UKpoliticalblog

2018.ápr.22.
Írta: UKpoliticalblog Szólj hozzá!

Bevándorlási botrány és ellentmondások övezik a brit önkormányzati választások hajráját

A héten Theresa May és a konzervatív kormány belekavarodott egy olyan elharapódzó botrányba, amely sok kelet európai és kint élő honfitársaink számára is aggodalomra adhat okot. Ez az ügy az úgynevezett Windrush-generáció deportálása volt. A Windrush-generáció alatt értendő az 50-es években érkezett karibi vendégmunkások és a már brit állampolgársággal rendelkező leszármazottjaik. A kormány és May bocsánat kérésre kényszerült, ugyanis deportálásról küldtek levelet számos állampolgárnak.

bbc_windrush.JPG

A karibi bevándorlók egy jobb élet és a munkalehetőségek miatt vágtak neki az útnak (BBC)

Az első híreket követően, a Nagy-Britanniában élő Windrush lakosok elmondásaiból több visszásságra is fény derült. Nem kezelték őket brit állampolgárként, megtagadták egyesektől az egészségügyi ellátást, a rákkezelést, az iskoláztatást, vagy a hazautazást.

cancer_appointment_nhs_canceled_bbc.JPG

A Windrush bevándorlók több interjúban számoltak be az őket ért diszkriminációról (BBC)

Az ügy még nagyobb médiavisszhangot kapott, amikor napvilágot látott több olyan hír is, mely szerint a miniszterelnököt személyesen is felelősség terhelheti, hiszen évekig vezette a Home Office-t (nagyjából a magyar Belügyminisztériumnak felel meg), amely többek között a bevándorlással és így a karibi bevándorlókkal is foglalkozott. A BBC emberei fényt derítettek a miniszterelnök érintettségére, May ugyanis előirányozta a bevándorlók gyermekeinek iskolai várólistán való hátra sorolását, amelyet maga az intézmény hiúsított meg később.

A BBC sztár újságírója, Laura Kuenssberg szerint azonban többről van szó, mint egyszerű adminisztratív malőrről. May korábban, David Cameron kormányban személyesen azzal volt megbízva, hogy a konzervatívok választási ígéreteihez hűen 100.000 alá nyomja a nettó bevándorlás számait. Ezek a lépések pedig akár egy nagyobb adminisztratív eszközként szolgálhattak a bevándorlás számainak letöréséhez.

"Nem áll szándékunkban senkit távozásra kérni, ha joga van itt maradni. Szeretnék bocsánatot kérni azoktól, akik tévedésből kaptak ilyen levelet" – nyilatkozott a miniszterelnök.

Az ügyre az Európai Unió is felkapta a fejét, Londontól garanciákat kérnek arra, hogy senkit se deportálnak. Guy Verhofstadt liberális uniós politikus a közösségi médiában arról nyilatkozott, hogy az európai állampolgárok is hasonló helyzetbe kerülhetnek a kilépés lezárását követően.

_100899160_windrush_640-nc_felmeres.png

Az 1971-et megelőző bevándorlási hullámban érkezők közül több mint 50.000-en érintettek lehetnek (BBC)

Az ügy a belpolitikai síkon hatalmas felháborodást keltett. A miniszterelnöki kérdések alatt Jeremy Corbynnak a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjeként az első dolga volt, hogy megtámadja a bocsánatkérések között esdeklő May-t. A Munkáspárt vezetője, Albert Thompson rákkezelésének esetét hozta fal, akit már egy hónapja is említett az Alsóházban, de akkor May eltussolta az ügyet. Tovább fajult a vita, amikor Corbyn a miniszterelnökszemére vetette, hogy a miniszterelnök személyesen is felelős a kialakult helyzetért, hiszen számos Windrush megsemmisült dokumentumaiért ő a felelt, mint a Home Office vezetője.

May azzal vágott vissza, hogy a Windrush károsultjainak dokumentumai, még 2009-ben a Munkáspárt idejében semmisültek meg.

Corbyn szerint ez nem az illegális bevándorlás kérdéséhez köthető probléma, hanem a brit Nemzetközösség polgárainak jogainak csorbulása. Az ellenzék azt is megkérdőjelezte, hogy a Home Office egyáltalán képes-e arra, hogy nyomon kövesse azt, hogy kit deportáltak tévesen. Corbyn szerint

a jelenlegi brit kormány szívtelen, reménytelen és inkompetens.

A Munkáspártból több képviselő is rátámadt Mayre, aki 2014-ben alakította ki az „ellenséges környezet”-nek titulált rendszert a bevándorlás szankcionálásának érdekében, és amelynek köszönhetően az egész Windrush lavina is megindult.

May szerint az ellenzék érvei nem helytállóak, hiszen maga a Munkáspárt antiszemitizmussal küzd a sorain belül, a konzervatív kormány pedig már többször is bizonyította tettekben és a törvényhozásban egyaránt a rasszizmus-ellenes intézkedések iránti elkötelezettségét.

A britek számára azért is érdekes lehet a botrány, mivel ezen a héten épp a karibi-térségben nyitottak diplomáciai képviseleteket, felvéve a kapcsolatot a volt gyarmati múltú szigetországokkal, feltehetően egy potenciális gazdasági egyezmény létrehozásának céljából. A brit kormány mindenesetre ügyes politikát folytat a botrányból való kilábalásért. A Windrush károsultak későbbi kompenzációját ígérték.

A botrány két másik jelentős hír háttérbe szorulását eredményezte.

Az egyik a szír konfliktus eszkalációja, vagy jelen esetben annak csendes hiánya. Boris Johnson korábban arra figyelmeztetett, hogy az orosz válaszcsapás a kiberhadviselésben csúcsosodhat ki, illetve a hamis hírek gyártásában. Ezek meg is történtek, azonban az oroszok a kibertámadásokkal egyelőre nem tudtak jelentős kárt okozni a megcélzott ipari és állami intézményekben.

A szír bombázás egyébként meglehetősen jól szerepelt a brit hazafiak szemében, és számos potenciális baloldali szavazót hozott magával akik egyetértenek az emberi jogok és vegyi fegyver tilalom minden eszközzel való betartatásának. A konzervatívok így egy új YouGov közvéleménykutatás szerint csaknem 5 pontot vernek a Munkáspártra. Így tehát egy kissé jobban érthető a Munkáspárt vehemens politikai offenzívája a Windrush botrányban.

skripalandsyria_eu_vs_disinfo.png

Az Európai Unió dezinformáció elleni hivatala figyelmeztetést adott ki az orosz propaganda cikkek megduplázódására, valamint felhívta a figyelmet, hogy a cikkek javarésze a briteket és az ENSZ-t hibáztatja a történtekért. (EU vs Disinformation Facebook)

A másik EU-s állampolgárok számára érdekesebb hír pedig, hogy a Brexit elszenvedte az első fiaskót a Lordok Házában. Az árukereskedelmi övezetből való kilépést nem fogadta el a Ház, mivel az egyik legnagyobb arányú többséggel, – 123 szavazattal – megvétózták a meghirdetett javaslatot. A javarészt volt konzervatív képviselőkből álló Házban egyre gyakoribbak az olyan hangok, amely szerint a nemzet alapvető érdeke, hogy bent maradjon az övezetben valamilyen módon. Az Alsóházban ezért a miniszterek újabb csatározásra készülhetnek, hogy egy új, elfogadható javaslatot szavazzanak meg. A Brexit ilyesfajta leszavazása azonban történelmi mérföldkőnek számít. A brit monarchikus parlamentarizmus ugyanis a Brexit népszavazást nem tekinti jogilag kötelező eseménynek, hiszen a korona alattvalói, az állampolgárok közvetlenül képviselőik útján gyakorolják a demokratikus jogaikat, amely az Alsóház döntéseiben jut érvényesülésre.

A jövőhetet követően, a május 3-i önkormányzati választásokon egy előzetes képet kaphatunk azonban arról, hogy milyen arányban sikerül a pártok politikai napirendjét eladni a választók számára, azaz hogy a botrányok, Szíria és a Brexit kérdéséről hogyan kíván dönteni az angol publikum.

 

Szíria – az új politikai csatatér

 

Az szövetséges nyugati hatalmak, valamint Oroszország és szatellit-államainak szembenállása a nemzetközi szintéren a kubai rakétaválság hangulatát idézi napjainkban. Az év elején az Egyesült Királyságnak elsősorban a Brexit miatt kellett aggódnia a tárgyalások első fordulójának lezárását követően, azonban a konzervatív kormányzás a korábbi, Blair-féle neoliberális Munkáspárt külpolitikáját utánozza, és ezzel előidézheti azt a politikai elit, hogy ebben az évben többet hallunk majd a Brit Királyi Légierőről (Royal Air Force), mint az európai állampolgárok jogairól folytatott tárgyalásokról.

Eltűnt a médiavisszhangja például annak a hírnek, mely szerint Michel Barnier – az Európai Unió brexit tárgyalásokkal megbízott különleges biztosa – igen optimistán nyilatkozott a britek kilépésének visszavonásáról. Vagy például az a hír, hogy a britek 2016 óta sokkal jelentősebb számban igényelnek Európai Uniós állampolgárságot (Az Eurostat adatai szerint csaknem négyszer többen mint közel tíz évvel ezelőtt), és hogy Gibraltár harmadszor is nekifut a függetlenedési tárgyalásoknak. A lehetőségekhez mérten megpróbálok a blogban mindkét nagyobb témával foglalkozni, mivel a belpolitikára elsöprő erővel hat a külpolitikai döntéshozatal. Elég csak arra gondolnunk, hogy a Chilcot-jelentés milyen hatással volt a Blair-féle Munkáspárt megítélésére.

Az oroszok ellen az elmúlt héten a Nemzetközi Vegyifegyver-tilalmi Szervezet munkatársai vitték be az első ütést.  A független kutatók megerősítették a Porton Down labor jelentését, mely szerint a Novicsok méreg tehető felelőssé a támadásban. A brit külügyminisztérium nem sokkal később a közösségi médiában és a követségek oldalain megjelentette Boris Johnson beszédét, amely szerint

„nincs más magyarázat, csak Oroszország rendelkezett a szándékkal, és a megfelelő eszközökkel a merénylet  kivitelezéséhez”

Az ügyről sokat mond, hogy a mérgezési botrányt kiváltó, azóta pedig felépült Julija Szkripal nem kérte az orosz hatóságok segítségét és konzultációját. Édesapja, Szergej Szkripal, a kémügy központi figurája, még mindig nem épült fel teljesen. Julija rövid nyilatkozatában megemlítette, hogy még nem áll készen arra, hogy teljes interjút adjon. Az orosz média és hatóságok természetesen azt állítja, hogy a mérget az Egyesült Királyság és az USA állította elő majd használta fel.

Szíria az új Balkán(?)

Az igazi harc azonban az Oroszország által támogatott Aszad-rezsim ellen kezdődött el. Az Egyesült Királyság kibertámadást indított korábban az Iszlám Állam ellen. Az MI5-tól Jeremy Flemming nyilatkozott a GCHQ tevékenységéről, ami a titkosweb és egyéb illegális tevékenységek ellen is felveszi a küzdelmet. A brit hírszerző annyit osztott meg, hogy szoftvereket, eszközöket és hálózatokat semmisített meg, azonban a tevékenység részleteit túl érzékeny információnak minősítette.

Trump politikája és a vegyifegyveres mérgezések nyomán pedig a brit kormány a szíriai beavatkozást vette napirendre, mivel a legtöbb jel arra mutatott a hírszerzés jelentései alapján, hogy az szíriai diktátor vegyifegyvert vetett be a lakosság ellen, hogy megtörje a helyi lázadókat. A doumai vegyifegyveres lépést az szíriai kormányerők teljes győzelme követte. Donald Turmp amerikai elnök hevesen reagált az egyik Twitter üzenetében, majd elrendelte a csapást.

Az amerikai hadsereg irányított tomahawk rakétákat indított 48 óra után a vegyifegyver előállítására képes ipari centrumok ellen. A csapáshoz a franciák és a britek is csatlakoztak. Jeremy Corbyn már a tanácskozást is elítélte, hiszen ez azt jelentette számára, hogy az Egyesült Királyság a háborúhoz csatlakozik. erről pedig nem rendelkezett a Parlament, amely fölött Theresa May csak kivételes esetekben hozhat döntést a háborúba való belépésről. Corbyn félelmei végül beigazolódtak. May elrendelte a légierő bevetését. Az Egyesült Államok és szövetségesei a támadással megsértették a nemzetközi jogot ­– állítja a szír és az orosz kormány. A csapás viszont szükséges volt a barbár és példátlan vegyifegyver használat okán – legalábbis May és kormánya szerint. A francia elnök Emmanuel Macron azt nyilatkozta, létezik bizonyítékuk arra, hogy az Aszad rezsim vegyifegyvereket birtokol, ezért is volt szükséges a beavatkozás.

epa_kep_raketa.jpg

Rakétaindítás az egyik amerikai hajóról egy szír célpont felé. (EPA)

Jeremy Corbyn kezébe azonban erős politikai fegyvert adott ezzel, May, hiszen Corbyn kijátszhatta a pacifista kártyát, amivel sok választót csábíthat a Munkáspárthoz. ugyanakkor fennáll a veszélye, hogy azok a szavazók, akik a humanitárius intervenciót látják ebben a csapásban és az erélyes fellépést az orosz és szír rezsim emberiségi jogsértései ellen, azok átpártolhatnak a konzervatívok oldalára. Igencsak erős eszköz Corbyn kezében ezen kívül az a tény is, hogy a parlament nem szavazhatott a csapás megindításáról, ez pedig a törvényhozást arra sarkallhatja, hogy a miniszterelnök háborús jogköreit csorbítandó törvénycsomagot hozzon tető alá.

gavin_williamson_amber_rudd_es_michael_gove_tavozoban_a_tanacsrol_epa.jpg

Nyomás alatt a konzervatívok - Amber Rudd, Michael Gove és Gavin Williamson távozóban a stratégiai megbeszélésről (EPA/Getty Images)

Damaszkuszban egylőre ünnepelnek a szír kormány erők által kontrolált területen élő lakosok. Az Egyesült Államok és szövetségeseinek rakétái közül az orosz védelmi rendszerek – az orosz média szerint – jó párat képesek voltak elhárítani. Az oroszok figyelmeztetésére azonban ki is ürítették a légicsapás előtt ezeket a területeket, így nem járt számottevő áldozattal a vegyi üzemek bombázása. Donald Trump és szövetségesei egyelőre befejezettnek tekintik az akciót. Az ENSZ nem ítélte el a csapásokat, hiszen elméletben sikerült megakadályozni a vegyifegyverek előállítását. Azonban otthon, a brit közvélemény és a képviselők előtt állnia kell majd a sarat a kormányfőnek.

A független vegyifegyver ellenőrző testületnek a jövőhéten így Szíriában kell munkához látnia és ellenőriznie a lebombázott létesítmények helyét a vegyifegyverek tárolására utaló nyomok miatt.

Boris Johnson külügyminiszter felhívta a brit sajtó és lakosság figyelmét a várható orosz válaszcsapásra. Az oroszok elképzelhető, hogy kibertámadásokat indítanak a britek ellen, a Szíriáról szóló álhíreket pedig már így is megkettőzték a Telegraph c. lap szerint.

A szakértők bármilyen eredményre is jutnak, Theresa Mayre és Boris Johnsonra nehéz hetek várnak az alsóházi vitákban. A miniszterelnökről és külügyminiszteréről továbbá kiderült, hogy klönböző ingatlanok tulajaként is szép pénzeket tesznek zsebre, azonban a közvéleményt várhatóan jobban érdekli majd, hogy a közvélemény megkérdezése nélkül vitték az országot az oroszokkal való totális háború és potenciális nukleáris összecsapás szélére.

 

 

Durvul a kampány az Egyesült Királyságban: az önkormányzati választások a tét

Európában nem csak a magyarok döntenek a következő pár évre a demokratikus berendezkedés mibenlétéről. A britek épp a május 3-i helyi önkormányzati választásokra készülnek (local council elections). Az elmúlt két hét sárdobálással és Szkripal-üggyel teli politikai atmoszférája, csak a kezdete volt az igazi kampánynak, amire a következő pár hétben számíthatunk. A két hagyományos nagy párt, a Konzervatív Párt és a Munkáspárt taktikája egyelőre úgy tűnik, hogy egymás lejáratásán alapszik, tehát összességében negatív, lejárató kampányoknak nézünk elébe, ami a kisebb pártok, a Liberális Demokratáknak és a UKIP-nak vagy a zöldeknek akár még kedvezhet is.

Ezek a pártok általában a helyi képviseleti rendszerben kedvezőbb lehetőségeket is kapnak és több arányt a szavazatokból a nagy pártokkal szemben, mint a hagyományos választásokon. A két nagy párt harca eddig a konzervatívok politikai napirendjét követte. A külügyminiszter kijelentéseit követően került a politikába a vegyi fegyveres támadás és az Oroszországot vádló brit álláspont, amelyet a Munkáspárt és annak vezetője, Corbyn már az elejétől fogva kritizált, valamint a konzervatívoknak tett jót a Munkáspárt antiszemita vonalának megerősödése és az azt körülvevő botrányok, amelyek meggyengítették az ellenzéket.

A szélirány azonban a független vegyi fegyver vizsgáló szakértők megjelenését követően, mintha megfordult volna, és visszavinné a Novicsok méreg témáját a konzervatív politikusok lövészárkaiba.

brexit-2.jpg

Vegyi fegyverek? Új népszavazás? Mit hoznak elő az új választások? (AFP/Getty Images)

Boris Johnson hazudott? A Szkripal-akták lezárása

A Szkripal-ügyről már korábban is lehetett tudni, hogy a kettős ügynök és lányának megmérgezését, nem biztos hogy minden kétséget kizárólag vissza lehet majd vezetni az orosz titkosszolgálatokhoz, még akkor sem ha a gyilkossági kísérlet, vagy üzenet előkészítésének nyomai mindenképpen profi munkára utaltak. Az elmúlt hetek diplomáciai botrányait követően a végső lökést Oroszország ENSZ BT.-ben való fellépése adhatta meg. Az oroszok Vaszilij Nebenzija követ révén kemény szavakkal illették a briteket. A szemükre vetették, hogy a „tűzzel játszanak”, illetve azt hogy egy hamis sztorival álltak elő. Viszont nem álltak meg az ENSZ-nél. A nagykövetség részéről folyamatos utalgatásokat tettek a britek felelősségére, és arra, hogy ­– megsértve a bécsi konzuli egyezményt – nem engedték oda az orosz hatóságokat a sérült állampolgárhoz, Julijához. Julija felébredve a vegyifegyver okozta kómából megköszönte egyébként a jókívánságokat. Azonban nem derült ki több Julijától, és nem tett politikai állásfoglalást.

Az orosz vádakra a britek egyelőre csak annyit tudtak felhozni, hogy nekik nincs rejtegetni valójuk, nem értik miért fél Oroszország. Azonban az oroszok joggal dühösek vagy tettetik a sértődöttet, ugyanis kiderült a Porton Down hadiipari intézménynek köszönhetően, hogy a vegyi fegyver nyomait nem lehet egyértelműen visszavezetni Oroszországhoz. Ez egyértelmű jel arra, hogy Boris Johnson külügyminiszter nem mondott teljesen igazat, amikor kijelentette, hogy rendelkezik a kormány a vegyi fegyverek származására utaló cáfolhatatlan bizonyítékokkal.

Ezt a március 25-én a Deutsche Welle-nek adott interjúban tett kijelentést a Porton Down intézet kutatója Gary Aitkenhead cáfolta azzal, hogy ugyan megállapították a méreg eredetét, de az egyértelmű forrás felderítéséhez még idő kellene. A forrás kiderítése azonban nem az ő hatáskörük, a kormányt csak arról tájékoztatták, hogy ez egy állam műve (hiszen lehetetlen olyan körülményeket teremteni egy fejlett labor nélkül, hogy előállíthassák a vegyifegyver minőségű mérget). Az egyértelmű bizonyíték azonban nem áll a britek rendelkezésére. Boris Johnson és a védelmi minisztérium azonban igyekezett megvédeni korábbi kijelentéseiket, mely szerint a fegyver eredetét meg tudják mondani a tudósok, mivel annak használójának felderítése a szélesebb körű nyomozás feladata. Az elejétől kezdve hangsúlyozta Johnson, hogy nincs más lehetséges magyarázat a méreg eredetére. Ezt pedig Oroszország agresszív és flegma viselkedése is alátámasztja. Az oroszok lefülelték az ellentmondást a brit kormány és a Porton Down labor kijelentései között. A külügy az egyik tweetben megerősítette volna Aitkenhead kijelentését megelőzően a méreg származását, azonban a kijelentést követően törölniük kellett a tweetet.

Orosz észjárás

Ezt közzé is tette a szemfüles orosz nagykövetség, rámutatva ezzel a brit külügy hibájára. Ezt követően az orosz Rosszija TV nyilvánosságra hozott egy felvételt, amelyben Julija (vagy legalábbis Julijának tulajdonított női hang) arról beszél, hogy mindenki rendben van és egészséges, az apja pedig felépülőben van. A Rosszija TV szerint a britek vetették be a vegyi fegyvereket (saját földön?!), hogy nemzetközi lejárató kampányt indítsanak Oroszország ellen. Ez pedig továbbra is az az orosz média (és diplomácia) által képviselt narratíva, amely a leginkább szolgálja az orosz érdekeket.

Az oroszok, hogy emeljék a botrányt övező tétet, a Putyint egykor kritizáló Nikoláj Gluskov gyilkosságának feltárásához is nyomozó-szakértőket kívánnak küldeni, akit Szkripal halálát követően, holtan találtak a saját lakásában.

nikolaj_gluskov_pa_tass.jpg

Gluskov, egy újabb név az orosz listán (PA)

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Szíriában pedig ismét vegyi fegyvereket vetettek be, ráadásul főleg a lakosságot érte a méreg, olyan területen, ahol az orosz erők segítik a rezsimet. A brit és orosz vegyi fegyver vita tehát valamilyen formában folytatódik, immár egy szíriai és egy Gluskov vonalon.

Régi-új törésvonalak

Boris Johnson külügyminiszter, még ha sikeresen is terelte a közbeszéd tárgyát a Szkripal-üggyel, miközben a közvélemény lassacskán elfogadta azt a puha-Brexit tervezetet, - amely a leginkább távol állt a konzervatív szavazók elképzeléseitől - az önkormányzati választások előtt egy elképesztő fegyvert adott Corbyn és a Munkáspárt kezébe. Corbyn az elejétől kezdve elítélte az oroszokat, ugyanakkor nyugalomra intett és felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes megvárni a nyomozás eredményét, az elhamarkodott kijelentések helyett. Corbynt azonban lekötötték az antiszemita vádak, és az hogy egy szélsőbaloldali, antiszemita vonal között, valamint a zsidóság vezetői között hozzon létre egyfajta támogatást és konszenzust a párt egységben tartásához.

Az önkormányzati választások hajrájában előkerülhet a második népszavazás terve is. A Best for Britain által mért 36%-ról 44%-ra ugrott egy friss kutatásban azoknak a válaszadóknak az aránya, akik szívesen látnának egy második népszavazást a May által kiharcolt Brexitről.

 A brit demokrácia új, jelentős eseményét tehát a vegyifegyverek, a Brexit és az antiszemitizmus témái fogják a leginkább meghatározni. A kérdés csak az, hogy mennyi politikai kampányt tűr még a brit nyilvánosság (az elmúlt két évben két választás és egy népszavazás után), és milyen számban fognak megjelenni a szavazófülkékben az eddig javarészt passzív fiatalok.

Magyar választások, szexista felszólalás, antiszemitizmus és még több csörte az oroszokkal. Egy év a Brexitig.

Miközben a skótok egy góllal elverték a magyar válogatottat, jeles képviselőjük, a budapesti brit diplomata Lindsay a kormánymédiában tudatta a magyarokkal: a britek felhívására összeurópai egység jött létre Oroszországgal szemben. A NATO és az EU támogatja tehát Nagy-Britanniát a mérgezések kivizsgálásában és a válaszcsapás kidolgozásában.  Ez az egység lassacskán abszurddá teszi a jelenlegi helyzetet a Brexit vonatkozásában: Nagy-Britannia kilép miközben az EU tagállamai az egyre szorosabb együttműködést és a keleti tagállamok megbüntetését fontolgatják. A britek oldalán fellépő Egyesült Államok saját diplomáciai fellépésére – 60 orosz diplomata kiutasítására – megkapta az orosz választ: 60 amerikai diplomatát utasítottak ki az oroszok a héten. Összesen tehát több, mint 150 diplomatát. Az Egyesült Királyság ezért valószínűleg újabb tucat diplomatát fog kiutasítani.Tehát úgy tűnik, hogy a keleti autokráciákkal szemben való komoly diplomáciai fellépés még sokáig foglalkoztatja az Egyesült Királyság és szövetségeseinek külügyét.

_100636757_045853260-1_bbc_amerikaiak_pakolnak.jpg

Már az amerikai diplomaták is pakolnak (BBC)

Ha pedig külügy és keleti államok, nem mehetünk el Magyarország mellett, amely a nyugati sajtó fókuszába került a választások előtt. A magyar pártok megcélozták a külföldi magyarokat – írja a Guardian. A helyi aktivisták leginkább a szélsőjobb ellen akarják megmozgatni a tömegeket. Manchesterben Karácsony Gergely, Londonban Vona Gábor kampányolt a külföldiek szavazatáért. A külföldön élő magyarokról általában elmondható, hogy nem rajonganak Fideszért, azonban eléggé passzívak a választásokon. Csaknem félmillió magyar él az EU tagállamaiban, és minden hatodik magyar gyerek már külföldön születik. Így érthető, hogy ezt a réteget miért célozták meg a magyar ellenzéki pártok.

orban.JPG

A nyugati sajtó állandó szereplőjévé lépett elő Orbán Viktor Magyarországa  (a The Guardian weboldala)

Magyarország persze a Szkripal-ügy kapcsán is előkerült, több olyan országgal együtt, melyek orosz diplomatákat utasítottak ki a Nagy-Britanniában történt támadások miatt. Boris Johnson különleges üzenetnek szánta a húsvéti bankett beszédét, amelyben reagált az orosz mérgezésekre. A külügyminiszter kiemelte, hogy a Brexit folyamata fenntartható és hogy az ország egy olyan nagyobb közösség része lesz a kilépés után is, amelyet soha nem hagy el véglegesen. Johnson ezzel a kijelentésével próbálta azt az érzést eloszlatni, hogy a Brexit utáni Nagy-Britannia kiszorul a globális közösségből. Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy Nagy-Britannia jelenleg még az EU tagja, nem szigetelődött el, a külügyminiszter pedig azért mondhatta ezt, mivel ráfért a pozitív sajtó.

boris_johnson_fb.JPG

Boris Johnson a banketten emlegette Nagy-Britannia szövetségeseit. (Boris Johnson Facebook)

Boris Johnson ugyanis korábban szexista kijelentést tett egy ellenzéki munkatársára, Emily Thornberryre. Az Alsóházban a Munkáspárt hangos „nem” kijelentésekkel zavarta meg a külügyminisztert, mire ő Ms. Nugee-nak, és Lady „hogyishívjáknak” nevezte Thornberryt. A képviselő  egyébként megőrizte leánykori nevét és nem vette fel lovaggá ütött férjének a nevét. John Bercrow, az elmés rendreutasításairól híres „Speaker” (magyarul hatalmas túlzással a házelnöknek felelne meg) azonnal leteremtette Johnsont, mondván az Alsóházban nincs helye a szexizmusnak, sem annak, hogy név szerint szólítsák egymást a képviselők. Az Alsóház szokása, hogy a „tisztelt úr / hölgy” vagy a pozícióhoz köthető (külügyminiszter, miniszterelnök, stb.) megszólítást használják a képviselők a nevek használata helyett, megőrizve ezúton a parlamenti viták méltóságát.

A Munkáspárt és Thornberry egyébként úgy tűnik lassan, de biztosan megelégszenek a Brexit jelenlegi állapotával. Maynek egészen „baloldali” soft-Brexitet sikerült a hosszú átmeneti periódussal kialkudnia, ez pedig egyelőre megfelel Corbyn pártjának. Éppen ezért lehetséges, hogy megszavazzák Theresa May Brexit-tervét. 

 

 A Munkáspárt a következő hat kritérium alapján ítéli meg a Brexit-tervet:

  1. A szerződés erős és együttműködő kapcsolatot biztosít az ország számára átmeneti idő után az EU-val?
  2. Garantálja-e a szerződés pontosan ugyanazokat a „jogokat és előnyöket”, amelyeket jelenleg az egységes piac és áruövezet?
  3. Biztosítja a bevándorlás gazdaságnak és társadalmaknak megfelelő kezelését?
  4. A szerződés megvédi a jogokat és megelőzi a lezüllést?
  5. A szerződés megvédi a nemzetvédelmet és az ország képességét a határokon átívelő bűnözés felszámolásához?
  6. Kedvező az Egyesült Királyság minden területére és nemzetére nézve?

 

Egyelőre tehát úgy tűnik megfelel számukra a jelenlegi helyzet. Nem úgy, mint a belpolitika más területein. Sor került a szokásos miniszterelnöki kérdések órájára, ahol Jeremy Corby ostorozta May egészségügyi politikáját.

 

Az egészségügyi szolgálat kritikus helyzetét a munkaerőhiány nehezíti – így foglalható össze Corbyn mondanivalója. Theresa May habár nem győzte hangsúlyozni a tél során, hogy nincs probléma a finanszírozással, mégis csak akadhattak gondok, mivel tavaszi reformokat és az egészségügyi juttatások kibővítését jelentette be a héten. A brit kormány 2020-ig közel 150 milliárd fonttal kívánja emelni az egészségügy finanszírozását.

Corbynt May azzal vádolta, hogy a Munkáspárt soha nem költött annyit az egészségügyre, mint a Konzervatív Párt. Ezzel szemben Corbyn elmondta, hogy a költségvetés 600 millió fonttal csökkent az elmúlt években. Viszont hozzátette, hogy közel sem elég pénz jut a mentális egészség kezelésére és a fiatalokra.

A Munkáspárt azonban belülről sokkal komolyabb kihívással néz farkasszemet. Felröppent ugyanis újra az a hír, hogy a pártban jelen vannak az antiszemiták, és elharapódzik a gyűlölet politikai irányzata. A Munkáspárt azonnali lépéseket tett. A jelenlegi terv szerint ügyvédet fogadnak, aki még a párton belül vizsgálja ki az eseteket. Így már csak Jeremy Corbynra vár a feladat, hogy aláírja a kezdeményezést. Erre utal, hogy Christine Shawcroft is visszalépett, aki eddig a párt antiszemitizmus ellenes bizottságát vezette. Az eddigi botrányba keveredett veterán politikus Ken Livingstone és a volt Munkáspárti Momentum alelnök Jackie Walker tagok kizárása az első jelentős lépés az antiszemitizmus elleni fellépésben. Corbyn pedig emailt írt mind az 550.000 párttagnak, hogy az antiszemitizmus beszivárgását nem tűrik meg a soraikban.

 A Konzervatívok egylőre elégedettek a Munkáspárt belső zavaraival, May pedig a Brexit projektjét dédelgeti. Bejelentette az Egyesült Királyság beli körútját, amelynek legjelentősebb állomása észak-Írország lesz. May célja személyesen meggyőzni beszédeivel a lakosságot a jelenlegi szerződés előnyeiről.

theresa_may_villamkorut_wpa_getty_images.jpg

Theresa May látogatást tesz az országrészekben (Getty Images / WPA)

A látogatás leginkább a DUP-t hivatott megerősíteni. A koalíciós partnernek szüksége is lesz a támogatásra, hiszen az észak-ír határkérdés miatt az itt élő választók akarata az Egyesült Királyság legkonfliktusosabb és legrázósabb Brexit témájává lépett elő. A Sinn Féin  szóvivője kritizálta a DUP-t és May-t amiért még mindig nem adtak konkrét ígéretet a puha határokra, és amiért figyelmen kívül hagyták az észak-ír részen élő, többségében maradásra szavazó választókat.

Maynek tehát úgy tűnik jól jön majd a körút a Brexit előtt egy évvel. Egyrészt a Brüsszelben elért sikereivel dicsekedhet az "évfordulón", (vagy bizonygathatja a szavazóknak miért is jó a puha Brexit) másrészt pedig az önkormányzati választások előtt a toryk megtépázott támogatottságát helyre tudja állítani a billegő körzetekben. Mindezt pedig teheti úgy, hogy a Munkáspárt az antiszemitizmussal van lefoglalva, fogást pedig nem találtak igazán a Szkripal-ügyön, az egészségügyön, de még a Brexiten sem.

Egy régi barátság kezdete: „Brexit” helyett „Backstop”?

EU vs. UK – sokadik menet

Bármennyire is Orbán Viktor kis hazánk brüsszeli sztárja, egyéb, sokkal fontosabb kérdésekről is döntött az EU Európa jövőjét illetően. Az Európai Unió és Nagy-Britannia megegyezett a távozás további feltételeiben. A részletekről Michel Barnier brit ügyekért felelős uniós biztos elöljáróban elárulta, hogy sikerült egy méltányos szerződést tető alá hozni. Az átmeneti időszakkal meghosszabbított kilépés dátuma így 2020. december 31. lesz.

_100540575_045714828-1_afp_mandate_to_rade.jpgNehéz mondatok előtt, könnyű reggeli után. (AFP)

A szerződés azonban úgy tűnik, hogy az észak-ír kérdésben még mindig csak kérdőjeleket hagy maga után. A brit miniszterelnöknek korábban már le kellett nyelnie a keserűpirulát, és elfogadnia, hogy az EU-val nem tud megegyezni a halászati jogok területén, ezáltal pedig támadási felületet nyújt az ellenzékének. A lázongó toryk May fejét akarják, a választói nyomás a képviselőkön pedig azt sugallja, hogy ez messze nem az a Brexit, amiben sokan reménykedtek. A nagyobb akadályt viszont hosszútávon az ír közös utazási övezet fogja jelenteni, valamint a kemény határ az észak-ír és ír oldalon. A Konzervatív Párt a 2017-es választásokon csak a DUP-val közös koalícióban tudott kormányerőként megmaradni, a DUP pedig hiába húzza az időt, egyszer a választói elé kell állnia a kemény határt sürgető konzervatívok politikája miatt, amely katasztrofális következményekkel járhat a szigeten. Mindkét oldalon elhangzott az új EU-s megoldás hivatalos neve, a backstop. Erre nehéz megfelelő kifejezést találni a magyarban, valahol az ütköző és az átmeneti megállás között van jelentésben. Viszont jól jellemzi a most kialakult helyzetet. A britek az új megállapodás szerint egészen 2064-ig hozzá fognak járulni az EU-s költségvetéshez. Ez arra mutat, hogy egy működőképes, „norvég modell” derenghet elő a végén a tárgyalásokból. A halászat és a költségvetés vitája viszont olyan konfliktus forrásokat jelentenek, amelyek hosszútávon még sok bajt okozhatnak, főleg ha a kitűzött 2020-as időpontig sem sikerül véglegesen megállapodnia a feleknek.

Minek köszönhető mégis akkor ez a „felhőtlen” hangulat? A március 22-én tartott EU csúcs előtt mindkét fél próbált kedvező gesztusokat tenni a másik felé. Így például a közös ellenségkép, az orosz fenyegetés miatt is a közös értékeket és az egymásra utalt helyzetet hangsúlyozták. Elvégre ez egy olyan ügy, ahol mindkét fél, az EU és az Egyesült Királyság érdeke is találkozik.

Az Európai Uniónak a legfőbb érdeke jelenleg a brit haderő benntartása. Ehhez pedig gesztusokra kényszerülnek a tagállamok, főleg miután May meggondolta magát és bejelentette, hogy

kivonja a briteket a közös irányítású EU-s védelmi erők kötelékéből.

Így a tagállamokra hárulnak az olyan feladatok, mint például a parancsnokság(ok) fenntartása. Ez pedig egy újabb kártyát jelentett May kezében az EU csúcson. Az unió ezért gyorsan nekiállt tehát a britek kegyeit keresni.

The Russians are in the pantry

Az Európai Unió tagállamai közös nyilatkozatban ítélték el a Novicsokos mérgezést, és szolidaritásukat fejezték ki a szigetországgal. Az uniós nyilatkozat szerint:

 “A vegyifegyverek használata bármely körülmény esetében teljesen elfogadhatatlan és mindannyiunk biztonságára veszélyt jelent. Bármely alkalmazása ezeknek a fegyvereknek egyértelműen megsérti a Vegyifegyver Tilalmi Egyezményt, a nemzetközi jogot, és aláássa a szabályokon alapuló nemzetközi rendet.”

Boris Johnson megköszönte a Twitteren az EU szolidaritását:

A mérgezés ügyében folyatott nyomozás egyébként tovább folytatódik. A Sky News bejelentése szerint ugyanis Szkripal lányának kölcsön autóját a hadsereg lefoglalta. A szürke furgont és tulajdonosát is Porton Downban vizsgálják.

Boris Johnson DW-nek adott interjúja szerint a mérgezések ügye nem csak az állampolgárok számára bizarr, hanem a nemzetközi kapcsolatokban is. A nyomozás lezártáig nem szolgáltathatnak ki bizonyítékokat, és megvárják a Genfből érkező szakértők független véleményét. Egészen odáig merészkedett  egy másik alkalommal a külügyminiszter, hogy azt találta mondani:

„Az oroszországi futball-világbajnokság olyan lesz Putyin számára, mint az 1936-os olimpiai játékok Adolf Hitler számára.”

skynews-alexander-yakovenko_4261868_tiltakozik_johnson_miatt.jpg

Alexander Jaovenko tiltakozott Boris Johnson kijelentései miatt (Sky News)

Viszont szerinte egyértelműek a Putyin és Oroszország által adott jelek, még ha (legjobb tudomásom szerint) nem is lehet egyelőre közvetlenül visszakövetni a mérget úgy, mint a Litvinyenko-ügyben. A brit kormány nem tárt bizonyítékot a világsajtó elé, Johnson szerint azonban nehéz más választ találni arra, hogyan juthatott vegyifegyver minőségű idegméreg a brit utcákra.

 

Johnsonnak teljességével magára kellett vállalnia külügyminiszterként ezt az ügyet. Egyrészt a miniszterelnök számára jelent most egy biztos alapot a brit belpolitikában a Szkripal-botrány, másrészt Johnson külügyminiszteri ázsióját növelheti az ügy sikeres diplomáciai kimenetele, azaz Oroszország elítélése. A botrány nem kizárt, hogy Putyin részéről is a még elvállalható konfliktusok közé sorolható. Hiszen a többszörösen elcsalt orosz választásokon aratott nagymértékű győzelmét a briteknek is megköszönte.Tehát azok az elemzések, amelyek Theresa May-t azzal vádolták, hogy az oroszok kezére játszik, végülis beteljesültek.

De mit mond mind erről otthon a baloldal? A Munkáspárt és a baloldali sajtó szerint kizárólag a toryknak köszönhető, hogy a brit közéletben ilyen mértékű befolyásra tettek szert az oroszok.  Egyes konzervatív politikusok ugyanis többszázezer font értékben fogadtak el adományt a Putyin-közeli orosz oligarcháktól. Az összeg körülbelül 3 millió fontra rúg, tehát egy milliárdnál is több adományt zsebeltek be a konzervatívok. Tehát, nem hiába kritizálják a kormányt a munkáspártiak (kivéve mondjuk John McDonell árnyminisztert) és Jeremy Corbyn, akivel ismét hatalmas vitában csapott össze az Alsóházban a miniszterelnök.

További repedések keletkezhetnek a konzervatív politikán a Lordok Házában és az Alsóházban zajló vita mentén. Ismét felröppent a „no deal” híre a Lordoknál, ez pedig megint elővetítette a népszerű rémképet: Amennyiben May kilépési tervezetét leszavazzák valamelyik házban, a jelenlegi brit kormány elbukik és újabb politikai válságba, előrehozott választásokhoz, vagy a népszavazás megismétléséhez vezethet.

Habár egyelőre úgy tűnik, ahogyan Putyin, úgy May is sokat nyert Szkripalék tragédiáján, messzemenő következtetéseket azonban kár lenne levonni a jelenlegi helyzetből. A pillanatnyi érdekeit mind az Egyesült Királyságnak, Oroszországnak, de még az EU-nak is kiszolgálta a mérgezés, amelyről még sokat fogunk hallani. Sz. Bíró Zoltán kiváló cikket írt az ÉS lapjain a gyilkossági kísérlet legvadabb forgatókönyveiről és az azt körülvevő orosz eseményekről. Azonban vitatható az a kijelentés, hogy a Boris Johnson vezette külügy az ország szavahihetőségét kockáztatná ezzel az üggyel. Ugyanis ameddig képes a konzervatív kormány a jelenlegi, erősen ködösítő álláspontot tartani, addig nem beszélhetünk többről, mint a politikai napirend kézben tartásáról. Johnson szavahihetősége pedig a Brexit-kampányban beígért, egészségügy heti 350 millió fontos támogatásával már rég elveszett.

Ezért is érdekes látni és követni, hogy egy végtelenül médiaszenzáció-hajhász politikus hogyan kezeli egy nagyhatalom külügyeit. Egyúttal pedig ez egy kivételes lehetőség arra, hogy „BoJo” visszaszerezze a szavazók bizalmát és a saját szavahihetőségét. Ez pedig a mérleg nyelve lehet a brit választók szemében, akik összeköthetik a belüggyel a sikeres külügyet, vagy a külügy bukását az egész Konzervatív Párt bukásával. A tanácsi (önkormányzati) választásokról készült YouGov-Times felmérések/közvéleménykutatások jelenleg az utóbbira engednek következtetni. Itt a vissza nem térő alkalom tehát, hogy a toryk bizonyítsanak!

Theresa May és Vlagyimir Putyin Patyomkin-háborúja

Az előző beszámolóban a Szkripal-ügyről volt szó, ami azóta a hazai- és világsajtóban hatalmas visszhangokat keltett. Persze nem kizárólag a mérgezés és a belügyi vonatkozásai, hanem az azt követő brit szankciókból kerekedő nemzetközi botrány miatt. Theresa May az ultimátumot a legszigorúbban értelmezte. Arra pedig kétféle válasz érkezett az oroszoktól, már amennyiben egy újabb gyilkosság válasznak nevezhető.

Először is nem kívántak az üggyel foglalkozni. Aztán Vlagyimir Putyint mikrofonvégre kapta a BBC újságírója, aki csak annyit válaszolt, hogy

„…először járjanak az ügy végére, aztán maga meg én elbeszélgethetünk erről”

Majd újabb haláleset következett, amelyet később a rendőrség már szintén az orosz beavatkozások közé sorolt. Nyikoláj Gluskovot holtan találták otthonában. Gluskovot az orosz hatóságok Borisz Berezovszkij bűntársaként ítélték el sikkasztás miatt, 8 évre. Berezovszkij volt azaz oligarcha ugyebár, aki hatalomra segítette Putyint, majd Putyinnal megromlott a kapcsolata, és később felakasztva találták az úgyszintén Londonba menekült orosz milliárdost. Gluskov 2013-ban úgy nyilatkozott, hogy nem volt véletlen Berezovszkij halála, biztosan meggyilkolták. Az újabb orosz áldozat háza előtt a sajtó vegyvédelmi sátrakat talált.

guardian_glsukov_tents.jpg

A vegyvédelmi kemping gyakorivá vált az elmúlt tíz évben (Guardian)

A britek persze ezt nem hagyták annyiban. Theresa May látva, hogy hirtelen a parlament osztatlan támogatását élvezi a külügyekben, - ez egyfajta elvárt konszenzus a parlamentben ­-  további szankciókat helyezett kilátásba. Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezetője egyetértett a kezdetekben a miniszterelnök és Boris Johnson külügyminiszter által képviselt szigorú és következetes vonallal. Elvégre olyan vegyifegyvert vetettek be civilek ellen, amely használatát háborúban is tilt a nemzetközi jog. Mivel a brit kormány nem kapott érdemi választ a kedd esti ultimátumra, sőt, újabb orosz halt meg gyanús körülmények között, ezért parázshangulat alakult ki a miniszterelnöki kérdések során. Az oroszok előre figyelmeztettek: a brit lépést megtorlás követi majd.

Theresa May kihirdette a brit válaszlépéseket az oroszok ellen, amelyek ugyan nem példa nélküliek, de 30 éve nem került sor ilyen súlyos lépésekre.

  • 23 orosz diplomatát utasítanak ki a londoni nagykövetségről, a diplomatáknak egy hetük maradt elhagyni az országot március 14-től számítva. May szerint ezek fedett hírszerzési tisztek inkább, mint diplomaták.
  • Befagyasztják azokat az orosz javakat, bankszámlákat, amelyek veszélyt jelenthetnek a továbbiakban a Nagy-Britanniára, valamint pénzmosásra alkalmasak (Magnyitszki-törvény)
  • Ellenőrzést vezetnek be a polgári és kereskedelmi légiközlekedésre
  • A miniszterek és a királyi család bojkottálják az oroszországi futball-világbajnokságot
  • Minden kétoldalú tárgyalást berekesztenek
  • Új brit törvényeket hoznak az „ellenséges országok” cselekményeinek megakadályozására

Jeremy Corbyn kiemelte, hogy ez egy támogatandó terv, és hogy mindenképp cselekedni kell az ilyen aljas eszközzel elkövetett támadások ellen. Ugyanakkor feltette azt a kérdést is: mi az ami publikus és kézzel fogható bizonyíték ezekre a támadásokra? Mi azaz ok amiért kétségkívül úgy gondolja a kormány, hogy az orosz államhoz köthető a beavatkozás? Theresa May ugyanis elképesztő politikai tőkét kovácsolt magának abból, hogy a brit nemzet általában egységesen a kormány mögé áll háborús helyzet esetén. Corbyn azonban anno az iraki beavatkozás esetében is kétségbe vonta a vegyifegyverekre vonatkozó tárgyi bizonyítékok létét. A történelem pedig Corbynnak adott igazat. Hiába találták meg a vegyifegyverek komponenseit, a kézzelfogható bizonyíték hiányában cselekedett az akkori brit kormány, ahogy ezt az akkori ügyek kivizsgálására felállított Chilcot-bizottság megállapította. Jogos volt tehát Corbyn felvetése, hogy a kormánynak először is teljességgel meg kell győződnie az orosz vezetés érintettségéről ahhoz, hogy ilyen súlyos döntéseket hozzanak, és egyúttal a brexit utáni időszak potenciális kereskedelmi partnerrel ennyire megromoljanak a kétoldalú kapcsolatok.

Paul Waugh, a Huffington Post politikai elemzője szerint a Corbyn-féle álláspont a felelős ellenzéki álláspontként fogható fel leginkább. A hagyomány azt követelné meg, hogy pártatlanul a nemzeti egységbe soroljon az ellenzék is. Corbyn azonban nem a „szabályok szerint” játszik, és leginkább Moszkva cinikus és kételkedő álláspontját hangoztatja leginkább. Ezzel pedig fordult a kocka a brit belpolitikában.

Theresa May korábban a klasszikus oroszbarát álláspontot támogatta a konzervatív párttal együttvéve. Számos nagy összegű adományt fogadott el a párt az orosz oligarcháktól. Corbyn épp ezt próbálta politikai tőkévé kovácsolni, és felhasználni a toryk ellen. May fordulatával azonban a konzervatívok a 19. századi és hidegháborús, hagyományos orosz-ellenes vonalat vitte vissza a párt berkeibe. Így a Munkáspártnak érdekes módon az nyugodtabb, engedékenyebb külpolitikát kellett hirtelen átvennie. A brit külpolitika kapkodásnak tűnhet jelenleg a külső szemlélők számára, azonban ha a vegyifegyver alkalmazását számításba vesszük, a civil lakosság megvédése bármely kormány első számú érdeke kell hogy legyen, hiszen az állam alapvető funkciója a polgárok védelme. Corbyn mindenesetre sokat nyerhet azon, ha Maynek nem sikerül időben bizonyítania az angol vádakat.

Boris Johnson külügyminiszter hozzáállása is a May által képviselt háborús retorikához idomult. Először óvatos volt az orosz üggyel kapcsolatban. Felhívta a figyelmet arra hogy

„Ez nem egy új hidegháború”

Pár nappal később azonban úgy tűnik felismerte, hogy ez egy olyan lehetőség, amelyet külügyminiszterként mindig is akart. Beleállni egy nemzetközi konfliktusba. És ha valami, akkor ez biztosan jól áll Johnsonnak, emlékezzünk csak a 2016-os VoteLeave kampányra, amikor is a vidéki kisvárosokat körbe buszozva fanatizálta a rajongóit azzal a szöveggel, hogy „szavazz a kilépésre, és visszaszerezzük az irányítást” („Vote Leave, Take Back Control)

Cui prodest? A brit közvélemény visszalökése az EU felé

 

Időközben, március 15-ére az Európai Unió döntött a britekkel közös kereskedelempolitika modelljéről. A Bizottság és Parlament közti konfliktust követően, úgy tűnik az izraeli modell került ki nyertesként, miután a kanadai és a norvég modell adaptációja nem járt sikerrel.

A március 22-én esedékes EU csúcson, a brit-orosz konfliktus jelentős szerepet játszhat a Brexit-tárgyalásokban. A brit lakosságot ráébresztette a konfliktus, hogy kik az igazi szövetségesei mindeközben az Európai Unió bürokratái, vagyis leginkább a 27 tagállam vezetői sakkot kaptak Maytől. A britek birtokolják a legnagyobb hadsereget a NATO-n belül az Egyesült Államok után. Ők rendelkeznek az egyik legkorszerűbb haditechnikával és flottával az Unió tagállamai között, amelynek védelmét a NATO-val egybefonódó Közös biztonság- és védelempolitika nyújtja.

Ez a kiújuló hidegháborús konfliktus pedig az európai országokat is ráébresztette arra, hogy a britek milyen értékes szövetségest jelentenek a keleti szomszéddal szemben.  May szankcióit követően beállt Nagy-Britannia diplomáciai frontja mögé az Emmanuel Macon vezette Franciaország és furcsamódon – a leköszönő Rex Tillerson külügyminiszter feltehetően utolsó cselekedetével – a Donald Trump vezette örök szövetséges Egyesült Államok is.

Nikki Haley felszólalt az ENSZ-ben, elítélve az oroszokat (CNN)

Ezen a konfliktuson tehát úgy tűnhet, hogy az EU nyerhetett a leginkább. Vegyük azonban számításba briteket. Meglepő módon Theresa May ezzel a lépéssel sarokba szorította a párton belüli és kívüli ellenzékét, hiszen egy ilyen támadás után a lakosságban fellángolnak a hazafias érzelmek és May irányíthatja a narratívát. Egy nem rég készült YouGov és Times felmérés szerint a válaszadók döntő többsége a May által felvázolt reakciót tartja helyénvalónak Corbynnal szemben. Hovatovább ezen felül a Huffington Post véleménycikke szerint a munkáspárti „appeasement” (békülékeny/kiengesztelő) politika az, amely ebbe a helyzetbe sodorta Nagy-Britanniát.

Az EU kénytelen lesz kedvezőbb feltételeket diktálni annak érdekében, hogy az európai nemzetek lakosságát ne idegenítse el magától, még ha ez nem is egy kimondott követendő irányvonal ezek után, csak politikailag hasznos stratégia. Oroszország kerülhet így mindenképp a vesztes és a bűnbak szerepébe. Amennyiben viszont hozzávesszük, hogy az orosz „választásokat” most rendezik, akkor észrevehető, hogy Vlagyimir Putyinnak is sok hasznot hozhat egy régi-új politikai ellenségkép feltűnése Nagy-Britannia formájában. Mihail Hodorovszkij szerint Putyinnak viszont nem biztos, hogy hasznot hozhat a mérgezéses gyilkosságok története. A volt orosz oligarcha szerint az orosz elnök ugyan négy évvel ezelőtt még teljhatalommal bírt az orosz üzleti körök fölött, mára megfordult az irányítás és Putyint irányítják az oligarchák bizonyos csoportjai.

Putyin csak báb volna? (BBC)

A Kreml propaganda csatornái már rá is haraptak a sztorira, és azonnal bűnösnek állították be az orosz „árulókat” vagy lepénzelt „köpönyegforgatókat”, akiket Nagy-Britannia kémcsere alkalmával vitt külföldre. Az orosz kiber-troll hadjárat is beindult, a nagykövetség munkatársai szarkasztikus és cinikus képekkel tették nevetségessé a kiutasítást.

 Az orosz követség szerint következményei vannak az eseményeknek (Russian Embassy Twitter)

twitter_russian_embassy.jpg

-23 az orosz követségnél, de nem félnek a hidegtől - állítják a követség munkatársai (BBC)

A nemzetközi porondon

A britek az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé vitték a kérdést.

Az ENSZ-ben az oroszok tagadták a bűnösségüket, és arra hivatkoztak, hogy Nagy-Britannia még mindig nem nyújtott be kézzel fogható bizonyítékot. A britek viszont azzal, hogy az ENSZ BT. elé vitték a kérdést, egyértelműen arra utalnak, hogy a Nemzetközi Bíróságot szánják döntési fórumnak, bízva ezzel a nemzetközi szervezetek működőképességében. Oroszország elvégre bizonyíthatja, hogy nem lator állam, és részt kíván venni a nemzetközi rend és béke fenntartásába. Bizonyíték nélkül, pedig általában nem szoktak az országok a Bíróság elé állni azért, hogy vesztes ügybe keveredjenek.

A britek viszont elkövettek egy súlyos diplomáciai bakit, amelyet még ilyen, fagypont körüli kapcsolatok között sem szokás bebukni. A brit védelmi miniszter, Gavin Williamson melegebb éghajlatra küldte orosz partnereit, mondván „maguk talán menjenek csak el és fogják be a szájukat”.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ezt követően azt nyilatkozta, hogy Oroszország „többé nem figyel” erre a mérgezéses botrányra, és hogy Williamson úrból „híján van a megfelelő oktatásnak”. Moszkvában az orosz védelmi miniszter szóvívője csak „piaci kofának” és „intellektuálisan impotensnek” nevezte Williamsont.

Az orosz válaszcsapás

Az oroszok a moszkvai brit nagykövet behívását követően rövidesen közzé tették válaszukat. Ezek a következő szankciók voltak Nagy-Britannia ellen.

  • 23 brit diplomata kiutasítása a moszkvai nagykövetségről
  • A szentpétervári brit főkonzulátus bezárása
  • A British Council (kulturális intézmény) bezárása

A külügy közleménye szerint a brit állampolgárok kiutazását nem javasolják Oroszországba, ugyanis várhatóak a britek elleni lakossági atrocitások. A konzulátus bezárása különösen vészjósló, hiszen ez a kint tartózkodó brit állampolgárokat gátolja inkább az ügyeik intézésében, az anyaországot a külügyi igazgatásban, és a tényleges diplomáciai kapcsolatokban tesz kárt inkább, mint a diplomáciában fontos és jelképes követségek esetén. Oroszország tehát mégsem veszi félvállról a „fenyegetést”. A kérdés viszont az, hogy Putyin milyen egyéb megtorlásokat tartogat, miután megnyerte a választásokat.

A brit miniszterelnök a konzervatív párt tavaszi gyűlésén tartott beszédében vázolta fel a követendő politikai stratégiát. May elmondta, hogy az oroszok nem segítenek a kivizsgálásban és a vegyifegyver használata nemzetközi jogot sért, tehát nem maradt más alternatíva, mint kijelenteni, hogy az oroszok voltak a támadás mögött. May a kontinens és az Egyesült Államok kormányainak segítségét kérte. Beszédében kitért arra, hogy Oroszország folyamatosan és rendszeresen megsérti a nemzetközi rendet és azokat a demokratikus értékeket, amelyekre Nagy-Britannia épül. May beszéde elsősorban a konzervatív párthoz szólt. Elmondta, hogy a nemzeti érdeket a konzervatívok képviselik, az önkormányzati választásokat pedig nekik kell megnyerniük az adók alacsonyan tartásához, és az eddigi eredmények megtartásához. Kiemelt fontosságú ügyként említette a gazdaságpolitika fenntarthatóságát, hiszen erre épül a jóléti rendszer. A rendszer állapotát illetően még ha jogos kritikák is érik a konzervatívokat, ezek olyan kihívások, amelyekre válaszolniuk kell kormányként. Majd ismét arra tért ki, hogy a konzervatívok által képviselt értékek és a brit társadalom elleni támadás maga a Salisbury-i incidens.

Az oroszok későbbi – meglehetősen cinikus – interjút adtak a BBC-n Andrew Marrnak. Vlagyimir Csizsov Európai Unióhoz kirendelet orosz követ szerint a támadás igazából a nyolc mérföldre lévő Porton Downból származik, ahogy maga az idegméreg is. Másrészt nemzetközi konzuli jogot sért Nagy-Britannia azzal, hogy Szkripal lányához nem engedik oda az orosz hatóságok embereit a kórházban, mivel a hölgy orosz állampolgár. Az orosz diplomata meglehetősen felelőtlennek nevezte Boris Johnson külügyminisztert és a brit kormányt. Továbbá elmondta: az oroszok elpusztították a szíriai vegyifegyvereket, csak az Egyesült Államok és szövetségeseinek lehet vegyifegyverük, ugyanis Oroszországnak a Szovjetunió összeomlása után nem maradt sem tudósa, aki elő tudná ezt állítani, sem ilyen fegyvere.

A kormány álláspontjának kifejtéséhez a külügyminiszternek volt lehetősége az Andrew Marr showban. Boris Johnson kategorikusan kijelentette,

a brit kormánynak tárgyi bizonyítékai vannak amelyek az orosz tevékenységre utalnak

Viszont a közös kivizsgálás helyett a nemzetközi szervekhez fordulnak a britek. Johnson szerint az oroszok nem mutatkoztak segítőkésznek, cinikusak, ellenségesek és nem étek semelyik – a brit kormány által biztosított – lehetőséggel, hogy bizonyítsák az igazukat. A jövőhéten tehát a hágai Vegyifegyver-tilalmi Szervezet munkatársainak adják a brit hatóságok a mintát további vizsgálatok céljából. Johnson szerint – válaszolva Csizsov felvetésére – a vegyifegyveres támadások összes esetét az elmúlt tíz évben Oroszországnak köszönhetik a britek. Minden Litvinyenkó kiiktatásával kezdődött, azonban akkor még óvatoskodtak az államok Oroszország meggyanúsításával. A Novicsok mérgek viszont minden kétséget kizárólag fenyegetést jelentenek, és Nagy-Britannián a sor, hogy szembesítse Oroszországot. Marr azonban felvetette Johnsonnak, hogy ő maga is 160.000 fontot fogadott el egy teniszjátszmáért egy orosz oligarchától. Így a konzervatív párt több tagja is magán viseli az orosz oligarchák korrumpálásának foltját. Johnson erre azzal érvelt, hogy az orosz kormánnyal van gondja a brit kormánynak, az orosz emberekkel és egyénekkel nem feltétlenül, hiszen arra ott vannak a bűnüldözési szervek, hogy kivizsgálják az egyes egyének ügyeit.

 

 

Az ügyet továbbá bonyolítja, hogy a nemrég kiszivárgó információk szerint hackerek a Facebook algoritmusát használták arra, hogy beavatkozzanak az amerikai választásokba, és a Brexit-népszavazásba. (Erről később írok, ahogy megjelenik a magyar sajtóban részleteiben) Johnson elutasította, hogy ezek a beavatkozások sikeresek lettek volna, ugyanakkor elismerte a beavatkozások kísérletét.

A brit belpolitika így pár új kérdés függvényében alakulhat:

A Munkáspárt és Corbyn mennyire tud fogást találni Mayen és a konzervatívokon?

Mire jut a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet vizsgálata?

Ebből fakadóan: Hogyan alakul a May-Putyin erőfitogtatás?

Az EU-csúcson hogyan alakul a Brexit jövője?

Ahogy ezekre a kérdésekre valamilyen mértékben választ kapunk, úgy a nemzetközi közösség elszámoltat, vagy az angol, vagy az orosz irányba. Addig pedig marad a választóknak ez a diplomáciai vonalon nagyon is valós, de egyébként felépített, mű, Patyomkin-háború.

Rendkívüli ultimátum: Theresa May 48 órát adott Putyinnak

A BBC rendkívüli adást tett közzé tegnap délután a brit Alsóházból. Theresa May és a tory kormányt a közvélemény arra kényszerítette, hogy azonnal adjanak számot az orosz kém, Szergej Szkripál ellen elkövetett merénylet ügyében folytatott nyomozásról. Az ügy nemzetközi jelentőségű, hiszen feltehetőleg az orosz FSZB angol földön akart gyilkolni.

tm_nerveagent_fo_facebook.JPG

A brit kormányfő szinte háborús beszédet tartott. (Foreign Office Facebook)

Az Atlantic tudósításából további részleteket tudhatunk meg arról, hogy Theresa May miért intézett Vlagyimir Putyin orosz elnök felé 48 órás ultimátumot. Az orosz beavatkozást vagy kémtevékenységet általában úgy tervezik kivitelezői, hogy nehéz lehessen visszakövetni. Hiába mutatnak az amerikai választási csalások, vagy a titokzatos mérgezések Oroszországra, kétségek merülnek fel általában, hogy a bűntény elkövetői valóban oroszok voltak.

Theresa May viszont bátran lépett fel, amikor kijelentette, hogy

Oroszország törvénytelen erőszakkal élt brit területen.

A beszédében elmondta, hogy Szergej Szkripált és lányát, Júliát katatonikus állapotban találta egy padon múlthéten a rendőrség. A rendőr aki a segítségükre sietett (Nick Bailey őrmester), még mindig válságos állapotban van, mivel érintkezett az idegméreggel. "A vegyifegyver típusú idegméregnek ezt a fajtáját Oroszországban fejlesztették ki" - állította MayAz ügy különös hasonlóságot mutat az orosz ex-kém Alexander Litvinyenkó ellen elkövetett merénylethez, akit polóniumos teával gyilkoltak meg 2006-ban. Ezt szintén Oroszországba vezető szálakhoz vezették vissza, és számos orosz diplomatát rúgtak vagy utasítottak ki a szigetországból és a követségekről.

May szerint azonban ez nem csak simán bűntett volt, hanem háborús cselekedet. May beszédében elítélte Oroszországot, hasonlóan az amerikai hírszerzési szervekhez az oroszok 2016-os amerikai választásokba való beavatkozását követően. Egész bűnlajstromot tartott az oroszokról.

Szóvá tette az ukrajnai expanziót, a Krímfélsziget annexióját, az amerikai választások elcsalását, és a polóniumos mérgezést. A britek hiába kínálták fel a segítséget az ügyek közös kinyomozásához, Putyinék részéről csak ellehetetlenítésbe ütköztek. Sőt mi több, Putyin rakétafejlesztésekkel, és egyéb, technológiai és katonai fenyegetésekkel válaszolt.

Jeremy Corbyn először gratulált a miniszterelnöknek a szilárd álláspontért. Azonban az ellenzék vezetője felvetette, hogy a toryk és a különböző londoni oroszokhoz köthető bűnszervezetek nagy támogatást/adományokat élveznek az orosz oligarchák forrásaiból. Corbyn nem talált igazi fogást Mayen, az egészségügyet emlegette, valamint arról faggatta a miniszterelnököt, hogy hogyan készítik fel erre az orvosokat és ellátó személyzetet. Ez abból a szempontból érdekes, hogy az áldozatokat magyar orvos látta el. Corbyn szerint a kormánynak óvatosnak kell lennie, és egy hosszú párbeszédet kell kezdeményeznie, hogy javítsanak a két ország kapcsolatain.

May kiállt amellett, hogy a brit szervek a urai a helyzetnek, és a Porton Down védelemtechnológiai labor vezető szakértőinek köszönhetően, a kormány pontosan ismeri a szóban forgó méreg eredetét (ez az úgynevezett "Novicsok" méreg csoportba tartozik). Természetesen folytatni kell az oroszokkal való párbeszédet, de tisztában kell lenni és számolni az orosz tevékenységgel.

putin_mti.jpg

Mit lép erre a Kreml? (MTI)

Két lehetőséget vázolt fel May. Az oroszok vagy részt vesznek a közös vizsgálatban és részletes magyarázattal szolgálnak az esetre, vagy rendkívül sok idegmérget készítettek és nem tudják kordában tartani az idegméreg birtokosait. Az utóbbi, kényelmesebbnek tűnő magyarázat talán kockázatosabb Putyin számára, hiszen nem csak elismerné az idegméreg előállítását, de egyúttal azt is, hogy nképtelen kordában tartani az orosz titkosszolgálatot.

 A brit kormány kedd estig adott időt az oroszok számára, hogy megmagyarázzák az esetet.

A beszédet és vitát megtekinthetik a BBC facebookoldalán, vagy a Ukpolitical blog Facebook oldalán.

A beszéd teljes szövege elérhető a brit külügy weboldaán: https://www.gov.uk/government/speeches/pm-commons-statement-on-salisbury-incident-12-march-2018

 

A Brexit tárgyalások mélypontja, egy orosz kém megmérgezése, fegyverkereskedelem

May, Verhofstadt, Tusk

A múlthéten a brit miniszterelnök forradalminak ígérkező beszédet mondott, amiben kihirdette a brit kormány ötpontos tervét. A forradalmi lángok hamar kialudtak, a megígért politika pedig hamvaiban hullott el.

Theresa May beszédét követően az Alsóházban védhette meg álláspontját. A miniszterelnök kifejtette, hogy az ötpontos terv egy olyan folyamatra adhat példát, amelyet a soron következő tagállamok is átvehetnek, amelyek úgy döntenek esetleg, hogy kilépnek az EU-ból.

Az ellenzék nem kímélte Mayt. Jeremy Corbyn szerint a tárgyalások eredmény nélküliek, és a jelenlegi kormány húsz hónapot fecsérelt el a választók idejéből. Corbyn folytatta a miniszterelnök szembesítését a valósággal: A tory kormány nem tud kilábalni a gazdasági nehézségekből, az EU-val nem tud megállapodásra jutni az észak-ír kemény határ kérdésében és a szövetségesnek tekintendő Trump kereskedelmi háborút hirdetett az EU ellen, a korlátozások pedig leginkább az aluminium és acél exportot érintik. Ezek a brit export fontos termékei, amelyek közel 380 millió fontnyi éves forgalmat, az export egynegyedét befogadó amerikai piacon. Az EU-ból való kilépés után pedig egyenesen lehetetlenné válik majd a brit álláspont képviselete, ezen, a britek számára kulcsfontosságú kereskedelempolitikai területen.

May és a jobboldal ezután csak blöffölni tudott az Alsóházban. Kijelentették, hogy közel állnak egy szabadkereskedelmi megállapodás létrehozásához. A valóság azonban teljesen távol állt a brit miniszterelnök szavaitól. A protekcionista kereskedelempolitikát kezdeményező Trump pedig végképp rácáfolt a miniszterelnökre.

May kijelentései bármennyire is az ötpontos terv védelmében hangzottak el, vagy az ellenzék vádjainak kivédésére, kiváltképpen szerencsétlennek bizonyultak, hiszen épp az EU-tól várták a kedvező álláspont és kompromisszumkész előzékenységet a terv kihirdetése után. Nem meglepő tehát, hogy az EU előzetes álláspontjához ragaszkodva elutasította a miniszterelnök tervezetét. Guy Verhofstadt személyesen tárgyalt a brit kormányfővel és a jobboldal több prominens alakjával. A britek viszont hajthatatlanok voltak az új álláspontot illetően, ez pedig az EU által egyik leginkább védett vörösvonalat lépte át: az uniós állampolgárok jogait.

verhofstadt_a_downing_streeten_pa.jpg

Guy Verhofstadt a Downing Streeten (EPA)

Az EU azonban közzé tette saját követeléseit és Donald Tusk útján megüzente, hogy nem célja az EU-nak, hogy „falakat emeljen” bizonyos országok közé. A Brexit viszont mindenképp az „egymástól távolra sodródást” jelenti az EU és a britek viszonyában. Az Európai Unió egyik kulcskérdésként tekint az észak-ír határ rendezésére. Az uniós célok között szerepel egy null tarifás vámövezet kialakítása, amelyben az unió országai járhatnak jobban, mivel a kereskedelmi plusz a kontinensen jelentkezne. Ebben az esetben viszont nem az Európai Unió Bírósága rendelkezne a vitás kérdések fölött, amely az egységes piacon kívül elfogadható. Az Európai Unió a szemezgetés kérdését illetően hajthatatlannak tűnik. A halászat és a kereskedelempolitika egyes részterületei mind-mind érzékeny részét képzik a jövőbeli megállapodásnak. Ráadásul ez még csak egy tervezet. Az EU egyes szerveitől érkező jóváhagyás és módosítás is várat még magára.

tusk_reuters.JPG

Tusk kemény volt a britekkel (Reuters)

Tusk március 9-én nyilvánosságra hozta az EU eddigi legkeményebb álláspontját és feltételét: Mindaddig befagyottnak tekintik a Brexit-tárgyalásokat, amíg Nagy-Britannia nem oldja meg az észak-ír vámhatár kérdését. Az EU ugyanis mindig a tagállam Írországot fogja előtérbe helyezni a kilépők helyett. A keményhatár kérdését nem látja megoldottnak az EU, különösen Boris Johnson külügyminiszter múltheti közjátéka után (aki szerint nem lesz szigorúbb a határ mint két megye közt). Az indulatokat felkorbácsolta a kilépés, és minél sürgősebb lépéseket kell tennie a feleknek, megelőzendő a Nagypénteki egyezmény megsemmisülését, és a terrorista szervezetek feltámadását. A félelmek megalapozottak, ugyanis a héten egy rendőrautót robbantottak fel Belfast közelében az észak-ír tárgyalások alatt. Az MI5 kiemelt ügyként kezeli a nyomozást, az észak-ír terrorhelyzet így is magas készültségfokozatban van.

A brit kormány reakciója egyelőre nem változott, tartják magukat az ötpontos tervhez, hiszen ebben benne van a rugalmas határok kialakítása. Beszédes azonban a Bloomberg értesülései szerint kialakult gyors diplomáciai offenzíva Washington felé. A brit kormány vészhelyzet esetére a Trump kormánnyal kezdett el tárgyalni egy szabadkereskedelmi övezet kialakításán, kihasználva a fellángoló USA-EU kereskedelmi háborút.

 

Putyin keze Salisburyben

 

serrgei-skripal-006.jpg

Szergej Szkripál (Guardian)

Nagy-Britannia nem csak az EU-USA fronton számít jelentős szereplőnek. A szigetország jelentős hadszíntere az európai-orosz (és amerikai) kémjátszmáknak. A polónium-teás gyilkosságot követően új mérgezéses kémbotrány került napvilágra az orosz választások közeledtével. Londont nagyon sok és erős szál köti az orosz emigránsokhoz és moszkvai elithez, így az egyik legaktívabb orosz közösség él az angol fővárosban. Szerdán egy volt orosz kémet és lányát, bizonyos Szergej és Júlia Szkripált - idegméreggel próbálták – feltehetőleg orosz kémek – meggyilkolni saját lakásukon Salisburyben. A brit nemzetbiztonsági tanács és Theresa May válságülést tartottak, hiszen ez már a sokadik eset, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök a neki nem tetsző embereket akár Londonban is terrorizálhatja és elrendelheti a meggyilkolásukat. Szkripál 2006-ban szolgáltatott titkokat a briteknek, majd letartótatták az orosz szervek. Évekkel később, egy kémcsere megállapodás miatt kaphatott menedéket Nagy-Britanniában. A miniszterelnöki kérdések során a kormányt meggyanúsította az ellenzék, hogy nem igazán hajlandó eléggé, mélységeiben feltárni ezeket az ügyeket, és sokkal keményebb eszközökhöz kellene folyamodni. A külügyminiszter türelmet kért az Alsóháztól és megígérte, hogy akár az oroszországi futball-világbajnokságtól is visszavonulhat Anglia, hogy szankcionálja az orosz felet.

spyne2a_pa.jpg

A helyszínelők idegmérget találtak a lakásban (PA)

A külügyminiszter kijelentései hamar komolytalanná tették az oroszokkal szembeni hathatós fellépést a kormány részéről. Johnson azonban próbálta megvédeni álláspontját, és kijelentte, hogy ugyan nem szabad feltételezésekbe bocsátkozni, viszont mindent meg kell tennie a kormánynak, mivel

„a világon egy kormány sem teheti meg büntetés vagy szankció nélkül, hogy elvesz egy emberi életet brit földön”.

A Huffington Post által megszólaltatott szakértők szerint Nagy-Britannia problémája, hogy az oroszok elleni kémjátszmában nem rendelkezik elég eszközzel és az Egyesült államokra, vagy az európai ügynökségekre kell hagyatkoznia.

Miniszterelnöki kérdések, fegyverkereskedelem

A múltheti miniszterelnöki kérdések újabb frontot nyitottak a tory kormány politikájára. Nem csak a kémügy és a Brexit került előtérbe, hanem a szaudi koronahercegnek nyújtott brit fegyverkereskedelemi üzlet is, amelyet Corbyn hevesen támadott, hiszen a közel-keleti ország emberi és humanitárius jogokat sért a britek által eladott fegyverekkel. A legutóbbi sajtóértesülések szerint több mint 40 millió fontnyi fegyverkereskedelemről és több mint 100 millió dolláros támogatásról van szó a két ország esetében. A Guardian egyenesen nemzeti szégyennek nevezte az üzletet. May lobby tevékenysége - saját bevallása szerint - arról próbálja meggyőzni a herceget, hogy ne használja az éheztetést, mint háborús eszközt, valamint hagyjon fel a civilek bombázásával. A kritikusok szerint a segély kifizetése tisztára mossa a szaúdiak kezét, miközben a britek bolondot csináltak magukból és aláásták a hitet békefenntartó szerepükről.

unnamed.jpg

Theresa May és Mohammed bin Szalman koronaherceg (AFP)

May egyébként szokatlan módon formában volt az Alsóházban, és Corbyn meglehetősen szétszórt volt a vita során. Az újonnan átvett munkáspárti politika, az ingatlanépítések és a hajléktalanság kérdése is előtérbe került. May többnyire racionális hangnemet tudott megütni válaszaiban, és kevésbé szorult lassú magyarázkodásra a felszólaló képviselőkkel szemben.

Maynek minden erejére és nemrég megcsillogtatott új képességeire is szüksége lesz, ha életet akar lehelni az EU-s tárgyalásokba a március 22-i csúcson.

Miért látogatott Budapestre a brit külügyminiszter? - Boris Johnson látogatása és May miniszterelnök "öt kihívás" stratégiája

szijjarto_uk_in_hungary.jpg

A magyar és brit együttműködés élesben (UK in Hungary Facebook)

Boris Johnson, Nagy-Britannia külügyminisztere március 2-án Magyarországra látogatott, hogy Szijjártó Péter külügyminiszterrel tárgyaljanak a brit kilépésről és a kétoldalú kapcsolatok fontosságáról. Ebből a nagykövetség oldalán megjelenő eseményleírásból is sejthető, hogy a találkozón egy stratégiai megbeszélés előkészületei zajlottak. Amint arról legutóbb írtam, korábban már Budapesten puhatolózott a brit diplomácia több rangos alakja, Gregg Hands kereskedelemért felelős államtitkár, majd David Davis kilépésért felelős miniszter. A látogatás célja nagy valószínűséggel az, hogy összehangolják a kormányok a britek Európai Unióval kialakított álláspontját, és támogassák a magyar kormány ENSZ-el kapcsolatos kritikus megállapításait. Legalábbis erre enged következtetni a rövid vacsorát, majd fagyos kocogást követő közös sajtótájékoztató

Szijjártó részéről elhangzott, hogy a magyarok fair Brexitet akartak, a lehető legszélesebb és legnagyobb együttműködést lehetővé tévő kereskedelmi és vámpolitikákkal, a brit részről pedig fontosnak tartotta Johnson kihangsúlyozni, hogy a magyar munkaerőre a továbbiakban is számítanak a britek.

Ez abból a szempontból figyelemreméltó, hogy Johnson a szöges ellentétét állította ennek a kijelentésnek a Brexit-kampány során. Közel két évvel ezelőtt nem győzte hangsúlyozni az LBC Radio műsorában, hogy a kelet európai bevándorlóktól szeretnének a leginkább megszabadulni, helyettesítve a bolgár, román stb. munkaerőt indiai informatikusokkal, ausztrál mentősökkel és ápolókkal. Az akkori számításai nem váltak be Johnsonnak. Ugyan ténylegesen kevesebb EU-s bevándorló van az országban, az EU-n kívüli bevándorlók száma azonban növekedett. Az egészségügyet a felmondó személyzet, majd az ápolók hiánya és a megszorítások válságba sodorták télen, amikor is iszonyatosan hosszú várólisták alakultak ki.

gyere_haza_fiatal_ons_bbc.JPG

Változó trend a bevándorlásban. Jönnek az Európán kívüliek. (ONS/BBC)

Johnson tehát úgy tűnik meggondolta magát és a magyar felet próbálta meggyőzni arról, hogy a „második legnagyobb magyar városként” aposztrofált Londonban élő magyarokra továbbra is számítanak.

A külügyminiszter és általánosságban brit külpolitika ezt annak jegyében tette, hogy egyenként meggyőzzék az unió tagállamait egy kedvező álláspont kialakítására a következő, márciusi EU-s csúcsra, amikor is eldől, hogy az Európai Unió enged-e a brit „szemezgetés” („cherry-picking”) politikájának, vagy ugyanolyan hajthatatlan marad, mint eddig.

Az Európai Unió eddigi szilárd álláspontja szerint nem engednek annak a tervnek, mely szerint a britek kiválogathatnák a számukra megfelelő, előnyös szabályokat az unióból és kidobhatnák a számukra nem tetszőket. Ez ugyanis a szolidaritás felborulásával járna és egy rendkívül torz kapcsolatot jelentene, ahol a britek nem veszik ki a részüket a tehervállalásból.  Ez az álláspont lágyulni látszott a müncheni konferencia során, januárban, amikor Merkelt meggyőzték a britek a közös védelempolitika fenntartásáról és egyúttal a brit felelősségvállalásra adott a brit miniszterelnök garanciát.

politics-691623_getty_images.jpg

Merkel számára talán fontosabb a biztonság, mint a cherry-picking (Reuters)

Az EU azonban roppant tudatosan képviseli a tagországok érdekeit a britekkel szemben, és talán túlságosan is szigorúan visszadob minden kompromisszumról szóló tervet. A brit belpolitika ingatagsága miatt a szilárd uniós álláspont új jövőt vetít elénk. Miután May bejelentette a vámövezetből való kilépést, egy Guy Verhofstadttal múlt hónapban készült interjúban a brüsszeli politikus kifejtette, hogy az egyik lehetséges forgatókönyv szerint a jelenlegi brit kormány leszerepel, amit választások követnek, és egy olyan brit fél vezetheti majd a tárgyalásokat, amely bent marad az árukereskedelmi övezetben és elismeri a közösségi jog, valamint egyúttal az Európai Unió Bíróságának jogi elsőbbségét.

 

 

Mi vezetett a brit diplomácia kapkodásához?

 

A választ a belpolitikában leljük meg. A May-kormány ugyanis az elmúlt hónapokban mindent feltett a következő EU-s csúcsra. Ugyanis egy évvel a kilépés előtt még nincs konkrétum az Európai Unió és a britek gazdasági kapcsolatában. A két fél részéről felállított követelmények kizárják a megállapodás lehetőségét. Az Európai Unió az uniós állampolgárok jogainak biztosítását tartja leginkább szem előtt, valamint a "szemezgetést" tiltaná meg a britek számára, amíg a szigetország a saját szuverén jogrendszert és a vámövezetből való kilépést akarja keresztülvinni a tárgyalásokon.

A népszavazás után egyszerűen minden a Brexitről szól és nem létezik lassan olyan belpolitikai szintér Nagy-Britanniában, ami nem a kilépéshez köthető. A May-kormány pedig a kilépésre kapott felhatalmazást a brit állampolgároktól a választásokon és a népszavazáson. Ebből kifolyólag pedig a legingatagabb pontja az egész kormánynak maga a kilépés kivitelezése. A botrányoktól múlt héten még hangos (saját hivatkozás) Munkáspárt stabilizálta magát. Félig-meddig felkarolva a Brexit-ellenes álláspontot – egy még „puhább” Brexit megvalósításáért mondott beszédet Jeremy Corbyn, sakkot adva ezzel Maynek, akit így is sarokba szorított az eddig gyenge Munkáspárt és a saját belső ellenzéke.

 

 

Corybn február 26-án tartott beszédében rávilágított arra, hogy a May-kormány által felvázolt „piros-fehér-kék”, vagy „nem-Mad Max” stílusú terveken – avagy a hangzatos rigmusokon – túl egyszerűen  nincs konkrét elképzelése a konzervatívoknak a Brexittel kapcsolatban.

 

 

 

A Munkáspárt ezért azt tűzte ki célul, hogy a Brexitet méltányosan viszi keresztül. A kemény észak-ír határ azt jelentené, hogy Írországtól elszigetelődne az észak-ír rész, amelyet a toryk is próbáltak eddig elkerülni, a vámövezetből való kilépés viszont határellenőrzéshez vezetne. Az „puha”vagy szabad határ érdekében a Corbyn által vezetett párt megőrizné az áru- és vámövezetet az unióval, és a toryk által is sérelmezett kemény határ kérdését ezzel megszüntetné. Az egészségügyet új – leginkább a vagyonosokat terhelő – adókkal finanszírozná. Tehát egy olyan víziót fogalmazott meg az ellenzék, amellyel a konzervatívok nem tudtak versenyezni. A konzervatívok kezében van a kormányzás, de nem tudtak az észak-ír kérdésre megnyugtató választ adni anélkül, hogy ne adják fel a kilépést a vámövezetből.

A Munkáspárt lépésére egyszerre kellett reagálnia az Európai Uniónak, a keményvonalas Brexitereknek (Boris Johnsonnak aki paradox módon a May-kormány külügyminisztere), és Theresa Maynek.

Az Európai Unió közzé tette saját tervezetét, amely nagyjából a korábbi tárgyalásokon használt vörös vonalakat jelentette, tehát olyan területeket amelyekből az EU nem kíván engedni.

Ezek a következők: az állampolgárok jogai, a pénzügyi térítések betartása, az átmeneti időszak, a termékforgalomra vonatkozó piaci döntések az átmeneti időszakban, és az észak-ír határkérdés.

michel_barnier_sajtotajekoztatoja_brusszelben_aris_oikonomou.jpg

Barnierék szilárdan kiállnak az EU-s álláspont mellett (AFP / Aris Oikonomou / Index)

A kemény brexiter Boris Johnson megfogalmazásában az észak-ír kérdést használják ki a Brexitet megfúró csoportok, és az EU, amely egy olyan tervezetet akar Nagy-Britanniára kényszeríteni, amely miatt kénytelenek lennének a vámövezetben maradni.

„Ebben a pillanatban az történik, hogy az észak-ír határ kérdését politikailag akarják felhasználni, hogy megpróbálják az Egyesült Királyságot a vámövezetben – vagyis az egységes piacban – tartani, azért, hogy ne tudjuk igazán elhagyni az EU-t. Nos ez történik”

Egy korábbi BBC-s rádióshowban Johnson az észak-ír és ír határ kérdését a megyék (Camden és Westminster) határaihoz hasonlította, és igyekezett megnyugtatni a hallgatóságot, hogy ez az észak-ír határral sem lesz másképp. Azonban a vitapartnere hozzátette, hogy a megyék és az EU-ban maradó Írország között nem lehet párhuzamot vonni.

Az EU-s tervezet Theresa May számára jelentette a legnagyobb gondot, akinek elő kellett hozakodnia egy új, saját tervvel, ami legalább annyira kézzelfogható, mint a Munkáspárt tervezete az észak-ír kérdést illetően.

 

 

Maynek először a miniszterelnöki kérdések során, az Alsóházban kellett szembesülnie a politikai ellenfeleitől érkező támadásokkal. Jeremy Corbyn azonnal szóvá tette az észak-ír kérdést, és a kivándorló európai uniós bevándorlók kérdését. May igyekezett megnyugtató választ adni, a kivándorló európai munkavállalókról pedig ferdített válaszában. Corbyn kiállt az EU-s munkavállalók mellett (a bevándorló orvosok és ápolók nélkül összeomlana a brit egészségügy), majd Johnsont támadta, azzal, hogy „annyira (…) kiabál ebben pillanatban, hogy lehet összetéveszti az EU-s észak-ír határt a megyék határaival” – reagálva ezzel a Johnson által felvázolt „megoldásra”.

May belső ellenzéke tehát a Munkáspárttal szemben megbukott. May kihátrált a Brexitet érintő kérdések elől azzal, hogy a ő a britek érdekeit képvisel szemben egy olyan Munkáspárttal ami adósságba taszítaná az országot. Az írek és skótok viszont nem fejezték be a May kabinet ütlegelését. Johnson további találatokat szenvedett a kijelentései miatt, így pedig a May-kormány is. May elsőként az Alsóházban utasította el az EU-s tervezetet, hiszen tarthatatlan a mindenkori brit kormány számára, hogy egy valós, kemény határ alakuljon ki abban az esetben, ha nem tudnak megállapodni a felek jövő márciusig. Ez a kérdés alkotmányjogi problémákat okozna ugyanis az ország számára, és veszélybe sodorhatja a területek integritását.

 „(...) amibe miniszterelnök soha nem egyezhet bele”.

A kritikus pár nap során John Major volt miniszterelnök is beszédet tartott és érvelt egy második népszavazás megtartása mellett. Elmondta, hogy a választókat megvezették, és hazudtak nekik az „ultra-Brexiterek”. A nép akarata szerinte nem érvényesült, és csak lehetetlen tervekkel álltak elő az olyan keményvonalasok mint Johnson.

 

 

Theresa May fogadta később Donald Tuskot a Downing Streeten ahol a Tanács elnökének kijelentette, hogy az EU-s tervezet az észak-ír határ kérdéseben elfogadhatatlan.

Az „öt kihívás” beszéd

 

 

 

Theresa May március 1-jén a fentebbi okok miatt egy új, mindent átfogónak szándékolt tervvel állt elő. Ez pedig az úgynevezett „öt kihívás” beszédben hangzott el.

May a következő öt kihívás alapján szeretné rendezni az EU és Nagy-Britannia kapcsolatát:

  1. A Brexit-népszavatás tiszteletben tartásával megőrizni a határok, a költségvetés és a törvények szuverenitását
  2. A brit nép akaratának érvényre juttatása egy erős és kitartó egyezmény elérésével,
  3. A biztonság és prosperitás megőrzése, megvédve a gazdaságot és munkahelyeket
  4. A kilépést követően az ország jövőképének biztosítása egy sokszínű, toleráns és nyitott demokrácia megőrzésével
  5. A brit unió összekovácsolása, megerősítve a népeik közti köteléket

Ezzel May rávilágított a Brexit belső helyzetére, hogy ez a közjogi kérdés mindennél jobban megosztja a szigeteken élőket. Beszédében utalt a firenzei, lancasteri és müncheni beszédére is. Úgy gondolta, hogy ezek a beszédek a követendő politika sarokkövei, elég csak a müncheni beszédre és a biztonságpolitikára gondolnunk. Az öt kihívás beszéd pedig a gazdasági együttműködést alapozza meg az unióval. May szerint nem szabad mindent kidobni az ablakon, a kemény határok kérdése pedig szóba sem jöhet. Azonban a létező modellek – mint a kanadai és norvég – nem fognak működni az Egyesült Királyság esetében, ezért saját megoldást kell találniuk az Európai Bizottsággal közösen. May szerint szembe kell nézniük azzal, hogy az Európai Unió Bírósága továbbra is hatással lesz a kereskedelem egyes vonatkozásaiban, főleg azokban a közös szervekben, amelyekben a britek továbbra is ki szeretnék venni a részüket.

A miniszerelnök öt pont alapján lehetséges egy jövőbeli gazdasági együttműködés kidolgozása, amennyiben az:

  1. a viszonosság elvén alapul
  2. egy független döntőmechanizmuson, akár egy külön bíróságon, amely döntést hoz a vitás kérdésekben, csak úgy, mint minden kereskedelmi övezet esetén
  3. hangsúlyozni kell a folyamatos párbeszédet
  4. közös adatvédelmet
  5. és a kulturális és szociális kapcsolatokat az EU és a szigetország között

„Ez a pragmatikus hozzáállás kérdése” – mondta May, és nem "szemezgetés" a nekik tetsző szabályzások közül.

Az áruk és javak kereskedelmét is öt felvázol pont alapján tartja kivitelezhetőnek, hozzá téve, hogy élnének a bent maradással egyes, szükségesnek vélt európai szervezetekben (pl.: gyógyszer-, űr és légi technika):

  1. A kereskedelmi javaknak egyfajta szabályzás alapján kell elbírálás alá esniük
  2. A szervezeteknek relevánsnak kell maradniuk és elég erősnek ahhoz, hogy kikényszerítsék a szabályzást.
  3. Egyes kérdésekben az Egyesült Királyság cégei a saját, nemzeti ellenőrzés felé fordulhatnának az uniós bíróság helyett. (Svájc példája)
  4.  A szervezetekkel mindkét fél jól járna, folytatódhatnak a közös beruházások
  5. A vámövezet elhagyása, kemény határ felhúzása nélkül, külön megállapodás az árukra

Az Egyesült Királyság természetesen minden területen kötelezettségeket is vállalna. A közös agrárpolitikából és közös halászatból mindenképp ki szeretnének lépni. Azonban hozzátette May, hogy úgy látja, a brit piac abszolút túlsúlyban van a szolgáltatások terén és a reciprocitás érdekében nem diszkriminálnák az európai szolgáltatásokat. May végül azzal zárta beszédét, hogy bárhogy is alakulnak a tárgyalások a britekre a fényes jövő vár.

„Kezdjük végre el!” – jelentette ki May a beszéd végén.

Az új May terv kritikákat kapott, mely szerint túlságosan semmitmondó és nem sokkal jobb, mint a korábbi hangzatos rigmusok. Viszont fontos üzenete volt Maynek:

Nagy-Britanniának és a szavazóknak meg kell barátkoznia azzal, hogy lesznek olyan területek a vállalatok és kereskedelem terén, melyeket hiába szándékoznak brit ellenőrzés és szuverenitás alá bevonni, azok közös vagy európai fennhatóság alatt maradnak. Fontosabbnak tartják az együttműködést és általában véve a kereskedelem működését, mint sem hogy lemondjanak a működőképességről.

Az öt kihívás jövője

 

A beszéd alapján az Európai Unió és Nagy-Britannia kapcsolatában egy új fejezetet nyithat May terve, vagy a teljes bukást hozhatja, amennyiben a tagállamok nem nyújtanak mentőövet Maynek. Így könnyen látható, amennyiben nem sikerül az Európai Parlament és Bizottság álláspontját megváltoztatni, May kompromisszumképes kormánya válságba kerül, a britek pedig egy radikális kormánnyal vagy egy Munkáspárti kormánnyal folytathatják, valamint egy skót vagy egy észak-ír népszavazással nézhetnek szembe az elkövetkezendő évben. A britek sikeréhez tehát elengedhetetlen, hogy minél több állam támogatását nyerjék meg az EU-csúcs előtt, Johnsonnak pedig olyan együttműködő tárgyalópartnerei legyenek, mint a magyar külügyminiszter.

 

 

 

 

 

 

 

 

Drágulhat a Brexit – lobbizás a keleti szövetségeseknél?

szijjarto_es_davies.jpgDavid Davis és Szijjártó Péter - villámlátogatás (UK in Hungary / Facebook)

Élénkülnek a brit-magyar kapcsolatok. Csütörtök este beszédet mondott a brit követség által meghívott Greg Hands, kereskedelempolitikáért felelős államtitkár. Iain Lindsay m1-en adott interjúja és Davis látogatása ismét érdeklődést vetít elő a szigetország részéről a V4 országok felé.

lindsay_in_m1.JPG

A nagykövet a magyarokat nyugtatja (M1/ UK in Hungary Facebook)

A britek a bilaterális kapcsolatokat akarják hangoztatni, miközben kilépnek az EU-ból. Az Európai Uniónak azonban közös álláspontja van a kilépésről, amelyet Michel Barnier képvisel. Minek köszönhető a látogatás? Minden jel arra mutat, hogy a britek egy jelentős V4-brit blokkot kívánnak kialakítani a következő EU csúcsra, amivel végre módosíthatnák az EU egységes álláspontját. Erre már tettek korábbi kísérletet, hiszen az első fordulós tárgyalásokat megelőzően Theresa May és számos más brit képviselő próbált puhatolózni a régióban. A lengyel és magyar különutas, vagy „illiberális” politika azonban a kilépő britek karjai közé sodorhatja a régió egyes országait. A brit kilépésért felelős David Davis is itt járt Budapesten, hogy személyesen tárgyaljon Szijjártóval. Habár nem publikus, hogy milyen szintű együttműködésről esett szó, a britek mindenképp jól járnának azzal, ha a magyar és lengyel illiberális kormányokat támogatnák. A V4 vagy egyes országai potenciális szövetségest jelenthetnek a meggyengült német és francia tengely ellen, valamint az EU egységes álláspontján üthetnek rést a következő hetekben.

david_davies_and_lindsay.jpg

David Davis és Iain Lindsay a reptéren (UK in Hungary Facebook)

Miért fontos a gyors akció a briteknek?

Az Egyesült Királyság egyes kiszivárgott információk szerint meghosszabbítaná a kilépést követő átmeneti 21 hónapot egy előretervezett két éves periódusra, ez pedig egy parlamenti bizottság szerint további 5 milliárd fontos deficitet eredményezne a brit költségvetésben. A meghosszabbított időszak a soft-Brexitereknek adna időt, akik egyes európai mechanizmusokat meg akarnak tartani, és – mivel az EU is erre a forgatókönyvre tűnik a legfogékonyabbnak – ezért szeretnének további időt nyerni ellenben azokkal, akik az azonnali szakítás mellett vannak.

guardian_robin_walker.jpg

Elégedetlen hangok az előrelátható 5 milliárd font plusz költség miatt. (Guardian)

Mire nem hajlandó az EU? A britek számára egy másik lehetőség is adott, mégpedig hogy bent maradnának a vámövezetben. Ez az a javaslat, amelyet a soft-Brexiter lázadó toryk (Anna Soubry, Ken Clarke) és az ellenzéki Jeremy Corbyn is javasol. A vámövezetben való bentmaradás egy erősebb tárgyalási pozíciót biztosítana a szigetországnak márciusban, illetve megoldaná az észak-ír-ír határ kérdését. Az alsóház újabb szavazása a feltételekről elsöpörheti a jelenlegi miniszterelnök támogatottságát és az eddigi Brexit álláspontot.

Theresa May és David Davies a felháborodott képviselőket és kormányát úgy próbálta egy nyájba terelni, hogy a konzervatívok rendkívüli gyűlést tartottak, ahol May felvázolta a „három kosár” tervezetét. A terv szerint a képviselőknek és a kormánynak meg kell egyezniük előre, hogy mely EU-s szabályzásokat hagynák érintetlenül, melyeket tartanak módosíthatónak és melyeket hagynának el. Ez a három kategória nagyjából minden képviselő és minden szavazó igényét lefedné. Maynek ez azért lenne fontos, hogy a belső ellenzékét elhallgattassa, és egy egységes tervvel állhasson a márciusi Tanács elé. Az Európai Unió azonban előre leszögezte, hogy a három kosár nem működhet. Ugyanis a britek mind a négy vörös vonalát megsértik a javaslattal, amelyekben a 27 tagállam korábban megállapodott. Ez ugyanis megsértené az EU döntési mechanizmusát, a Bíróság szerepét, az egységes piac integritását, és az EU-n kívül eső partner államokat. A három kosár ötletét követően a találkozón állítólag sikerült létrehozni a közös konzervatív álláspontot, a pletykák szerint a középső kosárba terelve minden igényt, az "eltérés" politikáját folytatva, azaz szakítva a vámövezet koncepciójával egyes kérdésekben.

david_davies_epa_independent.jpgDavid Davis törekszik a helyes brit utat megtalálni (EPA / Independent

Egy gyenge angol álláspont sok kárt okozhat még a tárgyalásokon. Az Egyesült Királyság elveszítheti a Brexit átmeneti időszakában a rebatet. Hogy mi is az a rebate? A Thatcher-kormány a 80-as évek derekán (1984) túl magasnak találta a britek hozzájárulását az EU-s költségvetéshez, éppen ezért egy olyan rendszert sikerül kialkudniuk az EU-val, amely könnyít ezeken a terheken és jelentős összegeket juttat vissza az Egyesült Királyságnak. Ez egészen olyan méreteket öltött, amely Magyarország csatlakozásának és a keleti bővítés időpontjában azt jelentette, hogy az újonnan csatlakozó államok finanszírozták szinte a brit mezőgazdaságot. Ennek módosítására kényszerült a Blair-kormányzat. A 2015-ös költségvetést tekintve a britekre nehezedő finanszírozási teher nagyjából 10,8 milliárd fontra rúgott. Ez az összeg a rebate nélkül a 15 milliárdos összeget is meghaladta volna. Az átmeneti időszakban ez az összeg tehát nagy valószínűséggel eltűnik a brit költségvetésből és hozzáadódik az eddig 39 milliárd fontra rúgó kilépési költséghez, amely az EU-s költségvetés 2020-at követő időszakára esik..

gyere_haza_fiatal_ons_bbc.JPGAz EU-s és EU-n kívüli migráció számainak alakulása. Érdekes törés az utóbbi évben. (ONS / BBC)

A gazdaság helyzetét tovább nehezíti, hogy az EU-s munkavállalók rekordmagas ütemben hagyják el a szigetországot, miközben az EU-n kívüli bevándorlók sosem látott mértékben települnek be. Az ONS (Nemzeti Statisztikai Hivatal) becsült számai alapján az EU-n kívüli országokból 285.000-en érkeztek az elmúlt egy évben, és csaknem 80.000-en emigráltak, ezzel egy 205.000-es bevándorlási számot eredményezve, amelyhez képest az EU-s bevándorlók száma ellentétesen alakult. 220.000 bevándorlóra 130.000 kivándorló esik, amely 90.000 EU-s bevándorlót jelent. Ezektől a számoktól elkülönítendő 10.500 befogadott szíriai menekült. Ez a tendencia egyébként remekül összecseng Boris Johnson 2016-os kampányszövegeinek tartalmával, amelyekben leginkább az EU-ból érkező bevándorlókat illette negatív jelzőkkel, az EU-n kívülről érkezőket pedig pozitívval, vagy semlegessel. A Brexit tehát elérte a „célját”… vagy mégsem?

Összességében még mindig dupla annyi bevándorló érkezik az Egyesült Királyságba, mint amennyit a toryk megígértek a választási programjukban – hangoztatta a Munkáspárt. A párt árny-belügyminisztere, Diane Abbott rávilágított az egyik legnagyobb problémára, mely szerint az EU-s kivándorlók között nagyrészt olyan személyeket találhatunk, akik eddig az angol egészségügyben (NHS) dolgoztak, azonban a bizonytalan körülmények hatására megváltozott a helyzetük. A bizonytalan helyzetre és ellenséges környezetre utaló jel, mely szerint egy év alatt megduplázódott az állampolgársági kérelmek mértéke, 15460-ról 38528-ra az EU-s bevándorlók között.

Kérdéses természetesen, hogy hány magyar jön haza (gyere haza fiatal?) a sok visszavándorló között. Ahogy Greg Hands is mondta beszédében: London a második legnagyobb magyar város (lehetne), csaknem 250.000 magyarral. A sorsuk tehát összefügg a szigetország tárgyalásaival és gazdasági jövőjével.

A brit politikusok látogatása tehát nem véletlen, minket magyarokat így vagy úgy, de mindenképp érint a következő hetek uniós és brit kapcsolatok alakulása.