A héten Theresa May és a konzervatív kormány belekavarodott egy olyan elharapódzó botrányba, amely sok kelet európai és kint élő honfitársaink számára is aggodalomra adhat okot. Ez az ügy az úgynevezett Windrush-generáció deportálása volt. A Windrush-generáció alatt értendő az 50-es években érkezett karibi vendégmunkások és a már brit állampolgársággal rendelkező leszármazottjaik. A kormány és May bocsánat kérésre kényszerült, ugyanis deportálásról küldtek levelet számos állampolgárnak.

A karibi bevándorlók egy jobb élet és a munkalehetőségek miatt vágtak neki az útnak (BBC)

Az első híreket követően, a Nagy-Britanniában élő Windrush lakosok elmondásaiból több visszásságra is fény derült. Nem kezelték őket brit állampolgárként, megtagadták egyesektől az egészségügyi ellátást, a rákkezelést, az iskoláztatást, vagy a hazautazást.

A Windrush bevándorlók több interjúban számoltak be az őket ért diszkriminációról (BBC)

Az ügy még nagyobb médiavisszhangot kapott, amikor napvilágot látott több olyan hír is, mely szerint a miniszterelnököt személyesen is felelősség terhelheti, hiszen évekig vezette a Home Office-t (nagyjából a magyar Belügyminisztériumnak felel meg), amely többek között a bevándorlással és így a karibi bevándorlókkal is foglalkozott. A BBC emberei fényt derítettek a miniszterelnök érintettségére, May ugyanis előirányozta a bevándorlók gyermekeinek iskolai várólistán való hátra sorolását, amelyet maga az intézmény hiúsított meg később.

A BBC sztár újságírója, Laura Kuenssberg szerint azonban többről van szó, mint egyszerű adminisztratív malőrről. May korábban, David Cameron kormányban személyesen azzal volt megbízva, hogy a konzervatívok választási ígéreteihez hűen 100.000 alá nyomja a nettó bevándorlás számait. Ezek a lépések pedig akár egy nagyobb adminisztratív eszközként szolgálhattak a bevándorlás számainak letöréséhez.

"Nem áll szándékunkban senkit távozásra kérni, ha joga van itt maradni. Szeretnék bocsánatot kérni azoktól, akik tévedésből kaptak ilyen levelet" – nyilatkozott a miniszterelnök.

Az ügyre az Európai Unió is felkapta a fejét, Londontól garanciákat kérnek arra, hogy senkit se deportálnak. Guy Verhofstadt liberális uniós politikus a közösségi médiában arról nyilatkozott, hogy az európai állampolgárok is hasonló helyzetbe kerülhetnek a kilépés lezárását követően.

Az 1971-et megelőző bevándorlási hullámban érkezők közül több mint 50.000-en érintettek lehetnek (BBC)

Az ügy a belpolitikai síkon hatalmas felháborodást keltett. A miniszterelnöki kérdések alatt Jeremy Corbynnak a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjeként az első dolga volt, hogy megtámadja a bocsánatkérések között esdeklő May-t. A Munkáspárt vezetője, Albert Thompson rákkezelésének esetét hozta fal, akit már egy hónapja is említett az Alsóházban, de akkor May eltussolta az ügyet. Tovább fajult a vita, amikor Corbyn a miniszterelnökszemére vetette, hogy a miniszterelnök személyesen is felelős a kialakult helyzetért, hiszen számos Windrush megsemmisült dokumentumaiért ő a felelt, mint a Home Office vezetője.

May azzal vágott vissza, hogy a Windrush károsultjainak dokumentumai, még 2009-ben a Munkáspárt idejében semmisültek meg.

Corbyn szerint ez nem az illegális bevándorlás kérdéséhez köthető probléma, hanem a brit Nemzetközösség polgárainak jogainak csorbulása. Az ellenzék azt is megkérdőjelezte, hogy a Home Office egyáltalán képes-e arra, hogy nyomon kövesse azt, hogy kit deportáltak tévesen. Corbyn szerint

a jelenlegi brit kormány szívtelen, reménytelen és inkompetens.

A Munkáspártból több képviselő is rátámadt Mayre, aki 2014-ben alakította ki az „ellenséges környezet”-nek titulált rendszert a bevándorlás szankcionálásának érdekében, és amelynek köszönhetően az egész Windrush lavina is megindult.

May szerint az ellenzék érvei nem helytállóak, hiszen maga a Munkáspárt antiszemitizmussal küzd a sorain belül, a konzervatív kormány pedig már többször is bizonyította tettekben és a törvényhozásban egyaránt a rasszizmus-ellenes intézkedések iránti elkötelezettségét.

A britek számára azért is érdekes lehet a botrány, mivel ezen a héten épp a karibi-térségben nyitottak diplomáciai képviseleteket, felvéve a kapcsolatot a volt gyarmati múltú szigetországokkal, feltehetően egy potenciális gazdasági egyezmény létrehozásának céljából. A brit kormány mindenesetre ügyes politikát folytat a botrányból való kilábalásért. A Windrush károsultak későbbi kompenzációját ígérték.

A botrány két másik jelentős hír háttérbe szorulását eredményezte.

Az egyik a szír konfliktus eszkalációja, vagy jelen esetben annak csendes hiánya. Boris Johnson korábban arra figyelmeztetett, hogy az orosz válaszcsapás a kiberhadviselésben csúcsosodhat ki, illetve a hamis hírek gyártásában. Ezek meg is történtek, azonban az oroszok a kibertámadásokkal egyelőre nem tudtak jelentős kárt okozni a megcélzott ipari és állami intézményekben.

A szír bombázás egyébként meglehetősen jól szerepelt a brit hazafiak szemében, és számos potenciális baloldali szavazót hozott magával akik egyetértenek az emberi jogok és vegyi fegyver tilalom minden eszközzel való betartatásának. A konzervatívok így egy új YouGov közvéleménykutatás szerint csaknem 5 pontot vernek a Munkáspártra. Így tehát egy kissé jobban érthető a Munkáspárt vehemens politikai offenzívája a Windrush botrányban.

Az Európai Unió dezinformáció elleni hivatala figyelmeztetést adott ki az orosz propaganda cikkek megduplázódására, valamint felhívta a figyelmet, hogy a cikkek javarésze a briteket és az ENSZ-t hibáztatja a történtekért. (EU vs Disinformation Facebook)

A másik EU-s állampolgárok számára érdekesebb hír pedig, hogy a Brexit elszenvedte az első fiaskót a Lordok Házában. Az árukereskedelmi övezetből való kilépést nem fogadta el a Ház, mivel az egyik legnagyobb arányú többséggel, – 123 szavazattal – megvétózták a meghirdetett javaslatot. A javarészt volt konzervatív képviselőkből álló Házban egyre gyakoribbak az olyan hangok, amely szerint a nemzet alapvető érdeke, hogy bent maradjon az övezetben valamilyen módon. Az Alsóházban ezért a miniszterek újabb csatározásra készülhetnek, hogy egy új, elfogadható javaslatot szavazzanak meg. A Brexit ilyesfajta leszavazása azonban történelmi mérföldkőnek számít. A brit monarchikus parlamentarizmus ugyanis a Brexit népszavazást nem tekinti jogilag kötelező eseménynek, hiszen a korona alattvalói, az állampolgárok közvetlenül képviselőik útján gyakorolják a demokratikus jogaikat, amely az Alsóház döntéseiben jut érvényesülésre.

A jövőhetet követően, a május 3-i önkormányzati választásokon egy előzetes képet kaphatunk azonban arról, hogy milyen arányban sikerül a pártok politikai napirendjét eladni a választók számára, azaz hogy a botrányok, Szíria és a Brexit kérdéséről hogyan kíván dönteni az angol publikum.