hajhász politikus hogyan kezeli egy nagyhatalom külügyeit. Egyúttal pedig ez egy kivételes lehetőség arra, hogy „BoJo” visszaszerezze a szavazók bizalmát és a saját szavahihetőségét. Ez pedig a mérleg nyelve lehet a brit választók szemében, akik összeköthetik a belüggyel a sikeres külügyet, vagy a külügy bukását az egész Konzervatív Párt bukásával. A tanácsi (önkormányzati) választásokról készült YouGov-Times felmérések/közvéleménykutatások jelenleg az utóbbira engednek következtetni. Itt a vissza nem térő alkalom tehát, hogy a toryk bizonyítsanak!